Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-10-19 / 42. szám
Tizenhatodik évfolyam Ara 4© gallér Budapest, 1927. október 19 42. szám if E£ÖFiZFTÉSI ARAK: Egész évre .......................20 pengő Fé lévre.............................Í0 pengő Ál lanétóan : GAZDASÁGIÉRTFSÍTÖ Vürasl, politilnai és Rö&oGazdasági fö&íllap Felelő» taz&rlícszlö: DJB.CSÖ EMI€ Megfelenllc minden szerdán Szerlceszíöség és Icladó&lvatal: Budapest VI, Szív-uccu 18. szám Poslalalc. cseleK-szárnia -40.424 Telelonazdm : Teréz 137—13 Budapest idegenforgalma ma már nem olyan kérdés, mint amilyennek kedélyes, öreges felfogással a háború előtt tekintették. Amikor irígylésreméltó példaként talán csak Svájc. München és egy kicsit Olaszország állott a szemünk előtt. Beszélgettek is az idegenforgalom emelésének szükségességéről, tanácskozások is akadtak és imitt- amott felbukkant egy-egy ember, aki lelkesedett is a gondolatért. Általában azonban úgy vélték, hogy az idegenforgalom igen rendes kis mellékjövedelme lehet egy városnak, aminthogy például München félig- meddig meg is élt belőle; de hogy életkérdés lenne egy világváros számára a fölfokozott idegenforgalom, ezt még a leglelkesebbek sem igen állították. Ma azonban az idegenforgalom kérdése a világvárosok legnagyobb problémája. A legnagyobb nemzetközi versengés indult meg azért, hogy a világjárókat minden nagyváros a maga portájára is elcsalogassa. Megállapíthatjuk tehát, hogy létkérdés, a világváros létkérdése az idegenforgalom megfelelő, minél nagyobb kifejlesztése. Évek óta érzi ezt már nálunk is a köztudat, de csak valahogy olyan bizonytalanul, mint ahogy a macska megérzi az esőt. Budapest eddig cigányosan naturalista módszerekkel dolgozott idegenforgalmának emelése érdekében. Volt azonban egy ember, aki már évekkel ezelőtt fölismerte és erélyesen hangoztatta Budapest idegenforgalmának létkérdéses voltát. Ez a férfi Ripha Ferenc főpolgármester volt, aki már kormánybiztosi bemutatkozó beszédében rámutatott a kérdés jelentőségére. Nem állott meg a teóriánál, gyakorlati eredményt is hozott; megteremtette a Szent István Hetet és ezzel megvetette Budapest idegenforgalmának az alapját. Megmutatta, hogy igenis lehet Budapesten idegenforgalmat csinálni és példát adott, hogy mások is jöjjenek hasonló nagy gondolatokkal Budapest fejlesztése érdekében. Sajnos, a főpolgármester nagy gondolatát még idétlen ötletek is al.ig követték. Bebizonyosodott, hogy Ripka Ferencnek nem elég, ha aa, idegenforgalmi akció védnöke, vagy mozgatójaként szerepéi, neki magának kell kezébe venni erélyes, okos, praktikus cselekedetekkel Budapest idegenforgalmának megszervezését. Ez ma már nemcsak Budapest közönségének kívánsága, hanem a kormányköröké is. A Fővárosi Hírlap hasábjain hangzott el Scitovszy Béla belügyminiszternek az a nyilatkozata, amelyben kijelentette, hogy fürdőkáddal nem lehet idegenforgalmat csinálni és kívánatosnak tartotta, hogy maga Ripka Ferenc főpolgármester vegye kezébe a mozgalom irányítását. Ezen a héten újabb esemény történt. Walko Lajos külügyminiszter ankétot tartott az amerikai világjárók Budapestre csábítása érdekében. Az ankéten ott volt Ripka főpolgármester is és az ankét folytatását szombaton már Ripka Ferenc elnöklésével, a főpolgármesteri hivatalban tartották meg. Biztos jele ez annak, hogy a külügyminiszter is Ripka Ferenc főpolgármesterben látja az idegenforgalmi akció megszervezésének hivatott vezérét. Budapest polgársága a legnagyobb megnyugvással veszi tudomásul és bi- zofiyos benne, hogy Ripka Ferenc, akinek sikerült a magyarságnak Budapestre gyűjtő nagy nemzeti vonzerővé tenni a Szent István Hetet, megtalálja majd a módját annak is, hogyan kell Budapestre vonzani az amerikai globetrottereket és hogyan kell a magyar művészetek, a természeti szépségek erejével leküzdeni azt a kétségtelenül nagy akadályt, amely a magyar nyelv izolált voltában rejlik. Nagyon nagy munkája lesz Ripka Ferencnek. Ki- deriilt ez azon a szombati ankéten, amelyet az ő elnöklésével tartottak meg. Azt olvassuk, hogy ezen az ülésen báró Bornemissza ajánlotta, hogy az amerikai turisták még a hajón Budapest és Magyarország természeti szépségeit ismertető prospektusokhoz jussanak. Azután meg azt ajánlotta, hogy tájékoztassák az utasokat Budpestnek Londonnal és Párizzsal való vasúti összeköttetéséről. Jóságos Úristen! — kap a fejéhez a szegény budapesti polgár — hát 1927-ben még ez mindig nem történt meg? Hát az amerikai hajókon nem osztanak budapesti prospektust? Hát az amerikai világjárónak még mindig nem szabad megtudnia, hogy Budapestről Londonba és Párizsba nem delizsánszon és nem postakocsin kell eljutnia? Rettenetes az a vadon, amelynek most Ripka Ferenc lesz hivatott a fejszéjét nekifeszíteni, hogy kiirtsa azt a mérhetetlen sok akadályt, amely a magyarországi és budapesti idegenforgalomnak útjában áll. Utakat kell törnie, mocsarakat lecsapolnia, őserdőket irtania, babonákat eloszlatnia és tudomására hozni a müveit világnak, hogy Budapest kultúrváros. amely vetekszik Európa bármely nagy metropolisával. Ki hiszi ezt el nekünk? Állanak-e majd rendelkezésre kellő eszközök? Mert ehhez pénz, meg pénz, meg megint pénz kell. Vagyonokba kerül, de megéri. II. Lajos bajor királyt vád alá akarták helyezni pazarlásért, de ma. hálával emlegetik a nevét, mert példátlan összegek árán bár, de hosszú évszázadokra városa felé fordítota a külföldet járó idegenek figyelmét és vágyakozását. A leggyönyörűbb, a legnagyobb feladat az, amely elé most Ripka Ferenc főpolgármestert állítja ennek a városnak a közvéleménye, de bízunk benne, hogy erélye, bölcsesége, munkatársainak tökéletes megválasztása igaz, nagy eredményeket fog hozni. Ha ezt a feladatot úgy megoldja, ahogy ezt ma valamennyien reméljük, akkor nevét, mint Budapest második megalapítójáét jegyzi fel ennek a városnak a története. Kozma Jenő elmondja, kik gáncsolták el a közszolgáltatások leszállítását célzó akciót A tanács ragaszkodása a költségvetés tervezetéhez és a pártok féltékeny" kedése — A közlekedés egységesítését közlekedési diktátor kezébe kell lekenni, — mondja Koznia Jenő Az Egységes Községi Polgári Párt tagjai ellen egészen átlátszó támadások hangzottak el abból az alkalomból, hogy a pénzügyi bizottságban a költség- vetés tárgyalása során Kozma Jenő, Éber Antal és Scheuer Róbert egész sereg javaslatot és indítványt nyújtottak be a közszolgáltatások árának leszállítása érdekében. A népboldogítás baloldali kisajátítói minden kétségbeesett és eredménytelen eszközt megragadtak az Egységes Községi Polgári Párt akciójának diszkreditálására. Hatalmas, sok súlyos akadályon keresztül vívott küzdelem zajlott le a főváros pénzügyi bizottságában, amelynek tanácskozásait éppen az Egységes Községi Polgári Párt tagjainak nagy felkészültsége és erős fegyelmezettsége emelt komoly és nívós költségvetési vitává. A Eővárosi Hírlap munkatársa a fővárosi költségvetés bizottsági tárgyalásainak befejeztével hosz- szabb beszélgetést folytatott Kozma Jenővel, az Egységes Községi Polgári Párt elnökével, a vita során elhangzott felszólalásokról. dr. Kozma Jenő a következőket mondotta a Eővárosi Hirlap munkatársának : Segífőkéz siélküS — Bennünket nem kedvetlenít el az a körülmény, hogy jóakaratéi törekvéseinkben itt-ott áthághatatlan akadályokba ütköztünk. Az a törekvésünk, amely a közszolgáltatások árának leszállítására irányult, részünkről komoly és minden oldalról egyaránt jól megalapozott akció volt. Komoly alapja volt a hús- iogyasztási adó eltörlését célzó követelésünknek is. Minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy fedezetet találjunk annak a hiánynak a pótlására, ami a hűsfogyasztási adó eltörlése következtében jelentkezik. Hiábavalónak bizonyult minden erőlködésünk: a költségvetési dzsungelben nem tudtunk fedezetre bukkanni. Mi nem dolgozunk reklámcélokra, mi nem kiabálhatunk felelőtlenül, hogy „mindent el kell törölni“. Csak azt lehet eltörölni, aminek pótlásáról gondoskodni lehet. Kerestük a megoldás módjait: kerestük a fedezetet, de munkánk nem járt eredménynyel és pedig azért, mert egyetlen segítőkezet sem kaptunk, sem jobbról, sem balról, sem a tanács részéről. / A polgármester úr előterjesztése után nyilvánvaló volt, hogy a tanács nem fog hozzájárulni követeléseink teljesítéséhez. Én nem akarom kritika tárgyává tenni a tanács idevonatkozó álláspontját. A polgármester úr megindokolta, hogy miért helyezkedik szembe a (közszolgáltatások leszállítását célzó törekvésünkkel. Meg kell azonban állapítanom, hogy mi mindent elkövettünk, de a többség segítséget nem nyújtott és így a magunk erejéből céljainkat el nem érhettük. A két baloldali párt csak a követelések állandó hangoztatására szorítkozott, ahelyett, hogy segített volna nekünk abban a munkában, amely a hiány pótlására szolgáló fedezet megtalálására irányult. Követelődzni és fedezetről nem gondoskodni, lehet a kitűnő, de olcsó hangulatkeltés politikája. Mi komoly reálpoliiikát csinálunk. Ä Lágymányosi tó feltörése — A Lágymányos-kérdés megoldása céljából felvett négyszázezer pengős tétel törlését nem tekintem véglegesnek. Ez a kérdés még nincs véglegesen elintézve. Ezt a problémát még alaposan meg kell tárgyalni annál is inkább, mert a íeltöltés költségmentesen is megtörténhet, amennyiben a Lágymányosi tő a villamos üzem salaklerakodó helye lesz, ahová az anyagot ingyen fuvarozzák. Nyilvánvaló, hogy itt nagy költségmegtakarítás várható. A kultuszminiszter úr kívánságának teljesítését nem látom veszélyeztetve, mert bízom abban, hogy a kérdés alaposabb megvitatása után a főváros kedvezőbb álláspontot fog elfoglalni. Ennél a kérdésnél hansúlyoznom kell, hogy a bizottsági szavazás alkalmával egészen véletlenül voltak távol pártom tagjai. A szándékosság vádját kénytelen vagyok visszautasítani. Amikor ugyanis Wolff Károlyék részéről ezt a tételt nem fogadták el, pártom tagjaival kimentem a társalgóba tanácskozni. Rövidesen ugyan visszasiettünk az ülésterembe, de akkor már leszavazták a négyszázezer pengős tétel fölvételét. Ismétlem, a leszavazás okát abban a tényben kell keresni, hogy az ügy nem volt kellően előkészítve. Meg kell állapítanom egyébként azt is, hogy ezt a tételt a többség akkor is leszavazta volna, ha pártunk tagjai jelen vannak és a szavazásban is résztvettek volna. —- Végeredményben tehát le kell szögeznem, hogy a Községi Polgári Pártnak a közszolgáltatások leszállítását célzó akcióját a tanácsnak a költségvetés tervezetéhez való ragaszkodása és a többi pártok féltékenykedése bénította meg. Magukra vessenek, akik törekvéseinket elgáncsolták. Mi nem mehetünk bele abba, hogy deficites költség- vetést erőszakoljunk ki javaslataink elfogadtatása árán. Ha ezt tennők, katasztrófába kergetnők a főváros pénzügyi politikáját, ami megrendítené a bizalmat Budapest hitele tekintetében. Ahogy mi cselekedtünk, az a guvernamentális politika. Az ellenkezője a demagógia. A BSzKUT vezérigazgatói állása —■ Érdeklődtünk aziránt is, hogy a Beszkárt sokat szellőztetett problémáival szemben az Egységes Községi Polgári Párt milyen álláspontra helyezkedik. Erre a kérdésre Kozma Jenő dr. így válaszolt: —1 A villamostarifa leszállítása a közlekedési bizottság hatáskörébe tartozik. A törvényhatóság a villamosviteldíjak megállapítása kérdésében a maga jogait a tanácsra és a közlekedési bizottságra rui