Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-05-18 / 20. szám
f Tizenhatodik évfolyam Ára 40 fillér Budapest, 1927. május 18 20. szám l !r^Mbmo!iioiiio(imsiiaiiit3!iij3ii90ssiöfiioiim9iiC3iimiiiPifiiiaiiiDuiaíiimiisaiiiQsii^güOiiEsaij90BiiaaiiEsiEmnirti ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 20 pengő (250.000 K) Félévre . . ÍO pengő (125.000 KJ Állandóan : GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ Városi, politikai és kössgaszdasági fietilap Felelős szerkesztő : DAC SÓ EMIE Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VI, Szív-ucca 13. szám Postaiak, csekkszámla 40.42-4 Teletonszám: Teréz 137—15 sokszor mondott inár éles kritikát arról, „ami ma a városházán végbe megy“ és többízben érte a Fővárosi Hírlap-ot is az a megtiszteltetés, hogy Scitovszky Béla ezeken a hasábokon adott kifejezést annak a véleményének, amely éppenséggel nem hízelgő a főváros mai vezetőségére nézve. Ám ez csak látszat, mert a belügyminiszter soha nem érinteti személyeket nyilatkozataiban, hanem lesújtó kritikája mindig magát a rendszert érte, amely egy elavult törvény elavult intézkedései révén ütötte föl fejét a városházán. Scitovszky Béla belügyminiszter mert csak aki belemélyedt ebbe a munkába, ebbe a gondolatba, az tudja igazán értékelni, hogy milyen óriási feladatról van szó. És ezt a feladatot tényleg nem oldhatja meg egy ember. Ezt a feladatot azokkal együtt kell megoldani, akik egy egész életet töltöttek cl Budapest szolgálatában és akik ennek a városnak jövőjéért, boldogulásáért egész lelkűkkel küzdöttek. És Scitovszky Béla máris bejelentette, hogy mindenkinek elő kell állnia életrevaló ötleteivel és komoly terveivel. Itt nincsenek pártok, itt nincs politika, itt egy világváros mérhetetlen fejlődése áll előttünk, egy világvárosé, amelyről éppen a belügyminiszter mondta, hogy talán az egész világ legszebb fővárosa. Erre a városra, amely'egész Magyarország méltó büszkesége, senki sem akar új alkotmányt ráoktrojálni, de ezt nem is lehet. Ez a város ma Magyarország lakosságának hetedrészét foglalja magában, de egyben Magyarország kultúrájának világító tornya az egész földkerekség felé. Ennek a városnak új alkotmányát, kormányzásának reformját csak azzal a szeretettel és azzal a lelkesedéssel lehet megoldani, amelyet örömmel hallottunk menyilatkozni Scitovszky Béla belügyminiszter nagy beszédében. most azután, amikor a képviselőház nívós vitában foglalkozott a belügyi tárcával, rendszeresen és részletesen is kifejtette véleményét a főváros ügyeiről. Ez a beszéd, úgy érezzük, Budapest történetében igen fontos határkövet jelent, mert a belügyminiszter beszéde a főváros új, modern alapokra helyezett adminisztrációjának perspektíváját nyitotta meg előttünk. Két tényt kell mindenekelőtt megállapítani a belügyminiszter nagy expozéjának és többrendbeli felszólalásának nyomán. Az egyik tény az, hogy a belügyminiszter nyíltan és világosan látja, hogy a budapesti városházán történtek, amelyeket botránnyá fö'lfújian kezeltek, nem a korrupciók, nem a panamáik korszakát jelentik, hanem azt, hogy a fővárosnak „mamut-adminisztráció"-vá fejlődött kormányzása nem fér meg azon a réges-régen szűknek bizonyult alapon, amelyet az 1872-ik évi törvény nyújthat. A másik tény pedig az, hogy amikor a belügyminiszter új és modern alapokat akar a főváros adminisztrációja alá építeni, akkor a legteljesebb tiszteletben akarja tartani nemcsak a főváros autonómiáját, de mindazoknak a véleményét is, akik a főváros ügyeivel mindenkor komolyan és hozzáértően foglalkoztak. Évtizedek óta alig volt Magyarországnak olyan belügyminisztere, aki meg ne ígérte, kilátásba ne helyezte volna, hogy a fővárosi törvény reformját minél előbb megalkotja. Nem lehet kételkedni benne, hogy a jószándékú belügyminiszterek egész sora komolyan gondolta is ezt. A tény azonban az, hogy Budapestet még mindig egy negyvenöt évvel ezelőtt megalkotott ódon törvény intézkedései alapján kormányozzák. Ha most mégis a legkomolyabban hiszünk abban, hogy Scitovszky Béla lesz Magyarországnak az a belügyminisztere, aki az új fővárosi törvényt megalkotja és ezáltal évtizedekre szóló új alkotmányt ad Budapestnek, akkor ennek oka elsősorban a belügyminiszter beszédéből kiáradó hit és Scitovszky Béla belügyminiszter nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a közmunkatanács országossá tételéről és a fővárosi törvény parlamenti tárgyalásának időpontjáról Minthogy az utóbbi időben sok szó esett a Közmunkatanács működéséről, illetve arról a kérdésről, hogy nem volna-e helyes és célszerű a Fővárosi Közmunkák Tanácsának működését országossá tenni, a Fővárosi Hírlap munkatársa szükségesnek tartotta erről a kérdésről kikérni a belügyminiszter véleményét. Scitovszky Béla belügyminiszter erre vonatozóan a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Előre is kijelenthetem, hogy hive vagyok a közmunkatanács kiterjesztését célzó felfogásnak. Ez a kérdés egyébként már a miniszter elnökségi tárca költségvetésének tárgyalása során felmerült, amikor is éppen ellenzéki oldalról, Bródy Ernő részéről vetették fel azt a gondolatot, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsának intézményét ki kell szélesíteni országos Közmunkatanáccsá. Akkoriban a miniszterelnök úr válaszában erre vonatkozóan hajlandóságot mutatott. Én a magam részéről ezidőszerint csak annyit jelenthetek ki, hogy a tervet helyeseljük, sőt errevonatko- zóan a tanulmányok már folyamatban is vannak. E tanulmányok eredménye előreláthatóan egy törvényjavaslat lesz, amelyet az országos közmunkatanács kérdésében a törvényhozás elé fogunk majd annakidején terjeszteni. Érdeklődtünk a fővárosi törvény reformja iránt is. A belügyminiszter azonban, kijelentette, hogy erről a kérdésről már mindent elmondott, úgyhogy újabb megegyeznivalója ezidőszerint nincsen. — Az új fővárosi törvény adatait összegyűjtöttük, — mondotta Scitovszky Béla belügyminiszter. Ripka Ferenc főpolgármester úr saját anyagát már átadta és a törvényelőkészítő osztályban már folyik is a munka. Az új fővárosi törvényt előreláthatóan még a nyári szünet előtt a Ház elé fogom terjeszteni. arról azonban, hogy a javaslatot a képviselőház még a nyári szünet előtt le is tárgyalja-e, véleményt nem mondhatok, mert hiszen minden attól függ, miként alakul, a parlament munkarendje. Végül felvetettük azt a kérdést is, mennyiben felelnek meg a valóságnak azok a hírek, amelyek szerint az új fővárosi törvény a közgyűlések évenkénti számát négyre fogja korlátozni. — Ez a hír önkényes kitalálás, — felelte a belügyminiszter. A kormány nem tervez idevonatkozóan semmiféle különösebb korlátozást. Közgyűlési uála^zlműnyt, aömlnisziroüu aipolgármesteri és Kiterjesztett hotűsKörfl számvevőséget hoz űz új [Óvárosi törvény Scitovszky Béla belügyminiszter expozéjában nyilatkozott a fővárosi törvény reformjáról n meggyőződés. Scitovszky Béla minden szavából azt éreztük, hogy hittel és meggyőződéssel megy neki ennek a munkának. A másik ok, amely ránkparancsolja, hogy hitelt adjunk a belügyminiszter ígéretének, az, hogy Scitovszky Béla a belügyi vita keretében történt felszólalásai során máris bebizonyította, hogy komolyan és tüzetesen foglalkozik a nagy reformmal. Olyan részleteket, olyan gondolatokat, olyan ötleteket hallottunk a múlt héten a miniszter szájából, hogy mindezek már tanúságot tesznek nemcsak a szándék komolyságáról, de arról is, hogy a belügyminiszter máris belemélyedt az alkotásba. „Ne méltóztassanak azt hinni, hogy elég erősnek és elég hozzáértőnek érzem magam ahhoz, hogy egyedül oldjam meg ezt a kérdést“ — mondotta többek között a miniszter. Amilyen szerénységre ez a kijelentés vall, éppen annyira komolyan is kell venni. Scitovszky Bélának éppen ez a kijelentése bizonyítja azt, hogy igenis, komolyan foglalkozik a reformmal, Scitovszky Béla belügyminiszter a belügyi tárca tárgyalása alkalmával tartott expozéjában rendkívül érdekes és nagyfontosságú nyilatkozatot tett a fővárosi törvény reformjáról. Többízben is felszólalt a miniszter és «linden alkalommal megemlékezett erről a rendikívüli horderejű reformról, amelyet, mint többszörösen kijelentette. mindazok segítségével kíván megoldani, akiknek ebben a kérdésben élettapasztalataik és komoly tanácsaik lehetnek. A miniszter nyilatkozatain örvendetesen húzódik végig az az ünnepélyes ígéret, hogy a fővárosi törvény reformja nemcsak nem kívánja a főváros autonómiáját sérteni, de egyenesen arra törekszik, hogy amíg a mai időknek megfelelően modernizálja a főváros adminisztrációját, egyben az autonómia is megerősödjék, valamint a felelősség kérdése is kidomborodjék. Expozéjában emlékezett meg a miniszter azokról a nagyfontosságú részletekről, amelyek ma ugyan még csak tervek, de amelyek, úgylátsziik, feltétlenül megvalósulnak, mert a mniszter nagy súlyt tulajdonít nekik. A beszéd eme része itt következik: Az évtizedekre szóló reform — A mai állapotot gyökeresen kell megoldani. És pedig csak úgy tudom megoldani, ha új fővárosi törvényt alkotunk. Nem a holnapnak-akarom ezt a törvényt megalkotni, hanem legalább olyan perspektívával, amilyen az 1872-iki fővárosi törvény volt. Nem alkalmi törvényt akarok alkotni, hanem olyat, amely előreláthatóan legalább évtizedekre szól. Azt hiszem, az idők is intenek arra, hogy az 1872-es törvény már elavult, tehát modernebb felfogású törvényt kell hozni. — Ne méltóztassék azt hinni, hogy én az autonómiát csorbítani akarom. A főváros cselekedjék a maga hatáskörében, a maga legjobb tudása, felelőssége szerint. A felelősség azonban domborodjék ki. És tudja mindenki, hogy amit tesz. azért egyúttal felelős, nemcsak a felügyeleti hatóságoknak, hanem mindazoknak, akiknek pénzével gazdálkodik. L A belftsrvmmisztei"
