Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-17 / 7. szám
, , >-iMi.nii-iiM-ini-n[i.uit»<iii-)iu«iiii»i!H-nn-iiii-i?r)i.ii'i-iií)-)iu-iTi)-i'iL-!nji-n-ü-H!t-ítn» Előfizetési árak : Eerész évre 20 pengő = 250.000 kor. Félévre 10 pengő= 125.000 kor. ÁLLANDÓ MELLÉKLET: GAZDASÁGI HÍRLAP VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP EELELÓ3 SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Postaiak, csekk-számla: 40.424 Telefon: 137—15 szám vzérigazgatói székében ült, mikor a viharos idők ránk köszöntöttek. Egyszerű, nyugodt, bölcs gondolkodású polgára volt ennek a városnak, típusa, a pesti cívisnek, aki meg tudta őrizni lelke nyugalmát, meg tudta fékezni indulatait a legszélsőségesebb napokban is. Csapkodhatott a hullámverés jobbra és balra, Ripka Ferenc bölcs polgári nyugalmát meg nem ingathatták. Amig mások politikát csináltak a kereszténységből, üzletet a hazafiságból, pódiumot a város szeretetéből és demagógiát a demokráciából, addig ő nyugodtan, de okosan és sokat dolgozott egyházáért, hazájáért, városáért és a becsületes demokráciáért. Amikor pedig a kormány kivételes bizalma Budapest székesfőváros ügyeinek élére állította, akkor jött a béke és a szeretet, a kiegyenlítődés és a muitak feledésének gondolatával. Ö volt az első, aki megmutatta, hogy ezt a mi drága városunkat politikaA Fővárosi Hírlap legutóbbi számában ismertettük azokat a súlyos gondokat, amelyek a városházán keletkeztek a belügyminiszter státus- rendezési rendeletének végrehajtása körül. A belügyminiszter rendeletének leérkezése óta egyik tanácskozás a másikat érte és az általános nyugtalanságban az első megnyugtató szó Ripka Ferenc főpolgármesteré volt, aki az elmúlt héten tartott közigazgatási bizottsági ülésen, — mint ismeretes— kijelentette, hogy a státusrendezéssel kapcsolatban kiadott belügyminiszteri rendelet csak keretrendelet és a törvényhatósági bizottságnak módjában lesz, hogy kívánságainak érvényt szerezzen, amikor majd a kérdés tárgyalásra kerül. A belügyminiszter rendeletével a főváros tanácsa ugyancsak az elmúlt héten, rendkívüli tanácsülésen foglalkozott. A tanács ezen az ülésén memorandumot szerkesztett, amelyet a belügyminiszterhez intézett és amelyben különösen abban a kérdésben foglalt állást, hogy a főváros autonómiáját minden tekintetben megvédeni kívánja. A felterjesztést sürgősen eljuttatták a belügyminiszterhez, aki rendkívül gyorsan válaszolt a tanács aggodalmaira. Ra- kovszky belügyminiszter válasza ugyanis már szombaton megérkezett a városházára. A belügyminiszter ebben a válaszában Ieg- el&ösorban is leszögezi, hogy a legcsekélyebb mértékben sem kíván beavatkozni a főváros autonóm jogaiba. Hangsúlyozza azután, hogy amennyiben a közgyűlés által elfogadandó szabályrendelet nem fog beleütközni abba a keretbe, amely a státusrendezés alapelvét az egész országra nézve megszabja, akkor a miniszter már most előre is kijelenti, hogy ehhez a szabályrendelethez minden további nélkül készséggel hozzájárul és ez esetben semmi sem áll útjában, hogy a főváros a státusrendezés értelmében járó illetménykülönbözeteket azonnal folyósítsa. A Fővárosi Hírlap a státusrendezés kérdésének eme legújabb fejleménye alkalmából Ripka Ferenc főpolgármesterhez fordult, aki a következőket volt szives mondani: mentesen is lehet szeretni és ezért a városért politikamentesen is lehet dolgozni. Eleinte úgy érzett, mintha pusztábakiáltó szó lenne a szava. Akárhányszor a béke és szeretet szókat kiejtette, mindannyiszor jobbról és balról a jelszavak vihara fojtotta el hangját. De állt kitartóan és nem engedett a hite, hogy meg lehet váltani ennek a városnak a társadalmát a gyűlölködés szörnyű bűnétől. És óráról-órára többen hallgattak rá, óráról-órára gyöngébb lett a többiek hangja és erősebb az övé. Megingathatatlan hite, becsületes, józan akarása győzedelmeskedett a mások indulatai fölött. Ez az oka annak, hogy ma ö a tanácsadó, a békéltető, a közvetítő minden kérdésben, ahol a társadalmi ellentétek nem tudnak elsimulni. Szebb szerepet nem választhatott magának Ripka Ferenc, de nem volt nehéz választania, mert ez a szerep az ő nemes egyéniségéből fakadt. Budapest polgársága boldog lehet, hogy megtalálta a férfiút, akit nehéz idők után a béke és a megértés vezé- i révé emeltek. — A belügyminiszter sürgősen válaszolt a tanács memorandumára és erre vonatkozó leirata már meg is érkezett a főváros tanácsához. A belügyminiszter ur, valamint magami is számtalanszor kijelentettük már, hogy a főváros autonómiáját a legteljesebb tiszteletben tartjuk és a miniszter távolról sem akar a főváros autonóm jogkörébe beavatkozni. A belügyminiszter ur azonban, mint legfelsőbb fórum, köteles arra ügyelni, hogy a fővárosi stáiusrendezés szerves ösz- szeíiiggésben maradjon az állami és a vármegyei státusrendezéssel. A belügyminiszter ur ebben a most érkezett leiratában hangsúlyozza, hogy a főváros törvényhatósági bizottságának a keretrenddet keretében szabad rendelkezési jogot ad arra, hogy a főváros autonómiájának sérelme nélkül hozza meg a státusrendezésre vonatkozó szabály- rendeletét. A főváros közgyűlésének azonban természetesen ügyelnie kell arra, hogy ez a szabad rendelkezése ne mutasson eltéréseket az állami státusrendezéstől. Hangsúlyoznom kell azonban azt is, ami a főváros tisztviselői kara érdekében nagyon fontos, hogy ez a keretrendelet, a harmincöt évi szolgálat után beálló nyugdíjazásokat tekintve, erős prespektivát nyújt a státusrendezés alkalmával felállított B) csoportbeliek előmenetelére nézve, amennyiben utat nyit azok érvényesülésének. Ismétlem azonban, hogy a belügyminiszter rendelete a legkisebb mértékben sem kiván a főváros autonóm jogkörébe avatkozni. Úgy tudjuk, hogy a tanácsban megnyugvást keltett a belügyminiszter legújabb leirata, amely valószínűleg ’kielégítő lesz a törvényhatósági bizottság tagjainak szemében is. A tanács ezekután már is hozzáfogott a szabályrendelet összeállításához, amely a 'közeli napokban el is készül. Ezt a szabályrendeletet a február 24-iki közgyűlés elő terjesztik, A belügyminiszter a státusrendezés keretrendeletét nem változtatja meg Rakovszky ismét kijelenti, hogy a főváros autonóm jogaiba nem kiván beavatkozni — Fipka főpolgármester nyilatkozata szerint a státuszrendezés alkalmat nyújt a B. csoportbeliek előmenetelére A sport ma nemzeti ügy — mondotta egy összejövetelen R i p k a Ferenc fő polgármester, akinek nevet ujabban mind sűrűbbel kezdik emlegetni ott, ahol ezzel a nemzeti üggyé foglalkoznak. Legújabban úgy került vonatkozásba £ sporttal Ripka Ferenc neve, hogy a Magyar Labda rugó Szövetségben kirobbant ellentétek elsimitásáho; az ő személyében találták meg a,z objektiv bírót, £ személyeskedés fölött álló egyéniséget, aki a sportban nem lát egyebet, mint tiszta nemzeti érdeket. E; a körülmény teszi megokolttá, hogy Ripka Ferenc nevével mind sűrűbben találkozunk a napilapok sport- rovatában, ahol egyértelműen tőle várják azt a megoldást, amelyet olyan követelővé tesznek a magyai sportélet érdekei. Az MLSz kebelében kitört ellentétek elsimítására egy úgynevezett kibontakozási párt alakult, amely a maga becsületes és okos céljaira megnyerte Ripka Ferencet, aki bölcs és közmondásosan diplomatikus fellépésével máris jelentékeny sikereket ért el. Ripka Ferenc közbecsülésben álló alakja és tekintélye kezdik lecsendesiteni az egymással szemben fellángolt szenvedélyeket és ma már minden remény megvan arra, hogy a siker nem marad el. Most azután azt olvassuk több helyen is, hogy a íutballvezetők azt szeretnék, ha Ripka Ferenc, Budapest főpolgármestere hajlandó lenne az MLSz elnöki tisztjét elvállalni. Azt mondják, hogyha Ripka Ferenc maga áll a legnagyobb magyar sportszövetség élére és megfelelő emberekkel veszi magát körül, akkor egy csapásra megoldhatók azok a problémák, amelyektől a magyar futballsport jövője függ. Ripka főpolgármester ezideig természetesen nem nyilatkozott arra vonatkozólag, hogy hajlandó volna-e élére állani az MLSz-nek. Mi magunk is csak a sportköröknek a sajtóban megnyilatkozó vágyát é9 akaratát látjuk, de ez magában is elegendő annak megállapítására, hogy Budapest polgársága egyetlen komoly és nagy probléma felvetődésénél sem feledkezik meg Ripka Ferencről, akinek közbejöttével minden alkalommal a megoldást és a sikert várja. Nem történhetik Budapesten esemény: akár a kulturális, akár a gazdasági élet terén, vagy legyen az komoly és hazafias társadalmi megmozdulás, amelynek kezdeményezői, szinte első gondolatként, ne arra eszmélnének, hogy Ripka főpolgármester rokonszen- vét és segitőkezét megnyerjék. Alig több másfélesztendőnél az az idő, amióta a főpolgármester elfoglalta helyét a váciutcai uj városházán. És ez a másfél esztendő elegendő volt neki arra, hogy Budapest polgárságának bizalmát, szere- tetét és ragaszkodását kivételes mértékben megnyerje. Valahogy ő lett az az összetartó erő, amelyet a háború és az ezt követő idők kiirtottak Budapest polgárságából. Ö az a kiegyenlítő, nivelláló tényező, amely simává teszi az eddig érdes felületeket, ö lett a társadalomnak az a bírája, akit a társadalom maga választ. Ö a tanácsadó, ő a békéltető, ő a közvetítő minden kérdésben, ahol az immár akuttá vált társadalmi ellentétek a maguk erejéből sehogy sem tudnak elsimulni. A legszebb szerep ez, amely a viharos és züllött korszak után egy közéleti férfiúnak ma osztályrészül juthat. A szerep szép, a szerepet vállalni könnyű, sőt ma már magát ezt a hivatást betölteni sem a legnehezebb feladat. A nehéz, a szinte emberfeletti az volt, hogy ebben a széttagolt, gyülölségben élő társadalomban egy ember eljuthatott addig, hogy kialakulhatott mint ennek a szerepnek egyetlen méltó és egyetlen hivatott kreálója. Ripka Ferencnek azonban ehhez a szerephez is egyenes volt az útja. A gázgyár
