Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1926-11-03 / 44. szám

[ra»ian»a8iiai»a»am»aisiogiior880»»Bmaigiísai»ogg30ii8ESESB8niQy8iaiiiaiiSíasi8Ei8siE38iiaig8P»aojggE3ia8Kgnpinf ii ELŐFIZETÉSI ÁTZ/IK: Egész évre 20 pengő (250.000 K) Félévre . . lO pengő (125.000 KJ Állandóan : Városi, poliíiRai és Kösz gatszdas ági fpeíilap Megjelenilc minden szerdán Szerleesziőség és Kiadóhivatal: Budapest VI, Szív-ucca 18. szám Bostatale. cselelc-számla 40.424 GAZliAS/ÍGI ÉUTFSÍTŐ Felelős szerkesztő: D/1CSÓ EMIC Teleíonszám: Teréz 137—15 Ötven esztendő a szeretet és a jótékonyság szolgálatában A Klofild Szereteiház Egyesület félszázados Jubileuma — Az árvák jótevői — Ripka Ferenc elnök olajfestésü arcképének leleplezése József főherceg, Ripka Ferenc és Sipőcz Jenő nagyhatású beszédeket mondottak Vasárnap délelőtt megható és minden részleté­ben bensőséges és lélekemelő ünnepség keretében ülte meg a Kloiihl Szeretetház Egyesület 50 éves fennál­lásának évfordulóját a Budakeszi-úti szeretetházban tartott rendkívüli közgyűlésen, amelyen József fő­herceg is megjelent az egyesület fővédnökének: Klotild föhercegasszonynak a képviseletében. Az ün­neplő közönség sorában azonkívül ott voltak: Bérezel Jenő, Vájná Ede és Liber Endre szf. tanácsnokok, dr. Szabó Imre tisztifőügyész, Kirchner Hermann altá­bornagy, Böhm Gusztáv tábornok, Rózsa Károly gáz­gyári vezérigazgató, Payr Vilmos államtitkár, dr. Krcsz Géza, a TÉBE igazgatója, Badál Ede elöljáró, dr. Zubriczky József min. tan., Mosdóssy Imre kir. tanfelügyelő, Rottenbiller Fülöp államtitkár, Palmer Kálmán képviselőházi elnöki főtanácsos, Rnffy Pál államtitkár, Stux Sándor vezérigazgató, a Fővárosi Malomegyesület elnöke, Búrkány Leó, Katona Zsig- mond és Jerabek Kálmán malomigazgatók, Schödl Lipót, Bernauer Izidor és Schön Győző gázgyári igazgatók, dr. Baránsky Gyula kormányfőtanácsos, újlaki Müller József téglagyári elnök, dr. Lichtenberg Kornél, Zilahy Dezső, az Idegenforgalmi Hivatal igazgatója, Becsey Antal kormányfőtanácsos, dr. Fodor Oszkár, a Zsófia gyermekszanatórium igazga­tója, Kurucz Kálmán, a JózSef fiúárvaház igazgatója, Schön Oszkár igazgató, Alapi István, a községi sze­retetház igazgatója, dr. Rónay Károly és Sümegky László közjegyzők, Mindszenthy Boldizsár, a Buda­pesti Hivatalos Tanítótestület elnöke, Okolicsányi- Kuthy Dezső és dr. Juba Adolf egyetemi tanárok, dr. Homonnay Tivadar nemzetgy. képviselő, Kollár Gábor, az_ I. Iparoskor elnöke, Paykert Alajos min. tan., Broschko Lajos árvaházi igazgató, dr. Lengyel Endre, a Józsefvárosi-Kör elnöke, Scheuer Róbert, dr. Virter László, Mdthé István, Csécsi-Nagy Miklós, Holzer Sándor tvh. bizottsági tagok, Gerster Kálmán, Herbert Viktor, dr. Koszper Károly főorvos és még igen sokan a hivatalos körök és a székesfőváros tár­sadalmának képviselőiből. Az ünnepi közgyűlést Ripka Ferenc főpolgármes­ter, az egyesület elnöke nyitotta meg a következő beszéddel: Ripka Ferenc ünnepi beszéde — Egyesületünk és szeretetházunk ma ünnepli fenállásának 50 éves jubileumát. Az 50 esztendő idő­nek is sok, hát még, ha 50 jótékonysággal eltöltött évet jelent! Akkor valóban érdemes, arra, hogv ennél a dátumnál megálljunk egy kis időre s megemlékez­vén a múltról, erősítsük meg a jövőbe vetett hitünket. 50 évvel ezelőtt alapította ezt a szerctetházat a VIII. kerületben egy szerény^ de nemes szándékú buda­pesti polgár: Weisz Bernát, s azóta is ez az egyet­len társadalmi jótékonyság útján fenntartott szeretet- háza Budapestnek. Az új intézményt csakhamar szé­leskörben kezdték támogatni s midőn 1883-ban Klo­tild főhercegasszony Őfensége védnöksége alá került és az ő nevét írhatta homlokára, a főrangú körök kö­telességüknek tekintették, hogy a szeretetházat felka­rolják. Ez a nemes felbuzdulás azonban nem tartott sokáig s midőn az egyesület választmányának pol­gári része megakadályozta az intézménynek a Gyer­mekvédő Ligába való beolvasztását, mivel az volt a meggyőződése, hogy a szeretetház csak függetlensé­gének megóvásával tudja hatékonyan szolgálni ere­deti céljait, — a főúri vezetőség kivonult az egyesü­letből, a polgári osztálynak kellett átvenni annak ve­zetését s az azzal járó súlyos terheket is. Néhány igen nehéz s nélkülözésekkel teli esztendő után túlesett az intézmény a krízisen. Tizenegy éve annak, hogy ez az egyesület elnökévé megválasztatott. Ez az idő a nehéz és küzdelmes évek sorát jelenti. Ezalatt az idő alatt folyt le a mi nemzeti és gazdasági életünk rette­netes tragédiája s romba dőlt minden, ami nekünk szent, becses és kedves volt. De akármilyen kegyet­lenséggel támadtak is hazánkra, Budapest székesfő­város polgári társadalmára a szerencsétlenségek, en­nek a városnak erkölcsben és hitben olyan polgár­sága van, amelyen a pokol kapui sem vehetnek győ­zelmet! Én 11 év előtt úgy láttam, hogy a szeretetház elnöki tiszte majd csak munkát kíván tőlem s erre a munkára én szívesen vállalkoztam. De ez a munka sokkal többet adott nekem, mint amennyit tőle vártam, mert beláthattam innen Budapest polgárságának lei­kébe és megismerhettem annak szívét. Budapest pol­gárai felekezeti különbség nélkül segítettek ezen a helyen s úgy közeledtek itt felém, mintha ez a terület szent volna, ahová csak úgy léphet az ember, ha min­dent kinthagy, ami az embert beszennyezi. Kint ma­radt a gyűlölködés és az önzés és ide csak a jó szí­vek áldozatát hozták az emberek. így volt lehetséges, hogy ezt az intézményt át tudtuk menteni a katasz­trófán, sőt tetemesen fejleszthettük is azt. Ennek elle­nében mindenkor kötelességemnek tartottam én is, hogy ne engedjek korlátot emelni az intézet falain be­lül ember és ember között. Itt csak oltalomra szoruló árvák voltak és várniuk, akiknek felnevelését reánk bízta a jó Isten, de semmiféle különbség, ami a köz­életben sokszor halálos gyülölséget támasztott, ebben az intézetben nem érvényesülhetett. Azok a hideg szelek, amik Budapest életé­ben sokszor megíagyasztották a szívekben az igazi emberszereteíet, a mi kertünkbe nem értek el és a mi palántáinkat nem tet­ték tönkre. Isten szolgálata volt ez az ötven esztendő és az ő áldását kérjük azokra, akik itt őt szolgálták. Az ö segedelme vezesse továbbra is az emberszeretet ne­mes munkáját e helyen. Az árva gyermek helyzete mindenütt szomorú, annál szomorúbb a fővárosban. Vidéken könnyen akad hajlék, egy falat kenyér és esetleg neki megfelelő munka is. Ott az emberek job­ban ismerik egymást és erkölcsi kötelességet is érez­nek az árvák segítésére. De a főváros kőtengerében, ahol a szomszéd a szomszédot sem ismeri, úgy el­veszhet az ember, mint valami sivatagban. Sőt. ami még rosszabb a testi pusztulásnál, elveszhet erkölcsi­leg, mert a fényes palotáknak sötét az árnyéka és a tündöklő pompa mellett tenyészik a bűn és a nyomor. Amidőn a Klotild Szeretetház Egyesület mai ju­biláns közgyűlését megnyitom._ hálásan köszönöm József kir. herceg tábornagy Ür Őfenségének, hogy egyesületünket magas megjelenésével megtisztelte s ezzel újabb tanújelét adta annak a meleg együttérzés­nek, amellyel Budapest társadalmának jótékonysági munkájába kapcsolódik. Hálásan köszönöm Sipőcz Jenő polgármester úrnak meleg érdeklődését, amelyet megjelenése tanúsít s kérem őt, hogy, mint a székes- főváros igazgatásának feje s jótékony intézményei­nek legfőbb patrónusa, tartsa meg szeretetházunkat legmelegebb érzéseiben. Üdvözlöm a megjelent ható­ságoknak, testvérintézményeknek képviselőit, akik el­jöttek, hogy ezt a szerény, de jelentőségében fontos évfordulót velünk ünnepeljék. As: egyesöieS története és jótevői Ripka Ferenc nagyhatású beszéde nyomán fel­hangzott hosszantartó éljenzés és taps elültével, dr. Szabó Árpád egyesületi titkár felolvasta az egyesület 50 éves történetét. Az egyesület Weiss Bernát Ferenc elnöklete alatt 1876 június 11-én alakult meg a József­városi-Körben. Az első szeretetház 15 növendékkel az Ollői-út 59. számú házban 1877 májusában nyílt meg, j Szőts András igazgató vezetése alatt. Két év múlva a Városmajorba költözött, ahol 23 évig maradt. Első nagyobb jótevője Somogyi Károly esztergomi kano­nok volt. Nagy anyagi fellendülése 1880-ban indult meg gróf Andrássy Gyu-láné elnöknö és báró Aczél Béláné alelnöknő vezetése alatt. 1883-ban vállalta el és a mai napig viseli Klotild főhercegasszony az egyesület védnökségét és az intézet azóta viseli a Klotild Szeretetház Egyesület nevet. 1887 március 28-án Erzsébet királynő meglátogatta az egyesüle­tet. 1887-ben Szőts András igazgató megvált az egye­sülettől és helyébe Magyar József lépett 1915-ben be­következett haláláig. 1900-ban a főváros örök hasz­nálatra átadta a Budakeszi-út 8. sz. alatti telket, ame­lyen felépültek a szeretetház mai épületei. Az épít­kezés csaknem egészében fölemésztette az egyesület vagyonát. Súlyos esztendők következtek és az egye­sület állandó anyagi bajokkal küzdött, amelyeket Rö- ser János és Szebeny Antal, az akkori elnök csak nagy nehézségekkel tudott elhárítani, 1915-ben meg­halt. Szebeny Antal és a legválságosabb időben, a vi­lágháború tombolása közepette, 1915 júniusában vá­lasztotta meg az egyesület dr. Ripka Ferencet elnö­kének. Ettől kezdődik a szeretetház reneszánsza, Ripka Ferenc lelket öntött a már elcsüggedt egyesü­letbe és azt néhány év alatt talpraállította. Az egye­sület 50 év alatt 932 árvát nevelt föl, felekezeti kü­lönbség nélkül. Jelenleg 109 növendéke van, köztük 73 hadiárva, akik közül ötvenháromért a népjóléti mi­nisztérium fizeti a tartásdíjat. Az egyesület állandó pártfogói között szerepel­nek: Vass József miniszter, az egyesület védnöke, a székesfőváros tanácsa, a közoktatásügyi miniszter, a TÉBE, a Malomegyesület, a Cukorgyárosok egyesü­lete, a Ganz-villamos, továbbá Paul Pál, báró Hat- vany-Deutsch Józsefné, Wolfner József, Tivadar és Gyula, újlaki Müller József, Jerabek Kálmán, Greger- sen Endre és Ásta Nilsen. Elismerés a tisztikarnak A tetszéssel fogadott főtitkári jelentés után Ripka Ferenc elnök elismeréssel szólott az egyesület önzet­len tisztikaráról, akik között helyet foglalnak: özv. Kainz Jánosné másodelnöknő, Pakányi Ferenc gond­nok, dr. Szabó Árpád titkár, Kollár Nándor pénztáros, Szőke Adolf nevelésügyi elnök, dr. Krivoss Árpád jegyző, dr. Juba Adolf főorvos és dr. Kaszper Károly kezelőorvos. Ezután a volt növendékek nevében Korcsák Gyula, a mai növendékek nevében pedig Piroha Kázmér mondott köszönetét az egyesület vezetőségének. Most aztán József főherceg emelkedett szólásra. — , Egy szál virágot hoztam — úgymond — és beil­lesztem abba a soha el nem fonnyadó bokrétába, ame­lyet hálás szívek fontak össze. E virág jó öreganyám szeretetét, múlhatatlan ragaszkodását jelképezi. Ami­kor vendégként kintjártam Alcsuthon, egy levelet nyomott a kezembe, amely Ripka főpolgármester úr Öméltósága levele volt a mai ünnepségről. Édes­anyám így szólt hozzám: Mondd meg Ripka főpol­gármester úrnak, hogy ott leszek. Könyörögtem anyámnak, hogy ne tegye. Kilenc éve nem hagyta el az alcsuthi kastélyt, meg ne betegedjék, mert 84 éves korban a betegség már annyi, mint a halál. Hosszú kérés után azt mondta: — jól ivari, egy feltétel alatt maradok, ha te ott leszel és megmondod Ripka főpolgármester úrnak és az összes jelenlevőknek, hogy imámmal kísérem munkájukat, kérve a jó Is­tent, hogy áldja meg mindazokat, akik résztvesznek a jó munkában és azokat, akik élvezik azt. Azoknak, akik jó hazafiaknak nevelik a fiatalságot, azt ^ üzeni az öreg patrónus, hogy: Mindent a hazáért! Életün­ket és vérünket! Tanuljanak azoktól, akik a harc­tereken megmutatták, hogy a hazáért lehet élni. de ha kell, meghalni is. A dőrgö tapssal és éljenzéssel fogadott beszéd után Sipőcz Jenő polgármester a főváros tanácsának üdvözletét és elismerését tol­mácsolta és kilátásba helyezte a főváros tanácsának további támogatását. * Ezután a népjóléti miniszter képviseletében dr. Horváth István min. tan., a kutuszminiszter képvise­letében Greffler Jenő min. tan., a honvédelmi minisz­ter nevében Kubinyi László tábornok, a Nagypénteki Református Társaság nevében dr. Némethy Károly v. b. t. t. és az egyesület régi vezetői nevében,dr. Küfer Béla üdvözölték a jubiláló egyesületet. Ripka Ferenc arcképének leleplezése A megható ünnepség lélekemelő aktusa követke­zett most, amikor dr. Baránsky Gyula kormányfőta-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom