Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-27 / 4. szám

Budapest, 1926 január 27. 5 Kompromisszum készül a belügyminiszter és a főváros közölt a főtisztviselők visszatartása kőről Bonyodalmak a státusrendezés végrehajtása miatt — Kik mennek és kik maradnak? A kormánnyal való hosszú tárgyalás után a stá- *usrendezésre vonatkozó rendelet a napokban kétsé­gen kivid megjelenik. Általánosságban örvendetes lesz -ez a státusrendezés, mert a pénzügyminisztérium -erős harcot folytatott ugyan az ellen, hogy a fővárosi tisztviselők fizetése nagyobb legyen, mink amilyen az állami tisztviselőké. A főváros képviselőinek a kor­mány tagjaival folyatott tárgyalása során egész ter­jedelmében nem sikerült a skátusrendezési javaslatot keresztülhajtani, tény azonban az. hogy a pénzügy- miniszter sokat engedett említett állásfoglalásából és igy el lehet mondani, hogy a főváros tisztviselői álta­lánosságban a státusrendezés révén jobb anyagi hely­zetbe kerülnek, mint amilyenben az állami tisztvise­lők lesznek. A státusrendezési rendelet megjelenése után a főváros tisztviselői jelentős összeghez jutnak, mert sürgősen megállapítják és kifizetik nekik a múlt esz­tendő július 1-ig visszamenő fizetési különbözeteket, tíz valószínűleg február 1-ig meg fog történni, ami­kor is a főváros minden egyes tisztviselője már az uj fizetését kapja. A bajok /tulajdonkénen a magasabb kategóriába tartozó tisztviselőknél vannak. A pénz­ügyminiszter ugyan érintetlenül hagyta a polgármes­Ujitsa meg előfizetését és győzze meg polgártársait, hogy a városi politikában csak ügy tud eligazodni, ha a Fővárosi H!r!ap-ot olvassa. tér 25 millió koronás fizetését, amely 45 százalékkal több, mint a múltban volt, de az alpolgármesterek és a tanácsnokok fizetését már egy-egy fokozattal le­szállította az eredeti tervvel szemben. így a két al­polgármester és a főügyész fizetése 14—16 millió korona lesz, a tanács tagjai pedig 8—12 millió koro­nát kapnak. Feltétlenül ragaszkodott a kormány a har­mincéves szolgálati időt betöltött főtisztvise- lök nyugdíjazásához. Ez azt jelenti, hogy nyugdíjba mennek a következők: a két alpolgármester: Folkusházy Lajos és B u z á t h János; a íőszámvevő: Ács Ferenc és helyettese: Lis- kovetz Imre; a statisztikai hivatal igazgatója: Thirring Gusztáv; a tanács tagjai közül: Orczy Gyula tanácsnok; az elöljárók közül: Szalay Sándor és Ernőd József; a műszaki főtanácsosok közül: Li n h a r d t Jó­zsef, S o 11 y Lajos. H e i d 1 e r Róbert és M i li a- lyik István; a segédhivatal főigazgatója: Reitter Ferenc és a tiizoltófőparancsnok: Breuer Szilárd. Ez a névsor azonban még bővülni fog, különösen, ha a milleniumi esztendőt dupla szolgálati évnek szá­mítják be. Mint a Fővárosi Hírlap már megirta, kö­rülbelül negyvennél több helyet fognak ilyenformán nyerni azok a tisztviselők, akik előmenetelre számí­tanak. Van azonban még egy érdekes és sokakat érintő kívánsága a kormánynak és ez az, hogy az összes „helyettes“ állásokat meg kell szüntetni. Ilyen he­lyettesi állások vannak az árvaszéken, ahol két el­nökhelyettes van: Kovács Ernő és Wurmb Ele­mér, a tiszti főorvosi hivatalban, ahol Csordás Elemér a főorvoshelyettes és az ügyészségen, ahol dr. Z u n a Béla a főügyészhelyettes. Ezeket az állá­sokat megszüntetik ugyan, de a nevezettek minden valószínűség szerint megmaradhatnak a városi szol­gálatban, mert a polgármesternek módjában lesz őket, mint „ideiglenes“ tisztviselőket mostani hatáskörük­ben kinevezni. A nyugdijazandók közül többen vannak, akik ál­lásukban nélkülözhetetlenek. így például nincsen a fővárosnak egyetlen faktora és egyetlen közgyűlési pártja sem, amely ne tartaná teljesen nélkülözhetet­lennek Ács Ferenc íőszámvevőt. akinek hatalmas szaktudása páratlanul áll a városi adminisztrációban. Az ő visszatartásához a kormánv is szívesen hozzá­járul. Valószínűleg erős mozgalom indul meg R e i t- t e r Ferenc segédhivatali főigazgató és Breuer Szi­lárd tiizoltófőparancsnok visszatartása érdekében is, akik szintén elsőrendűen feleltek meg mindig pozí­ciójukban. Sokkal problematikusabb azonban Fol­kusházy Lajos és Buzáth János dr. alpolgár­mesterek visszatartása. Ez már politikai kérdés és itt a politikai pártok mindenesetre érvényesíteni kívánják majd akaratukat. Értesülésünk szerint azonban a fő­tisztviselők nyugdíjazása, vagy visszatartása kérdé­sében a belügyminiszterrel a legközelebbi napokban kompromisszumos tárgyalások fognak megindulni. Ma még meglehetős kétséges, hogy az egyes pártok a kompromisszumos tárgyalások során milyen állás­pontot foglalnak el, különösen Folkusházy és Buzáth ügyében. Valószínű azonban, hogy ennek a két fő- tisztviselőnek a nyugdíjazása, vagy visszatartása kérdésében maga a belügyminiszter is véleményt al­kotott már magának és igy a pártok álláspontját a belügyminiszter álláspontjával kell maid összeegyez­tetni. Ha azonban az alpolgármesterek valamelyikére vonatkozólag a közgyűlés úgy fog dönteni, hogy nem kívánja visszatartani őt. akkor a belügyminiszter saját rendeletének .felbontása nélkül egyebet nem te­het, minthogy a nyugdíjazáshoz szintén hozzájárni. A kompromisszumos tárgyalások elé városházi kö­rökben mindenesetre élénk érdeklődéssel tekintenek. Megindulnak a tárgyalások a külföldi kiHcsötiaJániafokról Ripka Ferenc főpolgármester a Fővárosi Hírlapnak kijelenti, hogy a köjcsönajániatokas nagyjelentőségű ssimptosnának farija Az elmúlt hét legnagyobb eseményei közé tarto­zik, hogy az amerikai S p e y e r-bankcég és a M o r- -gan-csoport képviselői felkeresték Ripka Ferenc főpolgármestert és ajánlatot tettek arra vonatkozó­lag, hogy bankházaik hajlandók lennének Budapest székesfővárosnak uj kölcsönt folyósítani. A főpolgár­mesternél a Speyer-bankház nevében — mint a F ő- r o s i Hírlap rr.ultheti számában már közölte — N o r t h o n kapitány jelent meg Weisz Fiilöpnek, a Kereskedelmi Bank elnökének társaságában és a bankcégnek aziránt való készségét közölte, hogy haj­landók lennének megfelelő nagyobb kölcsönnel a fő­város segítségére lenni. Az összeg, amelyet a fővá­ros rendelkezésére bocsátanának, körülbelül tízmillió dollár volna. A Speyer-bankháznak — mint ismeretes — a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank az itteni kép­viselője, amelynek segítségével a vidéki városok köl­csönét is lebonyolította. A Kereskedelmi Bank illeté­kes osztálya egyelőre a kölcsön feltételeiről nem kí­ván nyilatkozni, mindössze azt közölték a Fővá­rosi Hírlap munkatársával, hogy eddig még csak megbeszélések folytak az ügyről, maga a kölcsön- ajánlat azonban ma még nincsen olyan stádiumban, hogy a főváros dönthetne róla. Ez csak a részletes feltételek közlése után történhetik meg. Körülbelül tiz nappal ezelőtt a Pierpont M o r- gan, a nagy Morgan-cég, szintén nagyösszegü aján­latot tett Ripka Ferenc főpolgármesternek, amely ajánlat szerint körülbelül huszonötmillió dolárról volna szó. Részeletes ajánlatot azonban eddig a Mór- I gan-cég sem tett, aminthogy egészen természetesen nem is tehetett. Egyelőre tehát csak előzetes ajánlat­ról van szó, az összeg megnevezésével, a kölcsön feltételeinek ismertetése nélkül. A főváros érdemben azonban csak akkor dönthet, ha a részletekbe menő feltételek is ismeretesek lesznek. Az első teendő a részletes ajánlat ismerete után az lesz, hogy állás- foglalásra hívják össze előbb a 12-tes kigondoló bi­zottságot, majd a pénzügyi bizottságot, amelyek után a tanács foglal állást. Az ajánlat megtételének örvendetes jelentőségével a Fővárosi Hírlap mai vezércikke foglalko­zik. kérdést intéztünk azonban RíPKA FERENC főpolgármesterhez, aki a következő nyilatkozatot tette a „Fővárosi Hír­lap“ munkatársának: — A Speyer-bankház képviseletében csak­ugyan jártak nálam az elmúlt napokban és kifej­tették, hogy készséggel hajlandók a fővárosnak nagyobb kölcsönt, körülbelül tizmilló dollárt ren­delkezésére bocsátani. Közlésüket 'természetesen örömmel vettem tudomásul, de közöltem az urak­kal, hogy a tárgyalások nem az én hatáskörömbe tartoznak és arra kértem őket, hogy ajánlatukkal forduljanak dr. Sipőcz Jenő polgármesterhez. Értesültem arról is, hogy Speyerék megbízottai felkeresték a polgármester urat, akivel megkezd­ték a tárgyalásokat és bejelentették neki, hogy részletesen kidolgozott ajánlatukat rövidesen át fogják nyújtani. — Én a magam részéröl különö­sen jelentősnek tartom ezt az aján­latot, mert bizonyítéka ez annak, hogy amikor az ország hitelképességét bizonyos oldalról befo­lyásolni igyekeznek, a külföldi tökének olyan jelentős képvi­selőié, mint a Speyer-bankház, teljes bi­zalommal fordul a fővároshoz és köl­csönt ajánl neki. — Vagy két hete a Morgan-cég is nagy­összegü kölcsönajánla.tot tett nálam. Morganék ajánlata körülbelül huszonötpii'ilió dollár körül mozog. Ebben az esetben is közöltem a csoport képviselőjével, hogy ajánlatát a tanácsnál, illetve a polgármesternél ismételje meg. A tanács majd az autonómia szervezeteivel, a tizenkettes bizott­sággal és a pénzügyi bizottsággal fogja az ajánla­tokat, ha azok részletesen kidolgozva beérkez­nek, letárgyalni. Az autonóm szerveknek minde­nekelőtt meg kell áilapitaniok azt a programmot, amelyet a főváros a kölcsönpénzből meg akar valósítani. Megemlítjük itt azt a hirt is, mintha a Morgan- csoport ajánlata mögött Krausz Simon állana. Ez a hir nem nyert konkrét megállapítást, miután Ripka főpolgármesternél a Morgan-csoport . közvetlen megbízottai jelentkeztek és utána egyenesen C s u- p o r József dr. pénzügyi tanácsnokot keresték föl és vele folytatták le az első. általánosságban mozgó mebeszéiést. Csupor tanácsnok különben jelenleg Becsben tartózkodik, ahol az ostendei megállapodásra vonatkozó kölcsönkötvények szelvényeinek különle­ges papíranyagát szerzi be. A kölcsönügy tárgyalása tehát a városházán csak Csupor visszaérkezése után válik aktuálissá. Erős közvélemény nélkül nincs eredményes városi politika. A Fővárosi Hírlap a szervezett közvélemény orgánuma. Természetesen értesültek a kölcsönajánlatokról az egyes közgyűlési pártok vezetői is, akik valamennyien nagyfontosságunak tartják a külföldi tőkeárdekeltsé- gek jelentkezését. Egyenes következménye ez annak, hogy a főváros háboruelötti kölcsöneinek ügyét most már véglegesen rendezte. Az ostendei egyezmény ra­tifikálásával a feltételeknek megfelelően megindul a törlesztés és igy a régi adósságok kérdése többé nem lehet akadálya az újabb hitelnyújtásnak. A Fővá­rosi H i r 1 a p annakidején többször is aláhuzottan kifejtette azt. hogy az ostendei egyezmény megköté­sével újból helyreállt a főváros hitele, aminek rendkívüli jelentősége van akkor, amikor Bu­dapest rekonstrukciójáról van szó. Ezt az állításunkat alaposan igazolja most az a .tény, hogy a külföldi tö­kének két olyan hatalmas képviselője, mint a Mor­gan-csoport és a Speyer-bankház, jelentkezett hitel­nyújtásra. Ez a jelenség kétségtelen bizonyítéka an­nak, hogy Budapest székesfőváros hitele a külföld gazdasági körei élőt immár a legteljesebb mértékben helyreállott. Helyreállott pedig annyira, hogy a Speyer-bankház 10 millió dolláros, vagyis 715 milli­árdos, a Morgan-csoport pedig 25 millió dolláros, te­hát 1787 milliárd papirkoronás hitel nyújtására vál­lalkozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom