Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-03-10 / 10. szám
10. szám. Tizenötödik évfolyam Budapest, 1926 március 10 ííiiBinaiítBíiiainaniainDtrt;Előfizetési árak: Effész évre 20 pengő = 250.000 kor. Félévre ÍO pengő = 125.000 kor. ÁLLANDÓ MELLÉKLET: GAZDASÁGI HÍRLAP VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZ HETILAP nIELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Postaiak, csekk-számla: 40.424 Telefon: 137—15 szám az ipar és a kereskedelem frontjáról. Igen tiszteletreméltó testületek mondották ki a határozatot, hogy éles harcot indítanak a fővárosi hatósági üzemek megszüntetése érdekében, amelyek szerintük ártalmára vannak az iparnak és kereskedelemnek. Az értekezletnek folytatása is lesz, az érdekeltek nagygyűlést kívánnak összehívni és leleplezéseket is ígérnek. Budapest közönsége 'mindenesetre hálásan veszi tudomásul, hogy a kereskedelmi és ipari testületek tiszta helyzetet akarnak teremteni. Ennek érdekében nagyon helyesen cselekszenek, ha feltárnak mindent, ami az úgynevezett konkurrens üzemek körül történik. Kétségtelen azonban az, hogy az igen tiszteletreméltó kereskedelmi és ipari testületek vádjait és megállapításait kritika alá fogja venni majd Budapest fogyasztóközönsége is, amelyet ebben a rendkívül horderejű kérdésben feltétlenül megillet az utolsó Izó. Előre is eláruljuk azonban, hogyha ebben a nagy dapest népét egy élet-halálharc bajtársi szeretete fűzi össze ezekkel az üzemekkel. EJhisszük, hogy lesznek arguniientumaik, amelyekkel azt igyekeznek majd bizonyítani, hogy a főváros élelmezési üzemei a hatósági kezelés révén helyzeti előnyben vannak. Budapest közönségét azonban ezek az argumentumok sem fogják meggyőzni arról, hogy az olcsó hatósági élelmiszerek helyett nekik drága portékát kelljen vásárolni a magánipar és magánkereskedelem kezéből. Budapest kommunitása sohasem adhatja) ki kezéből azt a fegyvert, amellyel több évtizeden át sikeresen védekezett az árdrágítás, vagy egyszerűen csak a kereskedelem túlkapásaival szemben. Mi tudjuk, hogy van tisztességes ipar és kereskedelem, amelytől sohasem tagadjuk meg az elismerést, de tudjuk azt is, hogy minden időben akadtak kereskedők és iparosok, akik önös érdekből nem tartották tiszteletben azt az elvet, hogy egy város közületének kötelessége arról gondoskodni, hogy a város lakossága legelemibb életszükségleteihez minél olcsóbban hozzájuthasson. A legprimitívebb élelmiszerekhez úgy kell hozzájutnia Budapest lakosságának, hogy csak a minimális hasznot juttassa a termelőnek é;s az elárusítónak. Ebből az elvből nem engedhet Budapest millió lakosa, amely még ma is nagyon nehéz időket él és amely jobb idők beköszöntésével sem lesz hajlandó legprimitívebb életszükségleteinek beszerzésért többet fizetni, mint amennyit zsebe kibír. Szélmalomharc tehát az, amikor százak indítanak küzdelmet százezrek tántoríthatatlan akaratával szemben. Azoknak a tiszteletreméltó férfiaknak tehát, akik a maguk kis köre érdekében a harcot meg akarják indítani, csak azzal a baráti tanáccsal szolgálhatunk, hogy tegyék le idejekorán a fegyvert, amely csak kudarcot hozhat számukra. Körséta a városházán Politikamentes munka a városházán — A státuszrendezés — A nyugdíjazások kérdése — Ripka Ferenc három vacsorája pörben a fogyasztóközönség fog Ítélni, akkor ezek az igen tiszteletreméltó ipari és kereskedelmi testületek pervesztesek lesznek. Itt a nép gyomráról van szó, amelyet ideálisabb beállításban talán a nemzet testi erejének nevezhetnénk, ebben a tekintetben pedig nem szabad tréfát ismerni. Készséggel állunk oda a csapatsorba magunk is, ha arról lesz szó, hogy fölösleges üzemek szűnjenek meg, tehát olyanok, amelyek nem tudnak olcsóbbat és jobbat produkálni, mint a magánipar. Ez azonban nem tart bennünket vissza attól a véleménynyilvánításunktól, hogy azok az üzemek, amelyek ellen álarc alatt bár, de a most folyó harc folyik, egyenesen arra valók, hogy Budapest népe érdekében tovább fejlesztessenek. Leszögezzük előre is, hogy amennyiben ennek az akciónak élén egyes városi politikai pártokhoz tartozó városatyák is állanak, a kísérletezésnek politikai jellege nem leheit. A közgyűlés pártjai a mi tudomásunk szerint nem foglaltak és nem' fognak állást foglalni azok ellen az üzemek ellen, amelyeknek árnivelláló és árcsökkentő működése hosszú és súlyos esztendők alatt kitünően bevált. Azok a városatyák, akik mégis ezek ellen az üzemek ellen küzdenek, nem az egyes városi pártok politikáját szolgálják, hanem csak egyes érdekeltségekét. Meg tudjuk érteni, ha azt teszik, mert nem lehet kívánni tőlük, hogy * a fűszerszakmának, a hentesiparnak,, vagy a sütőiparnak egy-egy exponált képviselője saját iparága ellen cselekedjék. Sokkal magasabb és sokkal nagyobb érdekek fűződnek azonban a főváros közhasznú üzemeinek megmaradásához, mintsem egyes érdekeltségek diktálhatnának ebben a tekintetben a városházán. Mondjuk ki nyíltan, hosfy a harc elsősorban a községi élelniiiszerüzem és a reorganizálás alatt álló községi kenyérgyár ellen folyik. Ezekhez az üzemekhez azonban hozzányúlni nem szabad. Kívánhatják ezeknek az üzemeknek megszüntetését pár százan, akik a maguk polgári hasznának magasa ságát féltik, de ezeknek az üzemeknek megmaradásáért és áldásos működéséért Budapest százezrei fognak harci frontba verődni. A tisztességes iparnak és a tisztességes kereskedelemnek nincs is oka félni ezektől az üzemektől, a tisztességtelen ipar és kereskedelem pedig nem érdemes a védelemre. Azok az érdekeltségek pedig, amelyek a küzdelmet megindítani akarják, ne felejtsék el, hogy a kontinens leghatalmasabb élelmiszerüzemét akarják tönkretenni, akarják a föld színéről eltörölni. Ne felejtsék el, hogy ezeknek az üzemeknek mellére a háború fényes vi- tézségi érmeket tűzött és ne felejtsék el, hogy BuA politikusok még 'mindig a iranküggyei vannak elfoglalva. A parlament ugyan gróf Bethlen István miniszterelnök genfi útja alatt szünetel, de a sajtóban annál inkább egymást érik a politikusok nyilatkozatai. A nagy harc átterelődött az újságok hasábjaira, a klubokba és a vacsorákra. Ez az oka, talán annak, hogy a városháza szokatlanul politikamentessé lett, ami egyébként függetlenül a frankügytől is nagyon kívánatos volna. A harci zaj elülte azonban kétségkívül időt, módot és alkalmat ad arra, hogy a főváros nagy és politikamentes problémáit intézzék. És valóban egymást érik a tanácskozások. A héten is bizalmas tanácsokzás volt a költségvetésről, amelyen nemcsak a főváros képviselői, de a pénzügyminisztérium és a belügyminisztérium kiküldöttei is részt vettek. Emellett serényen folyik a tizenkettes bizottság munkája is. Ez a tizenkettes ad hoc bizottság igen figyelemreméltó szép munkát végez és igy városházi körökben indokolatlannak és érthetetlennek tartják azt a támadást, amelyet Csilléry András a közigazgatási bizottság hétfői ülésén intézett a bizottság ellen. Kifogásolta, hogy a státuszrendezés ügyét a jogügyi és pénzügyi bizottságok meghallgatása nélkül, a tizenkettes bizottság elé vitték. Érthetetlennek tartják Csiliérynek azt az álláspontját, hogy a tizenkettes bizottság működését az autonómia szempontjából aggodalmasnak tartja. A felszólalás különben is tárgytalannak bizonyult, mert maga S i p ő c z Jenő polgármester magyarázta meg. hogy a tizenkettes bizottságon kívül a státuszrendezést a jogügyi és a pénzügyi bizottságokba is beviszik. * A státuszrendezést egyébként a március 24-iki közgyűlés okvetlenül le fogja tárgyalni, addig azonban még mindig igen sok izgalom van hátra a kérdés körül. A tisztviselők egyes kategóriái még mindig tömegestől szállítják a memorandumokat a főpolgármester és a polgármester elé.. Ugyanakkor pedig a közgyűlési pártok is egymásután foglalkoznak ezzel a fogas kérdéssel. Legutóbb a Wolff-pártban került napirendre a státusrendezés ügye és hogy nagy súlyt helyeznek ennek a kérdésnek kielégítő módon való megoldására, ezt az is bizonyítja, hogy Wolff Károly, a párt vezére csak ebben az egyetlen kérdésben szólalt fel az értekezleten. Ugyancsak élénken foglalkoztatja a státuszrendezés kérdése >a baloldali pártokat is. A szocialisták különösen a kistisztviselők érdekében kívánják miajd a közgyűlésen hangjukat felemelni. Szerintük az alsó kategóriákban az illetmények aránytalanul alacsonyan vannak megállapítva. Azt is felhozzák státuszrendezés hibájaként, hogy megnehezíti a kistisztviselők előmenetelét. A státuszrendezés körül való kavarodás erősen megenyhült azonban, amióta a belügyminiszter kiadta magyarázó rendeletét, amelyben kijelenti, hogy nem I volt szándékában a főváros autonómiáját sérteni, vagy csak csorbítani is. hanem csak tájékoztatni kívánta azokról az elvekről és keretekről, amelyeket szem előtt kell tartania, hogy a határozat a törvény szerint a szükséges jóváhagyást elnyerhesse. A pártok általában megállapítják, hogy a belügyminiszter eme megnyilatkozása óta a státusrendezésről úgy lehet beszélni, mint a város belső ügyéről. * Nem ült el az izgalom a nyugdíjazások kérdése körül sem. Még mindig nem lehet tudni, hogy mi lesz azzal a néhány főtisztviselővel, akik közül többen pótolhatatlanok a városi adminisztrációkban és akik a belügyminiszter státusrendezési alapján nyugdíjba kényszerülnek. A baloldalon ebben a kérdésben igen érdekes problémát vetnek fel. Eszerint a státusrendezés nem érintheti a főváros tisztujitási jogát. Ez a felfogás azt jelenti, hogy azok a tisztviselők, akiket a státusrendezés során nyugdíjazni kell, a tisztujitás alkalmával, ha a törvényes előfeltételeik megvannak, u ból pályázhatnak a régi állásukra és a közgyűlés meg is választhatja őket. Általában az a törekvés nyilvánul meg a baloldalon, hogy a tisztujitás a törvény által megengedett legrövidebb időn belül megejtessék és akkor a tisztujitással összeesik a státusrendezési rendelet végrehajtása is. Ennek a gondolatnak érdekében a baloldal — amint hallatszik, — érintkezést kíván keresni a főpolgármesterrel, hogy a kormánynál ennek a gondolatnak az érdekében lépéseket tegyen. * Ripka Ferenc főpolgármester különben üdülésre készül. Mindössze egy hétig akar Balatonfiire- den pihenni, hogy azután ujult erővel kezdjen hozzá a főváros négy problémáinak megoldásához. Ugy- látszik azonban, még szabadsága előtt el akarja intézni, amennyire lehet legalább elvileg, a legnagyobb kérdéseket, hogy azután, amikor visszajön a végrehajtás munkájához foghasson hozzá. Ripka Ferenc a legbölcsebb módszert találta meg a pártok együttműködésére vonatkozólag. A főpolgármesteri hivatalban szokta megtartani, mint ismeretes, a páríközi konferenciákat, amelyek során a legellentétcsc bb felfogású pártok vezetői között rendkívül kellemes érintkezési mód fejlődött ki, úgyhogy ma el lehet már mondani, hogy a főváros legnagyobb ügyeit baráti érintkezés formájában intézik el. A legújabb módszer azonban, amelyet Ripka Ferenc választott, még ezt is meghaladja. Három vacsorát rendez budai otthonában és a három vacsora vendégei más és más városházi politikusok, miniszterek és vezető városházi főtisztviselők. A íehérasztal mellett nyugodt, könnyed modorban lehet beszélgetni és a vélemények az érintkezésnek ebben a formájában sokkal könnyebben simulnak egymáshoz. A három vacsora közül az elsőt az elmúlt szombaton, a másoCsatazaj hallatszik
