Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-05-05 / 18. szám
Budapest, 1926 május 5. ^omjzosiJiíjZMP 3 Vihar egy pohár vízben A pénteki közgyűlés szenzációba Kiár Zoltán és Csilléry András összetűzése volt, amely azonban közmegelégedésre békés elintézést nyert A pénteki közgyűlés már a harmadik folytatás volt. Az első két nap példás rendben és igen szép eredményekkel folyt le. A harmadik is igy kezdődött. Fölemelően széppé tette ennek a pénteki napnak délutáni óráit Ripka Ferenc főpolgármester gyors elhatározása, amellyel egy ügynek elintézését kezébe vette és az eredmény, ahogyan azt elintézte. Szepessy Albert szocialista városatya szóvá- tette a Suhajda-telep lakóinak ismert kálváriáját. Legújabban Suhajda Ferenc kétszázhatvanöt lakónak mondott fel, akik közül száznak már május 1-én ki kellett volna hordozkodni a nyomortanyáról. Szinte az utolsó órában történt meg ez a felszólalás és Ripka Ferenc főpolgármester megérezte, hogy itt egy órát sem szabad késlekedni, itt azonnal cselekedni kell. Szepessy napirend előtti felszólalására válaszolva kijelentette, hogy nyomban érintkezésbe lép a népjóléti miniszterrel, hogy a kilakoltatást függessze fel. Ez a gyorsaság meglepte a közgyűlés tagjait, akik zajos helyesléssel kisérték a főpolgármester bejelentését. Ripka Ferenc azonnal felkelt, eltávozott az ülésteremből, hogy felkeresse Vass József népjóléti minisztert. Az első vihar A főpolgármester távollétében debütált Lamotte Károly főjegyző, mint az elnöki ügyosztály uj vezetője. Ismertette a tisztviselői státuszrendezést és debtije olyan sikerrel járt, hogy előterjesztésének tárgyalása során — amint a színházi kritikusok mondani szokták — kétszer kapott az egész közgyűléstől nyiltszini tapsoj. Már itt kiderült azonban, hogy ez a nap viharosnak ígérkezik. Dr. Kiss Jenő szocialista szónok olyan területeket kezdett mozgatni felszólalásában, amelyeket ma még jobb nem érinteni. A polgármester-kérdésről beszélt, majd kifejtette, hogy a tisztviselőknek nem bizonyítványra van szükségük, hanem tudásra és tehetségre. A jobboldal ennél a kijelentésnél ideges lett, de Kiss Jenő tovább tüzelt: — Figyelmeztetem az izguló urakat, — mondta — hogy a huszadik században élünk és hogy a világ egyik legnagyobb birodalmának legmagasabb polcán nemrégen Ebert Frigyes állott, aki egyszerű szijgyártómunkásból emelkedett erre a polcra. — Talán a vörös nyakkendő lesz a képesítés? — replikázott a jobboldal. — Bécs város élén — folytatta Kiss Jenő — kvalifikáció nélküli polgármester és kvalifikáció nélküli tanácsnokok állanak. A szociáldemokratáknak az az álláspontja, hogy a vezető főtisztviselőket a közgyűlés a saját tagjaiból válassza, akik politikai I felelősséggel is tartoznak. Itt újra megmozdult a Wolff-párt, a baloldalról azonban sűrűn röpködtek Wolffék felé: — Okolicsányi jobb lenne? Pödört és Illyt önök alkalmazták! — Egy elöljáróság! tisztviselőt — folytatta a szocialista szónok — a közelmúltban áthelyeztek, mert a hivatalban folyton zsidózott. Ezt a kijelentést a baloldalon a felháborodás moraja kisérte. A jobboldalról pedig Piazza Győző hangja hallatszott: — Jól tette! Erre kitört a vihar. Kiár Zoltán élesen kiáltotta: — Piazza Győző a nyilvános illemhelyek nép- biztosi állására pályázott! Éljen a főpolgármester! Pillanatok alatt elsimult azonban a vihar, amikor Kiss Jenő befejezte felszólalását és Ripka Ferenc főpolgármester jelentette be a népjóléti miniszterrel történt megállapodását. A miniszter — úgymond — kijelentette, hogy a Suhajda-telepről egyetlen lakót nem enged kilakoltatni, amíg őket máshol elhelyezni nem lehet. Az egész ülésterem helyeselt. És itt is, amott is felhangzott: — Éljen a főpolgármeser! Bejelentette azután Ripka főpolgármester azt az intézkedését, hogy a főváros szombaton reggel a lakók érdekében írásban is kérje a kilakoltatás felfüggesztését. A megbeszélés során — folytatta a főpolgármester — a miniszter kifejezte azt a kívánságát, hogy hasonló súlyos esetekre felkészülve, a kormány és a főváros együttesen építsenek 500—600 barakklakást, amelyek költségeinek felét hajlandó a kormány vállalni A miniszter ilyen értelemben értesíteni fogja a fővárost. A főpolgármester bejelentése során többször kitört a helyeslés zaja, mintegy elismeréséül ennek a közigazgatási útvesztőket teljesen mellőző eljárásnak, amelyet a főpolgármester mindenki tetszésére inaugurált. Kitör a botrány Éjfél utánig azután rendben ment minden. Kisebb javaslatokat tárgyaltak csöndes felszólalásokban. Éjfél után került a sor az uj próbaautóbuszok beszerzéséről szóló előterjesztésre. Erre vonatkozólag is megvolt a pártközi megegyezés, természetes tehát, hogy az egyéni akciók felborították a pártközi békét. Már Lobmayer Jenő tanácsnok felszólalásánál megkezdődött az izgalom. Lobmayer tanácsnokról különben pártkülönbség nélkül megállapították, hogy pechek ember. Alig hogy kimenekült a státuszrendezési javaslatok kavargó örvényéből, bej leesett egy másik vihar-előterjesztés képviseletébe, amelyhez pedig tulajdonképpen egyáltalán nem fűzik apai kötelékek. Az előterjesztést készen kapta, amikor a közlekedési ügyosztály élére került. Amikor az előterjesztést felolvasta, a bizottsági tagok panaszkodni kezdtek, hogy nem hal.lják kellően a tanácsnok hangját. Kétszer is belekezdett, de megint csak nem hallották. Végre is Folkusházy alpolgármester lenyúlt az emelvényről és átvette Lobmayer tanácsnoktól az előterjesztést, hogy ő maga olvassa fel. Bele is kezdett a felolvasásba, amikor egyszerre csak egy közbekiáltás röpült feléje: — A tanácsnok ur más javaslatot olvasott. Folkusházy egy pillanatra zavarba jött, amidőn azután Ripka főpolgármester ötletessége segítette ki: — Méltóztussanak kérem megnyugodni: az alpolgármester ur a magasabb fórum. Azután egyik szónok a másik után kezdte cse- piilni az előterjesztést. A vihar Steinherz Simon szocialista szónok beszéde közben tört ki. Hogy mi okozta a vihart? Ez tulajdonképpen még másnap js eldöntetlen maradt. Tény az, hogy a szocialista szónok az előtte beszélő kereszténypárti szónoknak azt válaszolta, hogy szükségtelen a szocialistákkal szemben a magyar munkásságot megvédeni. Erre a jobboldalon nagy zaj támadt, amelyből csak Csilléry András hangja Volt kivehető, de abból is határozottsággal csak a „zsidó“ szó volt megérthető. A baloldal később is azt állította, hogy Csilléry „zsidó- bandádnak nevezte a baloldalt. Csilléry szerint közbeszólása igy hangzott: — Ez nem zsidó szovjet! A vihart keltő kifejezésről nem lehetett megállapítani, hogy hogyan hangzott el, a tény azonban az, hogy kitört a botrány. A szocialisták felugrottak helyükről és a jobboldal felé rohantak. Bíichler, Bá- nóczy, Kiss Jenő a padot verték és úgy kiabáltak Csilléry felé. Bresztovszky Ede és többen Csilléry felé rohantak és közülük dr. Kiár Zoltán vált ki, aki harsogva súlyosan sértő, becsmérlő kifejezéseket kiáltott Csilléry felé. Ripka főpolgármester sietett az ülést felfüggeszteni és a szünet alatt a közgyűlési teremben, a büf- fében és a pipázóban megindult a vitatkozás arról, hogy mit is mondott tulajdonképpen Csilléry. Amikor az ülést újra megnyitották, Ripka főpolgármester konstatálta, hogy Csilléry kijelentéseinek nincs nyoma a gyorsírói jegyzetekben. így rá van utalva arra, hogy Csilléry beismerő kijelentésére támaszkodjék és muitán Csilléry saját kijelentése szerint is azt a kifejezést használta, hogy „ez nem zsidó szovjet“, ezért rendreutasitja. — Kiár Zoltánt miért nem utasítja rendre, — hangzott néhány hang a kereszténypártról a főpolgármester felé, aki kijelentette: — Kiár Zoltán bizottsági tag urat a viharban egymás után négyszer utasitotttam rendre. A béke Amikor a viharos jelenetek elültek, folyt tovább széles mederben az áldatlan autóbusz-vita. Egyik szónok a másik után emelkedett szólásra, amikor egyszer újra megjelent az ülésteremben dr. Klór Zoltán és nyilatkozatot olvasott fel. A nyilatkozat szerint, mivel Csilléry nem használta azokat a kifejezéseket, amelyeket ő gondolt, kéri, hogy a sértést meg nem történtnek tekintsék. Általános helyeslés fogadta ezeket a szavakat, majd Csilléry András állott fel és ünnepélyesen kijelentette: — Kiár Zoltán bizottsági tag ur nyilatkozatát tudomásul veszem. Ezzel meg volt a béke, amelynek történetét azonban érdemes feljegyezni. A botrányt követő szünetben mindenki aziránt érdeklődött, hogy provokálja-e Csilléry Kiár Zoltánt, vagy sem. Az újságírók meg is kérdezték Csilléry Andrást, aki igen kategorikusan kijelentette: — Kiár Zoltánt én nem fogom provokálni. — Mégis kellene, — jegyezte meg Lázár Ferenc. Ezen azután megindult a vita, mig végre Takács István kijelentette: — Bízzátok rám, én majd elintézem. És már sietett is Kiár Zoltán felé, akivel hosszasan tárgyalt. Amikor visszajött, újra Csilléryvel vonult félre, aki kijelentette, hogyha Kiár nyilatkozik, ő hajlandó belemenni a békés elintézésbe. Ä baloldalon Bródy Ernő és Büchler József gyúrták Kiár Zoltánt és magyarázták neki, hogyha a sértegetést Csilléry kezdte is, de miután Kiárnak a sértése volt élesebb, neki kell a revokálást vállalni. Erre azután Kiár Zoltán kijelentette: — Ha ti javasoljátok, megcsinálom. Erre összeültek a nyilatkozat megszövegezésére, amely műveletbe dr. Hajdú Marcelt is bevonták. így. született meg az a nyilatkozat, amelyet Kiár Zoltán az ülésteremben felolvasott és amelyet Csilléry is elfogadott elégtételként. Két ujságiró Ezzel azonban még nem szűnt meg a fejtörés. A Kiár—Csilléry-ügy, mint közgyűlési affér befejeződött, de a lovagias ügy még mindig ott kisértett a levegőben. Ekkor egymásra nézett és egymás szemébe mosolygott a két ujságiró. Az egyik Szerdahelyi Sándor volt, a Népszava fővárosi rovatveze-' Mint a keresztmetszet mutatja, A rugalmas szállítást biztosítja, Ha kocsidra „Elasficoí“ szereled, Hogy károd nem lesz, azt biztosra veheted. ©nímeiiÉ tője, a másik pedig Németh Imre, pár héttel előbb a Szózat, ma pedig a MOT fővárosi rovatvezetője. Azt mondta Szerdahelyi Sándor: — Imre, ezt nekünk kell elintézni, ezt más nem tudja. És Németh Imre már ott volt Csilléry mellett, Szerdahelyi Sándor pedig Kiár Zoltánnal tárgyalt. Azután mind a két pár szép lassan bevonult a pipázóba, ahol a feleket egymással szemben állították fel. A lovagiasság szabályait ugyan nem tartották be teljesen, mert mindegyik félnek csak egy-egy segédje volt és az orvosok sem működtek közre. Megszólalt ellenben Kiár Zoltán segédje, Szerdahelyi Sándor: — Ezt az ügyet mégis el kellene’valahogy intézni. Most Csilléry András oldalán szólalt meg Németh Imre: — Hiszen az urak mindig olyan jóbarátságban voltak. Ezen a különös lovagias eljáráson azután Csilléry és Kiár Zoltán is elmosolyodott és mit tehettek egyebet: barátságosan kezetszoritottak egymással és ezzel két ujságiró elméssége, két ujságiró becsületes jószándéka révén szent, lett a béke az ellenfelek között. OIsszássúSoK egy uEKcnytar$ynlflsnnI A rejtélyes liftrendelési ügy Egyik nemrégen megtartott városházi verseny- tárgyalás eredménye — mint utólag megállapítható — meglehetősen vegyes érzelmeket keltett az érdekelt iparosság körében. Sok szóbeszédre ad alkalmat az a körülmény, hogy a mesterutcai fővárosi bérház liftjét korántsem a legolcsóbb ajánlattevő fogja számtani, hanem egy olyan cég, melynek az ajánlata több mint 20 százalék költségtöbbletet jelent a főváros számára. Mindezen felül pedig ebben a speciális esetben az is kihívja a kritikát, hogy a szállító cég tulajdonosa, igazgatója és több alkalmazottja nem mind magyar állampolgárok. Nem igen érthető tehát, hogy ilyen körülmények között mégis ez a cég kapott megbízást a lift-szállitásra, noha a legolcsóbb ajánlattevő cég is feltétlenül komoly és szolid keretek között bonyolíthatta volna le a szállítást. Az utóbbit eléggé élénken dokumentálhatja az a tény, hogy a legolcsóbb ajánlatot tevő cég a többi pályázó egyéves garanciájával szemben 10 éves garanciát ajánlott fel. Az azután ismét más lapra tartozik, hogy a konkurrens cégek a legolcsóbb árajánlattal dolgozó céget az illetékes helyeken mindenáron külföldi cégnek kívánják feltüntetni, holott az utóbbi — beigazolható módon — itthon, budapesti telepén állítja elő a szállítandó felvonó összes alkatrészeit, a cég tulajdonosa 25 év óta Budapesten él, magyar honpolgár. Viszont a konkurrens cégek közül nem egy ezt aligha mondhatja el magáról, hiszen az a komikus helyzet is előállott, hogy a vádaskodó konkurrens cégek, amellett, hogy állandóan hozatnak be külföldről felvonóalkatrészeket, a gombkészüléket többizben magától attól a cégtől szerezték be, amelyet most egy külföldi telep lerakatának óhajtanának feltüntetni. A kiélesedett és egyre kíméletlenebbé váló konkurencia ugyan sok mindent megmagyaráz, mindazonáltal itt is vannak bizonyos határok, amiket az egyes cégeknek respektáltok kellene, ha még oly nagyon is szem előtt tartják az érdekeiket. Mindenesetre érdemes volna azonban azokat a motívumokat közelebbről megismerni, amelyek alapján a 20 százalékkal drágább ajánlatot fogadták el az olcsóbbal szemben. ZONGORÁK DEHMAL-nál VH., Rákóczl-uf 10. »ám. Jó*seí Előnyös fizetési feltételek. Ifi-04 Kölcsönzés, hangolás, javítás. GASSNER DÁVID FIAI Budapest, VI., Vilmos császár-ut 15. Telefon: T. 27-73, T. 109-49. Szőnyeg Bútorszövet. Kárpitos kellékek.
