Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1926-10-06 / 40. szám

Budapest, 1926 október 6. Két izgalmas nap az új városházán Sipöcz Jenő székfoglaló beszéde általános megnyugvást keltett Meleg két nap volt a polgármesterválasztás két napja. Amióta a három várost egyesítették, polgár­mesterválasztás ilyen izgalmat nem keltett, de a leg­nagyobb elismeréssel kell mégis elmondani, hogy csendben, rendben, az elképzelhető legnagyobb nyu­galomban ment végbe a választás. Az első nap, a szerdai izgatottabb, tüzesebb hangulatú volt, pénte­ken pedig, mintha megnyugodtak volna már a kedé­lyek, nyílván azért, mert a választás esélyeit már mind a két oldalon tökéletesen ismerték. Szerdán a baloldali pártok még telve voltak bizalommal és hit­tek abban, hogyha politikájuk zárt számba süríti is a jelöltjükre szavazókat, de Bárczy István fényes ne­vével és kedvelt egyéniségével ellenkező politikai nézetű városatyákat is arra lehet bírni, hogy Bárczy Istvánra szavazzanak. Ebben a reménységükben na­gyon súlyosan megcsalatkoztak már a szerdai na­pon, mert kiderült, hogy azok, akik mindenáron, te­hát egyéni szimpátiák feláldozásával is biztosítani akarják a törvényhatóság munkaképességét, hatal­mas többségben vannak és áttörhetetlen falanxban vonulnak fel a választáson. Ez már szerdán bebizo­nyosodott és pénteken a baloldali pártok már inkább csak a zászló becsületéért küzdöttek és Bárczy Ist­ván is valószínűleg csak ezért tartotta fenn jelölt­ségét. A szerdai eredmény, amely Bárczy Isvánnak és Sipöcz Jenőnek egyaránt 124—124 szava­zatot, Ripka Ferencnek pedig 56-ot juttatott, rend­kívüli meglepetésként volt elkönyvelhető. A baloldali pártok valósággal konsternálva voltak, míg a jobb­oldal örömújjongva vette tudomásul az eredményt. A pénteki nap valósággal lanyha és unalmas volt. Hiszen már senki nem kételkedett az eredmény­ben. A szavazás határozottan vontatottan indult meg, csak az utolsó órában kezdtek tömegesen az urna elé járulni a választók, akik szerdán 304, pénteken pedig 302 szavazatot adtak le. Felvonult tehát min­denki, csak azok nem jöttek el, akik külföldön tar­tózkodtak és nem jelenhetett meg a közgyűlés leg­idősebb tagja, Radocza János, aki ágybanfekvő be­teg. De eljöttek azok, akiket hordágyon, vagy ba­ráti karokon kellett a szavazatszedő küldöttség he­lyiségébe szállítani. Mindenki ott volt és mindenki szavazott. Amikor már érezni lehetett, hogy több szavazat nem várható, a hangulat erősen megélén­kült. Mintha a két nap izgalmát mind belesürítették volna a várakozás szívdobogtatóan ideges félórá­jába. A szavazatszedő küldöttség ajtaja előtt az új­ságírók és városatyák zsúfolt tömege várta az eredményt, lélekzetelfojtottan, úgyhogy a csöndben hallani lehetett a golyók kopogását, amelyeket bent a szavazatszedő-bizottság számlált. Még nem nyíltak meg a szavazatszedő helyiség ajtajai, még javá­ban szerkesztették a jegyzőkönyvet, egy lélek az ajtón se ki, se be nem lépett, de már futótűzként terjedt el hír az új Városháza egész épületében, hogy Sipöcz Jenő 166, Bárczy István pedig 135 szava­zatot kapott. A közgyűlés tagjai betódultak az ülés­terembe, s izgatottan, kipirult arccal várták az ered­mény kihirdetését. A jobboldal nem tudta titkolni örömét, a karzat is zajongott, az uccán egybegyült tömeg pedig lelkesen éljenezte Sipöcz Jenőt. A bal­oldal idegeskedni kezdett a karzat tüntetése miatt és így maga a kereszténypárt volt az, amely a Si­pöcz Jenő mellett tüntetőket leintette. Ekkor érkezett meg a terembe Folkusházy Lajos alpolgármester, aki Bnzáth János alpolgármester és Lamotte Károly tanácsnok-főjegyző kíséretében el­foglalta az elnöki széket és halálos csöndben hirdette ki az eredményt. A jobboldal és a középső padso­rokban ülő városatyák újjongva ugrottak fel helyük­ről, míg a baloldal ülve maradt, a jobboldal lelkesen éljenezte Sipöcz polgármestert, majd Folkusházy al­polgármester felkérte a negyvenkéttagú, előre kije­lölt küldöttséget, hogy hívja meg Sipöcz Jenő pol­gármestert az ülésre. Amikor Sipöcz Jenő újonnan megválasztott polgármester belépett a közgyűlési te­rembe, az elnöki emelvénnyel szemben elhelyezett díszes címerpajzsok körül kigyultak a villanykörték, ami az amúgy is fényesen kivilágított teremnek rendkívül ünnepélyes jelleget adott. A fekete dísz­magyarba öltözött polgármester a jobboldal és a kö­zép lelkes éljenzése közben foglalta el helyét az el­nöki emelvényen. Sipöcz Jenő polgármesteri esküje és székfoglaló beszéde ünnepélyesen és aránylag zavartalanul folyt le. A baloldal egyes elemei ugyan közbeszólásaikkal igyekeztek imitt-amott megzavarni a programm- beszédet, de a polgármester fölényesen elsiklott a közbeszólások mellett és azokat figyelemre sem mél­tatva, folytatta beszédét, amely a jobboldalon egy­HUPMOBiLE 4 és 8 hengeres automobilok SALMSON a világ leggyorsabb kiskocsija és LATUL a világ legji.bb teherautója Kapható: aufiófceyes!k&-delíni —részvénytársaság BUDAPEST, V., DOROTTYA-U7CA 7. (Hitoibank-pníoSa.) VELOX más után váltotta ki a lelkes jeleneteket, de teljes megelégedést hozott a középen is. A baloklali pártok a választási küzdelemtől még mindig forró és izgatott levegőben természetesen nem nyilatkoztak meg a polgármester expozéjával szemben, de kétségtelen, hogy ez az objektív, nyugodt és Budapest polgár- mesteréhez méltó székfoglaló az ő tetszésüket is teljesen megnyerte és Sipöcz Jenő számára köny- nyebbé tette az utat, amelyen egész Budapest bizal­mához eljuthat. A polgármester székfoglalójának befejezése után újból felzúgott a taps és az éljen, majd, miközben a közgyűlés tagjai a himnuszt kezdték énekelni, a városatyák valósággal elárasztották az új polgármes­tert gratulációikkal. A gratulációban azután a bal­oldalról is számosán kivették a részüket és az ese­mények objektív szemlélői azzal a benyomással tá­voztak el az ünnepi közgyűlésről, hogy Sipöcz Jenő megválasztásában minden párt meg fog nyugodni és hamarosan visszatér a közgyűlési terembe a nyugodt munka időszaka. Budapest ragyogása Az /. H. V. tagjai új világvárost és új országot fedeztek fel Budapest egész érdeklődését és idegéletét a hé­ten a polgármesterválasztás foglalta le. Azért mégis sok figyelem jutott egy másik eseménynek is, amely Budapest életében igen nagyjelentőségű volt. Szinte azt kellene mondanunk, hogy a világ szállodásainak Budapesten való látogatása jelentőségében fölülmúl minden olyan törekvést és eredményt, amelyet eddig Budapest idegenforgalma érdekében elértünk. Nem volna méltó ehhez a nagy eseményhez, ha itt neve­ket sorolnánk fel és nevek előtt hajtanánk meg az elismerés zászlaját. Mindenki nemcsak megtette kö­telességét, de sokkal többet tett, mint amennyi köte­lessége lett volna, mert mindazok, akik ennek a mérhetetlen jelentőségű eseménynek mozgatói voltak, Budapest iránt érzett szeretetüktől fütve, csodákat műveltek. Vonatkozik ez talán legelsősorban a bu­dapesti szállodaipar kiváló képviselőire és azoknak nagyszerű vezetőire, de vonatkozik az idegenforgal­mat elősegíteni hivatott szervekre, minden hatóságra, főként magára a főváros vezetőségére és vonatkozik Budapest minden egyes polgárára, aki kisebb, vagy nagyobb mértékben hozzájárult a ritkaielentöségü vendégjárás sikeréhez. Egész általánosságban bizonyos az, hogy Buda­pest idegenforgalmának emelése szempontjából na­gyon életrevaló gondolat volt a nemzetközi szállo­dás kongresszusnak Budapestre való meghívása. Már maguk azok is, akik lehetővé tették ennek a meg­hívásnak elfogadását, minden elismerést megérdemel­nek. Ennek a városnak természeti és művészi szép­ségei olyan hatalmasak, hogy magukban is örökké feledhetetlen benyomást tesznek az idegenre. Az I. H. V. tagjai pedig olyan szorosan kapcsolódnak bele az egész világon áramló idegenforgalomba, hogy igen sokat használhatnak a magyar idegenforgalom ügyének és így Budapest felvirágoztatásának is. Ta­lán nincs még egy olyan eszköze a propagandának, mint az, hogy az egész müveit világ hatalmas szállo­dáinak tulajdonosai szépet és jót mondhatnak ia ma­gyar földről, a magyar fővárosról, azoknak a pénzes és a világlátás szenvedélyében élő idegeneknek, akik szállodáikban megfordulnak. Nagyhatású lett volna tehát az I. H. V. buda­pesti kongresszusa Budapest idegenforgalmára nézve akkor is, ha a világ nagy szállodáinak tulajdonosai csak a hétköznapi Budapestet látják. De sokkal több történt ez alkalommal. A magyaros vendégszeretet­nek örökké fénylő példája lesz az, ahogyan ezeket az unakat Budapesten fogadták, nemcsak az ünnep rendezői, de maga Budapest közönsége is. Attól a pillanattól kezdve, hogy a hajóállomásnál szakadó esőben a lelkes közönség sok száz főnyi tömege várta és ünnepelte őket, ezeknek az uraknak minden lépése Budapesten gyöngéd figyelemmel és szeretet­tel volt előkészítve. Nem a magunk önérzete dik­tálja, de a vendégek nyilatkozatainak egész tömegé­ből derül ki az, hogy a nyugati kultúra rendkívül magas megnyilatkozásával találkoztak itt Budapes­ten. Ezek az urak mély meggyőződéssel, az elragad­tatás lelkesedésével fogják hirdetni Budapestről, hogy ezt a várost mindenkinek látnia és szeretnie kell. A természet szépségei, Budapest építési remekei, ennek a városnak hatalmas, modern intézményei meg­lepték a külföldi vendégeket, akik csak iaz áhitat hangján tudtak Budapest szépségeiről nyilatkozni. A vendéglátás melegsége elragadta őket. A magyar kultúra nagyszerű megnyilatkozásai extázisba hoz­ták őket, és a terített asztalok mérhetetlen gazdag­sága, a magyar konyhaművészet csodái, elragadó' hatással voltak rájuk. Helyesen cselekedett tehát mindenki, aki ezeket a Vendégeket és pont ezeket a vendégeket elkényez­tető szeretetben részesítette és ellátta minden szép­pel és minden jóval. Tudjuk, hogy töméntelen anyagi áldozatot emésztett fel az a néhány nap, amíg az I. H. V. vendégei Budapesten tartózkodtak, de ezek az áldozatok bőséges kamattal együtt fognak a jö­vőben megtérülni. Ismételjük, hogy az idegenforga­lom propagandájának hasznosabb eszközét el sem lehet képzelni, mint azt. hogy ezeknek az uraknak olyan Budapestet mutassunk be, amelynek láttán el- álméDkodtak és amelynek megismerése után igaz hittel mondhatják maid mindenütt, hogy a magyar főváros szépségei utolérhetetlenek és hogy az idegen ebben a városban a nyugatetirópai kultúra inkarná- ciójával találkozhatik. Boldog örömmel könyveljük el, hogy .az I. H. V. budapesti látogatása végre reális irányba terelte az idegenforgalmi propagandának eddig inkább álmodozó és sikerekben szegény, bár becsületes munkásságát. g és YÁ&SA g □ felvonójavító és jókarbaniarfó vállalata Q 9 Budapest, V. Ir-rüiet, Sziget-u. 9. szám 9 9 Telefon: Upót 91b-23

Next

/
Oldalképek
Tartalom