Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1926-07-28 / 30. szám

Ára 5000 kor. Tizenötödik évfolyam Budapest, 1926 július 28. 30. szám. . h ti -1111 uh t« flipre Előfizetési árak: Egész évre 20 pengő = 250.000 kor. Fél­évre 10 pengő= 125.000 kor. ÁLLANDÓ MELLÉKLET: gazdasági hírlap VAROS/, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz Postaiak, csekk-számla: 40.424 Telefon: 137—15 szám A tisztifőorvos becsületesen és jól végzett cgyesztendei munka után szabadságra ment. Mielőtt azonban útrakelt volna, szinte életének tapasztalatait, legutóbbi külföldi útjá­nak nagy eredményeit közöltp Budapest polgárságá­val. Kétségtelen, hogy a tisztifőorvos megállapításai rendkívül érdekesek, módfelett fontosak és valószínű­leg sokkal hosszabb időre adnak gondolkoznivalót Budapest népének, mint amennyi ideig a tisztifőorvos szabadsága tart. Amit a tisztifőorvos elmondott, ha­sonlatos ama kíméletlen barát szíves érdeklődéséhez, aki így szólít meg bennünket az utcán: az isten szent szerelméért, uram, csináljon valamit, hiszen a halál az arcára van írva. A tisztifőorvos elrémítő képét rajzolta meg an­nak, hogy hogyan élünk mi itt Budapesten. Nem is ment el ennyire. Mindössze azt állapította meg, hogy milyen levegőt szívunk. És ez a megállapítás éppen elegendő ahhoz, hogy a szegény pesti ember kétségbe­essék saját sorsa fölött. De nem egyszerű szavakkal élt a tisztifőorvos, hanem valósággal tükörképét mu­tatta — bármilyen humorosan hangozzék is ez — annak a levegőnek, amit mi itt Budapesten éjjel-nap­pal nyelünk. Ez a tükörkép rideg számokból áll és egyszerűen felsorolja, mennyi korom, füst, kátrány, szerves és szervetlen porszem, penészgomba, állati Szőr, vas, réz, ólom van a levegőben, amivel — risum teneatis — táplálkozunk. Mindezeknkek utána tessék még elképzelni azt, hogy ezzel a töméntelen sokféle­séggel együtt a bacillusok százezreit is tüdőnkre szívjuk. Bevalljuk, nem lepődtünk meg túlságosan a tiszti­főorvos leleplezésén, hiszen minden budapesti ember régen tisztában van ezzel és régen nagyokat károm­kodik a pesti levegő miatt. Eddig azonban úgy gon­doltuk, hogy a világ minden nagyvárosában így van ez, a világ minden nagyvárosában nyelik a rezet, az ólmot, az állatszőrt, a port és a bacillust. A tiszti­főorvos feljajdulása azonban., rávezetett bennünket valamire. Ez pedig az, hogy nem feltétlenül szüksé­ges, hogy egy nagyvárosban az amúgy is elcsigázott, rosszul táplálkozó, idegeiben agyongyötört lakosság még a levegőnek ilyen fajtájával is tökéletesen alá­ássa az egészségét. Igenis meg vannak a módjai an­nak, bár pénzbe kerül,, hogy a nagyváros levegőjét meg lehessent tisztítani, az emberek egészségi viszo­nyait meg lehessen javítani és ilyenformán a lakos­ság életét meg lehessen hosszabbítani. A tisztifőorvos sokkal gondosabb és kittinőbb közegészségügyi adminisztrátor, semhogy egysze­rűen konstatálta volna a bajokat s azután autóba szállt volna, hogy külföldi üdülésre utazzék. Végh János dr. igenis megjelölte az eszközöket, módokat, amelyekkel Budapest levegőjét meg lehet tisztítani és így — hogy furcsa hasonlattal éljünk — le lehet rakni Budapest igazi közegészségügyi fundamentu­mát. Sajrfos, még a sajtó egy része is félreértette a főorvos nemes intencióit és igazán kiváló terveit. Olvastunk írásbeli dolgozatokat, amelyek nyomtatás­ban is megjelentek és amelyek egyszerűen lemoso­lyogják a tisztifőorvosnak azt a kívánságát, hogy hajnalonként a házmester urak mossák, vagy mosas­sák fel a ház előtt elterülő járdát. Ezt nagyon komi­kusnak találják egyesek. Hátrább az agarakkal uraim! A nevetséges az, aki ezt a rendkívüli fontosságú in­tézkedést lemosolyogja. A budapesti közönség neve­letlensége és a tisztálkodásban való tökéletes járat­lansága igenis szükségessé teszi ezt a — hogy úgy mondjuk — brutális intézkedést. Amíg az utcai köp­ködőket, az utcán mindent elszóró rendetleneket akár pénzbírságok, akár lecsukások. akár megérdemelt utcai pofonok árán rendre és tisztaságra nem tanít­ják, addig igenis, nincsen más mód, minthogy hajna­lonként a járdák felmosásával mentsék meg ugyan­azoknak az egészségét, akik tegnap a járdát ön­maguk piszkították be. De a tisztifőorvos propozicióinak ez csak egyik apró pontja. Hasonlóképpen apró pont az is, hogy a szőnyegeket ezentúl ne porolják, hanem porszívó­gépekkel tisztítsák. A tisztifőorvos mentegetődzve mondja ezt és bátortalanul szólván bele a polgárság anyagi ügyeibe, azt találja állítani, hogy a szőnyeg luxuscikk és aki szőnyeget tart, az megengedheti magának azt is, hogy porszívógépet vásároljon. Hát ebben nincs igaza a tisztifőorvos úrnak, mert hiszen, hogy az ember a lakását csinosítsa, ez a legtisz^e- lctremcltóbb törekvések közé tartozik. Az viszont, hogy az egészségét megóvja, kötelesség. Hátha pénzbe kerülnek is a porszívógépek, mégis csak be kell azokat szerezni. A segítség sem fekszik távol, mert hiszen egy-egy ház lakói közös porszívógépet vásárolhatnak és használhatnak, ami azután nem je­lent olyan horribilis kiadást. Annál könnyebben áldozhat a lakosság ilyen cse­kély összegeket, mert hiszen a tisztifőorvos többi nagy, levegőtisztító tervei a fővárosra nehezednek igen súlyos teherrel. Kétségtelen, hogy ezen a téren nagy mulasztások történtek. Minden világváros arra törekszik, hogy ahol csak egy fa, vagy egy bozót el­fér, oda el is ültessék azt a fát, vagy bozótot, amely nemes buzgalommal szokta felfogni levegőtisztító hivatását. Igenis, Budapest elmulasztotta a békében, hogy hatalmas erdőövet vonjon a város határai körül. Nemcsak elmulasztotta, de mesterségesen irtotta az erdőket. Nem telepítette ki a gyárakat, nem szerel­tette fel a füstemésztőkészülékeket és elmulasztotta végzetes hibával a sétaterek és az utcák fákkal való belültetését. Mindezeken most kell segíteni. Segíteni kell pedig minden anyagi áldozattal, sürgősen, mert különben csődöt fog mondani minden kitűnő orvosi munka, amelyet itt végeznek. Mert hiába ott az orvos, hiába ott minden becsületes törekvés, ahol a levegő öli meg az embereket. Körséta a városházán Ha Budapest a Mars csillagon lenne ... — A sebészeti osztály átengedése és a numerus c/ausus sorsa. — Amikor az autó nem luxus A városházi szünetben, amely néhány bizottság, ülés kivételével teljes csendbe burkolta a törvényható­sági életet, kiemelkedő esemény volt a héten, hogy a demokrata párt községi frakciója beszámolót tartott egyesztendős működéséről. A törvényhatósági bizott­ság mindenirányú munkásságára rámutattak illetékes szakemberek ezen a beszámolón. Ez kétségkívül nagy értéket ad ennek a gyűlésnek, mert igen plasztikusan mutatták meg a szónokok, hogy mi történt az utolsó esztendőben a városházán. Fájdalom, az értékes be­számoló egyes momentumai mégis kihívják a kriti­kát. Az a kép alakult ugyanis ki a szónokok vázlatai­ból, hogy ami egy esztendő alatt a városházán tör­tént. mindannak mozgatója és megteremtője a bal­oldali blokk lett volna. Nem vonjuk kétségbe, hogy a baloldal számos egészséges ideát termelt és a köz ügyének akkor tett legbecsesebb szolgálatot, amikor önfeláldozó eréllyel kimenekült a politika légköréből,- elveiből is áldozott, hogy közös akarattal alkotni le­hessen a város és annak lakossága számára. Mintha ezt az önzetlenségét azonban a baloldali városatya urak némiképpen feladnák akkor, amikor maguk kö­zött vannak és a maguk párthíveinek számolnak be. Ha egy esztendő történetére visszapillantunk, ha emlékezetünkben végigjárjuk a közgyűlési termet, a bizottsági szobákat és az egész városházát, mielőt- tünk úgy elevenedik meg ez a kép, hogy mindenki, akinek köze volt a város dolgaihoz, termelt, tiszte­letreméltó gondolatokat, áldozott és dolgozott a város érdekeiért. A pártközi békét és az alkotómunkát csak akkor szolgálhatjuk őszintén és eredményesen, ha az utolsó esztendő eredményeit ezen az objektív módon mérlegeljük. A baloldali blokk becsületesen dolgozott, áldozatokat hozott, de ugyanezt tették mások is. Éppen azért a legkisebb mértékben sincsen igaza annak a különben kiváló baloldali városatyának, aki a demokrata beszámolón azon háborodott fel, hogy vannak, akik azt hangoztatják, hogy a városházán csak szakkérdésekről szabad tanácskozni. Hangoz­tatta, hogy a főváros politikája a legszorosabb össze­függésben van az ország politikájával. És haragosan kérdezte, hogy a Mars csillagon fekszik-e Budapest, vagy Magyarországon? Erre a kérdésre azután na­gyon könnyű megadni a feleletet. Mert hiszen ha a Mars csillagon feküdne Budapest, — nem tudjuk, — de talán megengedhetné magának azt a luxust, hogy a közgyűlési terembe politikát vigyen be. Budapest azonban a megcsonkított, a háború által ronggyá té­pett, leszegényedett Magyarország szomorú sorsra jutott fővárosa. Ilyen körülmények között ez a város csak akkor állhat talpra, ha minden polgára és min­den városatya belátja, hogy Budapestet csak politika- mentesen, mindenkivel, aki a város javát keresi, szo­rosan összefogva lehet fölépíteni. Ha a Mars csilla­gon lenne Budapest, talán módjában lenne politizálni, de miután Magyarország fővárosa, az isten óvjon attól, hogy a politika legyen úrrá a közgyűlési teremben. * Amióta a Polgári Egység Klubjának alakulóülé- sén Kállay Tibor megemlékezett a numerus clausus- ról, ez a kérdés ismét az aktualitás gyújtópontjába került. Bevalljuk, ezt nagyon helyesnek találjuk. Nem félünk attól sem, hogy valaki azt találja mondani, hogy a numerus clausus kérdésének felvetésével poli­tika kerül bele a város dolgaiba. Kállay Tibor, mint országos politikus emlékezett meg a numerus clau- susról, de különben is a numerus clausus kérdése összefüggésben lehet a politikával, de Budapest gaz­dasági, szociális és társadalmi érdeke is követeli, hogy ez a kérdés minél előbb közmegelégedésre meg­oldódjék. A városházán határozottan igen kedvező a hangulat ennek a megoldásnak az érdekében. Már amikor Gál Jenő a költségvetési vita keretében meg­emlékezett a numerus clasusról, még a jobboldalon is olyan enyhe hangulattal találkozott a kérdés felve­tése, hogy minden liberálisan gondolkodó ember és mindenki, aki a társadalmi megbékélés híve, őszinte és komoly reményt meríthetett. Most azután, hogy Kállay Tibor a maga nemes szempontjainak kidombo­rításával a numerus clausus ellen foglalt állást, egé­szen természetes, hogy megmozdul mindenki, aki az utolsó tövist is szeretné kiküszöbölni a társadalmi béke útjából. Hogy mennyire foglalkoztatja Budapest népének kedélyét a numerus clausus kérdése, mutatja az, hogy egy hét óta újból mindenhol és minden alka­lommal foglalkoznak vele. Az egyik baloldali szónok még a közegészségügyi bizottság ülésén is azt a ki­jelentést tette, hogy csak azért járul hozzá a Szent István kórház fertőző sebészeti osztályának tanítási célokra való átengedéséhez, mert azt reméli, hogyha a demokratikus blokk az ősz folyamán a numerus clausus eltörlése ügyében és a külföldön szerzett dip­lomák nosztrifikálása kérdésében feliratot fog intézni a kultuszminiszterhez, ahhoz majd a főváros összes pártjai hozzájárulnak. Egy kicsit merész gondolat a Szent István kórház fertőző sebészeti osztályának át­engedése és a numerus clausus eltörlése között jung- timot állítani. De kétségtelen, hogy mindenki foglal­kozik már a numerus clausus megoldásával. Hibázni csak azok hibáznak, akik nem veszik figyelembe, hogy előbb meg kell találni a megoldás módját és csak azután lehet teljes erővel odaállani és a meg­oldást követelni. Azoknak, akik a fertőző sebészeti osztály ügyét a numerus clausus ügyével kapcsolják össze, újból csak Kállay Tibor beszédét ajánlhatjuk figyelmébe. Ebből a beszédből meg kellett érteni, hogy a kormány, amely ezt a törvényt örökségképpen kapta, ezt csak átmeneti rendszernek tartja, amelyet fokozatosan éppen úgy fog leépíteni, amint megszün­tette a kiviteli és behozatali korlátozásokat. Még kell érteni, hogy a kormány máról holnapra nem szüntet­heti meg a numerus clausust, mert ezzel nem azt a célt érné el, amit akar. Felszabadulnának a szenve­délyek, az agitációnak és gyűlölködésnek a zsilipjei. Akik ezt nem veszik figyelembe, rossz szolgálatot tesznek annak az ügynek, amelyben pedig mindany- nyian egyetértünk, akik hiszünk a magyar liberaliz­mus jövőjében. * Mire a szabadságok végetérnek, a főváros taná­csának tagjait nagy öröm éri. A legtöbbnek ugyanis automobilja lesz és pedig mindenkinek kitűnő új, mo­dern gépkocsija. Történt ugyanis, hogy amikor az új közgyűlés összeült, a purifikáló lázban a tanács tag­jainak rendelkezésére álló gépkocsik számát nyolcra redukálták. Azóta azonban az új városatyák is meg­győződtek róla, hogy ez így teljesen lehetetlen. Nem­csak arról van szó. hogy Budapest székesfőváros magasrangú főtisztviselőinek reprezentálniok is kell.

Next

/
Oldalképek
Tartalom