Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-13 / 2. szám
2. szám. Tizenötödik évfolyam Ára 5000 kor. Budapest, 1926 január 13. Előfizetési árak : Egész évre 20 pengő = 250.000 kor. Félévre 10 pengő = 125.000 kor. ÁLLANDÓ MELLÉKLET: GAZDASÁGÉ H 3 R L A P VÁROSI, POLITIKA!ÉS KÖ HETILAP eelílús szerkesztő DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ví. kér., Sziv-utca 18. sz. Postaiak, csekk-számla: 40.424 Telefon: 137—15 szám A deficsitmenfes költségvetés már a szép békeidőkben is minden kommunitásma'k legőszintébb vágyai közé tartozott. Most azután R i Pk a Ferenc főpolgármester a Fővárosi H i r- 1 a p ujesztendei számában megjelent nyilatkozatában kijelenti, hogy a legfontosabbnak tartja azt a kérdést, amely a főváros gazdasági politikájának szempontjából úgyszólván életkérdés: és ez a deficitmentes költségvetés biztosítása. Megváltjuk, a főpolgármesternek ez a kijelentése általános meglepetést keltett. Hiszen néhány hét előtt még arról Írtak az újságok, hogy a főváros 1926. évi költségvetése 18—20 millió aranykorona hiánnyal fog zárulni. Egészen pontosan azt mondták, hogy az idei deficit 18,980.000 aranykorona lesz. Pontos számadatok cir- kuláltak és nagy cikkek jelentek meg arról, hogy honnan keletkezett a 320 milliárdos deficit. Nem volt nehéz megokolni, hiszen a főváros alkalmazottai, tisztviselői, tanerői, altisztjei, munkásai, valameny- nyien természetesen arra törekszenek, hogy emberibb, jobb sorsuk legyen, egyben pedig a főváros is nagy beruházásokkal, az építkezés komoly megkezdésével szándékozik Budapest gazdasági életét fellendíteni. Kellemes meglepetésként hatott tehát a főpolgármester ujesztendei kijelentése. Hova lett azonban hirtelenében a 320 milliárdos deficit? Ebben a pillanatban úgy tudjuk, még nem tiint el. De_ minden tényező, amely a városházának pénzügyi viszonyait rendbehozni hivatott, a költségvetési deficit eltüntetésén fur-farag-, dolgozik teljes odaadással. A felmerült tervekről lapunk más helyén egyébként részletesen is beszámolunk. töméntelen bizonytalanság, amellyel a magánháztartásnak, a magánvállalkozásnak csak éppen úgy meg kellett küzdenie, mint ahogy megküzdött vele a főváros is, ma már nincsen többé. Megbízható tényezőkkel számolhatunk, mert bizonyos az, amit beveszünk és bizonyos, amit kiadunk. Ilyen körülmények között az idei költségvetésnél már könnyen dolgozik a számok embere, aki többé nem. hipotézisek és labilis feltevések alapján mérlegeli a főváros háztartását. A főpolgármester bizakodása, hogy sikerülni fog deficitmentes költségvetését összeállítani, legfőbb bizonyítéka annak, hogy a városházán szorgalmas munka folyik. Ne felejtsük el ugyanis, hogy az a 320 milliárdos deficit, amelynek hire forgalomba került, abban az órában, amikor ezek a hírek elterjedtek, tényleg fennállott. Igen nagy és beható munka, az ideák egész seregének kitermelése volt tehát szükséges ahhoz, hogy a főváros vezetőinek reménye legyen ennek a 320 milliárdos hiánynak a pótlására. A főpolgármester szavának azonban súlya van és mi bízunk benne, hogy a háztartási hiány eltüntetése sikerülni is fog, ami azt jelenti, hogy sikerült | a fővárosnak uj jövedelmi forrásokat kijelölnie. A város lakosságának azonban ebben a pillar iratban csak egy kívánsága van, amit, reméljük, szintén teljesen fontolóra vetlek a költségvetés összeállítói. Ez az egy kívánság pedig tökéletesen jogos és ez az, hogy a főváros lakosságát többé nagy általánosságban uj adókkal meg ne terheljék. A polgárság elérkezett teherbíró képességének végső határához. Budapest lakosságának adóterhekből álló szénásszekere már az a szénásszekér, amelyre több a közmondásos egy villával sem fér rá. Nem azt mondjuk ezzel, hogy nincsenek ennek a városnak olyan rétegei, amelyek egyet-nrást még ne bírnának el, de viszont vannak olyanok is, amelyek túl vannak terhelve. Hisszük és reméljük, hogy az igazságos megadóztatás elve, amellyel a múlt nem volt egészen barátságos lábon, ezúttal nagyobb mértékben fog érvényesülni. Mi ismerjük a főpolgármester demokratikus érzését, a főváros lakossága felé hajló jószivét, ismerjük a pártok tökéletes jóindulatát és hiszünk benne, hogy a 320 milliárdból egyetlen garast sem tüntetnek el olyan módon, hogy ezzel az adóterheket növeljék. Van iit mód, van itt eszköz bőségesen arra, hogy a város produktiv munka végzésével emelje jövedelmeit. A közgyűlés minden egyes tagja nagyon jó! tudja ezt és hisszük, hogy eszerint is cselekedtek. Kor«jynktyráiis és dekonjunkturáiis adók a láthatáron Végrehajtják a stáfuszrendezési — Ötletek a kigondoló bizottságban Felbontották a SaceJláry-bankházzal kötött szerződést Friss erők kerültek a főváros vezetésébe. Emberek, akik tele ambícióval jöttek és emberek, akiket a közelmúltban nem engedtek szóhoz jutni, akiknek ideáit nem engedték megvalósitani, mert a pártpolitika ezt igy kívánta. Csak egyetlen férfiúra hivatkozunk, E r e k y Károlyra, aki a Fővárosi H i r- 1 a p múlt héten megjelent számában mondotta el, hogy milyen küzdelmeibe került, amig életrevaló gondolatait, nagyszerű reformiait, amelyeket nem győzött eleget hangoztatni, — nem valósították meg. De ne rekrimináljunk! Hagyjuk a múltat, mert.hiszen azok is, akik ezt a múltat reprezentálják, ma már másként gondolkoznak és a városházán őszinte treuga dei uralkodik. A pártpolitikai küzdelmek teljes lekapcsolása biztosítja a tökéletes eredményt, amelyből csak a város lakosságának lehet legnagyobb haszna. A nagy alkotómunka, amelynek jegyében a mai közgyűlés megindította tevékenységét, kezdi oroszlánkörmeit mutogatni. Itt az első példa, amely ma még csak szó, amely ma még csak reménység, de jellemző és boldogító, hogy Budapest székesfőváros főpolgármestere ma már komoly, deficitmentes költségvetésről tud beszélni és annak érdekében tud cselekedni. Pedig ezúttal nem kiesz- tergályozott, nem vakparádéra szánt deficitmentes költségvetésről van szó, hanem arról, hogy a főváros megkísérli a lakosság súlyosabb megterheltetése nélkül, az adósróf müködésbehozatala nélkül, a terhek igazságosabb megosztásával, a főváros gazdag üzemeinek jobb kihasználásával és minden téren való belterjesebb gazdálkodással a főváros háztartásából kiküszöbölni az immár tengeri kígyóvá nőtt hiányt. Hinni kell benne, hogy igy lesz. Meg is van rá a mód. Az osztendei egyezmény ratifikálása óta nincsenek pénzügyi kétségeink. A pénz értéke is stabillá vált. A drágaság sem növekedhetik már többé, most már le lehet ülni papirossal és ceruzával ,a kezében a ház asszonyának éppen úgy, mint a főváros polgármesterének és az utolsó garasig ki lehet számítani, mi lesz a kiadás és mi lesz a bevétel. Az a A Fővárosi Hírlap karácsonyi számában ismertettük a fővárosi alkalmazottak -státuszrendezé- sének tervezetét. Már akkor jeleztük, hogy gróf Bethlen István -miniszterelnök, valamint Búd János pénzügyminiszter elvben megadták a státuszrendezéshez való hozzájárulásukat. Azóta a főváros tanácsa megkiildötte a tervezetet a belügyminisztériumnak, ahol közigazgatási szempontból viszgálták felül a tervezetet. A státuszrendezési tervezet útja a belügyminisztériumból a pénzügyminisztériumba vitt, ahol a pénzügyi vonatkozásokat tárgyalták le. Egyik minisztériumnak sem volt —• mint a Fővárosi Hírlap értesül — -olyan -kívánsága a tervezettel szemben, amely kívánság lényegbevágó korrektúrát igényelt volna. Apró javítások kétségkívül lesznek a státuszrendezési tervezeten, ezek azonban érdemben való változtatásokat nem jelentenek. Nagyjában és egészében tehát azt lehet mondani, hogy a 'Státuszrendezési tervezet megnyerte a kormány hozzájárulását. Mind a két minisztérium értesítette a napokban R i p k a Ferenc főpolgármestert erről az eseményről, úgyhogy a főpolgármester a tizenkettes albizottság ülésén -már beszámolhatott erről az eredményről. A bizottság újból részletesen foglalkozott a státuszrendezés -kérdésével), majd több felszólalás után a tanácsnak megadta a felhatalmazást a státuszrendezés végrehajtására, amely ilyenformán már rövidesen tető alá kerül. Érdekes itt megemlíteni, hogy a tisztviselők az uj fizetésnek megfelelően már január elején előleget vártak, ami azonban mindmáig késett, mert a jóváhagyott státuszrendezés csak most nyert formailag is elintézést. így tehát az előlegeket már a legközelebbi napokban kiosztják, ami havi másfél milliárdot; hat hónapra, 1925 július 1 -étöl december végéig tehát 9 milliárdot tesz ki. Itt említjük meg, hogy a státuszrendezés körülbelül 70 miíliárddal dagasztja meg a főváros háztartását. Hetven milliárd sok pénz: 4.9 millió aranykorona. Mivel pedig az idei költségvetésnek nem ez az egyetlen ilyen uj kiadási tétele, ennélfogva a kigondolóbizottság szorgalmasan keresi és gondolja ki az uj jövedelmi forrásokat, amelyekkel be lehetne tömni azt a deficitnek nevezett lyukat, amelyet a kiadások folytonos emelkedése idéz elő. Ilyenkor mindenkinek van egy jó, vagy rossz adóideája. V á z s o n y i Vilmos így gondolta -ki -a konjunkturális adót és Wolff Károly igy fedezte föl a dekonjunkturáiis adót. V á- zsonyi Vilmos adójának tudvalévőén az a magva, hogy azok a háziura-k, akik kihasználván »korona romlásából adódó konjunktúrát és rossz koronával fizették ki a házukra' táblázott aranykoronás jelzálog adósságot: azok fizessenek az igy támadt konjunkturális nyereségből 5 százalékot a fővárosnak. W o 1 í f Károly adóötlete megforditottja a Vá- zsonyi adóötl-etének. Wolff Károly ugyanis a dekonjunktúrát akarja megadóztatni. Wolff azt mondja, hogy aki házat vásárol, harmadrész annyi pénzért kapja meg ma a házat, mint ahogy a háború előtt megkapta volna. Aki tehát ma házat vesz, a ház békeértékének kétharmadrészét nyeri a vásáron, tehát ebből a kétharmad nyereségből adjon le a fővárosnak. Igenám, de Wolff Károly elfelejti, hogy -ma azért olcsóbbak a pesti házak, mint békében, mert nem érnek annyit, mint békében. Dekonjunktúra van az ingatlanpiacon, devalválódott a házak érték-e, mert Budapest sem az ma, mint békében volt; nincs is az a nagyszerű perspektívája, ami a háború előtt voit; -azután meg nem is hozza meg a beruházásnak azt a kamatozását, amit békében meghozott. Itt tehát arról van szó, hogy a fővárosi ingatlanban rejlő nemzeti vagyon kétharmadrésze elveszett és Wolff Károly ezt a veszteséget akarja megadóztatni. Wo Iff Károly ezt a veszteséget látja vagyonnak és ebből a veszteség-vagyonból követéi részt -a főváros számára. Mostanában foglalkoznak majd e^zel a nem éppen ötletes ideával a kigondolok, de nem valószínű, hogy sok hive legyen az uj -adónak. Szóval, a pénzcsiná- lás meglehetősen nehezen megy a városházán és amint látjuk: nehezen megy másutt is. Csak igy lehet megmagyarázni, hogy a frankhamisitók épp azért folyamodtak a bankóprés m-eginditásához, amely az adókreálásánál sokkalta kiadósabb módja a pénzszerzésnek, de amint a tapasztalat mutatja: sokkalta rizikósabb módja is. Ha már itt tartunk, még csak azt akarjuk elmondani, hogy a főváros fölbontotta a Sacelláry Györggyel kötött megállapodását. mely felhatalmazza Sacelláryt, hogy külföldi piacokon olcsón vásárolja össze a főváros francia frankra szóló kölcsönkötvényeit. - ■ - -
