Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-05-11 / 19. szám
Tizenhatodik évfolyam Budapest, 1927. május 11 19. szám előfizetésí ArakVárosi, politiUai Tg1ZlGni% ntivÁVT.eíoITnlö%%5°oZ «g és teoxoaxaasagi hetilap ButfoPeS/ra,Slf„«.»«.« Állandóan: ---- Bosiaíalc. cselclc-szdinla 40.424 GA ZDASÁGI ÉRTESÍ'WŐ Felelős saerKesxíö: 'BACSÓ EMIL Telefonsxóm : Térés 137—15 ...„_________ M- -r .-.— n---------------------------------------------------------------— ■ ■ ■ ■' «— Bu dapest gondjai csak most sokasodnak meg igazán. Túl vagyunk a romok eltakarításán, túl vagyunk a pénzügyi helyzet rendezésén és főképpen túl vagyunk azon a szomorú perióduson, amely a politika ^ számára kötötte le a város vezetőinek idegeit és munkakész- ségét. A gondok azonban szaporodtak, mert minden nappal világosabbá válik, hogy a feladatok egész özöne vár megoldásra. Minden nap új terveket szül, új szükségleteket mutat fel és azoknak, akik ma Budapest ügyeit intézik, alaposan neki kell látniok, hogy kikapcsolva minden izgalmat, minden ellentétet és minden akadályt, egész lélekkel, egész munkaaka- rattal hozzáfogjanak az újjáépítés mérhetetlen munkájához. oldalán évtizedeken át állandóan fölöslegesnek deklarálta a közmunkatanácsot, a múlt héten azonban parlamenti beszédében kijelentette, hogy belátja, a közmunkatanácsra mégis szükség van, sőt annak hatáskörét országossá kellene tenni. Az a három intézkedés, amelyet a közmunkatanács a múlt héten tett, azt bizonyítják, hogy Budapestnek, ha nemcsak fejlődni, hanem szépen fejlődni akar, tényleg szüksége van erre az intézményre. A közmunkatanácsra új és nagy feladatok várnak akkor, amikor Budapest röneszansza útban van és amikor ez a város minden erejével fölveszi a küzdelmet, hogy kiheverje az évtizedes romlást. A nagy építési kampány eljövetelekor szigorú őrökre van szükség, akik vigyázzanak, hogy Budapest szépségeit senki meg ne lophassa, de vigyázzanak arra is, hogy ahol a múltban hibák történtek, a legelső alkalommal ezeket is ki lehessen köszörülni. Budapest ma már nemcsak élni akar, de már lobog ibenne a (vágy is, hogy újra széppé és virulóvá legyen. Wolff Károly alaptalan és igaztalan vádijai Tudjuk és méltányoljuk, hogy milyen feladatok várnak megoldásra és mégis azt kell mondanunk, hogy , a nagy feladatok megoldása mellett ma már nemcsak arra kell törekedni, hogy meg legyen a mindennapi, meg legyen a nélkülözhetetlen, meg legyen az, ami nélkül megáll ennek a városnak nagyszerű és mindinkább erőteljesebben működő vérkeringése. Ma már nem elég ez, ma már arra is szükség van, hogy amit csinálunk, necsak jól. de szépen is csináljuk. Ma már nem elegendő, hogy Budapest uc- cáin ne törjük ki a lábunkat, ma már az is szükséges, hogy ez a város vonzó, kellemes, nagyvárosi képet mutasson, fénnyel és virággal ékes legyen. Örömmel kell megállapítani, hogy a szépnek vágya a nélkülözések és rombolások esztendeiben nem halt ki ennek a városnak szívéből. Örömmel kell látni, hogy az első fellélegzésnél minden oldalról halljuk és látjuk a szépnek követelését. A napokban a Mérnök és Építész Egyesület követelte elég hangosan, hogy az újból erőteljes tempóban meginduló magánépítkezésekből ne kapcsolják ki a szakképzett építészt, aki meg tudja akadályozni, ami most gyakran előfordul, hogy házakat és . villákat építenek, amelyek egész uccákat tesznek csúffá. Ne mondja senki, hogy az építészek önös érdeke követeli csak ezt, mert egész Budapest közvéleménye is azon az állásponton van, hogy az építtető tőkének joga van ugyan ahhoz, hogy ízlése legyen, de nincs joga ahhoz, hogy rossz ízléssel elrontsa a város képét. Még ennél is nagyobbjelentőségünek kell tekintenünk azt, hogy a közmunkatanács isimét fölvette azt a tevékenységét, amelynek értelmében éjjel-nappal őrt kell állnia, nehogy rosszízlésű emberek csúffá tegyék a várost. Három esetben is bebizonyította a napokban a közmunkatanács, hogy ezt a feladatát hűen teljesíti. Az első esetben a Kossuth Lajos ucca képét óvta meg, ahol a Pálffy-palotára két emeletet akartak ráépíteni. A közmunkatanács ezzel szemben csak egy emelet ráépítését engedélyezte. mert szűk a Szép ucca, amelynek sarkán a Palffy-palota áll és a Kossuth Lajos ucca stílusát sem szabad elrontani. A másik esetben a közmunka- tanács az Ingatlan banknak azt a kérelmét utasította el, amely szerint az Andrássy-út 23. szám alatt lévő palotájára, akart két emeletet ráépíteni. A közmunka- tanács ezt a ráépítést sem engedélyezte és ezzel az Andrássy-út stílusát óvta meg az elcsúfítástól. A harmadik esetben magával a fővárossal szállt szembe és a főváros azonnal deferált is. Ebben az esetben a Garai-térről volt szó, ahová a főváros vásárcsarnokot tervezett. A közmunkatanács azonban úgy találta, hogy a Garai-itér és környéke bérkaszárnyákkal már úgy túl van zsúfolva, hogy újabb hatalmas középület itt már elhelyezést nem nyerhet, hanem inkább el kell onnan a piacot is távolítani és a fölszabaduló területet park és gyermekjátszótér céljaira kell felhasználni. Az első két esetben kisebb érdekeiket kontraka- rirozott a közmunkatanács döntése, de a Garai-tér esetében rengeteg érdekelt lesz, akik talán föl is jajdulnak. Mégis azt kell mondanunk, hogy a közmunkatanács ebben az esetben is a legmagasabb közérdeket képviselte és hűen teljesítette azt a feladatát, amelyet annakidején József nádor, a szépítő bizottmány és az 1870-es törvény szigorúan elébeszabtak. A közmunkatanács közel hatvan esztendős léte alatt sok támadásban részesült és a támadók között voltak olyanok, mint például az Istenben boldogult Polónyi Géza, aki addig támadta ezt az intézményt, míg végre annak elnöke lett. Vagy még egy példa: Brócly Ernő képviselő Vdzsonyi Vilmos Az Egységes Községi Polgári Párt értekezlete Az Egységes Községi Polgári Párt hétfőn este dr. Gaár Vilmos elnöklése alatt bizalmas értekezletet tartott Akadémia uccai helyiségében, amelyen csak a párt megválasztott törvényhatósági bizottsági tagjai vettek részt. Ott voltak Farkas József, Bőim József, Szilágyi Lajos, Zsiross István, Becsey Antal, Holzer Nándor, Bárczy István, Diniek Vidor, Éber Antal, Horváth Károly, Harrer Ferenc, Nagy Andor, Scheuer Róbert, Usetty Béla, Hohenburger Antal, Ziegler Géza, Anáréka Károly, Bócly Tivadar és Battenberg Lajos. Az ülésen napirend előtt Usetty Béla tette szóvá azt a támadást, melyet Wolff Károly intézett a párt ellen, akkor, amidőn azt mondotta, hogy az ő pártját, vagyis a Keresztény Községi Pártot „nem kályhaszállítások és nem Lillafüred tartják össze". Usetty rámutatott arra, hogy Wolffnak ez a támadása, bár kétségkívül a Községi Polgári Párt ellen irányul, mégis semmikép sem vonatkozhatik erre. Kályhaszállításokkal ugyanis a,pártnak egyetlen tagja sem hozható a legtávolabbról sem kapcsolatba. Lilaíiired építésére vonatkozó megbízást pedig a megboldogult Wenszky Nándor egy szigorú pályázaton nyerte el. sok pályázó közül, de nem mint bizottsági tag és nem mint párttag, hanem mint kiváló építész, akinek szaktudását és puritánságát idáig az ellenfelei is elismerték. Ép ezért kívánta, hogy a párt a leghatározottabban utasítsa vissza Wolff alaptalan és rágalmazó, sőt ha- lottgyalázó támadását. E kérdés felett megindult vitában a felszólalók valamennyien felháborodva tárgyalták az igaztalan támadást és Gaár Vilmos felvilágosításai után párthatározatilag megbízták az elnökséget, hogy a legközelebbi közgyűlésen nyilvánosan utasítsa vissza a Keresztény Községi Párt .elnökének indokolatlan és igaztalan vádjait Ezután- Becsey Antal éles támadást intézett a Beszkart ellen, amely nemcsak nem tudja, de úgylátszik nem is akarja a vasárnapi kiránduló közönséggel kapcsolatos forgalomszaporulatot simán lebonyolítani. Rámutatott arra, hogy úgy a városi gócpontokon, mint a a zugligeti és hűvösvölgyi végállomásokon állandóan botrányos jelenetek játszódnak le, melyeket tűrhetetlenné tesz, nemcsak az, hogy kevés kocsit járatnak, de az is. hogy a közönség elhelyezése érdekében sem történik semmi. Ezért azt kívánja, hogy a felszólalók, illetve várakozók érkezésük sorrendjében sorszámokat kapjanak, hogy ily módon a tülekedésnek és megismétlődő verekedéseknek véget vessenek. Becsey éles kritikáját több hasonló szellemű felszólalás követte, melyeknek az volt a tendenciája, hogy a Beszkart vezetőségét fel kell rázni mai cinikus indolenciájából, miért is a párt megbízta a közlekedésügyi bizottságban helyet- foglaló tagjait azzal, hogy a Beszkártnál a közönség kényelmét és érdekeit előmozdító intézkedések érdekében a legenergikusaibhan szálljania;k síkra. Ezután a napirendre tértek át, melynek kapósán nagyfontosságú aktuális várospolitikai kérdéseket vitattak meg. PtmnszhodnaK o kisiparosok o főváros kOsetlelmos pénzkiutalásai miatt Az adminisztrációs huzavona válságba kergeti őket A közgyűlési terem és a bizottsági ülétermek I állandóan hangosak a szónaklatoktól. amelyeknek nemes és tiszteletreméltó célja nemcsak a kisipar védelme, de a kisipar művelőinek munkához, keresethez való juttatása is. El kell ismerni, hogy ezen a téren sikerült is eredményeket felmutatni, ami annál természetesebb, mert hiszen minden párt, sőt minden városatya kötelességének tartotta, hegy a főváros legbiztosabb és leghűségesebb adózóala- nyait, a kisiparosokat védelmébe vegye. Ha a fővárosi munkák kiadásánál a kisipar nem részesül is olyan nagyarányú megbízatásokban, mint amilyen arányban megérdemelné, de az utóbbi időkben, különösen a kisipari képviseletek megmozdulása révén, bizonyos mértékű haladást lehet észlelni. Sajnos azonban, hogy a városatyáknak a kisiparról való gondoskodása megáll azon a ponton, amikor a kisiparnak a városi munkálatokban való részesítését követelik. Hogy azután a munkát vállaló és a munkát becsületesen elvégző kisiparossal később mi történik, arra senkinek sincsen gondja. Legfőképpen pedig senkit sem érdekel az. hogy a tőkeszegény, aprópénzzel dolgozó kisiparos hogyan, mikor, milyen körülmények és milyen szenvedések. milyen káíváriajárások árán kapja meg munkája jutalmát, vagy esetleg csak azt az összeget, amit a munkálatokba befektetett. Még ma is nehéz a kisiparnak munkához jutnia a városházán, de még mindig könnyebb munkát kapui, mint a megérdemelt, megszolgált, szűkös zsebéből kifizetett járandóságokat behajtani a város kasz- száján. Nem tagadjuk, évtizedek óta fennálló anomália az. hogy a főváros a vállalkozóknak járó összegeket rendkívül bonyodalmas úton folyósítja. Az egészen természetes, hogy a főváros pénzével óvatosan kell bánni, körültekintően kell az utalványozásokat eszközölni, hogy a fővárost károsodás ne érhesse. Az ellenőrzésnek azonban meg vannak a maga nagyszerűen bevált rövid és biztos útjai, amelyeket a maguk pénzére minden esetre vigyázó magánvállalatok kitünően alkalmaznak. Miért nem volna lehetséges az, hogy a főváros a maga adminisztrációját ezen a téren anélkül, hogy károsodásnak volna kitéve, leegyszerűsítse. A nagyvállalatok még, amelyek a fővárossal összeköttetésben állanak, amelyek a fővárosnak
