Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-08-10 / 32. szám
Tizenhatodik évfolyam Ara 40 fillér Budapest, 1927. augusztus 10 32. szám niiiaiimiliiairKaiiiraiiiaiiiaiiiainaiiiaiiiDiifQBiiDmaiii0BiiQiiii3Üiaüiäiiiäiiiäi9iDi!KiaiiiBiiiC3ifiaiiBBiiiMnK.i: ILLÖFIXüTÍiSl Á1ZAK: Egész évre 20 pengő (250.000 K) Félévre . . lO pengő (125.000 If) Állandóan : GAZDASÁGI ÉUTEStTÖ Városi, poliíiltai és kösgösdasdgi &elilap Felelős szerKesxtő : UAICSÓ Ebi IC Mtegfeleníla min tien szerdán SzerKesztöség és Kiadói) tv atal: Budapest VI, Sziv-ucca 18. szám I>ostalale. cseKK-számla 40.424 Teletonszám : Teréz 137—13 Bethlen István pártja egy fejjel szaporodott ugyan meg. de igen nagy értékkel lett gazdagabb. Február 5-én jelentette, be Bárczy István néhány társával dr. Kozma Jenőnek, az Egységes Községi Polgári Párt elnökének, hogy a vezetése alatt álló községi pártba belép. Most vidéki pihenőjéből Almásy Lászlóhoz, az Egységes- párt ügyvezető -öl n ölké be z intézett 'tevéiben egyetlen mondattal jelenti be a politikai pártba való belépését is. Esemény ez az egész ország szempontjából, de talán legnagyobb esemény Budapest számára, mert hiszen Bárczy Istvánnak Bethlen István pártjához való csatlakozása nem azt jelenti, hogy ez az amúgyis ellenállhatatlanul hatalmas kormányzópárt egy képviselő taggal megszaporodott. Bizonyítja ezt már az a fogadtatás is. amelyben Almásy László részesítette Bárczy Istvánt, amikor így ír: ..Belépésedet örömmel vesszük tudomásul, mert közéleti munkásságod teljes biztosítékot nyújt arranézve. hogy pártunk keretén belül munkásságoddal és tehetségeddel nehéz helyzetben levő országunk sorsának előbbre- vitelében hathatósan közreműködői és pártunk vezérének, gróf Bethlen Istvánnak a programmja alapján és az alkotás vágya töltötte el. Most azonban bebizonyítottunk látta Bárczy István is, hogy a békét és az alkotómunkát a kormány oldaléin kell keresnie. Látó szemei előtt nyilván felvonultak azok az óriási sikerek, amelyeket gróf Bethlen István a magyar külpolitika terén az ország gazdasági helyzetének megjavítása körül, és az az újjáépítés megindításával ért el. De meg kellett ismernie azokat az eredményeket is, amelyeket Bethlen Istvánnak, ennek a nagy magyar államférfinek küldetésében Ripka Ferenc főpolgármester tudott felmutatni. Tagadhatatlan tény, hogy Budapest társadalmi békéje, a kedélyek megnyugvása, a gyűlölködés fokozatos eltűnése legelsősorban Ripka Ferenc kezének munkája. Nem kell ehhez más bizonyíték, csak a dátumokat — ma már nyíltan és büszkén mondhatjuk, hogy történelmi dátumokat — kell felvonultatni. A társadalmi béke kialakulása, a kedélyek megnyugtatása, a gyűlölködés kiirtása szinte hajszálpontossággal azon a napon kezdődött meg. amikor Ripka Ferenc gróf Bethlen István utasítása szerint nemcsak a városházéin foglalta el magas méltóságát, de egyben Budapest lakossága elé is odaállott békét és munkát hirdetni. Ennek a munkának egyik legszebb eredménye, egyik koronája az a tény, hogy a legpestibb pesti, Bárczy István, az alkotómunka községi pártja után, az alkotómunka politikai pártjához is csatlakozott. Bárczy István bevonulása az egységes- pártba és ami körülötte történik Hogy ^észiiSü az északi kerület választási listája — Amikor csődöt mond a demokrata memória — Amíg a fővárosi szabadelvű párt tagjai eljutottak az Egységes Községi Polgári Pártba részedet a nemzetépítő munkából érdemlegesen és eredményesen kiveszed." Igenis, ezt várja az ország és ezt várja elsősorban Budapest népe a Bethlen István pártjához csatlakozott Bárczy Istvántól. Bárczy Istvánnak nem lehet máshol a helye, csuk ott. ahol építenek, ahol alkotnak. hiszen Bárczy István egész múltja merő tagadása a szófecsérlő negatívumoknak, a mindenáron való ellenzékieskedés tétlenségének és tehetetlenségének. Amíg Bárczy István Budapest élén állott, annyit alkotott és olyan szépet alkotott, hogy egy emberi élet, amely ennyire hozzászokott a teremtéshez, annak természetéből kiirtották a meddőséget. Bárczy István különben sem volt soha a szó valódi értelmében vett pártpolitikus. Mindig távol állott a szóharcoktól, a személyeskedésektől, az ellenzéki szofizmától és rabulisztikától. Ült a parlament termében a legszélső baloldalon, de komolysága nem engedte, hogy gyermekes harcokban vegyen részt és a baloldalon való jelenlétével csak azt akarta dokumentálni, hogy Budapest népével együtt, amellyel egy életre összenőtt, a konszolidációt, a munka békéjét, az alkotások lehetőségét követeli. Most Budapest népével együtt ő is megérezte, hogy mindezeket a nagy célokat, mint gróf Bethlen István fegyvertársa közelítheti meg legbiztosabban. Mindössze ennyi az, ami Bárczy Istvánnal és Bárczy István körül történt. Bárczy István, miután ez év február 5-én csatlakozott az Egységes Községi Polgári Párthoz, ezen a héten belépett az egységespártba, mint politikai pártba is. Ez a lépése természetesen a legnagyobb mértékben Bárczy István felé fordította a politikai körök figyelmét. A kormánypárton a legnagyobb örömmel fogadták Bárczy István elhatározását, ugyanakkor azonban a csöppnyi polgári ellenzék elkeseredett és tehetetlen haraggal fordult ama Bárczy István ellen, akit pár hónap előtt még istenítettek és égig magasztaltak. Különösen a demokraták soraiban nagy az elkeseredés, amit annál nehezebb megérteni, mert hiszen Bárczy István nem tartozott a soraikba. A kommunizmus bukása után, amikor mindenki a konszolidációt kereste és a konszolidációért való harcot csak pártkeretekben lehetett elképzelni, akkor Bárczy István is csatlakozott Vázsonyi Vilmos demokrata pártjához. Később azonban politikai függetlenségét nem volt hajlandó elárendelni semmiféle pártnak és így éveken át mint pártonkívüli ellenzéki politikus szerepelt. Eltenzéküsiége azonban sohasem jelentette a rendbontást, a szófecsérlést és az objektivitás hiányát. Bárczy István csöndes ellenzéki volt, aki a politikai harcokban nem talált gyönyörűséget, hanem' mindig azt várta, amikor az alkotások ideje elérkezik. A demokraták haragja nyilván nem is annyira Bárczy István ellen irányul, aki most megtalálta az alkotások számára egyedül lehetséges területet, hanem inkább erre vonatkozólag egy apró esetet tudunk elmondani. Együk napilap, wem éppen jószimatú szerkesztője, körülbelül egy hónap előtt elküldte munkatársát Bárczy Istvánhoz, hogy adjon egy nagyszabású ellenzéki kritikát tartalmazó interjút a városi dolgokról. Bárczy István leültette az újságírót, megkínálta egy pohár konyakkal, meg egy jófajta szivarral, maga pedig hosszúszárú pipájára gyújtott rá. Mindez eltartott egy jó negyedóráig, amikor azután az újságíró megtudta, hogy Bárczy pedig nem hajlandó ellenzéki interjút adni. A megokolást sem.hallgatta el: — Lássa, kedves barátom, — mondta az újságírónak — Bethlen olyan, mint az itatóspapír. Már az egész országot fölitta. Ha az ember valamit csinálni akar, nincs más mód. oda kell állani melléje. Bárczy István pedig egész életében mindig akart valamit csinálni. Most sem lehetett tehát más tennivalója, minthogy odaállott Bethlen István mellé, ahol az alkotások országútja visz. ❖ A demokraták természetesen újra felpattantak régi vesszőparipájukra és harsányan követelik, hogy Bárczy István mondjon le országgyűlési képviselői mandátumáról. Bárczy Istvánt tudvalévőén a budapesti északi választókerületben választották meg képviselővé az ellenzéki listán. Listavezető a demokrata Rassay Károly volt, utána Sándor Pál következett, aki nem volt tagja a demokrata pártnak, a harmadik helyen volt Bárczy István, aki Annak a ténynek azonban, hogy Bárczy István csatlakozott gróf Bethlen István pártjához, súlyos és komoly szimbolikus jelentősége is van. Érezni kell, hogy az Egységes Községi Párthoz való csatlakozása után az országos politikai párthoz való csatlakozása annak a szisztematikus és nagyszerű munkának győzelmét jelenti, amelyet Budapest érdekében gróf Bethlen István és Ripka Ferenc fejtettek ki. Bárczy Istvánnak Bethlen István pártjához való csatlakozása szimbolikusan Budapest csatlakozását jelenti. Mert Bárczy István nem egy ember, nemcsak Budapest volt polgármestere és főpolgármestere, hanem a legtipikusabb, a legigazabb budapesti ember. Amit ö átérez, amit ö városa érdekében okosnak, jónak, célravezetőnek, eredményesnek tart, azt okosnak és jónak tartja Budapest lakosságának nagy többsége is. Tudjuk nagyon jól, hogy Bárczy István, amikor a másik oldalon állott, akkoris csak a béke azért haragusznak a demokrata fronton, hogv a kormánypárt olyan kimagasló egyéniséggel, az alkotó politika pedig egy olyan hatalmas alkotó erővel szaporodott, mint Budapest volt nagynevű polgármestere. Amikor az Egységes Községi Pártba belépett, már nyilvánvaló volt, hogy Bárczy István Bethlen István politikájában látja az ország és a főváros jövőjének biztosítását. A demokratáknak tehát még a meglepetésük is színészi, mert hiszen Bárczynak a községi párthoz való csatlakozásakor nagyon jól sejthették, hogy ezt a politikai csatlakozás is követni fogja. Mindenki tudta, hogy Bárczy István be fog lépni a kormánypártba. Csak az időpont nem volt bizonyos és a meglepetés mindössze abból állhatott, hogy most ai nyári szünet közepén történt a bejelentés. Hogy mennyire pubiikus volt már Bárczy István elhatározása. sohasem szűnt meg hangoztatni pártonkívüli voltát. Rassay szegedi mandátumát tartotta meg és helyette Bar ács Marcel póttagot hívták be az országgyűlésbe. A demokraták szíves biztatása, hogy Bárczy István mondjon le mandátumáról, természetesen nem fog meghallgatásra találni. Bárczy István a választás során mindenkor kifejezte, hogy egyetlen egy párthoz sem tartozik és a jelöltséget a nem demokrata, hanem vegyes listán, csak politikai önállóságának teljes fenntartásával vállalja. Azt sem szabad elfelejteni, hogy nem Bárczy István ment kilincselni a demokratákhoz mandátumért, sőt ellenkezőleg a demokraták elkeseredett dühvei támadták azokban a napokban Bárczy Istvánt, amikor az elhatározta, hogy külön listával veszi fel a választáson a küzdelmet. Éjszaka és nappal tartó tárgyalásokon kapacitátták arra
