Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-11-09 / 45. szám
Budapest, 1927 november 9. jzomzosjjiuzmp 5 „Te letolnál a nemzet nagysága előtt - mi előtted borulunk le, lángsznuú Kossuth Lajos!" „Te leborultál a nemzet nagysága előtt — mi előtted borulunk le, lángszavú Kossuth Lajos!“ — ez volt a fölirata annak a fehérszalagos rózsacsokornak, amelyet a szabadságharc májusán tizennyolc pesti asszony nyújtott át Kossuth Lajos pénzügyminiszternek. Most egy hijján nyolcvan esztendő után újra leborúi a nemzet és leborult Budapest népe lángszavú Kossuth Lajos emléke előtt. A magasztaló beszédeik, magasan szárnyaló szavak után had beszéljünk ma Kossuth Lajos és a főváros viszonyáról. Mert Kossuth Lajos Budapesté volt. Szerette, hatalmas zsenijével emelte ezt a várost és ez a város soha egy pillanatig nem volt hálátlan iránta. Megünnepelte ez a város Kossuth Lajos nyolcvanadik születése napját és kilencvenedik születése napján fejedelmeknek kijáró ünneplésben részesítette a nagy turini remetéi. Azután hazahozta Budapest közönsége Kossuth Lajos holttestét, amelyet olyan pompával, olyan résztvevő népáradat kíséretében temetett el, hogy a krónikák följegyzik: ilyen temetés még soha, sehol a világon nem volt. Díszpolgárává is választotta Budapest Kossuth Lajost, hiszen ö volt az első, aki mikor kormánya Debrecenből visz- szatért, elrendelte Buda és Pest városok egyesítését, ami azonban akkor még sokáig maradt vágy és remény. Sajnos, nagyon, de nagyon későn kerülhetett sor arra, hogy miután az ország minden részében volt már Kossuthnak szobra, végre most az ország fővárosában is fölállították Horvay János kiváló alkotását. Hirdesse ez a szobor necsak Kossuth Lajos nagyságát, de azt a mérhetetlen hódolatot is. amellyel Budapest népe mindenkor adózott és adózik örökkön neki. Álljon itt néhány epizód Kossuth és Budapest egymáshoz való viszonyáról: Kossuth és a pesti hölgyek Az 1848 márciusi események alatt, amikor Kossuth pénzügyminiszter lett, vége-hossza nem volt Pesten az ünneplésnek. Míg Pozsonyban tartózkodott, addig is mindenfélé az ő arcképei voltak Iáhatók és nevétől volt hangos az ucca. Széchenyi társaságában április 14-én érkezett Kossuth Pestre. A várost ebből az alkalomból ünnepélyesen kivilágították. Óriási tömeg várta őket ji hajóállomásnál. 'A hajóhídtól a Nemzeti Kaszinóig a pesti és budai nemzetőrség állt sorfalat és ötven díszruhába öltözött hölgy virágkoszo- rukkal kedveskedett Kossuthnak. 1848 május 1-én hivatalos értesítés jelenik meg: „Kossuth miniszter úr hivatala Pesten a Nádor uccai Döring-fé'le házban reggel 9 órától délután két óráig nyitva áll a közönség számára.“ Ahol Kossuth, a pénzügyminiszter megjelenik, akár az uccán, akár másutt, minden oldalról lelkes éljen kiálltások üdvözlik. Számtalanszor keresi fel egy-egy uriasszonyok- ból álló deputáció. Az egyik ilyen asszonydeputácjó óriási rózsacsokrot nyújtott át neki, fehér szalagján ezzel a felírással: „Te leborultál a nemzet nagysága előtt — Mi előtted borulunk le. lángszavú Kossuth Lajos!“ A pénzügyminisztert annyira meghatotta ez a váratlan ováció, hogy mind a tizennyolc asszonyt homlokon csókolta és így szólt: — Köszönöm, hazám gyönyörű rózsái ezt az illatos bokrétát, mélynek minden szála a ti szűztiszta, magyar szívetekből fakadt. Áldja meg benneteket, hazánkat a magyarok Istene, tizennyolc szép virágszál, ég veletek! A küldöttség tagjainak nagyrésze magyar követek felesége volt, de hozzájuk csatlakozott Leiulvayné és Llollósy Kornélia is. A vidék ajándékokkal halmozta el. Kocsikon szállítják lakására a sok vadat, bort, gyümölcsöt. Kossuth az ajándékok nagyrészét a szegények között osztotta szét. De még az ajándékozók nevét sem tudja a pénzügyminiszter, mert rendesen álnéven küldik a sok drágaságot. Kossuth lemond. Pest tüntet Kossuth Hírlapja azután szeptember 14-iki számában a lap homlokán Kossuth szól a közönséghez. „Mai naptól kezdve többé nem vagyok miniszter. Egyheti Pihenést kérek. Hadd szedjem össze kissé roncsolt erőmet. E kis pihenés után ismét zsurnalisztának, hírlapírónak vallom magamat.“ A pesti közönség este nagy tüntetést rendez és követeli, hogy Kossuth legyen a miniszterelnök. Pár nap múlva felszólal a képviselőházban: „egy félóra múlva, mint a miniszterelnök által kiküldött biztos megyek a vasúton és megkezdem Ceglédnél felhívni a népet, hogy tömegestül fegyverbe szálljon.“ És Kossuth a Ház ülése után azonnal vasútra ült és elutazott Budapestről.“ Október 19-én Kossuth a táborba indult. Amikor a pesti nép éljenzései között a Dunapartra ért, egy öreg asszony így kiáltott fel: „Most már nyugodtan halok meg, mert láttam a legnagyobb embert“. November 8-án írják a lapok ezeket a tisztelettől és csodálattól áthatott szavakat: „Kossuth Lajos itthon van és fáradhatatlanul dolgozik. A kormányelnök szobájának ablakán még a hajnali órákban is látható a lámpavilág, mely mellett éj-éj után fárad és munkálkodik szakadatlanul.“ Kossuth Budapestről Nyolcvanadik születésnapja alkalmából a főváros közgyűlése (1883 január 16.) egyhangúlag élfogadja az indítványt, amelynek értelmében a tanács meleghangú üdvözlő iratot küld Turinba. „Adja az ég, — mondja az üdvözlő irat, — hogy önnek munkában és dicsőségben gazdag élete az emberi lét legszélsőbb határáig terjedjen és hogy az az örökifjú széliem, amely nemcsak hazájának, hanem az egész emberiségnek dicsősége, imádott hazájának javára még sokáig munkálkodhasson.“ Kossuth április 28-án meleghangú levélben válaszolt, amely örökké büszke emléke marad Budapest főváros közönségének. Az írás- művészet remeke Kossuthnak ez a levele, amellyben arra konkludál, „hogy nincs ország az egész művelt világon, ahol az, amit az állam mindenhatóságának szokás nevezni, annyira Dronuntiáltan csörtetne előre tüskön, bokron keresztül, mint Magyarországon“. Örök emlékiiek azok a filozófia fejtegetései, amelyeket az öregségről vet papírra. A főváros szempontjából azonban a levélnek az a része a legértékesebb, amely Budapestet méltatja és kijelenti, hogy ..magasztaljís- sal beszél Budapestről minden idegen, aki azt meglátogatta“. Páratlan tájékozottsággal szól Budapest pénzügyi és gazdasági helyzetéről és kijelenti hogy „a főváros gyors fejlődésénél az érdem oroszlán- része a fővárosi törvényhatóságot illeti, annak tevékenysége volt a napsugár, mely az életelemet életre keltette, az volt a mester, amelynek rendező keze alatt az építkezési anyag ily büszke épületté emelkedett“. Kilencvenedik születésnapján a főváros díszpolgárává választották és a Hatvani uccát Kossuth Lajos uccának nevezték el. 1894 március 20-án Túróiban meghalt Kossuth Lajos és ezúttal Budapest gyásza volt a legmélyebb és Iegmegindítóbb. A közgyűlés ,.a magyar nép Messiásának és a népszabadság atyjának“ nevezte a halott Kossuthot, aki negyvenöt évig tartó emigrációja után megtérőben volt a magyar fővárosba. „Mi belátunk a jövő századokba — mondja a nevezetes közgyűlési határozat. — és érezzük, hogy a szabadság egén a mi Kossuthnak mint tündöklő nap fog örökké fényesen ragyogni". Érdemeit jegyzőkönyvben örökítették meg, ebből a jegyzőkönyvből való a következő néhány, Budapest fájdalmát annyira jellemző mondat: „S akik ott keseregnek nemzeti büszkeségünk nagy halottja mellett, azok között óriási fájdalommal áll szivében Budapest székesfőváros közönsége. Gyászba borítja a város ékességeit, feketébe öltözteti pompás külsejét, a bánatos szem elől elrejti a fényt, tündöklő szépségeit, s sötétté teszi a falakat, .miként szivében mély a fájdalom. Csak zokogás hallatszik a város falai között, s mint a tenger csöndes moraja, oly ünnepélyesen hangzik fel a nép áhita- tos imája,“ Turinba Márkus József alpolgármester vezetésével huszonöttagú küldöttség ment. hogy a nagy halottat hazakísérje és Turin városának megköszönje aiz elhunyt iránt tanúsított jóindulatát. Március 22-én, nagycsütörtökön, azonban az ifjúság a budapesti uccákon heves tüntetéseket rendezett, mert az állami színházakban játszani akartak, mikor Kossuth Lajos a halottas ágyon feküdt. Miután gróf Zichy Géza, intendánsnál ebben az ügyben délután hiába) jártak, este 6 órakor óriási tömeg jelent meg a Nemzeti Színiház előtt, a fekete karszalagos ifjúság pedig kordont vont. A színházbamenőket megszólították és a közönség készségesen visszafordult. Asbóth Jenő, Gerlóczy Tamás. Hódossy Gida és Pékár Gyula megállították a színházbamenőket, s így szóltak hozzájuk: — Urasa god talán idegen és nem tudja, hogy hazánk nagy fia ravatalon fekszik? Az „uraságod talán idegem“-ből azóta szállóige lett. A szinlapokat leégették a falról és egyre zajosabban követelték a fekete zászló kitűzését. Az előadás négy-öt ember előtt kezdődött meg. de pár jelenet után felpattantak az ajtók és a nézőteret megtöltötte a tüntető tömeg: — Szégyen, gyalázat! Nem szabad játszani! Abcug Zichy! — hangzott mindenfelől. Ebben a pillanatban Bercsényi és Egressy lerántották maszkjukat és kijelentették, hogy bármi jöjjön is, ők nem játszanak. Lehullott a függöny és a nézőtéren felharsant az éljen. Azután a tüntetők átvonultak az Operába. Erkel frakkban dirigált és Veres énekelt, mikor a királyi páholyból elkiáltotta magát egy szürkeruhás fiatalember: — Le kell ereszteni a függönyt! Itt ma nem lesz előadás. Uraim és hölgyeim, hagyják el a színházat. Takács Zoltán ifjúsági vezér, a későbbi pénz- hamisító. volt a királyi páholy szónoka. A színházból mindenki emnekült és mire az uccára értek, a gyász- lobogó is ott lógott az erkélyen. Egv lakatosinas mászott fel vele és tűzte ki. Hajnali három órakor hivatalosan eltávolították a fekete zászlót. Ezalatt Turinban a polgármester búcsúztatta Kossuth Lajost és átadta a koporsót a magyar küldötteknek. A turini polgármester beszédét azzal fejezte be, hogy amíg a Po és a Duna habjai öntözik Turin és Budapest partjait, a két város szíve együtt dobog. Március 30-án érkezett Budapestre^ a gvászvonat és a koporsót a főváros nevében Gerlóczy Károly alpolgármester vette át, aki az április 1-én végbement feledhetetlenül impozáns temetésen is beszédet mondott a főváros nevében. É-s Turin polgármestere vasárnap is ott állott Kossuth Lajos már vány álak ja előtt. Pogány Béla. wmmh. Kedvező idő esetén jövő héten megnyílik a városligeti pfrA** 35 napos, 70 napos és mindennapos korcsolyázók. Irodai órák 9—1-ig és hétköznap 3—6-ig is. Telefon : Lipót 919—22 s ^lEGL ALFRÉD építőmester, építési vállalkozó TEHERAUTÓ-KAROSSZÉRIÁK TEHERAUTÓ-PÓTKOCSIK AUTÓBUSZOK fért AZ ORSZÁG ÉS A FŐVÁROS útjait mindenütt javítják és uj utak építésével igyekeznek a hatalmasan fellendült automobil közlekedést és fuvarozást elősegíteni, — A közlekedést gátló akadályok ezzel megszűnnek és igy a szállítás motorosítása Önnek előbb vagy utóbb létérdekévé válik. Tökéletesen berendezett nagy gyárunk, hosszú éves tapasztalatokkal rendelkező szakembereink lehetővé teszik, hogy Önnek a külföldivel teljesen egyenrangú, legjobb magyar gyártmányainkat nvujthassuk. Keressen fel bennünket bizalommal az Önnek legjobban megfelelő megoldás megbeszélésére ! NAY ÉS RÓNA BUDAPE S T X.KÁPOLNA-TÉR 271% tel: József: 95-ÖO.
