Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-08-17 / 33. szám
Tizenhatodik évfolyam Ara 40 fillér Budapest, 1927. augusztus 17 33. szám r^brBi«m»ianaai»ginB»iiaillQillfalliaÍÍÍaiimiimilinüigÍÍIIQiBiaÜigiIiPlÍliaiH80£a8g8(>, ..»iaiHŰIilEil||BE||„SB|$j előfizetési Arak: Eoész évre 20 pengő (250.000 K) Félévre . . ÍO pengő (125.000 Kj) Állandóan : GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ Várost, poliílUal és teöszQaszdasagl fpciilap Felelős szerlaesstlő: BACSÓ EMI£ Megfelenllc minden szerdán Szerlcesztőség és IciadóJ&ivaíal: Budapest VI, Szív-uccu 18. szám :Postaiak. cseRK-szdmla 40.424 Telefonszám s Teréz 137—15 Vass József neve olyan frissen, olyan megkopatlanul, olyan sokatigé- rően csendül, mint csendült néhány hónap előtt az új ezüstpénz, amely kiszorította bitorolt hatalmából a rossz emlékezetű sok-sok papírrongyot. Pedig már hét esztendeje, hogy jött és hét esztendeje seper minden színű és minden rendű társadalmi és politikai szemetet. Hét esztendő a miniszteri székben, hét esztendő kemény ország-tisztításban: békebeli rekordnak is egészen kivételes volt. Talán még az öreg Tisza, a generális idejében, csöndes, tempós munkában, izgalommentes kormányzásban inkább adódtak ilyen hosszújáratú politikai karrierek. De később már, amikor évtizedekkel előre rezgeti, előre viharzott a nagy világégés izgalma és idegessége, az államférfiak nem tudták ilyen sokáig állani a tüzet. Pedig hol voltak azok a tüzek, azok a viharok, azok a „csontokat ropogtató“, kemény idők, amelyek Vass Józsefet a kormánykerékhez sodorták és amelyekkel szemben ennyi ideig szilárdan tudott dacolni. De nemcsak dacolt, nemcsak védekezett az idők vihara, a politikai divatok csapkodó árja ellen, még sikeresebb volt az offenzivája, amelyet a jelszavak és egyéb mérgek ellen vívott, minden idők példájára pedig ezenközben még alkotni, teremteni, orvosolni, könnyeket törölni és szíveket melegíteni is tudott. Két esztendővel jött előbb, mint gróf Bethlen István. Vannak nercek, amelyek alatt megősziil az ember és vannak órák. amelyek politikai karriereket törnek derékbe. Az a két esztendő, amellyel Vass József megelőzte Bethlen Istvánt, ezrével termetté Magyarországon az ősz fejeket és tucatjával ütöttek az órák, amelyek őszi falevelekként hullatták el, temették el a kisebb-nagyobb, a tiszteletreméltó és kevésbé tiszteletreméltó politikai karriereket. Vass József az ősz fejeket termő, politikai karriereket temető két esztendő alatt magasodott a politikai világ fölé. Energiája, bölcsesége, egyensúlyozó ereje, munkakészsége, teremtő zsenije lenyűgözte, elragadta a jó- indulatúakat és tisztelő félelemre kényszerítette a roszakaratúakat. Két évvel megelőzni Bethlent és Bethlen számára is értéknek maradni, a legnagyobb politikai és emberi bravúr, amit ezekbeu a szomorú időkben láttunk. De volt még egy, még ennél is nagyobb bravúrja Vass Józsefnek: nekifogott és eredményesen fogott neki, hogy népjólétet teremtsen a régi Magyar- ország romjain, amely régi Magyarországnak nem voltak ilyen gondjai. Töretlen úton indult tehát, hiszen a régi Magyarország bőségben élt és dús asztalának mammut-morzsáival jól tudott lakatni verebet, koldust és munkást egyaránt. Természetes, hogy amikor ez a gazdag régi Magyarország romokban hevert, a szociális gondolkodásnak csak kopár, karszti sziklái maradtak az új kor számára. Az új, a nyomorgó, a kenyérért kiáltó és síró korszakban a kenyérkérdés lendítette Vass Józsefet a miniszteri székbe. Mintha tegnap lett volna, úgy emlékszünk még arra a sötét éjszakára, amikor hosszú huszonnégy órák meddő tárgyalásai között Vass József bölcsesége hozta meg a megegyezést a kenyeret termelők és a kenyeret várók harcában. Mire fölvirradt a nap Vass József a magyar kenyér diktátora volt és biztos kézzel szegte meg. osztotta szét a magyar kenyeret. Kenyérszegéssel kezdeni egy politikai karriert, ez nemcsak gyönyörű ambíciókat ad. de sokra, végtelenül sokra kötelez. Vass József mindennek a kötelezettségének eleget tett. Hét esztendő alatt három minisztériumot vezetett és állandó helyettese a magyar miniszterelnöknek. Nem kell felsorolni műveit, alkotásait, nem kell jelzők után kutatni, amikor ezt a hét esztendőt végigtekintjük, mert az a bizalom, a pártpolitika jármában felszabadult reménykedés, amellyel az egész ország Vass József, az ember felé tekint, fölöslegessé tesz minden felsorolást és minden jelzőt. Nagy viharokon siklott keresztül Vass József politikai lélekvesztője, de a viharokat és a hullámokat nem az evezője győzte le, hanem nagy. emberi lelke. A miniszteri szék magassága nem gyengíti meg a társadalom mélységeit kutató látását. A hatalom nem öli meg szíve melegségét és a miniszteri autóban is gyalog jár a szegények, a nyomorultak. az elesettek között. Miniszteri szobájának ajtaján nem kopogtatott még hiába senki és a miniszteri autó is mindig megállóit minden feléje hangzó jaj- kiáltásra, r , , Vass József nemcsak az ország minisztere, hanem bármilyen furcsán, groteszkül hangzik is, valahogy Budapest minisztere is. Volt egy pár ilyen minisztere már Budapestnek. Budapest ötvenéves történetének lapjai hálásan örökítenek meg minden olyan államférfiúi cselekedetet, amelyek ennek a városnak érdekében történtek. Nem a díszpolgári oklevélre gondolunk, hanem azokra a maradandó emlékekre. Lezajlottak tehát a Vass József népjóléti miniszter által rendezett drágasági ankétek is. Sokat gán- csoskodtak ezekkel az ankétekkel, mindig olyasmiket emlegettek, hogy heteken át tart az elméleti tanácskozás, ugyanakkor pedig a drágaság a gyakorlatban tovább tart. A Fővárosi Hírlap egy alkalommal már kifejtette, hogy itt nem a momentán drágaság leküzdéséről van szó, hanem arról, hogy Vass József népjóléti miniszter nagy előrelátásai a főváros egész élelmezését a jövő számára akarja megszervezni. Meg akarja szüntetni a miniszter azt a szégyent, hogy egy agrárállam fővárosában nagyobb a drágaság, mint igen sok ipari államban, ahol nagyarányú bevitelre, talán éppen Magyarországról való bevitelre vannak rászorulva. Az ankétezés véget ért és igen szép. igen nagy eredményei vannak. Hatalmas, minden vonatkozásra kiterjedő szakszerű megbeszélés volt ez, úgyhogy a kormány és a főváros is ma minden irányban tudja, hogy mi a tennivaló. Vannak azonban az ankétezés- nek olyan konklúziói is. amelyeket máról holnapra nem lehet beváltani, mert vagy időbe, vagy pedig töméntelen pénzbe kerül a keresztülvitelük. Ilyenek például a közraktáraknak a Leszámítoló Bank bérletéből a főváros kezelésébe való visszavétele és talán még inkább az új nagy központi vásárcsarnok megépítése. Amikor a pénzügyminiszter fizet Voltak azonban az ankétezésnek olyan eredményei, amelyeket azonnal meg kellett, vagy meg lehetett volna valósítani. És valóban láttunk is a tanácskozások eredményeként két határozott gesztust. Az egyik gesztus a pénzügyi kormányzaté volt. Az ankét során ugyanis Vargha Imre pénzügyi államtitkár bejelentette, hogyha a pénzügyminiszter hozzájárul, cl fogják törölni a fontos élelmicikkek forgalmiadóját. Búd János pénzügyminiszter közben hazaérkezett — és meg kell állapítani — huszonnégy óra alatt beváltotta államtitkárja ígéretét. A gyönyörű gesztust még gyönyörűbbé tette, hogy az ígéret beváltása gyorsan történt és a miniszter rendelete hamarosan megjelent. Nem változtat ezen a tényen az, hogy Búd János pénzügyminiszter balatonalmádii pihenése alatt egy kicsit kételkedik abban, vájjon nem volt-e elhamarkodott. vagy nem volt-e fölösleges ez a szép gesztusa. — Ha mostan vizsgálom —• mondotta a miniszter — ezeknél a cikkeknél a forgalmiadó megszüntetése után a helyzetet, sajnálattal kell megállapítanom, hogy az idő ismét nekem adott igazat. Az érdekeltségek akkor, amikor az ankéteket tartják, állást- foglalnak a forgalmiadó ellen és gyönyörűen tudják igazolni, hogy az egyes forgalmiadók mint sújtják a cikkeket. Ha azután a kormány engedményeket ad, akkor semmi hatás sem mutatkozik. Engem az élelmicikkek forgaLmiadójának eltörlésénél és mérséklésénél szociális okok vezettek. Nyíltan megmondom, hogy ezzel a fogyasztók érdekét akartam szolgálni, nem pedig azt. hogy nagy amelyek ezt a várost széppé és naggyá tették. Vass József is méltóan követelheti helyét Budapest minisztereinek díszes sorában. Mi még jól emlékezünk azokra a napokra, amikor Vass József alakja úgy kezdett kibontakozni, hogy városházi vezér lesz belőle. A kenyérproblémának megoldása adott új kanyarulatot pályájának, de boldog örömmel látjuk, hogy soha egy pillanatra sem felejti el annak a Budapestnek érdekeit, amely az ország többi részével vetélkedve, ma is meleg szeretettel ünnepli a nyolcadik munkásesztendő küszöbére érkezett államférfiút. Pogány Béla. bevételről mondjak le és ugyanakkor a közönség mégse találjon ellenértéket. Az árcsökkentés nem elégít ki. Egyenesen komikusán hat, hogy a legtöbb élelmicikknél nem is jelentkezett ármérséklés, vagy legalább is nem a forgalmiadó eltörlésének hatásaként. Annál inkább elvártam volna, hogy komolyabb árlemorzsolódás történjék, mert számítottunk az érdekeltségek , morális kötelesség- érzetére. Iia hivatkozni tudnak tíz-tizenkét százalékos megterhelésre, akkor a könnyítések után vigyék is keresztül az árcsökkentést. Én a magam részéről figyelem az árak alakulását és ha továbbra is azt tapasztalom, hogy az a hatás, amelyet a forgalmiadó eltörlésétől várok, nem következnék be, meg lesz a bátorságom arra is, hogy ezeket a rendelkezéseket visszaszívjam. A főváros aiafschs'sibenre dolgosak A pénzügyminiszter szavaiban sok jogos keserűség van. ami azonban nem változtat azon, hogy meg- cselekedte azt, amit megígért és a forgalmiadónak a legszükségesebb éllemicikkekre való megszüntetése ma befejezett tény. Hogy állunk azonban a fővárossal? A másik szép gesztus ugyanis az ankétezés alatt a főváros képviselőié volt. Egy kis habozás után ugyan, nem minden noszogatás nélkül, de végre mégis elfogadta a főváros képviselőtestülete, hogy a fővárosnak is illik, kell valamit tennie a jobb megélhetés érdekében, mert nem csupán a forgalmiadó drágít, hanem drágít a magas helypénz is, a főváros által szedett fogyasztásiadó is. a városi adó is, drágítanak a különböző fővárosi illetékek is, tehát... Igen, tehát a fővárosra is vár valami tennivaló. Az ankét ezután ki is mondta -— a főváros ottlévő képviselőinek hozzájárulásával. vagy legalább is ellenkezése nélkül, — hogy a vásárcsarnoki és piaci helypénzek megszabásánál a főváros ezentúl nem azt nézi, ki mit árul, hanem hogy mennyi helyet foglal ott el, és csinál valamit a főváros a fogyasztási adó, a városi vámok és egyéb városi illetékek terén is. Ez történt szerdán, erről nyomban félhivatalos közleményben értesítették a nagy nyilvánosságot, ugyancsak még szerdán. Aztán jött csütörtök. Csütörtök a tanácsülések rendes napja. Ezen a legutóbbi csütörtökön foglalkozott a tanács az addig már végleg lezárt drágasági ankét eredményével; már t. i. speciálisan a fővárost érintő eredményeivel. Valahogy nem vagyunk modern emberek s mindig úgy képzeljük, hogy az adott előzmények, a szerdai ígéretek után csütörtökön nem következhetik egyéb, mint az ígéretek beváltása, tehát: az eddigi helybérrendszer helyett a beígért új helybérrendszer, azután a fogyasztásiadó, a városi vámok és egyéb városi illetékek csökkentése. Tévedtünk, nem ez következett. A tanács csütörtökön kimondotta, hogy a száraz főzelék, a zsír, vaj, sajt, és tejszín eggyel alacsonyabb helypénzosztályba kerülnek. Magyarul ez azt jelenti, hogy megint nem azt fogják nézni, ki mennyi helyet foglal el, hanem ki mit árul. Amikor a pénzügyminiszter fizet, a főváros pedig aufschreiben-re dolgozik Mi történi szerdától csütörtökig, a drágasági ankéttől a főváros tanácsának üSéséig
