Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-09-14 / 37. szám
Tizenhatodik évfolyam Ara 40 filiér Budapest, 1927. szeptember 14 37. szám rBt^aiügiiiaiiminnliTniiiníiiaiTímnalliÜHiaiiÍGiimriiniiiaiiiDumiiiairiáiiigiiiaiiiniugiiiDiiiraiiigiiioiiíét ELŐFIZETÉSI Egész évre .......................20 pengő Fé lévre..............................lO pengő Állandóan : GAZDASÁGI ÉUTESÍTŐ Városi, poHtlteal és teözzgaszáaságl fietilap Felelős szerkesztő: BACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest VI, Szív-ucca IS. szílm :Postaiak. csekkszámla 40.-42-4 Telefonszám : Teréz 137—13 L“...................-................................. ■ . ..ms*^-.-*-***^****»*»^**-************^**.^^*********--*^****»***^****-****^.— 'a lva született ötlettel megkezdeni a szezont, mindenesetre rossz kabala volna. Pedig a halvaszületett ötlet máris felmerült és a demokrata fronton teljes joggal öltenek gyász- fátyolt, bár az ötlet olyan kicsi, olyan csenevész, olyan szomorú volt, hogy még a meddőségek táborában sém vethettek rá valami nagy súlyt. Amilyen szegényes volt az ötlet, éppen olyan komplikáltnak és torznak bizonyult. Ha valahogy röviden el lehetne mondani, arról volt szó, hogy meghatározatlan pártok, meghatározatlan célokkal és meghatározatlan módon valami blok-félét akartak alakítani. Mintán minden bioknak a létesülését valmivel meg kell okolni, a demokraták kijelentették, ami már százszoros cáfolatban részesült, hogy veszedelemben van az autonómia és annak a védelmére mindenkinek fel kell sorakozni a födélzetre. Miután pedig a baloldal soraiból kimagasló egyéniséget nem tudtak kiállítani, hajlandók voltak átkacsintani a jobboldalra és a demokraták meg a szocialisták blokjának vezérévé Wolff Károlyt akarták megnyerni. Igazán fölösleges volna külön is konstatálni, hogy az ötletből nem lett semmi, az autonómia-blok meghalt, mielőtt megszülethetett volna. A célt azonban nyilván látjuk. Ez pedig nem lehetett más, mint az, hogy — amit már annyiszor megkíséreltek — megint politikát akartak a községi életbe elegyíteni. Wolff Károlyt, aki az országos politikában támogatja a kormányt, a községi politikában fel akarták vonultatni a kormánnyal szemben. Persze számoltak azzal is, hogy ha majd Wolff Károly nemi vállalja a baloldallal való közös masírozást, ebben az esetben még mindig nyereségszámba mehetett volna a veszett fejsze nyele: a maguk „népszerűségének“ növelésére ki lehetett volna jelenteni, hogy ime, Wolff Károly nem hajlandó felsorakozni a főváros autonómiájának védelmében. Nem kell ahhoz politikusnak lenni, hogy az ember az egész szánalmas ötletet derűs mosollyal intézze el. Hol vannak már a régi demokraták, hol van Vázsonyi Vilmos nagy és tűzálló pártja, ha már a százszor elvesztett népszerűség visszaverekedésére más eszközeik, mint ilyen szánalmas ötletek nincsenek? Vázsonyi Vilmos életének utolsó hónapjaiban a községi politikában nem egyszer kereste a más pártokkal való érintkezést, a más pártokkal való együttműködést. Igenis, tárgyalt, igenis nem egyszer együtt dolgozott magával Wolff Károllyal is, de ez más volt, mint amit most a szétszórt demokrata hadsorok utolsó kóbor vitézei kiötlenek. Vázsonyi Vilmos, mint egyenrangú féllel tárgyalt Wolff Károllyal, szegény maradék harcosai azonban az elsötétült demokrata hírnév számára Wolff Károly nevéből akartak néhány fénysugarat kicsiholni. Igazán nem alkalom ez arra, hogy Wolff Károly eljárásában felismerjük az okos politikai taktikát, mert igazán semmi sem lehetett természetesebb, minthogy egy komoly párt vezére halvaszületett ötletek babusgatásával nem foglalkozik. Túl vagyunk azon is, hogy a vezér nélküli demokratákat, helyesebben a demokraták nélküli vezéreket meg akarnánk győzni arról, hogy az autonómia a legkisebb mértékben sincs veszedelemben. A kormány részéről autentikus nyilatkozatok hangzottak el, hogy a főváros autonómiájának hajaszála sem görbülhet meg és Scitovszky Béla belügyminiszter nem egyszer aláhúz ott an kijelentette, hogy az új fővárosi törvény megalkotásánál semmi sem áll távolabb tőle. mint a főváros autonómiájának megsértése, vagy kisebbítése. A belügyminiszter igen érthetően megmagyarázta azt, hogy az az autonómia. amely ma életben van, nem autonómia: az az autonómia, amelynek el kell jönnie, egészen más, modern alapokon, de sokkal nagyobb erővel, sokkal biztosabb és határozottabb eszközökkel fogja megvédeni a főváros eminens érdekeit. A kormány tehát nem hogy veszélyeztetné, de megvédi, megerősíti és kiterjeszti a főváros autonóm jogkörét. A kormánnyal szemben tehát nem kell az autonómiát megvédeni, de ha védeni kellene, akkor is melyik volna az a párt a városházán, amely ebben a védelemben nem venne részt. Ha pedig az egész törvényhatósági bizottság egy szál emberként bárbármikor hajlandó megvédeni az önkormányzati jogot. akkor azután igazán nem tudjuk megmondani, hogy miért van szükség autonómiát védő biokra. Van autonómiát védő közgyűlésünk, autonómiát védő polgárságunk és az autonómiát védi egész lelkesedésével egész Budapest székesfőváros minden lakosa. Elvesztett és megrozsdásodott népszerűségek kiásására és megtisztítására nem fogjuk engedni az autonómia védelmét felhasználni. Ha arról van szó, hogy tényleg meg kellene védeni az autonómiát, vájjon nem az az Egységes Községi Polgári Párt állana-e a A Fővárosi Hírlap megemlékezett már arról, hogy a törvényhatósági élet föléledése előtt váratlanul kiállt a porondra Pakots József országgyűlési képviselő és megkezdte a toborzást. Akkor nagyon misztikusan hangzottak a képviselő úr frázisdús mondatai és be kell vallani, hogy első pillanatra senki sem tudta megállapítani, hogy milyen céllal és kiket óhajtanak Pakotsék összeházasítani. Csak egyetlen dolgot észlelt a figyelmes szemlélő és ez az volt, hogy a Pakots-iéie toborzó, a dolgozók pártjának, B. Virágh Géza törvényhatósági bizottsági tag szerkesztésében megjelenő lapjában látott napvilágot. Valahogy tehát az a helyzetkép alakult ki, hogy Pakotsék, Gálék frigyre akarnak lépni a dolgozókkal és magukhoz akarnak csábítani néhány olyan demokrata frakciót, amelyek Rassay Ká- rolyban nem látják Vázsonyi Vilmos egyenes utódját. Egyszóval az első benyomás az volt, hogy az autonómia védelmének jótékony leple alatt Rassay nyájából akarnak valamicskét lecsípni. A hét során azonban kiderült, hogy Pakotsék ötlete sokkal nagyobb területeket bekalandozott. Igazán nem tehetnek róla. hogy alig tíz egynéhány tagot számlált csak az a „biok“, amelyet nagy kínnal, keservvel össze tudtak toborozni. A lobogót azonban, amely alatt a hadsereget akarták gyűjteni, minden esetre kitűzték. Erre a lobogóra a főváros autonómiájának védelmét írták fel. mint jelszót. Az alkalmat mindenre az adta meg, hogy a belügyminisztériumban készül az új fővárosi törvény, amelyről makacs hírek hirdetik hétről-hétre és nap- ról-napra, hogy >a főváros autonómiáját veszélyezteti. A demokrata urak és a demokrata sajtó számára hiábavaló volt minden komoly és ellentmondást nem tűrő cáfolat, makacsul megmaradtak amellett, hogy a kormány a főváros autonómiájának elkobzására készül. Scitovszky Béla belügyminiszter is, Ripka Ferenc főpolgármester is többizben kijelentették, hogy minden hír, ami a készülő törvény- javaslatról megjelenik, csak puszta koholmány lehet, mert hiszen még maga a kormány sem döntött az új törvény legontosabb elvi alapkérdéseiről. Ugyanakkor viszont minden alkalommal aláhúzottan hangoztatta a belügyminiszter, hogy a főváros autonómiáját nem megsérteni, hanem megvédeni, új alapokra fektetni és kiterjeszteni óhajtja. Nem azért jelszó azonban a jelszó, hogy komoly és szavahihető cáfolatok nyomán kimenjen a divatból. Minél sűrűbben jelentek meg a cáfolatok, minél autentikusabb kijelentések hangzottak el, annál sűrűbben és hangosabban hangzottak a jelszavak, hogy meg kell védeni a főváros autonómiáját. Aki tisztán lát, tudhatja, hogy mindennek a harci riadónak semmi más célja nem lehet, mint a megtépázott és kifakult demokrata népszerűség érdekében való megmozdulás.. Az uraknak azután egészen mindegy lett volna, hogy kiknek a segítségével igyekeztek védelmi front élére, amely Ripka Ferenc szellemében működik és amely Ripka Ferenc szellemében áll őrt Budapest jogai mellett? A halvaszületett ötlet, amely- lyel gyorsan le lehetett számolni, csak szánalmas mosolyt válthatott ki, amikor azt láttuk, hogy demokraták és szociáldemokraták akartak felvonulni Wolff Károly vezérletével és akarták megvédeni a főváros autonómiáját egy Kozma Jenővel, egy Kállay Tiborral, egy Bárczy Istvánnal, egy Harrer Ferenccel, egy Becsey Antallal, egy Éber Antallal, vagy egy Glücksthal Samuval szemben. Risum teneatis amici . . . volna elérni a lehetetlent: visszaszerezni a demokrata párt részére azt a tekintélyt, azt a súlyt, amelyet Vázsonyi Vilmossal együtt szintén elhantoltak. Mondani sem kell, hogy rendkívül naiv ötlet harcot hirdetni a meg nem támadott autonómia védelmében és ennek a harcnak eredményeként demokrata babérokról álmodni. Még naivabb ötlet azonban az, ha a demokrata fronton még mindig azt hiszik. hogy a népszerűséget azzal lehet visszaszerezni. ha a főváros ügyeibe megint politikát akarnak keverni. A vezér nélküli demokraták és a demokraták nélküli vezérek azonban vakon bíztak abban, hogy az autonómia érdekében való megmozdulás jótékony eredményeket hoz számukra. Ezért már-az új szervezetnek nevet is adtak és elkeresztelték azt auto- nómia-blok-nak. Azt hirdették, hogy. az autonómia- blok-ban mindazok a várospolitikai pártok részt vesznek, amelyek nem helyeslik az autonómia jogkörének csorbítását. Ha őszinte és komoly szervezkedésről lett volna csak egy pillanatig is szó, akkor konstatálnunk kellene, hogy olyan párt, amely az autonómia védelmében a végsőkig el ne'menne, nincsen a budapesti városházán. Miután azonban az első perctől kezdve csak politikai kavarást lehetett ebben a megmozdulásban látni. egyetlen komoly párt sem foglalkozott komolyan az autonómia-blok halvaszületett tervével. Legelsősorban az Egységes Községi Polgári Párt volt az, amely észre sem vette a komolytalan ötletet. Az Egységes Községi Polgári Párton mindenki látta a célt. amely az lehetett csak, hogy az autonómia védelmének örve alatt ellenzéki politikai Alakulást teremtsenek. Az a párt, amely Ripka Ferenc szellemében dolgozik és amelyben olyan kiváló egyéniségek foglalnak helyet, mint Kozma Jenő, Bárczy István, Kállay Tibor, Harrer Ferenc, Becsey Antal, stb.. kétségkívül testestől-lelkestől megvédi a főváros autonómiáját, de megvédi azt a tényt is, hogy az autonómia ellen semmiféle merénylet nem készült. Nem túlságosan lelkesedett a biok gondolatáért a szociáldemokrata párt sem. amely a demokratákkal való közös háztartásba egyszer már alaposan belecsömörlött. A szocialisták szintén készek kitartani az autonómia védelmében, de a demokrata-blok-játékot első pillanattól kezdve komolytalannak tartották. Pakotsék azonban nemcsak a szocialistákra számítottak, hanem arra is gondoltak, hogy a Keresztény Községi Pártot is belevonják akciójukba. Ettől két eredményt vártak. Az egyik az lett volna, hogy az országos politikában a kormányt támogató pártot a községi politikában — a maguk naiv elképzelése szerint — a kormány ellen lehetett volna felvonultatni. A másik vélt eredmény az lett volna, hogy ezen a réven polgári politikust lehetett volna a biok élére állítani. A szocialista blokvezértől ők maguk is visszariadtak. a kopár demokrata mezőkön pedig vezérMegbukott íz autonomia-bloh, mert (úolff Károly nem állt ndemokrotfik farsangi menetének nz élére A vezér nélküli demokraták és a demokraták nélküli vezérek sikertelen küzdeSme népszerűségük visszaszerzéséért
