Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1927-12-21 / 51-52. szám

Budapest. 1927 december 2i 5 ^XJMZO&lliJZMP • • • /1 Karácsonyfa alatt Mérnökök a szzékcsíővárosi IcösziQaxgatásban Irta: BECSET ANTAL kormány főtanácsos, tv. biz. tag, az Egységes Községi Polgári Párt alemöke talán meg a vásott gyerekek sem vesznek össze, hanem vagy elvonulnak az ünnepi környezetből, vagy elraktározzák haragju­kat az amúgyis hamar, túlságosan hamar újra. ránk köszöntő hétköznapokra. A kará­csonyfa alatt nekünk sincsenek fullánkjaink, csak átfogó, meleg emberszeretetünk érzése hat át bennünket jobban, mint bármikor. Mint az „elszakíthatatlan Guttmann” kék­zubbony os munkásai, ma „mi sem húzunk.“ Ma nincs epénk, nincs keserűségünk, hogy haragról, vagy gyűlöletről ne is be­széljünk, ami mindig távol állt tőlünk. Tá­vol áll tőlünk még akkor is, amikor a közért vívott harcok hevében élesebben vág a toll és mélyebbre hasít a kihegyezett szó. Sok kemény viadalon, tüzes tűsükön harcolta át magát ez az újság. Húsba vágó kritikák, riasztó leleplezések, fringiás, páncélos elvi- viták, éles bevágások és még élesebb ri- p oszt ok egymást érték ezeken a hasábokon. Soha nem tévedtünk azonban a személyes­kedés fertőjébe, a harcok hevében soha nem húzta le lábunkat a gyűlölködés hínárja: ezért kerültünk ki mindig, minden csatából, minden viharból ép testtel, megcsúszás, el­vágód áis nélkül. És csípett, ennek a rovat­nak a fullánkja is mindenkor, ahányszor rö­vid pár mondatban szóvá tettük a félszeg- ségeket, vagy visszaéléseket. A fullánk csí­pett, észre is térítette akárhányszor, akinek a csípés szólott, de a helye sohasem dagadt fel, mert a fullánknak sohasem volt mérge, íme, karácsony estére leleplezzük a magunk hadállását, a magunk fegyvereinek tiszta­ságát. Eláruljuk, hogy sohasem volt és so­hasem lesz a kemény kritikának ember­vadászat a célja, mert nem gyilkolni, még csak sebeket ejteni sem akarunk, csupán megjavítani mindazt, ahol a közérdeket ve­szélyeztetve lettjük. Karácsonyra azonban még a méreg nélkül való csípésnek sincs helye: ma békében hagyjuk a Tekintetes Tanácsot, nem bántjuk a Mélyen Tisztelt Közgyűlést. Ma nincsenek előttünk sem kuruckodó pártok, sem okvetetlenkedö vá­rosatyák. ma ember, ma barát, ma test­vér mindenki. Ma még rosszai feltételezni sem tudunk senkiről, aminthogy hisszük és valljuk, hogy a karácsony szívet derítő, szívet melegítő isteni hangulatában, ebben a szent egymáshoz-borulásban mindnyájan szeretjük egymást, egymásban ezt a sze­rencsétlen magyar hazát és ezt a nagyjö- vőjű édes magyar fővárost. Bár az esz­tendőnek minden napját karácsonnyá le­hetne varázsolni, hogy a fullánkok nélkül való béke élne mindig az emberi szivekben. VILLANYI WW SCHÄUMBURG-LIPPE HG. udvari pince Csak régi évjáratok. ftnmhílr Ronn OKl- gépészmérnök vas és fem- llOmUUS BBnU ipar. Ü7eme Tel. J. 458-52. BUDAPEST, VII, DOB-UTCA 92-96. SZ. November 17-én múlt ötvennégy esztendeje annak, hogy a három testvérváros: Pest, Buda és Óbuda az országnak egységes közigazgatás­sal bíró fővárosává lett. Az egyesítés idején a főváros lakossága 300,000 volt; ma több, mint ennek háromszorosa. Az összes épületek száma 9400 volt, — ma több, mint ennek kétszerese; emellett természetesen az épületek nagyságában is óriási eltolódás volt; 1873-ban a három- és négyemeletes házak száma alig haladta meg a 200-at, ma ezek száma 4000 körül jár. Lakó­házak építésébe az elmúlt idő alatt közel két­milliárd, középületekbe egymilliárd aranykoro­nát, utak építésébe több, mint százmillió arany­koronát fektettek be. 1873-ban a közlekedés­ügyet a lóvasút, a sikló és a csavargógőzös vál­lalatai szolgáltatták, együttvéve alig 10 millió utast szállítva évente; ma a Beszkárt egyma­gában 300 millió utast szállít egy év alatt. Az egyesítés idején a fővárosnak egyetlen egy számottevő üzeme sein volt; ma a hatalmas üzemek sora van a főváros birtokában, amelyek együttvéve több száz millió pengőt forgalmaz­nak. A nagy evolúció arányai természetesen a főváros budgetjében is erőteljesen tükröződnek vissza; 1874-ben a rendes és rendkívüli bevé­telek összege alig tett ki 16 millió aranykoro­nát, azaz 18.5 millió pengőt; ezzel szemben az 1928. évi budget kereken 200 millió pengőre rúg. Érthető, hogy e hatalmas fejlődés fokozot­tabb és minösítettebb feladatokat rótt a köz- igazgatásra is. A közigazgatási alkalmazottak száma (az önálló vagyonkezelésű üzemek sze­mélyzetén kívül) 1510 főről 5950-re emelkedett. Emellett a közigazgatási feladatok differenciá­lódása; az ügykörök újabb és újabb reorganizá­cióját is szükségessé telte. A városfejlődés nagy kereteit, amelyet az 1873—1927-ig tartó fejlődés fentebb közölt számarányai határolnak körül, jórészben tech­nikai alkotások töltötték meg tartalommal. A szorosan vett technikai munkát 1873-ban 49 műszaki alkalmazott látta el; 1912-ben e szám 189-re emelkedett; ma az 1927. évi közigazga­tási évkönyv adatai szerint 120 rendszeresített mérnök és 37 műszaki tisztviselő látja el a mű­szaki teendőket. A lefolyt idő alatt a mérnöki adminisztráció a legkülönbözőbb módon kap­csolódott bele a főváros igazgatásába; eleinte úgyszólván segédivataf volt, utóbb mint köz- igazgatási egység egy középítési igazgató alatt volt megszervezve; átmenetileg részben egyes ügyosztályok ügykörébe felaprózva is műkö­dött; Igutóbb 10 év óta 3, s a háborút követő összevonás után 2 műszaki jellegű tanácsi ügy­osztályba elhelyezkedve fejt ki tevékenységet; egységes műszaki irányítás nélkül és hozzá­teszem, a közigazgatási mérnöki feladatkör he­lyes érvényesülése nélkül is. Azok a nagy hiteltúllépések, amelyek az elmúlt év nagyobb technikai létesítményei kö­rül felmerültek, erősen ráterelték a közfigyel­met a város műszaki igazgatására. A közgyű­lés által kiküldött ötös vizsgáló bizottság ala­pos munka keretében mutatott rá az anomá­liákra és drákói szigorral sújtott le azokra a mérnökökre, akiknek mulasztása megállapítható volt. Az ügy személyi vonatkozásaival most nem foglalkozom; bár kétségtelenül volt valami bántó abban, hogy érdemes régi, kétségtelenül jóhiszemű emberek menesztésében merült ki az ] igazságszolgáltatás büntető ereje. Rá kell mu­tatnom azonban arra, hogy a mulasztással vá­doltak alapjában véve nem bűnösei, hanem ál­dozatai annak a. tarthatatlan rendszernek, amely a városigazgatás egyik legfontosabb ágazatá­nak: a műszaki igazgatásnak csődjét szükség­szerűen felidézte. És le kell szögeznem azt is, hogy a műszaki igazgatást a maga célkitüzé- j seiben, ügykörének helyes szabályozásában, I egész belső szervezetében, és a végrehajtó ha- ; talomhoz való viszonyában gyökeresen revízió alá kell vennünk, ha azt akarjuk, hogy a mű­szaki igazgatás szervesen bele tudjon illesz­kedni abba a nagy hivatásba, amely fővárosunk technikai és közgazdasági ügyeinek intézésében | reá vár. Tisztán kell látnunk mindenekelőtt a tech­nikai igazgatás célját. Ez a cél nem más, mint egy fejlődő nagyváros városrendezési, köz­egészségügyi, közforgalmi, kultúrális, iparí és közgazdasági problémáit széles látókörben át­tekinteni, azokat nemcsak nyomon követni, ha­nem azok fejlődését irányítani; azok pénzügyi és gazdasági kihatásait mérlegelve, a köz ja- i vára gyümölcsöztetni; a főváros gazdasági erő- I* forrását és a hasznothajtó beruházóisok lehetősé­geit felkutatni; munkaalkalmakat teremteni, az intellektuell és fizikai munkanélküliek tízezreit produktív munkához juttatni; a munkálatok technikai és pénzügyi helyes lebonyolítását el­lenőrizni. Ebből a megállapításból önként adódik a technikai igazgatás három alaptétele. Az egyik az, hogy a székesfőváros mű­szaki adminisztrációja minősített, magasabb- rangú technikai, közgazdasági, illetve közigaz­gatási funkció; munkája tehát súlyos felelősség­gel teljes vezérkari tevékenység kell, hogy le­gyen. Ez a vezérkar magas horizontról, széles látókörben kell, hogy áttekintse hivatása terü­letét, és nem szabad, hogy erejét részletkérdé­sekben aprózza fel. E nélkül könnyen abba a hibába eshetik, hogy a fától nem látja az erdőt. A másik alaptétel az, hogy ennek a vezér­karnak befolyása a városkormányzatra erőtel­jesen és intézményesen biztosítandó. A techni­kai igazgatás nem tölthet be alárendelt szere­pet; érvényesülése a minősítési törvény reví­ziója, ügyosztályi tagozódása és az együvé tartozó ügykörök megfelelő központos irányí­tása révén intézményesen biztosítandó. Harmadik alaptételem, hogy ily minősített vezérkari munka végzése, és érvényesülésének biztosítása csakis megfelelő elméleti képzett­ségű és gyakorlati látókörrel bíró, közigazgatási nevelésben részesült apparátussal érhető el. A székesfőváros technikai igazgatása nem lehet sem protezsáltaknak menedékhelye, sem tehet­ségtelenek mentsvára. Ide képzett és több évi gyakorlattal bíró, válogatott személyzet kell, amely a maga mérnöki ismeretein kívül gyakor­lati, közgazdasági látókörrel bír, és a szüksé­ges közigazgatási ismereteket is megszerezte. Nem pusztán személyzet-szaporításban, tol- dozó-foltozó átszervezésekben és biintetőexpedi- ciókban, hanem a fentiekben körvonalazott cél­kitűzésekben és az azokból folyó feladatok energikus végrehajtásában látom az egyedüli módszert, amely a fővárosi mérnöki szolgálat igazi reformjához és a mérnöki tevékenységnek a közigazgatásban való helyes érvényesülésé­hez vezet. Ü£GY1 SÁNDOR ÉS DÉVÉNYI ERNŐ ÉPÍ féSI VÁLLALATA TelefonT mai Budapest, VI., Paulay Fde-u. 55 5320 pengő. A világon minden 8-ik automobil 6320 pengő. CHEVROLET IVz tonnás tehefautomobiJ és a világszerte ismert teljesítőképességű SZCIYICly automobil. Budapesti föképviseiete: CENTRUM AUTOMOBILKEFESKEDELMl R.- . BUDAPEST, VI., AHORÁSSY-ÚT 8. Telefon: T. 256- 68, T 215-30 T. I03-48.

Next

/
Oldalképek
Tartalom