Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-06-02 / 22. szám
2 Budapest, 1926 junius 2. nek az 1901-iki Széli-féle választásnak, hogy Budapesten csak egyetlen egy ellenzéki képviselő került be a parlamentbe és ez Vázsonyi Vilmos volt, akit demokrata programmal 3267 szóval választottak meg Radöcza János szabadelvű jelölt 17í^> szavazatával szemben. Ettől az időtől kezdve a Terézváros halála napjáig hű maradt Vázsonyi Vilmoshoz, akinek talán élete egyik legnagyobb eseménye volt az az 1905-iki 48 órán át tartó választás, amelynek eredményeképpen a hatalmas liieronymi Károly kereskedelmi minisztert győzte le az örökké hü maradt Terézvárosban. (Politikai pályája igen nagy eseményekkel kezdődik és hosszú idő óta ő az első politikus, akinek szavát az utca is visszhangozza. Első beszéde kul- mináns támadás az ui nemesség ellen, amely parvenii rendiséget csinál, amely letagadja apái sárga foltját, parkjaiban müromokat épit és a .sárgafoltos ősök helyébe párduckacagányos ősöket vásárol. Még jobban izgatja az ország közvéleményét a hires kulturbestia-botrány és egész Budapest lázba jön az országgal együtt, amikor minden addig való politikai és társadalmi szokást megtagadva, nem ad lovaglás elégtételt. Neki, —- mondja, — nincs külön lovagi becsülete, csák polgári becsülete van, mert ő megelégszik a szegény, egyszerű emberek becsületével. A budapesti kiembereket mérhetetlen extázisba hozza ez a kijelentés és Vázsonyi bálványává lesz az egyszerű munkásembereknek. Ugyanakkor azonban a legfurcsább paradoxonként melléje áll a braganzai herceg, aki a párbajellenes világliga elnöke és melléje állanak a bécsi klerikálisok is, akik valósággal tapsolnak a fiatal budapesti zsidópolitikus bátorságának. Végül Tisza István elnöklése alatt becsületbiróság ül össze, amely a középkori intézmény lelkes híveinek legnagyobb ámulatára nem - diszkvalifikálja Vázsonyi Vilmost. Vázsonyi polgármestere Ezalatt a városházán megtörténik az utolsó évtizedek legnagyobb eseménye: polgármesterré választják Bárczy Istvánt. Bárczy akkor a tanács egyik legfiatalabb tagja volt és a közoktatásügyi osztály élén állott. Halmos János polgármester lemondása után a polgármesteri állásra a fiatal Bárczy István társaságában olyan régi és tekintélyes férfiak pályáztak, mint Sipőcz László árvaszéki elnök, Kun Gyula és Vaszilijevits János tanácsnokok. Vázsonyi- nak valami csodálatos lelkiösztöne lehetett, amikor tekintete az egészen ifjú Bárczy Istvánra esett és exponálta magát az ö jelöltsége érdekében. Végre is a Saskörrel és az Ehrlich-frakcióval kötött paktum alapján meg is választották Bárczyt, aki a leadott 353 szavazatból 195-öt kapott. Ez a választás valósággal szerencsecsillaga lett Budapestnek. Bárczy István és Vázsonyi Vilmos hatalmas zsenije csak együttesen csinálhatta meg azt az óriási renaissancet, amelyen Budapest a következő tiz esztendőben átment. Vázsonyinak nagy tervei voltak és ezeknek a terveknek a megvalósítását, ahogy azt utólag látjuk, csak egyetlen egy ember, Bárczy István vihette keresztül, aki maga is tele volt duzzadó ambícióval, nagyszerű kezdeményező erővel és költőien szép tervekkel. A hatalmas fejlődés, amely az ui polgármester megválasztásának aktusával kezdődött, csak Vázsonyi és Bárczy közös munkájával volt lehetséges. Semmi sem jellemzi jobban ezt a közös munkát, mint Vázsonyi kedvesen keserű anekdotája, amelyet maga szokott elmondani: — Furcsa város ez a Budapest és furcsák a pesti emberek. Ha a terézvárosi polgár este végigmegy a körúton, elbámul a gyönyörű ivlámpákon és azt mondja: „Mégis csak nagyember ez a Bárczy.“ Közben azonban, amig az ivlámpát bámulja, megbotlik az aszfalt gödrében és dühösen vágja oda: „Az ördög vigye el ezt a Vázsonyit, miért nem csináltatja meg a járdát.“ A valóság azonban az volt ezzel szemben, hogy a pesti polgár évtizedeken át tudta, hogy ebben a városban mindent Bárczy és Vázsonyi csinálnak és hogy ők ketten ennek a városnak igazi építőmesterei. Hosszú éveken át a városházán az történt és minden jól történt, amit Vázsonyi és Bárczy akartaik, amit ők ketten kiterveltek. Különös és csodálatos volt, hogy ez hogy sikerülhetett. Hiszen Vázsonyinak hosszú városházi pályafutása alatt egy órahosszat sem volt döntöjelentőségii többsége a 'közgyűlési teremben. 1894-ben egyedül ült, mint demokrata a törvényhatósági bizottságban. A későbibi községi választásokon egyre növekedett a demokratapárti, városatyák száma, de a párt aránylag mindig kicsi maradt ahhoz a befolyáshoz képest, amelyet a város + |gambrinus HA ÉLNE NEKTÁR GYÓGYTÁPSÖRT INNA politikájára egyéni kvalitásai révén Vázsonyi Vilmos gyakorolt. A forradalomelőtti utolsó törvény- hatósági bizottságban körülbelül huszonöt demokrata városatya foglalt helyet és mégis Vázsonyi volt a legnagyobb tekintélyű és legnagyobb befolyású budapesti várospolitikus. A gázgyár megváltása Bárczy István mézeshetei a polgármesteri székben azonban nem voltak túlságosan édesek. A város kasszája üres volt és nagy elánnal indult meg a pénzügyi helyzet szanálása. Vázsonyi Vilmos ugyan nagy beszédet tartott a közüzemek megváltása érdekében, de beszédében be kellett látnia, hogy a megváltáshoz fűzött pénzügyi reménységek csak hosszú idő múlva teljesülhetnek. Emellett készültek a fővárosi törvény revíziójára, a kiküldött harminctagu bizottság el is készült munkájával, de a revízió még ma, Vázsonyi Vilmos halála után is, késik. Tovább halad azonban a községesités munkája, megcsinálják a községi kenyérgyárat, a tan- szerkészitő műhelyt és a központi tüzelőszerraktárt. Megindul a küzdelem a hirdetővállalat iközségesitése és az omnibaszüzem megváltása érdekében is. A belügyminiszter feloszlatta az állat- és növényhono- sitó társaságot és igy az állatkert akarva, akaratlanul is fővárosi üzemmé lett. A közgyűlés a pénzügyek rendbehozatalára 10 milliós kölcsönt vett fel és bár Vázsonyi fulmináns beszédben kritizálja a rendszertelen pénzügyi politikát, ez az összeg csak egy csepp a tengerben. Vázsonyi ekkor éles harcot viv az üres telkek megadóztatásáért és az éríékemelke- dési adóért, de leszavazzák. Nem marad más hátra, mint az adóemelés és Vázsonyi a 25 százalékos pót- adónák 10 százalékkal való emelését indítványozza. Nyilván Polónyiék keze működik közre,, hogy a képviselőháziban Olay Lajos dühösen támadja a fővárost és követeli a gázgyár megváltását. Vázsonyi hatalmas beszédben válaszol: —- Egyetlen kikötésünk volt —- mondja — Bárczy polgármesterrel szemben, amikor megválasztottuk és az a gázgyár megváltása volt. Ezt az ígéretet meg is fogja tartani a polgármester. Inkább törjön darabokra a községi demokrata párt, de a megváltás meg fog történni. A demokrata párt bomlása tényleg meg is történt és akkor vált teljessé, amikor újra előtérbe nyomult a pótadóemelés kérdése. Ez az adóemelés azonban, amely 33 százalékos pótadót állapított meg, csak siettette a processzust, amely a gázgyár megváltásánál amúgy sem lett volna elkerülhető. Az előterjesztés hamarosan el is készül errevonatkozólag és Andrássy belügyminiszter örömének ad kifejezést a megváltás gondos előkészítése fölött. A tanácsi előterjesztést a közgyűlés névszerinti szava- vazással egyhangúlag elfogadta. A nagy beruházások A Wekerle-kormány, amely megígérte a főváros anyagi segítségét, a főváros fejlesztéséről szóló törvény törvénybeiktatásával és a Margitszigetnek József főhercegtől 'Való megvásárlásával igyekszik segíteni. Mindezek és a községi pótadók felemelése elejét vették a háztartási egyenleg felborulásának, úgyhogy az 1908. évi zárszámadás már ötmillió korona évi felesleggel zárul. Elkészülhet tehát a Bárczy—Vázsonyi rezsim leghatalmasabb munkája, a nagy beruházó Programm, amely 270 millió koronát ölel fel. A kormányválság miatt azonban egyelőre csak a lakásépítésre vonatkozó terveket lehet megvalósítani. A szociális intézmények tanulmányozására Bárczy, Vázsonyi és Heltai Londonba utaztak, de az igazi cél az angol pénzpiac hajlandóságának kipuhatolása volt. 1910 elején fel is vették a kétmillió font sterlinges angol kölcsönt és egyszerre előtérbe került a villamosvasúti vállalatok megváltásának kérdése. Az 1911-ik esztendő azután meghozta a százmilliós francia kölcsönt, a városi villamosvasút részvényeinek megszerzését, az építő- akció javát, a telekvásárlások nagy tömegét, a községi élelmiszerüzem alapítását, végül pedig a státuszrendezést és a fizetésrendezést. Megkezdődnek a nagy városszabályozási tervek előkészítései, a tervek és szándékok egész légiója születik meg. Sok minden megvalósul, de sok minden megmarad, talán örökre, tervnek. Vázsonyi, a békeapostol A Désy-perben Vázsonyi hatalmas védelme után a bíróság felmentő ítéletet hoz. a Lukács-kormány lemond, az uj miniszterelnök gróf Tisza István lesz. A politikai harc átterjed a városházára is, ahol Vázsonyi hatalmas beszédben tesz bizalmatlansági indítványt a kormány ellen. Még hullámzik a politikai küzdelem, amikor kitör a háború, ami azután véget- vet mindennek: politikának is. de alkotó tevékenységnek is egyaránt. Vázsonyi és Bárczy minden erejükkel 'a főváros lakosságának nyomorát akarják enyhíteni és a háborús gondokat 'akarják lehetőleg lefokozni. Ez a törekvésük igen nagy mértékben sikerül is, mert Budapest háborús közélelmezését mintaszerűvé teszi és amellett a népjóléti központ felállításával rengeteg szenvedéstől mentik meg a sze- génysorsu lakosságot. A háború után forradalom jön, a forradalom után bolsevizmus, mindezekhez már Vázsonyi Vilmosnak semmi köze nincsen. Befejeződött az a gyönyörű korszak, amely alatt annyit alkottak, mint amennyit előbb évszázadok alatt sem. Mindezeknek jutalma Vázsonyi Vilmos számára a polgárság elismerése és egy díszpolgári oklevél volt. Munkácsy Mihály, Simon János, Baross Gábor, Kossuth Lajos, Jókai Mór, Wekerle Sándor, Kammermayer Károly. Banffy Dezső báró, bejérváry Géza báró, Kléh István és gróf Andrássy Gyula után Budapest törvényhatósági bizottsága Vázsonyi Vilmost is megválasztotta díszpolgárai sorába. A kommunizmus után Vázsonyi csak a parlamentben foglalta el régi helyét, a városházára nem vágyakozott. A kommunizmus utáni első törvény- hatósági bizottság élete alatt be sem tette a lábát a városházára. Annál nagyobb elánnal vetette bele magát az utolsó községi választási küzdelembe. Hatalmas sikert aratott és teljes elégtételt nyert mindazért a meghurcoltatásért és rágalomért, amelyben a közelmúltban azok részesítették, akik soha életükben semmit nem alkottak és akik csak a Vázsonyi és Bárczy rezsim eredményeit élvezték. Bölcs megfontolással indult néki ui városházi munkájának. Boldogan fogadta el a Ripka Ferenc töpolgái mester által felállított elvet, hogy a városházán dolgozni kell és ki kell kapcsolni a politikát. A baloldalon Vázsonyi Vilmos, a jobboldalon Wolff Károly bölcsessége lehetővé tette, hogy az alkotómunka meginduljon. Élete egyik legnagyobb érdeme volt, hogy le tudott mondani a gravaminálk politikáról, el tudta felejteni a sérelmeket és a legnagyobb önfegyelmezettséggel indult neki a munkának, amelynek célja volt Budapestet újból a fejlődés útjára vezetni. Azok a pártközi értekezletek, amelyek Ripka Ferenc főpolgármester vezetésével mentek végbe, felemelő jelenségei voltak ennek az elhatározásnak. A pártok között teljes megegyezés jött létre az alkotómunka tekintetében és a város egész lakossága boldog örömmel látta, hogy a két tábornak, amelyeket világok választanak el egymástól, vezérei: Vázsonyi Vilmos és Wolff Károly, miként hányják- vetik meg egymás tökéletes megbecsülésével a város ügyeit a közgyűlési teremben, a zöldasztalnál, vagy négyszemközött egy-egy ablakmélyedésben. Vázsonyi Vilmos utolsó nagy ténykedéseképpen helyreállította a közgyűlési teremben a pártközi békességet és módot adott arra, hogy meginduljanak a nagy munkálatok. Erőszakot vett harcos egyéniségén és példát mutatott a politikai türelemből, olyan példát, amely, adja Isten, halála után is örök nagy példa maradjon. Budapest lakossága reménykedik, hogy Vázsonyi Vilmos hívei azzal róják le nagynevű vezérük iránt érzett hálájukat, hogy emlékezetét úgy őrzik meg, mint a városházi béke apostolának emlékezetét. Budapest székesfőváros városfejlesztési pro- grammjának a háború előtt való esztendőkben egyik nagy célkitűzése az volt, hogy a páratlan gyógyhatású forrásvizek megfelelő és modern felhasználásával Budapestet fürdővárossá fejlessze. Ennek a törekvésnek jegyében épült és nyílt meg 1913-ban a a régi Artézi-fürdő helyén a Széchenyi-fürdő, amely hatalmas méreteivel, gyönyörű kiképzésével és a fürdőépiíőtechnika összes eszközeinek felhasználásával csodálatot és elismerést váltott ki a magyar közvéleményből. 1912-ben a Programm második pontja került munka alá. A régi Sárosíiirdö helyén megkezdődött a második fürdőpalotának, >a Gellért-fürdőnek építkezése s a nagy világégés közepette, óriási nehézségek leküzdésével, 1918-han meg is nyílt a Szent Gellert gyógyfürdő és szálló. Amit a fürdő- és szálló- épitőtechnika produkálni tud szépségben, kényelemben, tökéletes gyógyberendezésben és világvárosi méretekben, azt mind megvalósították és ma a székesfőváros magáénak vallhatja a világ legszebb fürdőpalotáját. A. két fürdő mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni a Rudas-fürdőt sem, amely szintén a székes- főváros tulajdonában van s a török hódoltság idejéből a maga eredetiségében fennálló íürdőcsarnoka történelmi érdekessége is a magyar fővárosnak. Forráskulturánkat jelentős lépéssel vitte előbbre a ffungária-forrás nagy uj ivócsarnoka, ahol a gyomor- és anyagcserebántalmakban szenvedő közönség belsőleg részesülhet a budai forráscsoport rádiumban és lithium'ban legdusabb forrásának gyógyvizében. A Hungária-forrás vizét lehűtve 'és szénsavval telítve „Harmatviz" néven palackokban is forgalomba hozzák s a kitűnő gyógyvíz, mint üdítő ital, néhány év alatt meghódította az egész magyar ásványvizpiacot. üpJspsst mMümm ÉlÍOFFil/öülllSfUÍ
