Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-08-03 / 31. szám
Budapest, 1927 augusztus 3. 3 Deutsch Lajos, az Elektromos Művek oezér- iíazíalója bejelenti a Fővárosi Hírlap útján az elektromos áram tarifareformját Budapesten olcsóbb a villanyáram, mint békében volt és olcsóbb, mint más városokban — Az új tarifa lehetővé teszi, hogy akik az áramot 3-7 fillérrel fizették 6 helyett, ezt a kedvezményt megtartsák, emellett mindenki annál nagyobb kedvezményt kap, minél több áramot fogyaszt — A kétezernégyszáz hektowattóra elérése után nem lesz áremelés A fővárosi Hírlap legutóbbi számában megszólaltatta a városházi pártok előkelő képviselőit a közgyűlés őszi munkájáról. A közgyűlés megszólaltatott notabilitásai a legteljesebb egyöntetűséggel kijelentették, hogy mindent el fognak követni a közszolgáltatási díjak leszállítása érdekében. Most azután azoknak az üzemeknek a vezetőin van a sor, akiknek ezeket az árleszállításokat eszközöl- riiök kell. A Fővárosi Hírlap hasábjain az alábbiakban elsőként Deutsch Lajos, az Elektromos Müvek vezérigazgatója nyilatkozik és mondja cl, hogy a közel jövőben milyen tarifareformmal szándékozik a nyilvánosság elé lépni. A közgyűlési pártok közül elsősorban az Egységes Községi Polgári Párt volt az, — amint a párt' elnöke, Kozma Jenő dr. a Fővárosi Hírlap legutóbbi számában is kifejtette — amely a közszolgáltatási díjak leszállítását csak úgy kivárnia, hogy azok az üzemek rentabilitását meg ne ingassák. Vannak pártok, amelyek a közszolgáltatások olcsóbbá tételét i akár új pótadók bevezetése árán is követelik. Ezzel szemben az Egységes Községi Polgári Párt úgy akarja leszállítani a gáz, a villany és a villamos árát, hogy a leszállítások ne járjanak az amúgyis nehéz viszonyok között élő és súlyos adókkal megterhelt polgárság újabb niegíerheltetésével. Az elektromosáram tarifareviziójánál Deutsch Lajos vezérigazgató is ezeket az elveket tartja szem előtt. De van még egy más vezérlő gondolata is: az, hogy a mai szocális tarifát kereskedelmi tarifának kell felváltania. Nem szabad olyan tarifát megállapítani, amelynek révén fölösleg a főváros számára ne jusson és az Elektromos Müveknek tartalékai ne maradjanak. Az Elektromos Müvek vezetősége, a tarifák fokozatos és természetszerű csökkenését tartják csak megengedhetőnek. A tarifának olyannak kell lennie, amely annál nagyobb kedvezményt nyújt, minél több áramot használ valaki. Emellett azok, akik eddig kedvezményt élveztek, ezt a kedvezményt nem veszítik el, mindössze az történik, hogy a 2400 hektovattőra elérése után sem következik be áremelés. Deutsch Lajos vezérigazgató rendkívül érdekes nyilatkozatának másik része a közvilágítás prog- rammjáról szól. Nagystílű világvárosias Programm ez, amelyet örömmel olvashat el minden budapesti polgár. Deutsch Lajos vezérigazgatónak a Fővárosi Hírlap számára tett mindenre kiterjedő részletes nyilatkozata itt következik: Drágább szén és fuvar mellett olcsóbb elektromos áram- Aktuális problémák, amelyek ma az Elektromos Müveket foglalkoztatják: a világítási tarifák kérdése és a közvilágítás. Sorjában akarok e kérdésekkel foglalkozni. — A napi sajtóban gyakran hangzik cl a szemrehányás. hogy ,,az elektromos áram drága“ és hogy a tarifáink „büntetik azt, aki sokat fogyaszt“. Nézzük meg közelebbről e kérdéseket néhány adat kapcsán. — Békeidőben az elektromos világítás ára hek- towattóránként 6 aranyfillér volt, ma 6 pengőfillér azzal a különbséggel, hogy a főváros összes háztartásaiban a minden évben elfogyasztott első 2400 hektowattórát 3.7 pengőfillérrel számítva kapja a közönség. — A világítási áram ára tehát mindenki számára 14%-kal olcsóbb mint békében volt, a háztartások számára pedig az évi első 2400 hektowattóra 46%-kal olcsóbb. mint ahogy békében volt. — Nincs olyan árucikk, mely békebeli árához képest ezt az arányt mutatná fel; és fennáll ez az olcsóbbodás az elektromosáramra akkor, amikor a kelenföldi telepre szállított szénnek ára békében 1.17 aranykorona volt, ma pedig 1.78 aranykorona, tehát 52% -ka! drágább, amikor békében a vasúti fuvardíj a szénre 26 arany fillér volt, ma pedig 36 aranyfillér, tehát 35%-kai drágább. Szociális tarifa Hasonlítsuk csak össze, hogy mit fizetnek | áramért Budapesten és a külföld nagy városaiban a | lakások ugyanazon évi fogyasztás és átlagos kihasználás mellett: 800 1700 2400 3500 hektowattóra évi fogyasztásnál P e n g ő b e n Budapest 29.6 62.9 88.80 154.80 Berlin 31.2 69.5 93.50 143.— Bécs 33.3 70.72 100.— 145.80 München 39.— 82.80 123.— 172.— Köln 34.5 89.10 133.70 195.— Nürnberg 46.3 94.80 151.— 219.— Hamburg 55.7 118.30 167 — 244.— — E számok nyilvánvalóan bizonyítják, hogy a budapesti háztartások számára szolgáltatott áram más városokhoz képest nemcsak hogy nem drága, de sőt ama néposztály számára, amelynek íogyasz- lóképessége csekély, olcsóbb mint más városokban. — A budapesti tarifa a szó szoros értelmében szociálisnak nevezhető és ezt az előnyét a tarifa — Természetes, hogy az áram értékesítése ilyen körülmények között folytonosan csökken. 1925-ről 1927-re márciusban 8.7%, áprilisban 13%, májusban 11.5%, júniusban 16% a csökkenés. Az értékesítés ilyen süllyedése ellenére az 1926. évi zárszámadás tárgyalása alkalmával újból és újból hangoztatták a világítási bizottság egyes tagjai, hogy „az egységárat csökkenteni kell“ s fő érv, amelyre mindig visszatérlek az volt, hogy az elektromos müvek nagy feleslegeket szolgáltainak be a főváros pénztárába és nagy tartalékokat tesznek félre. — Összehasonlítottam néhány külföldi nagy elektromos mű évi zárszámadását a budapesti elekI hibájául rójják fel azok a fogyasztók, akik az évi 2400 hektowattórát meghaladva a többletfogyyasz- tásra már kedvezményben nem részesülnek és azt j mondják, hogy „a tarifa bünteti őket, mert ők sokat fogyasztanak.“ Bizonyos tekintetben igazuk van. Nem mozdít ja elő az áram fogyasztását az olyan tarifa, amely a többletet drágábban adja. — Szolgáljon azonban mentségül e tarifa keletkezésének története. 1921-ben volt, (tehát olyan időben, amikor az általános elszegényedés miatt súlyos küzdelem folyt az élettel, amidőn az áramnak ára mindenki számára egyaránt 10 papírkorona volt,) hogy segíteni akartunk a kevésbé tehetős osztályokon, főképen az akkor nagyon súlyos helyzetben volt tisztviselőkön és megállapítottuk statisztikai adataink alapján, hogy akkoriban 2—3 szobás tisztviselői lakás évi fogyasztása kb. 1500 hektowattóra volt. Hogy alakult ki a mai tarifa ? — Hogy ez az osztály és vele együtt az akkor még rosszabb sorsban sínylődök olcsón juthassanak a világításhoz, igazgatóságunk tagjának, Joanovich bizottsági tagnak indítványára e fogyasztás számára 40% engedményt állapítottunk meg azt mondván, hogy fizessék a normálárat azok, akik ennél többet fogyasztanak, de az akkoriban súlyos helyzetben levő osztályok kapják az áramot 40%-kai olcsóbban. — A szándék jó volt, de elismerés nem járt ki érte csak szemrehányás! Mert már az első évben felhangzott a kifogás, hogy azok. akik az 1500 hektowattórát meghaladták, sokat fizetnek. Azt sohasem mondták, hogy a kevésbé tehetős néposztályok engedményt kannak, hanem csak azt hogy a többletért sokat fizetnek. — így kellett felmennünk mindig hevesebb kívánságra a kedvezményes mennyiség emelésével évi 1500 hektowattóráról 2000-re. később 2400 hektowattórára.- Amidőn az 1927. évi előirányzatot tárgyalta a világítási bizottság, ismét megnyilvánult egyrészt „az egységár leszállítására“ vonatkozó kívánság, másrészt "a „kedvezményes kontingens“ felemelésére vonatkozó kívánság. —. Az elektromos művek eleget is tettek e kívánságnak, mert 1927 februárjában a kereskedelem és ipar fogyasztóinak az addig élvezett kedvezményeken felül még további 5 —14.2% engedményt tartalmazó tarifát állapítottak meg és az idén a háztartások számára megállapított 2400 hektowattóra kedvezményes árammennyiségnek számítását január helyett március havától kezdték számítani; ez azt jelenti, hogy a fogyasztók ama része, amely januári kezdőszámítás mellett az év végén november és decemberben már meghaladván a kedvezményes mennyiséget, a többletet normálárral, azaz 6 pengőfillérrel fizette, a márciusi kezdőszámítás mellett minden valószínűség szerint novemberben és decemberben a használt áramot a kedvezményes 3.7 pengőfillérrel fogja fizetni. — Az engedmény, amelyet e kezdőpont kitolása az idén képvisel, kb. 10%-ot tesz ki. tromos művek zárszámadásával. Ez az összehasonlítás a következő érdekes adatokat szolgáltatta: 03 is J2-J> :o J* _E£-a :o Város neve E O i= — s "oj 5 co co 2E SaS :0 m i 1 1 i ó pen g Ő Budapest 1926 4.6 10.38 14.98 Berlin 1925 11.3 21.5 32.8 Hamburg 1925/26 21.5 6.15 27.65 Köln 1925/26 11.2 6.65 17.85 Oslo 1924 0.44 5.45 5.89 Stockholm 1925 8.33 4.43 12.76 Rotterdam 1925 13.1 2.52 15.62 — Látni való ebből. hogy Budapest nem válik ki a külföldi nagy városok közül, sőt ellenkezőleg arányosan helyezkedik cl közöttük. — Kétségtelen, hogy az elektromos művek közii- letek vagy magánosok számára, akiknek tulajdonában vannak, jó üzletet jelentenek, aminek oka az, hogy az elektromosság használata állandóan fejlődésben van. —- Éppen ma került kezembe a berlini elektromos műveknek 1926. évi zárszámadása. Eszerint a termelt kwó-k száma 1925-ről 1926-ra 7%-kal emelkedett, Budapesten ugyancsak 7%-kal. Az értékesített árammennyiség: Berlinben 8.3%-kai emelkedett, Budapesten 9%-kai emelkedett. Leírások Berlinben 10.442 mill, márka tartalékok a fenntartásra 9.530 ,, Berlin városának 17.019 „ bruttó felesleg összesen 36.991 mül. márka, azaz kereken 51 millió pengő, (Folytatása a, 4. oldalon.) Autók és motorkerékpárok, omnibuszok és teher- kocsik, kerékpárok, szál ítókocsik, gyermekkocsik ; fo -c^és tüzifecskendők számára a leggazdaságosabb gummi-abroncsozás A CONTINENTAL giuamlsarok éppen olyan jó, mint a CONTINENTAL guinmlabroncs. mim. Az új tarifa annál nagyobb kedvezményt nyújt, minél többet fogyaszt valaki