Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1926-05-19 / 20-21. szám

Tizenötödik évfolyam Ára kor. Budapest, 1926 május 19. 20—21. szám. h lií i* I J:ii *1J ií "'IÁI t-T lll.fJ L; Jif r? II ii -■ül ílrlT.n ? M H r 1 fair I liA±iÍJl ITr^llTT" r^feg' FIÍ7V Előfizetési árak: Egész évre 20 pengő = 250.000 kor. Fél­évre 10 pengő= 125.000 kor. ÁLLANDÓ MELLÉKLET: GAZDASÁGI HÍRLAP VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ESZELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMU Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Postaiak, csekk-számla: 40.424 Telefon: 137—15 szám KtfBnansttViraaanigiiHi Szent István napja mindenkor nagy és bensőséges ünnepe volt a magyar nemzetnek, de elsősorban Budapest székesfőváros­nak. Talán éppen az idei esztendővel ennek az ün­nepnek a jelentősége mérhetetlenül fog fokozódni. Nemcsak a nemzeti gondolat parancsolja ezt, de egyszersmind Budapest 'hatalmas érdekei is fűződ­nek ahhoz, hogy ez az ünnep minél gazdagabb jelen­tőséget találjon. Eddig talán inkább a vidék katholi- kus lakossága kereste fel Szent István ünnepe alkal­mából a fővárost, 1926 augusztus 20-tól' kezdve azon­ban ez az ünnep legyen az egész magyarságé, Szent István hete legyen olyan ünnepe Budapestnek és az országnak, amely megsokszorozza az idegenforgal­mat és beláthatailaniil összekapcsolja a magyarr nem­zet fiainak érzéséi. Eddig talán inkább a kaíholikus egyház ünnepe volt Szent István napja. Szent István király történelmi jelentőségét azonban, az ország minden vallásit és minden osztályú lakosságának meg kell ismernie. István király nemcsak a katholikus vallás szentje, de egyénisége és politikája a magyar államalkotás dicsősége. István király nemcsak a keresztény vallás hívőivé tette a magyarságot, de bekapcsolta ezt a nagyszerű népet a nyugati kultúrába is. A magyar állameszme legnagyobb alakja volt ő, akit nem sajá­títhat ki és nem is sajácit ki magának egy íelefcezet, mert az egész magyar nemzet magáénak vallja. Egészen természetes tehát, hogy István király napja emez elgondolás után az egész és egységes magyar nemzet ünnepe lesz azzal, hogy ezen a napon, he­lyesebben István király hetében Budapest székes­főváros vendégül várja nemcsak a vidék magyarsá­gát, de a külföldet is. István király hetének olyannak kell lennie, mint a müncheni Okíoberfest-nek, a nizzai karnevál­nak, vagy a frankfurter Messe-nek. Legalább igy képzeli el ezt Ripka Ferenc főpolgármester, aki en­nek az ideának apja és leglelkesebb propogálója. Ma már a megvalósulás stádiumába jutott István ki­rály hetének gondolata. Az elmúlt héten rendkívül fontos tanácskozások voltak ebben a kérdésben és a kormány igen helyesen a fővárosra, legelsősorban Ripka Ferenc főpolgármesterre bízta István király kelének előkészítését. A kormány is, a főváros kö­zönsége is tisztában van vele, hogy jobb kézre bízni a gondolat megvalósítását nem is lehetett volna. Ripka Ferenc főpolgármester a maga törhetetlen akaraterejével és a főváros iránt érzett szeretőié­vel a fényes ünnepségek sorozatává, az ország és a külföld buesujáróhelyévé avatja István király heté­be» Budapestet. Máris a tervek egész hálózata fut össze kezében. Egy hétig tartó ünnepe lesz ez a fő­városnak és ez idő alatt 'hatalmas arányú és látni­valókban gazdag, színes népünnepek megrendezésé­ről, sport- és tornaünnepéiyekről, versenyekről és egy nagyszabású vásár megtartásáról folynak a tárgya­lások. A látványosságok oly tömegét kivánják István király hetében megvalósítani, hogy ezek nemcsak a vidék és az elszakított országrészek lakosságának, hanem a külföldnek érdeklődését is felkeltsék. A kor­mány is minden erővel hozzá akar járulni ahhoz, hogy István király hete fényesen sikerüljön, hogy a magyar nemzet ezáltal egy bensőséges ünneppel gaz­dagodjék és hogy a főváros idegenforgalma evvel is jelentékenyen fejlődjék. A kormány ugyanis hozzá­járult ahhoz, hogy az ország bármely részéből 50 ezer koronáért oda- és visszautazhassanak, akik az ünnepségen résztvenni akarnak. A külföldön és az elszakított országrészeken egy aranykoronáért ad­ják a vízumot, az idegenek jelentkezési kényszerét erre a hétre hatályon kívül helyezik és még számos könnyítést igyekszik a kormány életbeléptetni. Mindezek mégcsak nagy kontúrjai lehetnek an­nak a munkának, amelyet az elkövetkezendő két hó­napban végezni 'kell, hogy István király hete azzá legyen, aminek szánták. Jóleső érzéssel vesszük tu­domásul, hogy a főpolgármester nemes törekvéseit úgy felsőbb helyeken, mint a társadalom minden ré­tegében meleg szeretettel fogadták és annak kivitele érdekében mindenki megtenni szándákozik a magáét. Ma még embrionális állapotban van ez az egész terv, de ahogy a nagy gondolat kibontakozni kezd előt­tünk, máris megállapítottuk, hogy az, ami István ki­rály napján eddig tradíció volt, az a jövőben eleven Az üzemeket ellenőrző bizottság kérdésében tör­tént meg először, hogy a szélső jobboldal és a szélső baloldal a pénzügyi bizottságban és a közgyűlésen is együtt masírozott. Nagyon tiszteletreméltónak tartja mindenki, hogyha olyan kérdésben szövetkezett a baloldal és a jobboldal, mint az autonómia megvé­dése. Az autonómia védelmére azonban ezúttal nem volt semmi szükség, mert hiszen az autonómia a leg­kisebb mértékben sem forgott veszedelemben. Hogy ez igy van, azt a legkiválóbb jogi szakértők egyike, dr. Papp József, az Ügyvédi Kamara köztiszteletben álló elnöke is kifejtette a közgyűlés előtt. Rámuta­tott arra, hogy az üzemek körül valóban rendezet­len kérdések halmazata örvénylik, amiket végre rendezni kell. Minden oldalról annyit hallottunk már az üzemi kérdés rendezésének szükségességéről, hogy meg kell ragadni az alkaimat most, amikor a belügymi­niszter erre megfelelő javaslattal állott elő. Hiszen nincs szabályrendelet, amely az üzemek alakulását szabályozná és ezért keletkeztek nyakra-főre üzemek anélkül, hogy a törvényhatóság, vagy a belügyminisz­ter ezeknek az üzemeknek születéséről tudomást sze­rezhetett volna. A jobboldal és baloldal lelkiismeretét egyelőre nem nyugtatták meg a Papp József-féle objektiv fej­tegetések. A közgyűlés úgy döntött, hogy nem küld képviselőket a belügyminiszter által proponált üzem- elienőrző-bizotíságba, hanem saját maga kreál egy bizottságot és ennek a bizottságnak az utján ellen­őrzi majd az üzemeket. Ezekután most széliében, hosszában azt kolportálják, hogy a belügyminiszter és a főváros között kitör a harc. Erről azonban szó sincsen. Túlzottan felfújják a dolgokat azok, akik igy akarják beállítani. Hogy mi lesz most? Erre vonat­kozólag Ripka Ferenc főpolgármester már a Községi Polgári Párt múlt hétfői értekezletén igen precizen megadta a választ. Ha a törvényhatóság — mondotta Ripka főpolgármester, — nem járul hozzá a közös apparátus felállításához, akkor a belügyminiszter a törvényes ellenőrzést az üzemeknél külön végezteti azon a bürokratikus utón, amelyet éppen a főváros közönsége érdekében el akar kerülni. Ebben az eset­ben a főváros is külön ellenőrző-bizottságot állít fel, amely természetesen szintén külön utón halad és igy a két bizottság működése között egészen lehe­tetlen állapot következhetik be. Ennyi az egész, nincs tovább. A főváros válasz­tott a két ut között. A belügyminiszter élni fog tör­vényadta jogával, amit a főváros is megcselekedhe- tik a maga hatáskörében. Harcról azonban a belügy­miniszter és a főváros között nincsen és nem lehet szó. Hogy azután a közgyűlés helyesen döntött-e, azt a jövő tapasztalatai fogják megmutatni. A jövő tapasztalatai, amelyek igazolni lesznek hivatottak Ripka főpolgármester szomorú jóslatát. A főváros üzemei tehát kettős kontroll alá kerülnek; csak azután a sok bába között el ne vesszen a gyerek. Rakovszky Iván belügyminiszter a parlament hétfői ülésén újra foglalkozott a kérdéssel és állás­pontját a következő kijelentésében foglalta össze-: valóság, mélységes, bensőséges kapcsokkal összekötő örökintézménynek készül. Valahogy azt érezzük, hogy Ripka Ferenc főpolgármester avatott kézzel és a magyar történelemnek nemcsak ismeretével, de átérzésével megtalálta azt az alakot és azt az ün­nepet, amely mindenkié lehet. Nem lehet vallásfele­kezet, nem lehet politikai elv és világnézet, amely meg ne becsülné István királyban a nyugati kultú­rát Magyarországon elültető nagy államférfit. Az egységes magyar nemzet nagy ünnepévé kell tehát lennie István király hetének, amely héten a külföld előtt is meg kelt mutatnunk a magyar egységet és a magyar erőt. Ha Ripka Ferenc főpolgármester ezt a gondolatot bele tudja plántálni minden lélekbe és ha I ezt az ünnepet világhíressé tudja tenni, akkor mór­I hetetlen érdemeket szerez nemcsak a főváros lakos­sága, de az egész ország .közönsége előtt is. — Nekem bizonyos speciális felfogásom van az ■ uatonómiáról. Én éppenséggel nem megnyirbálni sze­retném az autonómiát, hanem szeretnék eljutni oda, hogy Magyarországon teljesen egészséges autonómia jöjjön létre. Az üzemellenőrzőbizottságnak nem az a hivatása, hogy az üzemek ellen, hanem, hogy azok érdekében működjék. Ennek a fölállítása tehát nem jelenti az autonómia sérelmét. Ha a főváros ilyen testület megalkotására nem hajlandó, akkor én önál­lóan, sajnos, az összeműködés sérelmére, fogom tör­vényben biztosított kötelességemet teljesíteni. ❖ Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter költség- vetésének tárgyalása alkalmával nagyszabású expo­zét mondott. Aki valaha kultúrpolitikával foglalko­zott, a lehető legnagyobb elismeréssel nyilatkozik erről a beszédről. Lehetnek eltérőek a vélemények abból a szempontból, hogy a liberalizmus tekinteté­ben milyen álláspontot foglal el a kultuszminiszter, az az egy bizonyos, hogy a magyar kultúráért való lelkesedése rendkívül tiszteletreméltó és amellett be­cses alkotásokban is nyilatkozik meg. Budapest tör­vényhatósági bizottságának azonban minden tagját fájdalommal töltötte el az, hogy a kultuszminiszter meglehetősen tájékozatlan Budapest ügyei körül. A kultuszminiszter ugyanis ebben a beszédében azzal vádolta meg Budapestet, hogy nem mutat megfelelő áldozatkészséget akkor, amikor közintézmények lé­tesítéséről van szó. Petrovácz Gyula, a nemzetgyűlé­sen, Bródy Ernő pedig a főváros közgyűlésén szállt vitába Klebelsberg grófnak eme megállapításával. Szinte nem is lehet elképzelni azt, hogy a kultusz- miniszter honnan vette ezt a vádját. Mi csak kérni tudjuk, hogy nézzen körül Budapesten, vegye szá­mon az iskolákat és a kórházakat és állapítsa meg, hogy a közintézmények létesítése során mit csele­kedett a főváros és mit cselekedett az állam. Évti­zedek óta a főváros vállalja át az állam kötelezett­ségeinek igen nagy részét. Nem egy alkalom­mal kormánynyilatkozatok hangzottak el arról, hogy a szegény magyar állam nem tud any- nyit cselekedni Budapestért, amennyit kellene és igy az állami feladatok igen nagy részét a főváros veszi magára. Budapest polgárságának két tisztelet- teljes kérése van a kultuszminiszter úrhoz. Az egyik az, hogy érdeklődjék Vass József kollegájánál Buda­pest álodzatkészsége iránt, amikor közintézmények mejgvaltósitásáról van szó. IA másik tcsztelefiteljes kérése Budapest lakosságának, hogy gróf Klebelsberg Kunó kérje meg a kultuszminisztert, látogassa végig egyszer Budapest székesfőváros iskoláit, amelyek amúgy is legmagasabb főhatósága alá tartoznak. Ha a kultuszminiszter ezt a két kérést teljesiti, meg va­gyunk róla győződve, hogy legközelebbi felszólalá­sában Budapest áldozatkészségéről egészen más han­gon fog nyilatkozni. * A szerdai közgyűlés már egy félórával belenyu- lott a csütörtökbe, amikor Ripka Ferenc föpolgár­Körséta a városházán Agyon ellenőrzik az üzemeket — Budapest kulturális áldozatkészsége — Szociális iák félelme a falrafestett ördögtől

Next

/
Oldalképek
Tartalom