Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-06-02 / 22. szám
Ára 5000 kor. Tizenötödik évfolyam Budapest, 1926 junius 2. 22. szám. Előfizetési árak: Egész évre 20 pengő = 250.000 kor. Félévre 10 pengő = 125.000 kor. ÁLLANDÓ MELLÉKLET: GAZDASÁG! HÍRLAP VÁROSI, POLITIK A! ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz Postatak. csekk-számla: 40.42 Telefon: 137—15 szám Az utolsó évtized szörnyű világégésében szét- ziillött a magyar közélet is, a trianoni Magyar- ország földjének lakosságát politikai izgalmak, világnézeti harcok és csunya gyűlölködések szabdalták széjjel. Ez a társadalmi szétzüllüttség 1 ehet csak az óka annak, hogy az ország lakosságának nem minden rétegét, nem minden politikai meggyőződésű tagját önti el egyforma mértékben az a fájdalmas gyász, amelyet mindenkinek éreznie kellene ebben az országban, amikor Magyarország nagy fiát, Vázsonyi Vilmost temetjük. A gyász mértékében lehetnek eltérésiek, az ország egyes társadalmi rétegei talán nem is tudták mindig átérezni Vázsonyi törekvéseinek nemességét, de Budapest lakossága a maga teljes egységében, megrendülve a fájdalomtól, áll meg ennek a nagy embernek a ravatala előtt. Nem lehetnek olyan világnézeti ellentétek, nem lenetnek olyan politikai harcok, amelyek feledtetni tudnák azt, amit Budapest fejlődéséért és Budapest polgárságának jólétéért Vázsonyi Vilmo-s egész gazdag életén át cselekedett. Harminckét esztendővel ezelőtt lépte át a törvényhatósági bizottság küszöbéi és harminckét esztendőn át egész lelkét, egész tehetségét, minden tudását és minden munkáját Budapestnek szentelte. Ám dolgozni, cselekedni lehet eredménytelenül és lehet rossz irányban is. Vázsonyi' Vilmos munkájának óriási eredményei vannak. Három évtizeden át minden nagy áramlat, amely ennek a városnak fejlődését szolgálta, az ő nevével kapcsolatos. De keli-e bizonyítani azt, hogy ez az utolsó három évtized alkotásokban leggazdagabb korszaka a magyar fővárosnak? Budapest aranykorának szellemi vezére volt Vázsonyi Vilmos, aki mélységesen átérezte és felismerte mindazt, amire korának szüksége volt, megtalálta az eszközöket, amelyek a polgárság boldogulásához vezettek és valami hatalmas lelki ösztönnel válogatta össze a város élére azokat a férfiakat, akik csodálatos produktivitással és párját ritkító kezdeményező erővel vezették a főváros ügyeit. Mindezek fölött pedig Vázsonyi Vilmos a megtestesült pesti polgár volt. Egész pfete, kis gimná- zista kora óta itt játszódott le a fővárosban, amelynek nagyon hamarosan fórumára került. Politikája, amelyért gyönyörű’ élet-halál harcokat vívott, mindenkor Budapest politikája Amit, bár sohasem felejtette el figyelembe venni az ország mindenekíelett 1 álló nagy érdekeit is. Még mint gyermek, pelyhedző- állu kamasz, lángolószavu vezérévé lesz az egyetemi ifjúságnak. Az ifjúsági mozgalmak, amelyéknek élén a fiatal Vázsonyi vágtat, nagy és szent magyar ügyekért harcolnak, de sohasem retrográd irányban. Ez az egyetemi ifjúság még össze tudja egyeztetni magyar érzését a haladó irányzattal és ez az ifjúság ugyanakkor, mikor a véderőjavaslatok ellen tüntet, már zászlajára írhatja a demokrácia Martinovicsok óta elfelejtett szent jelszavait. Itt a magyar fővárosban írja mind népszerűbbé érő nagyszerű publicistikai alkotásait, amelyeknek V. V. jegye immár az egész országot a fiatal politikus csodálójává teszi. Itt zajlik le hatalmas agitá- ciója, amelyet a párbaj középkori intézménye ellen folytat, majd bekerül a törvényhatósági bizottságba és megalapítja a Demokrata Pártot. Tipikus pesti párt ez, amelyet saját képére teremt és évtizedeken át a saját lelkesedésével füt, a maga nagy összefogó erejével fog egybe. Hatalmas választási küzdelmei Budapest utcáit reszkettetik meg és az általános választójogért való gigantikus küzdelme éveken át tartja lelkesedésben az egész fővárost. Frenetikus szónoki sikerei, a védői pulpituson aratott babérjai lázba hozzák a pesti utcát, amely ha meghallja Vázsonyi csodásán zengő, melegen muzsikás hangját, extázisbán tombol. A Lengyel—Polómyi- per, a Désy-per és újra meg újra a választójogért való küzdelem olyan sikereket hoz Vázsonyi Vilmosnak, hogy az utcán az ember azt érzi, mintha állandóan vállán szeretné hordani a tömeg. A népszerűség hullámai borítják el az életét, de nem egyszer ember- feletti bátorsággal száll szembe a tömeggel, amely hetek előtt még bálványozta őt. A darabont korszaktól nem hajlandó elfogadni élete küzdelmének eredményét, az általános választójogot sem. A nemzeti ellenállás vezérkarában ül és íróasztalára a tüntető tömeg kövei, vasdarabjai és a kitört ablakok üvegcserepei hullanak. De vállalja a népszerűtlenséget a forradalommal és az ellenforradalommal szemben is, mert a maga igazságát mindenkor többre becsüli a népszerűségnél és az egyéni érvényesülésnél. Ma még hullámzik a harc, amelynek küzdői közül kidőlt Vázsonyi Vilmos. Ezekben az órákban kevesen látják objektiven az ő szerepét. Akik azonban a mélységes gyász szomorú óráiban le tudják venni tekintetüket a harcok mezejéről, azoknak el kell ismerniük, hogy Vázsonyi Vilmos sohasem volt ü szélsőségek embere és egész életét két igen nagy érzés fűtötte. Az egyik érzés Budapest szeretető, a másik pedig sovén magyarsága. Ennek a sovén magyarságnak az útja a yéderőjavaslatok tüntetéseinél kezdődik és egyenes vonalban visz át a nemzeti ellenállás vezérlő bizottságán egészen addig, amig az igazságügyminiszteri székben elkeseredett harcot indít a bolsevizmus ellen, amelynek közeledtét akikor mégcsak egyedül ő látta ebben az országban. A bresztlitovszki béke miatt elhagyja miniszteri tárcáját is, mert ő nem ii-1 olyan kormányban, amely a bolsevistákkal békét köt. És ismét vállalja a népszerűtlenséget, amikor a sajtó egyes orgánumaiban a. forradalmásitás jeleit véli felfedezni. Eltaposással fenyegeti ezt a sajtót, de a szó nyomán a tömegek haragja Vázsonyi ellen fordul. Itt kezdődik azután kálváriája, kétszeres emigrációja. Az egyik a forradalom miatt, a másik az ellenforradalom miatt. Élete utolsó esztendeit mégis megaranyozza az a siker, amelyet a városi választásoknál ér el és a közös munkádban, a közös alkotásokban, amelyeket ellenkező világnézetű várospolitikusok társaságában is örömmel vállal, újra nagy kedvét leli. Megint a régi Vázsonyi szava zeng a közgyűlési teremben, megint az ő élcei nyomán fakadó kacagás tölti be a városház ódon folyosóit. Tekintélye megint a régi és életének utolsó hónapjaiban nagy egyéniségével a közgyűlési teremben és a bizottsági asztaloknál legelkeseredettebb ellenfeleit is meghódította és tiszteletet gerjesztett önmaga iránt. A nekrológok óriási tömegében, amelyek erről a csodálatos életről megemlékeztek, talán Ripka Ferenc főpolgármester jellemezte legjobban, amikor azt mondta róla, hogy „a legutóbbi évtizedek történetében nem volt ember, aki Budapest történetébe erősebben irta volna be a nevét, mint Vázsonyi Vilmos. Budapest egyik legjelentékenyebb polgára, tudós jogász, kiváló szónok és a XX. század első negyedének döntően jellemző alakja távozott el vele.“ És hozzátehetjük: Budapest egyik jótevője és igazi nagy építőmestere volt. Egy fiatal ügyvédet városatyává választanak a Terézvárosban 1894-ben történt, hogy egy fiatal ügyvédet, Vázsonyi Vilmost váratlanul és különös körülmények között városatyává választottak a Terézvárosban. A fiatal ügyvéd nevét akkor már egészen bizarr módon, feltűnő publicistikai működése révén, erősen ismerték. De ismerték már az ifjúsági mozgalmakból is, ahol mint vezérszónok óriási sikereket aratott. A véderővita tüntetéseiben már zászlón volt a neve és később, amikor a párbajellenes mozgalomba veti bele magát, pompás temperamentumának egész ereiével, huszonhárom éves korában az összes társadalmi egyesületek vele szerkesztetik meg a képviselőházhoz intézett memorandumot. A községi választásokat megelőzően azután a fiatal ügyvéd egy kis belső forradalmat csinált a Terézvárosban. Történt ugyanis, hogy a Terézvárosi Polgári Kör le- paktált a Terézvárosi Kaszinóval. Vázsonyi, aki a Terézvárosi Polgári Körnek volt a tagja, oppoziciót szervezett a vezetőség ellen. Élesen támadta a paktumot, de kisebbségben maradt és néhány hívével szecessziónak, majd megalapította a Demokrata Kört, amely a fővárosi választásokon azután önállóan vett részt. A Demokrata Kör azonban egyelőre csak egyetlen jelöltet tudott behozni a törvényhatósági bizottságba: Vázsonyi Vilmost. Vázsonyi a közgyűlésen haladéktalanul megindította nagy küzdelmét a kispolgárok megélhetésének megkönnyítése és a nagy közüzemeknek a főváros kezelésébe való átvétele érdekében. Az éleslátásu fiatal városatya ugyanis megismerte a kisembert, aki nagyon, de nagyon rászorult a támogatásra és akiért érdemes dolgozni, akinek jövője van, aki elhagyatott és aki hü marad ahhoz, aki dolgozik, cselekszik érte. Ennek a társadalmi rétegnek maradt halála utolsó órájáig legfőbb patrónusa és leglelkesebb harcosa. Ennek a társadalmi osztálynak érdekében kezdte meg a harcot a monopóliumok, a klikk- rendszer és a polgárság jobb megélhetése körül. Első nagy sikere a Cséri-telep községesitése volt, amely akciója révén a főváros megcsinálta hatalmas szemétgyűjtő telepét. 'Soron követte ezt a sikert az addig a Leszámítoló pénztár bérletében működő Vásárpénztárnak, majd az Elektromos Müveknek a főváros hatáskörébe való átvétele. Vázsonyit képviselővé választják Vázsonyi Vilmos az idén ülte volna meg, ha megéri az őszt, hüszonötéves képviselői jubileumát, negyedszázados politikai pályájának jelentős évfordulóját. 1901-ben választotta meg a Terézváros képviselőjévé Radocza Jánossal szemben,' aki már akkor meglett, régi politikus volt, de most túlélte huszonöt év előtti fiatal ellenfelét. Vázsonyi Vilmos tehát Trefort Ágost, Gorove István, Jókai Mór, Horn Ede. báró Podmaniczky Frigyes és Busbach Péter egykori kerületét örökölte. Nevezetessége en[Vázsonyi Vilmos halála I
