Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-05-05 / 18. szám
Ára 5Ö0Ü kor. Tizenötödik évfolyam Budapest, 1926 május 5. 18- szám. Előfizetési árak: Egész évre 20 pengő == 250.000 kor. Félévre 10 pengő= 125.000 kor. ÁLLANDÓ MELLÉKLET: GAZDASÁGI HÍRLAP VÁROSI, POUTMAi ÉS KÖZQAZDáSAGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DA CSŐ EíilL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VL kér., Sziv-utca 18. sz. Postatak. csekk-számla: 40.424 Telefon: 137—15 szám „Éljen a főpolgármester“ kiáltották nagy egyértelműséggel a pénteki közgyűlésen, amikor R i p k a Ferenc valami, a közigazgatás csigaléptü akciói során teljesen ismeretlen elánnal intézett el egy igen fontos, mérhetetlen jelentőségű ügyet. Szokatlan huszárbravurját, ritka agilitását, páratlan lelkiismeretességét méltó tüntetéssel jutalmazta a közgyűlés is. A szocialisták meglehetősen fukarok szoktak lenni a polgári politikusok és funkcionáriusok cselekedeteinek elismerésében, ezúttal azonban kitört belőlük is a lelkesedés Ripka Ferenc nemes fáradozásával szemben. A szocialisták meglepődhettek: mi azonban, akik Ripka Ferenc nagyszerű polgári erényeit, páratlanul meleg emberi szivét évtizedek óta ismerjük és méltányoljuk, akkor lepődtünk volna meg, ha nem úgy történik, ahogy történt. Ám valljuk be: Ripka Ferenc ezúttal fölülmúlta önmagát, mert csak az apostolok cselekedeteihez lehet mérni azt, amit könnyedén, a természetesség mozdulatával vitt véghez. Nyakára lépett a hivatalos eljárás tengeri kígyójának, közel háromszáz lelket mentett meg egy órai munkájával a szenvedések egész sorától. Történt ugyanis, hogy egy szocialista szónok szóvá tette a S u h a j d a-t e 1 e p szégyenletes sorsegyüttesen építenek 5—600 baraklakást, amelyek költségének felét hajlandó a kormány vállalni. Ez sokkal több, mint egy ügynek elintézése, mint a hivatalos eljárás hosszadalmasságának mellőzése. És mégis, milyen egyszerű, milyen természetes és emberileg mennyire olyan, hogy — igy utólag — másként el sem képzelhető. Az ember csodálkozik, hogy hosszú évszázadok után csak most kezdünk újból találkozni Kálmán király és Mátyás király módszereivel. Hát csakugyan megkövesedett volna a hivatalos fejeken a copf, hát csakugyan kihalt volna a hivatalos tógát felöltő emberből a természet törvényei szerint dobogó szív? Nem: itt van a nagy, a diadalmas példa. Igenis lehet jóakarattal, meleg szívvel egy óra alatt megmenteni háromszáz embert, akiket hosszú szisztematikus eljárással csaknem tönkretett az emberi gonoszság és a törvény gyarlósága. Súlyos és sokszor szomorú pártharcok során, amikor csak ember az ember, lehet ilyen nagy, igazi, diadalmas sikereket is aratni. íme, elképzelhető sikerek, amelyeknek nemcsak a barátok, hanem az ellenfelek is tapsolnak. Ripka Ferenc főpolgármesteri működésének tipikus esete ez. A nagy nyilvánosság nem igen értesül a kulisszák mögött történő dolgokról, csak látja, hogy van egy közgyűlés, amely mérhetetlen politikai és világnézeti különbségek mellett is tiszteletreméltó munkát végez. Mindennek alapja és megteremtése Ripka Ferencnek érdeme. Azé a Ripka Ferencé, akinek működését a Su- hajda-telep eseténél jobban jellemezni _ nem lehet. Ez az ő sikerének titka és ha majd ambiciózus város- politikusok a nagyság útját keresik a maguk számára: gondoljanak arra, hogyan intézte el Ripka Ferenc a Suhujda-telep lakóinak szomorú ügyét. Erelcy Károly el nem mondo/í vádbeszéde Köíeleztessék a tanács, hegy a kölcsön időszaki fölhasználásáról havanként beszámoljon — A kormánytól elvárja, hogy a közállapotokat megjavítja és a hitelproblémát megoldja ban élő lakosainak legújabb, most elkövetkezendő kálváriajárását. Amikor B r ó d y Ernő bizottsági tag megrázó módon érzékeltette a közgyűlésen a Su- hajda-telep rémségeit, a Fővárosi Hírlap bőségesen foglalkozott ezzel a fertelemmel. Azóta — sajnos — a hivatalos apparátus további vesztes ütközeteket vívott -meg Suhajda úrral, akit talán nem kell bővebben jellemezni, csak el kell mondanunk, hogy a mai lakáshiányban volt szive felmondani kétszázhatvanöt lakónak, akik közül száznak május elsején, a többinek május közepén kellett volna elhagyni emberlétüket megcsuíoló Suhajda-telepi odújukat. El kellett volna hordozkodniok. De hova? A kéts-égbeesés sikolya volt tehát a szociálista szónok felhívása a pénteki közgyűlésen és megrendült mindenki. amikor megkérdezte: ki vállalja ezért a felelősséget? Itt következett Ripka Ferenc szerepe. Az ő szive az első fájdalmas hangra rezonált és a szociálista szónok még be sem fejezte beszédét, már cselekvésre tökélte el magát. Nem szónokolt, nem ígért, nem fogadkozott, hanem fölkelt az elnöki székből és rohant a népjóléti miniszterhez, aki hasonlóan igaz embernek bizonyult, mint amilyen Ripka Ferenc. A közgyűlés? Majd elintézik az urak a maguk dolgát, itt háromszáz ember hajlékáról, családi otthonáról, tűzhelyéről van szó. Ez több mindennél. Ez több a legfontosabb érdeknél is, mert nem szabad megesnie a . szégyennek, hogy kétszázhatvanöt családot ki lehessen tenni, akárcsak a nyomortanyáról is. Egy igaz polgár és egy igaz pap állottak szemben egymással és nem a főpolgármester esdekelt a miniszterhez. És amidőn, alig egy óra elmúltával Ripka Ferenc visszatért a közgyűlés elnöki székébe, spontán tört fel a helyeslés és az elismerés, amikor bejelentette, hogy a miniszter, amaz igaz pap, a Suhajda-telepről. egyetlen lakót nem enged kilakoltatni, amig nem lehet őket máshol elhelyezni. De nem állottak meg itt, hiszen a törvénynek mindig lehetnek rései és mindig akadhatnak Suhajdák. akik ezeken a réseken kibújni szeretnének. A miniszter és a főpolgármester tehát megállapodtak, hogy hasonló súlyos esetekre felkészülve, a főváros és a kormány A főváros multheti közgyűlésén, a beruházási Programm tárgyalása során, E r e k y Károly hosszabb beszédben akarta álláspontját kifejteni. A pártközi megállapodás azonban úgy intézkedett, hogy a tárgyhoz csak két szónok s-zólhatott hozzá, Ereky Károly beszéde tehát elmaradt. Fölszólalásának tárgyát, gondolatmenetét azonban a Fővá- rosi Hírlap számára irt igén érdekes és a kérdést minden oldalról megvilágító cikkében ismerteti: A külföldi kölcsön fölvételénél a legfontosabb szempont az, amelyet a tárgyalások folyamán több szónok ki is fejtett, hogy az uj kölcsön kamatszolgáltatása és évi törlesztése ne jelentsen uj megterhelést, hanem olyan rentábilis beruházásokra fordittassék, amely az amortizálás kamatait és az invesztíció jövedelmezőségét biztosítja. Mivel ennek a tervnek a megvalósításához bizonyos ellenőrzés feltétlenül szükséges, a magam részéről azt a javaslatot akartam tenni, hogy az uj külföldi kölcsön fölhasználásának módjáról, valamint a folyószámlán kezelt összegek miként való kamatozásáról a tanács havonként beszámolni tartozik a pénzügyi bizottság tizenkettes albizottságának, viszont az albizottság három havonkint tegyen összefoglaló jelentést a törvényhatósági bizottság- közgyűlésének, természetesen a pénzügyi bizottságon keresztül. Ezt azért tartom szükségesnek, nehogy előfordulhasson az, ami annakidején a Gellért- szállónál megesett, hogy t. i. négymillió előirányzott költség helyett tizenkétmillióba került a felépítés. Ennek a javaslatomnak természetesen szankciót is akartam adni, mert tapasztalásból tudom, hogy a közgyűlési határozatokat a tanács nem szokta feltétlenül figyelembe venni és sok esetet is tudnék felsorolni, amikor a tanács az egyhangúlag hozott közgyűlési határozatokra egyáltalán nem reagált. Egy másik fontos feladata lett volna beszédemnek, hogy megvilágítsa: miért nem akarnak egyes üzemek kölcsönt fölvenni? Wolff Károly bizottsági tag ugyanis azt a 'kijelentést tette a pénzügyi bizottságban és a közgyűlési teremben, hogy tudomása szerint a BE5ZKÁRT és az Elektromos Művek a kölcsönt mellőzni kívánják. Nekem erről hivatalos tudomásom is van, mert maguktól Deutsch Lajos és , S z t r o k ay István vezérigazgatóktól hallottam, hogy a vezetésük alatt álló üzemek számára szükségtelennek tartják a kölcsön felvételét. Tisztában vagyok azzal, miért nem tartják szükségesnek a vezérigazgató urak a kölcsönt. Nekik kényelmesebb az üzemek bevételéből befolyó feleslegeket, nyilvános pályázat kiírása nélkül, suba alatt, a fővárosi törvényhatósági bizottság tudta, akarata, beleegyezése nélkül beruházni, mint a kölcsönből fölvett pénzt fordítani invesztícióra, amikor a nagy nyilvánosság előtt megy végbe a közmunkák kiadása. A közgyűlésen ki akartam fejteni, hogy törvénytelennek, jogtalannak, sőt büntetendőnek tartom, hogy az üzemek a közgyűlés elkerülésével, titokban beruházásokat eszközöljenek. mert erre semmi néven nevezendő jogaik nincsenek. Tisztában vagyok azzal, hogy Wolff Károly nem azt a rendszert akarta védelmébe venni, amelyet Deutsch és Sztrokay vezérigazgatók inauguráltak, hanem csak arra a tényre hivatkozott, hogy az üzemek maguk nem akarnak kölcsönt fölvenni. Tehát éppen ezért, mert az üzemek igazgatói szembe kívánnak helyezkedni a józan ésszel, azzal a józan közgazdasági törvénnyel, hogy beruházásokat csak hosszú lejáratú hitelekkel szabad eszközölni, — azt akartam javasolni a közgyűlésen, hogy az összes fővárosi üzemek köteleztessenek jelentéstételre hatvan napon belül, mennyi volt összes eddigi tőkebefektetésük, invesztíciójuk és nevezzék meg egyidejűleg azokat a felhatalmazásokat, amelyek alapián ezek a beruházások megtörténtek; ^amennyiben pedig hatvan nap múlva a választ meg nem adnák, az illető üzem igazgatója fegyelmi eljárás alá vonandó. Azt hiszem, hogy most, amikor csak olvasnak róla, nagyon örülnek az üzemvezető urak, hogy beszédem elmondására nem került sor. De ez még nem jelenti azt, hogy valamely következő közgyűlésen ezt a javaslatot meg ne tegyem. Mindenekelőtt azonban a pártokkal elő fogom készíteni a dolgot, hogy amennyiben lehetséges, javaslatom egyhangúlag szavaztassák meg. Beszédeit! további során azzal a problémával akartam foglalkozni, hogy a külföldi kölcsönnel szemben elhangzott egy rendkívüli komoly érv, amelyet mérlegelés tárgyává kell tennünk. Ez az argumentum az volt, hogy nagy tőkéket csak akkor szokás beruházni, amikor biztos a fogyasztás. Már pedig a mai lefelé menő és napról-napra romló közgazdasági viszonyok mellett veszedelmes dolog
