Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-12-22 / 51-52. szám
Tizenötödik évfolyam Ara 5000 kor. Budapest, 1926. december 22. 51—52. szám. ffí«iidHiaiiiaiiiaiHPiiiniiin<iioiiiailibiliiiiiiiDiiiniiiDiiiPÍnBÍiipuiaiiiDiiiBiiiniiiniiia»igiiiaiiiniiiHinqiBBi ECÖFIZETÉS1 /IRAK : Városi, politikai Meg/elenifc minden **erddn Egész évre 20 pengő (250.000 K) leHxnnxáaSáai fieíilűD SxerUesxtöség és Madófilvrtal.Félévre .. ÍO pengő (125.000 K.) Ii05üfl*auayyi yciliup Budlctpe&i VI, Sxív-ucca 18. sxúnt Állandóan: — GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ Felelős sszerkesxíö: BACSÓ FMIC Postaiak, csekk-sxúmla 40.424 Telefonsxúm: Teréx 137—15 Karácsony estéjén Irta: dr. Ripka Ferenc főpolgármester Ez a harmadik karácsony, hogy itt állhatok Budapest karácsonyfája mellett. Tudom, hogy még mindig nem olyan karácsonyfa ez, amilyennek lennie kellene, akár a múltban kialudt lángokra gondolunk, akár a jövendőre, amelynek szebbnek kell lennie a jelennél. De azért ez a harmadik karácsony mégis szebb a két előbbinél. Harmadfél évvel ezelőtt, amikor Bethlen István gróf miniszterelnök és kormánya bizalmából megindultam azon az úton, amelyen a mai napig és a mai helyzetig eljutottam, jóformán egyedül jártam töretlen úton. Megindulásomat bizalmatlanul fogadták. Akkor még kevés érzékük volt az embereknek aziránt, amit hirdettem. A kiengesztelődés, a békés munka idegenül hangzott a szenvedélyektől átfűtött levegőben. Vezető emberek ellenük intézett támadásnak tekintették, amikor a békéről, az alkotó munkáról és a felkezeti megértésről beszéltem. Ütszéli támadások értek azok részéről, akik talán ösztön- szerüleg sejtették, hogyha az én programmom meggyőzi az embereket, akkor az ő világuknak meg kell változnia. Az első karácsony estén, amelyet Budapest karácsonyfája alatt töltöttem, mondtam el a Fővárosi Mirlap-nak ezen az oldalán, hogy a főváros fejlődése és a gazdasági élet újjáébredése szempontjából nem lehet más karácsonyi kívánsága a városát szerető polgárnak, mint az, hogy az új törvényhatóság, amely akkor volt születendő, alkalmas legyen a békés alkotómunkára. És innen, a szeretet fája alól indultam el agitálni a szeretet, a béke, a munka mellett. Reményt merítve, ekkor már kezdték észrevenni a jószán- dékuak, hogy az út, amelyen megindultam és amelynek akadályait lépésről-lépésre gyűrtem le, az igazi útja a város haladásának. Jött az új törvényhatósági bizottság, amelynek szellemén úrrá lett a béke gondolata. A magyar élet egész atmoszférája kezdett átalakulni, nyugodtabb, csöndesebb, munkásabb napok következtek. Az érdem azé a csodálatos államférfiúé, aki észrevétlenül, meglepetésszerűen változtatta meg a közhangulatot és tisztította meg a lelkeket. Ennek a nagy reform-munkának voltam a pionírja és én, a magányos vándor, hamarosan tiszteletreméltó tábort találtam magam mellett. így indultunk el most már a főváros közgyűlési termében, hogy meggyőzzük a béke és alkotás szükségességéről a békére amúgy is hajlamos lelkeket. Itt is siker koronázta lépteinket, mert a nagy politikai ellentétek mellett, a múlt likvidálása körül fel-felhangzó csatazaj ellenére is nem volt egyetlen szép, nemes és a város jövőjét gazdagító gondolat, amely a pártharcok miatt elvetélt volna. Már a második karácsony estéjén, amelyet Budapest karácsonyfája mellett töltöttem, éreztem a jövőt, amelyről tudtam, hogy gazdag és boldog lesz, ha a béke és szeretet akarását és cselekedeteit az esztendő minden hétköznapjára is átplántáljuk. És most itt van a harmadik karácsony este. Örömmel, boldogan mondhatom, hogy a béke és az alkotómunka gondolatát Budapest polgárságának nagy tömegei mohón szívták magukba, megérezték és megértették ezt a gondolatot és ma ezren és százezren követik. Csak a minap volt alkalmam a Józsefváros tiszteletreméltó és lelkes polgárságához szólni és most, itt a karácsonyfa mellett sem mondhatok egyebet, mint amit ott, ezeknek a derék polgároknak mondtam: én ezen az úton haladok tovább, mert belső meggyőződésem, hogy ez az út vezet ahhoz a célhoz, amelyet mindannyian el akarunk érni. Ez a cél pedig az, hogy Budapest becsületes, dolgozó polgársága megtalálja azt a boldogulást, amely a nagy és virágzó Budapesthez vezet. Sikereket, igazi nagy sikereket értünk el Budapesten. A magányos vándornak tízezrekre szaporodtak a zarándoktársai. Hatalmas tömeggé lettünk, az öntudatos polgárság olyan tömegévé, amely céltudatosan, lelkesen, határozottan és Az egész országban végetértek az ország- gyűlési képviselőválasztások és a választások után a budapesti nagy mérkőzés tette oda a pontot. Ennek a választásnak az eredménye rendkívül örvendetes, mert hiszen gróf Bethlen István kormánya most hatalmas és tökéletesen megbízható többség segítségével indulhat el annak a rendkívüli feladattömegnek az elvégzésére, amelyeket maga elé tűzött. De megelégedéssel kell szólanunk az egységespárt budapesti sikeréről is, amely sikert két dolog jellemez főképpen. Az egyik az, hogy az 1922. évi képviselőválasztásokon a kormánypárt nem vett részt saját listájával, most pedig, hogy először állott oda a budapesti közönség elé, hétpróbás liberális jelöltjeivel, azonnal négy mandátumot hódított. A második örvendetes jelenség az, hogy Budapesten a demokraták kivételével, az összes pártok veszítettek mandátumot. Igazán mulatságos az a müdiadalmámor, amely különösen a demokrata oldalon ölt túlzó méreteket. Fényes győzelemről beszélnek, de az első tekintetre mindenki megállapíthatja, hogy a demokraták ugyanannyi mandátumot kaptak, mint a múlt választáson, a szocialisták három mandátumot veszítettek, Wolf fék pedig szintén megkevesebbedtek gróf Andrássy Gyula mandátumával, aki a legutóbbi választáson még az ő listájukon szerepelt, azonkívül a déli kerületben Szabó István is kimaradt. Ezzel szemben az egységespártnak a múlt választáson sem jelöltje, sem listája és természetesen mandátuma sem volt, a mostani választáson mégis négy mandátumot kapott. Gyenge vígasztalásnak kell tehát azt mondanunk, amikor a demokratapárt azért úszik örömmámorban, mert kínos-keservesen, a töredékek szerencsés alakulása révén, megtartotta azt, amije a múltban volt és nem semmisült meg a választáson. De még azt. sem mernénk állítani, hogy a demokratapártot így sem érte veszteség. Mandátumaik számát megtartották ugyan, de a szavazóikat nem. Az egységespártnak mandátumért való jelentkezése sorozatos vereséget jelentett minden oldalon. Azok a szavazók ugyanis, akik I megingathatatlanul megy a nagy sikerek elébe. De ezek a sikerek nem politikai sikerek. A mi politikánk az, hogy nem politizálunk. A mi politikánk az, hogy egyesitettünk minden nemzeti érzésű budapesti polgárt, faji, felekezeti és társadalmi különbség nélkül. A mi politikánk az, hogy romboljuk le a válaszfalakat, amelyeket mesterségesen emeltek polgár és polgár közé. Ha ezek a válaszfalak egészen eltűntek, amint hogy már alig látunk belőlük valamit, akkor megülhetjük a mi építőmunkánk bokrétaünnepét. És én itt Budapest karácsonyfája, mellett, az én harmadik karácsonyestémen úgy érzem, nagyon közeljárunk már a bokrétaünnephez. És ha gazdag ajándékokban szűkölködik is az idei karácsonyfa, de már fényben ragyog. Mert a mi reménységünk, bizalmunk és hitünk most már minden homály és minden sötétséget áttörő módon világít be a szebb és boldogabb jövőbe. a most lezajlott választásnál az egységespártra adták vótumukat, a múltban részben a Wolff párt emberei voltak, részben pedig a demokratáké. Kétségtelen, hogy az egységespárt szavazótáborának igen nagy hányada az egykori demokratákból került ki, akik fölismerték a mindenáron való ellenzékieskedés meddő voltát, amivel szemben ott áll a kormány alkotótevékenysége és termékeny liberalizmusa. A demokratapárt azután részben pótolta ezt a veszteséget, amely úgy állott elő, hogy az egységespárt még az orthodox demokraták közül is, akik évtizedekig álltak Vázsonyi Vilmos mellett, nagyon sokat elhódított. A demokratapárt veszteségét részben úgy tudta pótolni, hogy Budapesen is beállott a szociáldemokráciának az a csődje, amelyet az egész országban tapasztaltunk. A szociáldemokraták budapesti vesztesége katasztrofális. Ebből a táborból maradék nélkül kivonult az az egész polgárság, amely az 1922-es választás izgatott levegőjében betegesen vonzódott a legradikálisabb programmhoz. Az 1922-es választáson a kispolgárok hatalmas csoportjai dőltek be a szociáldemokrácia csábításának és így a szociálde- mokratapárt Budapesten a polgári szavazatok révén ért el nagyobb sikert, mint amilyen a munkásság számaránya szerint megillette volna. Közben a szociáldemokratapárt képviselőinek nemzetgyűlési és városházi szereplése a kispolgári elemeket végleg kiábrándította és ezek az elemek tudatára ébredtek annak, hogy a polgárság céljai nem lehetnek azonosak azokkal a célokkal, amelyeket a szociáldemokrácia, tűz maga elé. Az eltévelyedett kispolgárság tehát egyrészt visszaszívódott a demokraták szavazói közé, de részben fölismerte azt az erőt, amelyet a kormány képviselt és sietett odaállani az alkotómunka. pártjának támogatására. A legjobb esetben tehát a demokratapárt lehet az, amely elmondhatja, hogy a töredékszavazatok kedvező aránya révén nem vesztett mandátumot, míg ellenben a szocialdemokrata- párt három, a Wolff-párt pedig egy mandátumot veszített. Ezzel szemben áll az egységespárt budapesti fényes győzelme, amelyet igazán nem Seregszemle a választások után A fővárosban csak az egységespárt győzött, mert négy uj mandátumot hódított — A szocialisták katasztrofális bukása — A liberalizmus ellenségei Harminc városatya tagja lesz a parlamentnek
