Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-05-04 / 18. szám
18. szám Budapest, 1927. május' 4 Tizenhatodik évfolyam (rOTBIfiptiiamaiiiariiaiiiaiiiaiTiníiri^^ ELŐFIZETÉSI ARAK: Egésze évre 20 pengő (250.000 K) Félévre . . ÍO pengő (125.000 Kfi Állandóan : GAZDASÁGI ÉRTEStiő VárosÉ poliíiRoi és Uöszgassda&ági Épeíilap Felelős siserlcesstíő: D/1CSÓ EMIL Megjeleni!* minden szerdán Szerleeszíőség és fciadó&lvaáail: Hudapesí VI, Szív-ucca 18. sastlm Postaink, cselele-sxáxnla 40.424 T ele fonsz ám : Teréz 137—13 J- ~i ~~nTi ----- ».,» - • - *“**“■* mtiú .... . Budapest jóvolta és szeretete vezette mindaizokat a szónokokat, akik a költségvetés vitájában részt vettek. Ezt így Ripka Ferenc főpolgármester állapította meg abban a rövid nyilatkozattam, amellyel aiz egyhetes vitát berekesztette, de megállapították a közgyűlési padsorok mindegyik oldalán is. Anélkül, hogy a közgyűlési vita részletes kritikájába ezen a> helyen ibelemehetniénk, igazat kell adnunk ennek az általánosságban kialakult véleménynek és ehhez csak annyit fűzhetünk méghozzá, hogy a mi meglátásunk szerint ez a költségvetési vita méltó és méltóságos, céltudatos és eredményes tüntetés volt a főváros autonómiája mellett. Föl sem tételezzük a magyar kormányról, amely a szabadság- jogok becsületes őrének bizonyult, hogy a főváros autonómiáját meg akarná rövidíteni, vagy csonkítani. Az utóbbi idők közhangulata azonban kétségen kívül a főváros ellen fordult, úgyhogy ezt a közgyűlési vita szónokainak is meg kellett álilapítaniok. Tudatos szenzációhajhászó, Budapest nagy érdekeit negigáló sajtóhajsza fordította a, közvéleményt a főváros ellen. Hiteltúllépési szabálytalanságok a sajtó tükrében panamaáradat gyanánt jelentek meg és a közvélemény a városházát a korrupció mocsarában fuldokolva látta. Ez a rosszindulatú beállítás és határozottan csakis ez veszélyeztette a főváros autonómiájának épségét. Az a magasszínvonalú, méltó- ságos, komoly vita, amely a költségvetés körül lefolyt, a legtisztább cáfolata a hamis beállításoknak és a legeredményesebb villámhárítója azoknak a támadásoknak, amelyeket nyilván terveztek a főváros autonómiája ellen. Az egyhetes vitának legbüszkeségesebb eredménye az, hogy a belügyminisztertől kezdve mindenki láthatta, hogy a budapesti városháza nem a korrupció melegágya és a.z az autonómia, amelyért minden párt és minden polgár elkeseredett harcot kész vívni, nem foroghat veszedelemben. Ehhez az autonómiához Budapest székesfővárosnaik joga van, erkölcsi joga, mert a, törvényhatósági bizottság komoly és emelkedett szempontokból kezeli Budapest ügyeit, megakadályoz minden korrupciót és a főváros haladása érdekében mindent elkövet. Bebizonyosodott egyben az is, hogy ez a közgyűlés munkaképes, annyira munkaképes, hogy erős, pártok szerint való tagozottsága mellett is rövid és nívós egyhetes vita után becsületes és nehéz munkával szállítani tudta a legújabb törvény érteimében, a meghatározott dátumra az 1927. évi költségvetést, hogy azt a belügyminiszter felülbírálhassa. Helyesen állapította meg tehát Ripka Ferenc főpolgármester, hogy ennek a nagy és lelkes munkának, amelyet a pártok és az egyes bizottsági tagok végeztek, Budapest lakossága veszi hasznát. Ami a vita részleteit illeti, egy pillanatig sem lehet tagadni, hogy témákban, gondolatokban, ötletekben és kritikában gazdag volt a költségvetés tárgyalása. Ahány felszólalás elhangzott, valamennyi mélységes jóindulattal és szerettei a főváros népe iránt, a megvalósítandó ötletek egész sorát vetette fel és ha rámutattak is anomáliákra, hibákra, mindez,_csak az adminiszráció javítása és tökéletesítése érdekében történt. Természetesen a kritikák tömegében akadt nem egy túlzó ítélet, de az a fórum, amely előtt az ilyen elhangzott, azonnal és atutomatikusan korrigálta ezeket az ítéleteket. Végső eredményben okos és célszerű korrektúrák estek a költségvetésen, termékeny ideák jutottak feldolgozásra a tanács birtokába és célszerű határozatok jelölték meg az adminisztráció további útját. Maga a főpolgármester is megemlítette a záróbeszédében, hogy nem minden kívánság nyerhetett kielégítést, nem lehetett minden óhajtást teljesíteni, mert nem volt mód arra, hogy az elhangzott kívánságok egész komplexumát be lehessen illeszteni a rendelkezésre álló keretekbe. Emellett azonban ,a politikai és Világnézeti különbségek által széttagolt közgyűlésben olyan erős elvi távlatok vannak, hogy a szélsőjobb és a szélsőbal felfogása csak a, mérséklet és önuralom aranyhídján át ériintkezhetik egymással. A költségvetési vitában ezt az aranyhidat minden egyes esetben eredményesen vették igénybe. A mérséklet és az önuralom bölcsessége kormányozta a pártokat, de a közgyűlés minden tagját is és így el lehetett kerülni minden komolyabb összeütközést, egyben pedig Budapest szeretetében, a, lakosság érdekeinek szívenviselésében megoldást nyerhetett minden feltett ponbléma. Budapest lakossága örömmel láthatja, hogy sorsának intézői komolyan veszik feladatukat és meddő politizálás helvett értékes alkotómunkát végeznek. Szeretnénk példaként odaállítani ezt a költségvetési vitát maga elé a közgyűlés elé is, hogy mindig hasonló komolysággal és bölcsességgel kezelj/3 a főváros érdekeit. Körséta a városházán Még mindig röpködnek a törvényhatóság feloszlatásának kacsái — Demagog jelszavak a közéleti tisztaságról — A radikális demokraták vérte/en kardesörtetése Amilyen mozgalmas volt még egy hét előtt is a várospolitika, éppen úgy elcsöndesedett azokban a napokban, amikor végétért a költségvetés nagy vitája. Scitovszky Béla belügyminiszter és Ripka Ferenc főpolgármester nyilatkozatai lezárták a felelőtlen és hamis híresztelések sorát, amelyek állandóan a válság nyugtalanságát szerették volna belevinni a törvényhatósági életbe. A nyári szünet ugyan még messze van, de kezdi előrevetni unalmas árnyékát, mert a városházán egyelőre nem igen várnak egyebet a nyári szünet előtt, mint talán a főváros nagy beruházó kölcsönpályázatának eldöntését és a Szé- chenyi-íürdő aktáinak végleges lezárását. Politikai elem inkább csak akkor vegyül ismét a törvényhatósági életbe, ha majd a parlament elé kerül az új fővárosi törvényjavaslat, amelynek egyelőre csak kodifikációs munkája folyik a belügyminisztériumban. Ez a munka néhány héten belül teljesen elkészül és a kormány kebelében ekkor már csak legfeljebb részletkérdések megvitatására kerülhet sor, mert azokat az alapelveket, amelyeket a törvénytervezeteben Ripka Ferenc főpolgármester lefektetett, nemcsak Scitovszky Béla belügyminiszter, de maga gróf Bethlen István miniszterelnök is behatóan ismeri. Ilyenformán a törvényjavaslat még a nyári szünet előtt a képviselőhöz elé kerülhet, letár- gyalását azonban csak az őszi ülésszak alatt lehet remélni. Mindezt körülbelül elmondta Scitovszky Béla belügyminiszter a Fővárosi Hírlap-ban legutóbb megjelent nyilatkozata során, ami azonban nem akadályoz meg egyes baloldali sajtóorgánumokat abban, hogy szinte minden másnap fölmerül bennük a ste- reotip kacsa, hogy a közgyűlést mégis csak feloszlatják. Felelős helyekről eredő komoly nyilatkozatok után ezeket a híreszteléseket ma már mindenki mosolyogva olvassa és a városházán ügyet sem vetve a kívülről származó tendenciózus üzenetekre, nyugodtan folyik tovább a munka. * Ha nem is lesz közgyülésfeloszlatás, ha az ősszel nem is lesz törvényhatósági választás, mindenki el van készülve azonban arra, hogy az új fővárosi törvény jogerőre emelkedése után az egész közgyűlést újjáválasztják. Egyszóval, tavaszra választásokra készül az egész közgyűlés. Ez látható idegességet kelt azokban a politikai pártokban, amelyek bárhogy verik is a dobot, maguk tudják legjobban, hogy az új választásokból rendkívül súlyos vérvesztességgel kerülnek ki. Egészen bizonyosra veszi ugyanis mindenki, hogy a kisebb pártok egészen megsemmisülnek, a két demokratapártból pedig, ha a maguk között való torzsalkodás egészen fel nem őrli őket, csak mutatványszámokat fogunk élvezni a legközelebbi közgyűlésben. Pedig máris minden eszközt megragadnak, nemcsak arra, hogy a nagy és felelősségük tudatában dolgozó pártokra, de egymásra is rálicitáljanak. Legújabb népszerüséghajhászó jelszavuk a közéleti tisztaság, az a közéleti tisztaság, amelyet a közgyűlési pártok valamennyien követelnek, de amelyből nem mindenki csinál a közgyűlési teremben demagóg jelszavakat. Bendő Mór demokrata bizottsági tag például a közgyűlési vitát azzal fűszerezte meg, olyan összeférhetetlenségi indítvánnyal állott elő, amit a magyar közélet legpuritánabb férfiai is csak mosolyogva fogadtak és mosolyogva fogadta volna Bendő Mór evvkori nagynevű pártvezére, Vázsonyi Vilmos is, akinek puritánságára még sokáig kalaplevéve tekinthetnek a mai demokrata epigónok. Volt valami különös beállítása ennek az egész összeférhetetlenségi indítványnak. A maradék-demokra- párt mindeníébenkanál-frakciója úgy tüntette fel a dolgot, mintha a közélet tisztaságáért való küzdelemben egyedül ők viselnék és egyedül ők volnának jogosultak viselni a Lohengrin-sisakot. Szegény Wolff Károly, aki az okosság, a megfontoltság és a gyakorlati érzék képviselője volt ebben a vitában, úgy föstött mellettük, minha a panamistákat védő iroda igazgatója lett volna. Természetesen azután, amikor már nem lehetett szavalni és harsogni a választóközönség felé, akkor a Lohengrin-sisakos lovagok is szépen, nyugodtan, csöndesen beleegyeztek valami kielégítő megoldásba, amelyet — történetesen — Wollt Károly proponált. * Általában a közgyűlési vita, mintha a demokratapárt új récegezödését mutatta voma oe. Mintna az a rétég, amelynek lathato lejei Baracs iviarcei es Brody Ernő voltán, alább süllyedt volna és az aiso sorokból fölemelkedett az a réteg, amelynen lémjeizesel Eenao Mór népszónak! tekintélye adja meg. ngy ne- resztenyparti varosatya mégis jegyezte: — Úgy látszik, iiassay Karoly, a demokratapárt új vezére, aki nem tagja a közgyűlésnek, nincsen megelégedve a demokratapart régi városházi munkájával. Nincs megelégedve azzal a mérséklettel és tárgyilagossággal, amellyel Vázsonyi Vilmos vezette a községi politikát. Vázsonyi halála után úgy indult a dolog, mintha Bródy és Baracs tényleg Vázsonyi szellemében akarnák tovább folytatni a demokrata- párt városházi tevékenységét. Miután azonban az új vezérnek és az új szellemnek ez nem felel meg, Bródy és Baracs helyett a*z első vonalba Bendő Mór került. Ó vezeti az attakokat, amelyek mind sűrűbbé válnak és amelyeknek nincs határozott célja, csak valami olyasmit tűztek ki maguk elé, hogy a városházán mindent és mindenkit le keli kaszabolni. Így beszélnek a városházán ma az új demokrata- éráról, amelynek tekintélye és párthívei napról-napra rogynak. Annyi bizonyos, hogy a Bendő Mór-tele agresszív politika meglehetősen hidegen hagyja a közgyűlést, sőt még a legbaloldalibb pártot, a szo- ciáidemokatákat is. Amikor Bródy Ernő, vagy Baracs Marcel szólalnak fel, illetékes helyről azonnal reflektálnak a felszólalásukra. Bendő Mór messze v an attól, hogy felszólalásait hasonló módon honorálják. Nem azt jelenti ez, mintha bármely helyről Bendő Mór személye ellen volna kifogás, hanem azt, hogy Bendő és társai nem alkotómunkát akarnak végezni a városházán, hanem mindenből politikumot kovácsolni. Pedig, hála Istennek, elmúltak a városházán azok az idők, amikor csak politizáltak és nem dolgoztak a közgyűlési teremben. Ezen pedig bármi yen izmos tehetség legyen is Bendő Mór és bármilyen élénken vágyódik is politikai fog változtatni. szerepre, nem
