Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-19 / 3. szám
Ära 40 fillér Budapest, 1927. január 19 3. szám <iXls Tizenhatodik évfolyam ELŐFIZETÉSI ÁH A IC: Egész évre 20 pengő (250.000 K) Félévre . . ÍO pengő (125.000 Mf# Állandóan : GAZDASÁGI ÉRTEStWÖ Városi, politikai és Icöszgaszdasági hetilap Felelős szerkesztő; BACSÓ EMIL L-Lrn_- ------n_-i-----T *i* —i---------■ ■-Ti“ ................................... »... .... ».■«*»»< ............................ Me gjelenllc minden szerdán Szerleesztőség és Jeladó hivatal: Budapest VI, Sziv-ucca 18. szám Postaiak, csekkszámla 40.424 Telefonszám : Teréz 137—15 A mérleg nyelvének szerepe várakozott az Egységes Községi Polgári Pártra, amikor a törvényhatósági bizottság először ült össze a Váci uccai közgyűlési teremben. A pártok erőviszonyai azt mutatták akkoron, hogy az a párt, amely gróf Bethlen István politikáját vallja és Ripka Ferencnek a főváros érdekében kifejtett tevékenységét támogatja, numerikusán szerény keretek között fog ugyan mozogni, de az ügyek intézésébe?, szava mégis döntőjelentőségű lesz. így is volt ez csaknem egészen a most lezajlott országgyűlési választásokig. Az Egységes Községi Polgári Párt a maga komolyságával, céltudatos törekvéseivel, a politikát kizáró tevékenységével, a város érdekeit minden elé helyező lelkes munkájával páratlan tekintélyt vívott ki a maga számára a közgyűlési teremben. Ennek a pártnak szinte a feje fölött hadakoztak az ellentétes világnézetű politikai pártok, de amikor cselekvésre, határozatra, a város nagy érdekeinek istápolására volt szükség, akkor mindig döntő befolyása volt a középső párt súlyos elhatározásának. Ezekután senki sem csodálkozhatni azon, ha a közgyűlési terem jobb- és baloldalán mind többen és többen akadtak, akik meglátták az Egységes Községi Polgári Párt működésében azt az egyedül helyes utat, amelyen Budapest felvirágoztatásához legegye- nesebben és legrövidebben el lehet jutni. A napilapok, pártárnyalataik szerint, hétfőtől szombatig részben megelégedéssel, részben tehetetlen haraggal, de konstatálni kénytelenek, hogy a községi politikában nagyarányú eltolódások készülnek és pedig olyan irányban, hogy az Egységes Községi Polgári Párt lesz a közgyűlésnek nemcsak legtekintélyesebb, de numerikusán is legnagyobb pártja. Napok, vagy talán órák döntik el, hogy jogosult-e ez az optimizmus, de az máris kétségtelen, hogy a legközelebbi napokban az Egységes Községi Polgári Párt nagy nyereségeket könyvelhet el. íme, megérett az a gyümölcs, amelynek magvetőit annakidején oly sokan fogadták szánalmas mosollyal, vagy a legjobb esetben fájó hitetlenséggel. A községi politikában azonban ugyanaz történt ami az országos politikában: győzedelmeskedett az a középút, amelyen dolgozni, teremteni, alkotni lehet. Észrevétlenül, szinte varázsütésre következtek be a nagy változások, az óriási eredmények. Gróf Bethlen István ennek a politikának hódító, nagy inaugurálója lassú, de szisztematikus, biztos, de hangtalan munkával úgy dolgozott, mint a szántóvető, aki megforgatja a földet, hogy a termékeny talaj kerüljön fölülre. Csöndben, észrevétlenül történt meg ez és ma a magyar politika képe gyökerestől megváltozott. Amit gróf Bethlen István a magyar politikában csinált, az ennek a magyar politikának történetében teljesen és tökéletesen egyedül áll. Számtalanszor megörtént már, hogy politikai célszerűségből, a viszotryok alakulásának következményeit levonva, pártol? alkudoztak és pártok egyesültek egymással. Ismeretlen módszer volt azonban a magyar politika történetében az, hogy egy szál ember állt az ország élére és fokozatosan, lépésről lépésre hódította meg a maga egyéni politikája számára az egész országot. Mi még emlékezünk arra, amikor gróf Bethlen István jött. Két nagy párt állott szemben egymással a parlamentben: a keresztény - párt és a kisgazdapárt. Bethlen Isvánt egyik párt sem vállalta és Bethlen István sem vállalta egyik pártot sem. Éjjel-nappal folyó tanácskozások során mégis mindenki megérezte, hogy ez az államférfiú, akinek kezében van a magyar jövendő. És az egyedülálló, senki által nem támogatott Bethlen alig pár esztendő alatt az egész országot megnyerte a maga politikája számára. Ugyanez történt a budapesti városházán is. Bethlen István küldetésében éppen olyan egyedül és éppen olyan támogatás nélkül érkezett meg az Újvárosházára Ripka Ferenc, mint ahogyan politikai vezére vette kezébe az ország gyeplőjét. A pártoklépéséről. bizalmatlanul fogadták, de meg kellett hajolniok nemes egyénisége előtt és a város lakossága is szimpátiával látta, hogy a polgári erények mintaképe került a kormánybiztosi székbe. Ripka Ferenc nem állott ki pártot toborozni, csak egyszerűen a maga nyílt, tiszta polgári nyelvezetével elmondotta, hogy mit akar. Abban pedig, amit elmondott, benne foglaltatott Budapest lelki és gazdasági válságának megoldása. Ma már mindenki látja, hogy Kolumbus tojása volt az egész. Olyan egyszerűnek, olyan természetesnek tűnik fel ma már, hogy az indulatok nagy kavargásában, a szenvedélyek csatáiban kifáradt polgárság munkát, békét, nyugalmat, szeretetet kíván. Ma már olyan természetes, ha visszafelé nézünk és meglátjuk, hogy akkor már mindenki undorodott a politikától. De akkor, amikor Ripka Ferenc az egyedülálló, senki által nem támogatott politikus elindult, senki sem látta ezt, vagy senki sem látta úgy a helyzetet, mint ő. Akik a szenvedélyeket szították, nevettek rajta, akik a politika szárnyain emelkedtek, görbén néztek rá. De a tömeg, a város polgárságának ezrei között hamarosan termékeny talajra talált Ripka Ferenc gondolata, hogy száműzni kell a város ügyeiből a politikát és meg kell kezdeni az alkotó munkát. A politikusok is csakhamarosan megérezték, hogy a tömeg hangulata megváltozott és siettek magukévá tenni Ripka Ferenc törekvéseit. Ma, vagy holnap talán az a párt lesz numerikusán is legnagyobb pártja a főváros közgyűlésének, amely gróf Bethlen Istvánt és Ripka Ferencet tiszteli vezérének. Nagy öröm és nagy megnyugvás lehet ez Ripka Ferenc számára, de még nagyobb jele a győzelemnek az,, hogy a többi pártok, amelyek nem akarják, vagy nem tudják föladni különálló kereteiket, egytől-egyig követelői ma már a politikamentes alkotómunkának. A Fővárosi Hírlap-nak ebben az esztendőben megjelent legelső számában hírt adtunk arról, hogy eltolódások készülnek a községi politikában és megírtuk, hogy az átalakulás a közgyűlési teremben nemcsak a számarányokban fog megnyilatkozni, hanem egyben a hegemónia kérdésében is. Már akkor kifejeztük azt a reményt, hogy pár héten belül az Egységes Községi Polgári Párt lesz a főváros közgyűlésének numerikusán is legnagyobb pártja. Felsoroltuk azokat a városatyákat és azokat a csoportokat, amelyek csatlakozni készülnek az Egységes Községi Polgári Parthoz. Most elérkeztünk a megvalósulás óráihoz. Az Egységes Községi Polgári Párt már a legközelebbi napokban lényegesen meg fog szaporodni. Ezekben az órákban még nincsen módunkban a legmesszebbmenő kombinációkkal is foglalkozni, bár a tárgyalások azokon a pontokon túl is folynak, amely pontokat mai tudósításunkban érinhetünk. Régen elhatározott dolog volt, hogy az Egységes Községi Polgári Párthoz csatlakozni fog az Ugrón Gábor vezetése alatt álló liberális csoport. Maga Ugrón Gábor már a választások előtt belépett a Kállay-pártba és a főváros déli kerületében az egységespárt listáján kapott mandátumot. A szabadelvű csoporttal az Egységes Községi Polgári Partba való belépésre vonatkozó tárgyalások mar befejeződtek és a legközelebbi napokban már megtörténik a megállapodások leszámítolása is. Ez azt jelenti, hogy az Egységes Községi Polgári Párt erről az oldalról hét új törvényhatósági bizottsági taggal szaporodik. Ezek a következők: Bódy Tivadar dr„ Glückstahl Samu dr., Nagy Andor tőzsdetanacsos, Nessi Gyula, Spett Ferenc dr., Stern Sándor cs Ugrón Gábor. A pártonkívüíiek közül Éber Antal belépésével számolnak. ami kétségkívül rendkívüli nyeresége lesz a pártnak. Az egykori demokratikus blokk tagjai közül befejezettnek tekinthető már Szilágyi Lajos, Bibiti Horváth János, Horváth IV. Károly és Sümegi Vilmos csatlakozása. Számolni kell azokkal a jelenségekkel is, amelyek a demokratapárt kebelében mutatkoznak. Egészén kétségtelen, hogy igen rövidesen befejeződik az a szétesési folyamat, amely a demokraták között Vázsonyi Vilmos halála óta megindult és szakadatlanul tart. Politikai körökben vannak, akik arróí beszélnek, hogy tizennyolc-húsz demokrata kíván csatlakozni az Egységes Községi Polgári Párthoz. de még a legóvatosabbak is beszélnek legalább tíz demokrata városatyának az egységespártba való beA Wolff-pártban is vannak széthúzó jelenségek, amelyeknek leszerelésére azonban megindult az ellenakció. Erről az oldalról nagyobb szecessziót nem igen várnak, de kétségtelen hogy négy-öt kereszténypárti bizottsági tag határozottan az egységespárt felé orientálódik. így a sajtóban már Piazza Győző építész és Dras- kóczy M. Lészló gyógyszerész, továbbá Lázár Ferenc neve napvilágot is látott. Az Egységes Községi Polgári Párt legközelebbi értekezletén foglalkozik a párt gyarapodásának kérdésével, de a pártban máris az a vélemény alakult ki, hogy a pártnak mesterséges megduzzasztására semmi szükség nincsen, hiszen a természetes és értékes nyereségek is biztosítják a pártnak a közgyűlésben való hegemóniáját. Szó van azonkívül arról is, hogy lesznek csoportok, amelyek nem lépnek ugyan be az egységespártba, de azért a párt vezetőségével összeköttetést tartanak fenn. Itt olyan politikusokról is szó van, akik az országos politikában nem kormánypártiak, de az Egységes Községi Polgári Párt kommunális politikáját egész melegséggel támogatni készek. Emlegetik a sajtóban Bárczy István és elvbarátainak az. Egységes Községi Polgári Párthoz való csatlakozását is. Egyes sajtóorgánumok arról beszélnek, hogy Bár- czyékban meg volna a hajlandóság a csatlakozásra. Ezzel ellentétben a baloldali orgánumok azt hozzák fel argumentumként, hogy Bárczy a demokratapárt listáján kapott képviselői mandátumot és így a községi politikában nem csatlakozhatik az Egységes Községi Polgári Párthoz. Maga Bárczy István eddig nem nyilatkozott és így ebben a kérdésben teljes a bizonytalanság. Kétségtelen azonban az, hogy Bárczy egész odaadással azon munkálkodik, hogy a közgyűlési terem békéiét és termékeny munkáját meg lehessen valósítani. Erre vall az a karácsonyi cikke is, amelyben azt követeli, hogy a pártoskodó szellemet rekesszék ki legalább a városházáról, kössünk békét valameny- nyien a közös munkára, hogy közös programra alapján lehessen Budapestet boldoggá tenni. Külön is hangoztatja, hogy nem esetről-esetre való megalkuvásokat kíván, hanem nyílt, becsületes, általános megbékélést, hátsó gondolatok nélkül való, jóakaratéi állandó egyiittmunkülkodást. Ezekután nem lehet döntojelenlőségű kérdés az, hogy csatlakozik-e Bárczy István az Egységes Községi Polgári Párthoz, vagy megtartja különállását, a fontos az, hogy ilyen lelkesedéssel hirdeti a lekét és együttmíködést. Győzelmesen halod előre a Középút politikája Tömeges csatlakozások az Egységes Községi Polgári Párthoz
