Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-08-10 / 32. szám
Budapest, 1927 augusztus 10. 3 Budapesti-fürdőváros Irta: Becsey Antal kormány főtanácsos, fővárosi bizottsági tag Az utóbbi években nemcsak a főváros törvényhatóságának tevékenységében, de a főváros társadalmában is egyre hangosabban követel figyelmet a gon- ■ dolat, hogy a világon váratlanul álló hévvizeinket úgy a lakosság közegészségügyének, mint az idegen- iorgalomnak is hatványozott jelentőségű tényezőjévé kell tennünk. Nemcsak elméletben, de gyakorlatilag is. És mintha az unalmas jelszóvá csépelt ,,Budapest- fürdőváros“-probléma már keresné is a gyakorlati megoldás vágányait. Úgy látom azonban, hogy valami még mindig hiányzik. Hiányzik az átfogó, irányító erő, amely a feladat sokoldalú, százfelé ágazó szálait céltudatosan és avatott kézzel fogná össze. Pedig e nélkül a probléma megoldására fordított sok hatósági és társadalmi energia szétfolyik; az ötletszerűen létrejött alkotások nagy tőkéket kötnek le, anélkül, hogy azok megfelelő gyümölcsöt teremnének; alapvető hibák történnek, amelyeket jóvátenni alig, vagy csak súlyos áldozatok árán lehet. Nem túlzás az, amit mondok. Példákkal illusztrálhatom mindazt, amit a fentebbi néhány mondatban összesürítettem. Egy dicséretre méltó társadalmi akció balneolo- giai kongresszust és kiállítást készül rendezni 1929- ben. Mérhetetlen sok tudományos és gyakorlati adatot kell e célra feldolgoznunk és összehordanunk, mondtam, ezeknek a tanulmányoknak publikálására nem tellett 8—10 ezer pengő A törvényhatóság nyári szünete előtt a közlekedési bizottság egyik ülésében a gellérthegyi sikló dolgával foglalkozott. A siklót alagútszerüen az Er- zsébet-híd budai hídfőjétől kiindulva tervezték. A bizottság egyhangúlag azon a véleményen volt, hogy ezen a helyen a Qellért-hegyet megbolygatni nem ajánlatos. Úgyszólván közvetlenül a tervezett feljáró mellett fakad a fővárosi tehrmális vizek gyöngye; a lithiumos Hungária-f orrás. Ezzel a forrással pedig az utóbbi években igen sok a baj; és félő volt, hogy a tervezett alagút készítésével járó szikla-munka katasztrofális helyzetet teremthet e forrás szempontjából. Rá kell mutatnom arra, hogy ez a forrás az Er- zsébet-téri híd elkészültekor barlangszcrű boltozatot kapott; azzal azonban senki sem törődött, hogy a forrásfoglalás szakszerű gondossággal foganato- síttassék. A forrás vize ezidőszerint budai márga- rétegekből fakad, még pedig a kocsiút alatt; a villamos- és kocsiforgalom miatt a márgarétegek minduntalan beomlanak, megzavarván a forrásüzem I biztonságát. Ezt az állapotot úgy a forrásüzem Hz- I leti érdekeinek, mint közegészségügyünk érdekeinek veszélyeztetése nélkül fenntartani nem lehet. Fel kell I kutatni a forrás íakadásának pontos körülményeit és el kell készíteni ez alapon a végleges megoldást. Ha mindezekhez még hozzáteszem, hogy az 1885. évi vízjogi rendelkezések csaknem megbénítják a kutatásokat és a hévvizek újabb kihasználásának lehetőségét, ha rámutatok arra. hogy a geofizikai tudományok mai eszközeivel formális térképezést lehetne végezni a főváros alatt elterülő fom róvíz-medence mélységi viszonyairól, s ha végül rámutatok arra, hogy Budapest fürdőváros nemzetközi reklámozását nagystílűén csak a főváros összes fiirdöérdekeltségeivel vállvetve lehet végezni, úgy ezekből a mozaikszemekböl nem nehéz megkonstruálni a fiirdöiigy legsürgősebb teendőinek képét. Az Egységes Polgári Községi Párt jövő évadbeli munkaprogrammjában a legerélyesebben kívánja Budapest fürdőváros gyakorlati feladatait helyes mederbe terelni. A tudományos, módszeres kutatásoktól kezdve, vizeink balneologiai értéke és gyógyha- tása szempontjából való osztályozásán, népfürdőkön, ivócsarnokokon, szállodákon át a vízjogi kérdések megoldásáig minden problémát' fel kell karolnunk; mégpedig egységes és felelős irányítás mellett. Van ma is egy „állandó gyógyfürdő bizottságunk“: amelyet nyilván azért hívnak így, mert „állandóan“ szünetel a tevékenysége. Ez a bizottság igen sokat tehetne és hiszem, hogy fog is tenni, fürdőügyünk érdekében. Mindenekelőtt meg kell rajzolnia véglegesen íiirdőpolitikánk nagy kontúrjait, mert tisztán ötletszerűséggel nagy problémákat megoldani nem lehet. hogy Európa tudományos közvéleménye előtt bemutathassuk, milyen csodálatos balneologiai értékű vagyonunk van; mily alaposan tártuk fel azt a vagyont, amit a természet pazar kézzel nekünk adott; és mily hozzáértéssel, sőt áldozatkészséggel kapcsoltuk azt be a nemzet közegészségügyének és jólétének szolgálatába. És valóban mi a helyzet? Hévforrásaink viszonyainak feltárásával kizárólag ez a néhány lelkes altruista tudós foglalkozik, akiket a tudományok szeretető a „Hydrologiai Társaságiban hozott össze. Ismerem ezt a nagyjelentőségű munkát, amelyet a fővárosi hévforrások érdekében a társulat végzett. Arra azonban már nem volt pénz. hogy ezek a tudományos eredmények sajtó alá kerüljenek; sem a Tébe, sem a város, sem a kormány szíve nem volt meglágyítható, hogy az e célra szükséges költségeket legalább _ előlegezzék. Félig kiszedve ott hever az egész tudományos anyag a társaság archívumában. Pedig ismert, sőt ma még általában ismeretlen hévvizeink^ s^ egész fürdőügyünk szempontjából sorsdöntő jelentőségű az Összegyűjtőn anyag. ( De^ tovább megyek. Hévforrásainknak és odatelepült fürdőinknek nincs monográfiájuk sem, amely a historikum ismertetésén felül geológiai és balneologiai vonatkozásokban adná bizonyságát annak, hogy íürdővagyónunkat tökéletesen ismerjük. Pedig egy ambiciózus mérnök; ifj Mádai Lajos megmutatta a Császárfürdőről írt, most megjelent monográfiájában, hogy miként ilehet a magyar fürdőügyet ebben a vonatkozásban szolgálni. Mondhatom, elsőrendű, tudományos és hazafias prepaganda-murtka. De hol. a többi? A főváros szívének .egy szociális érzéstől fűtött megmozdulása ráterelte a közfigyelmet arra a gondolatra, hogy a fürdőügyet1 a széles tömegek közkincsévé kellene tenni. Ügy emlékszem, akkor történt ez, amikor a Magyar Úszó Szövetség a nemzetközi úszóversenyek céljára úszóstadion létesítését sürgette. Akkor — helyesen — felvetődött az idea, hogy, nemcsak reprezentatív úszómedencére van szükség, hanem az úszósport népszerűsítése és a közegészségügy szolgálata érdekében több sportszerű fürdőt1 is kellene építeni. Mégpedig lehetőleg minden kerületben. Hiszen az igazi fürdővárosnak ez az intézkedés elengedhetetlen attribútuma. És akkor határozta el a törvényhatóság a Széchenyi strandfürdőnek és uszodának megépítését is. Mivel pedig fürdőhöz víz is kell, s. minthogy a városligeti artézi forrás meleg vize már nem elegendő, — vizet a városligeti felső diluviálls kavicsrétegbe telepített kútsorozatból szereztek. Hogy ez a víz hideg? Nem baj! Arra valóik a gőzkazánok, hogy felmelegítsék. jó finom szénnel. Egy kis füst. szálló hamu a Városligetnek nem árt meg; szénre meg maid telik a bevételekből! Pedig a lábuk alatt ott van az a nagy, irdatlan thermális medence, amelyből a Zsigmondy Vilmos artézi fúrásának 74°-os vize felszökik; s amely oly bőségií. hogy jó egynéhány tucat uszodát el tudna még látni. Ezenfelül a Hydrologiai Társaságban Schafarzik Ferenc professzor kimutatta azt is, hogy a már feltárt medencén kívül van még egy má- sik intakt nagy medencénk is. No, de, amint már GOODRICH PNEU AZ UTAK KIRÁLYA SZILÁRD BÉLA AUTOFEL8ZERELÉS, PNEUMATIK Nagymező ucca 15 Andrássy-út sarok Teréz 131—51, 131—52 Meg kell állapítani, mely községi illetékek terhelik fölöslegesen az élelmiszereket - mondja Kozma Jenő „A rm{liszteselnök ur részéről tett kijelentés nem maradhat a pusztában elhangzott szó“ Bethlen István gróf miniszterelnök ínkén az aktuális kérdésekről adott nyilatkozatában a drágaság problémájával is foglalkozik és azt a kijelentést teszi, hogy nemcsak a forgalmi adóban kell keresni a drágaság okát, hanem a a különböző községi, vagyis fővárosi illetékekben és más természetű terhekben is. A miniszterelnöknek ez a kijelentése nyilván útmutatás akar lenni az illetékes fővárosi tényezőknek abból a célból, hogy azok a községi terhek, amelyek az élelmiszerárakat megduzzasztják, megvizsgáltassanak és a szükséghez képest mérsékeltessenek. A Fővárosi Hírlap munkatársa ebben a rendkívül fontos kérdésben, amely a főváros lakosságát életbevágóan közelről érdekli, beszélt Kozma Jenő dr. . országgyűlési képviselővel, az Egységes Községi Polgári Párt elnökével, aki a következőket mondotta: — A miniszterelnök úr nyilatkozatának az a része, amely azokra a fővárosi illetékekre mutat rá, amelyek az élelmiszereket terhelik, komoly meggondolásra kell, hogy késztesse mindazokat a hivatalos és politikai tényezőket egyaránt, akiknek a főváros igazgatásába beleszólásuk van. Pártunk, amelynek legfőbb programmpontja a fővárosi lakosság jólétének emelése, nem zárkózhat el a miniszterelnök úr által fölvetett kérdés megvizsgálása elöl. Ez a kérdés: az élelmiszereket terhelő fővárosi közszolgáltatások kérdése, — a közgyűlés elé tartozik. Mivel azonban most a törvényhatósági bizottság nem működik, a főváros tanácséinak kell a kérdéshez komolyan hozzányúlnia. Meg kell vizsgálnia, hogy melyek azok a községi illetékek, amelyek az élelmiszereket fölöslegesen terhelik, — ezeket el kell törölni és meg kell állapítania azokat a községi terheket, amelyek szükségtelenül nagy mértékben drágítják meg a közszükségleti cikkeket — ezeket mérsékelni kell! A tanácsnak erről a kérdéskomplexumról konkrét előterjesztést kell tennie, mert a miniszterelnök úr részéről tett kijelentés nem maradhat a pusztában elhangzott szó ... Amíg az ám a termelőtől a vásárcsarnokon át a tányérra kerül... A Fővárosi Hírlapnak elmondja Glück Frigyes A drágaság kérdéséről és a miniszterelnöknek a fővárosi terheket illetően tett nyilatkozatáról' beszéltünk Glück Frigyes, törvényhatósági bizottsági taggal, a magyar vendéglősipar egyik legkiválóbb értékével. Glück Frigyes ezeket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Ha a ár ágaság okairól kérdeznek meg engem, akkor én röviden csak ennyit mondhatok: hosszú út az. amelyen az árú a termelőtől a vásárcsarnokon át a tányérra kerül. legyen az a tányér a háziasszony, vagy a vendéglős tányérja. Ma az árut úgy az állam, mint a főváros annyi különféle címen terheli meg, hogy nem csoda, ha a termelési ár és a fogyasztó által fizetett ár között óriási a differencia. Régebben is voltak közterhek, volt kövezeti vám és ehez hasonló községi illetékek, de ezek elenyészően csekély összeget tettek ki, úgyhogy végeredményben valamely élelmiszer kilójára semmiféle drágító hatásuk nem volt. A fontosabb élelmiszerek: burgonya, zöldség, főzelékfélék stb. tömegáruként jöttek Budapestre, ahol senkisem gördített akadályt bejövetelük elé, a közszolgáltatások céljaira szánt illetékek pedig egy-egy kilóra elosztva teljesen kiegyenlítődtek, mert a fillér egy csekély hányadával kellett csak számolni. Ez az egyszerű magyarázata annak, hogy régebben tömegcikkekben szép, olcsó átlagárat lehetett csinálni. Ma az illetékek tömkelegé sújtja az elsőrendű közszükségleti cikkeket, tehát azokat az élelmiszereket is, amelyek a legszegényebb munkásember asztaláról sem hiányozhatnak. Itt valóban tenni kell valamit! De milyen csekélyek ezek a községi illetékek ha a forgalmiadót és a luxusadót vesszük számításba!? — A forgalmiadót évek óta ostorozzák a legkü- lörbözőbb pártállású érdekeltségek és politikusok egyaránt, én tehát ezúttal inkább a luxusadóról beszélek. Ha a vendéglőben zene van — luxusadót kell fizetni! Ha a vendéglőhöz szálloda is tartozik — luxusadót kell fizetni! Ha tiz óra után is van kiszolgálás — luxusadót kell fizetni! A mulatókban — luxusadót kell fizetni! Ha valamely különösebb kényelmi eszközzel van a vendéglő, vagy szállodai étterem felszerelve — luxusadót kell fizetni! Hát el lehet képzelni az idegenforgalom fellendítését — anélkül. hogy szállodákat kényelmesebbekké ne tennők?! Hát hogyan vesszük fel a versenyt más metropolisokkal, ha nálunk hiányzik az idegenek által megkövetelt kényelem!? Ami nekem luxus, az a berlini, párizsi, londoni, vagy amerikai idgennek nem luxus! Ha pedig minden ilyesmi miatt luxusadót vetnek ki, nemcsak az árakat hajtják fel, hanem ezzel együtt elidegenítik tőlünk az idegeneket. Azok, akik az idegenforgalom problémájával hivatalosan foglalkoznak és a fellendülés szükségességét hirdetik — foglalkozzanak végre a luxusadó kérdésével is! A tanács egyelőre vár . . . A Fővárosi Hírlap munkatársa a miniszterelnök által felvetett kérdésre választ óhajtott kapni a tanács részéről is, illetékes helyeken azonban kijelentették, hogy egyelőre várnak az idevonatkozó problémák megbolygatásával. Majd, ha megindul az őszi kampány... Most mindenki nyaral...
