Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-06 / 1. szám
Tizenötödik évfolyam Ara 3000 kor. Budapest, 1926 január 6 " ^ r il i * f rf I» liíl * 1]>1 *1 í llVi ^ 1 í ! Ltí Jíl? i I r 1 Vílj! 1 Előfizetési árak: Egész évre 20 pengő = 250.000 kor. Félévre 10 pengő = 125.000 kor. ÁLLANDÓ MELLÉKLET: GAZDASÁGI HÍRLAP VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP f* ——* rSLELŐS szerkesztő DAC SÓ EMIL ■ni — ~r——~i ii—■» tmmm i»i m >i.i i in>i— ii~iil rtrTr^M----ír—1—— Me gjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Postatak. csekk-számla: 40.424 Telefon: 137—15 szám Az uj esztendő komoly, szép és boldog reményekkel indul. Valahogy úgy érzi ennek a városnak minden lakója, hogy befejezése felé közeledünk a hosszú szenvedésnek és kemény nélkülözéseknek. Ha szemiigyre vesszük az eseményeket, 'az idők pulzusán tartva kezünket, érez- nünk kell, hogy ezek a reménységek nem szűkölködnek realitások nélkül. Egy esztendő tanulságai állanak előttünk és ezek a tanulságok arra mutatnak, hogy Budapest vezetői és Budapest népe egyformán lehi-ggadt kedélyekkel, szivében az alkotó munka vágyával, megtisztult az elmúlt, rut idők minden betegségétől. Több. mint egy évtizede annak, hogy jött a pusztítás szele, azután jött a vihar, jött a fergeteg és több, mint egy évtizede nem alkottunk, nem teremtettünk semmit. Ember, vagyon, intézmények és ideálok pusztultak ez alatt az évtized alatt, de volt miből pusztulni, mert Budapest gazdag és boldog város volt. Most, hogy lezáródni láttuk a szenvedések és nélkülözések szomorú decenniumát,-álmainkban azok az idők elevenednek meg, amelyeknek szép és gazdag napjait derékbetörte a pusztítás. Amikor ez a város boldog ujesztendőt kíván önmagának, nem kívánhat szebbet, minthogy az alkotó és épitömunkának ama napjai elevenedjenek meg újra, amelyeket akkor éltünk, amikor a háború kitört. Vágyó szemmel és vágyó lélekkel tekintünk ■vissza ezekre az időkre. Segítségünkre van ebben a visszaemlékezésben az a tizennégy vaskos kötet, amelynek utolsó oldalait a múlt héten irtuk tele. Ezzel az újságszámmal, amelyet most kap az olvasó kezébe, a Fővárosi Hírlap tizenötödik évfolyamát nyitjuk meg. Nem a magunk munkájáról akarunk most beszélni, de ebből a tizennégy kész kötetből az emberi érzések páratlanul változatos skálája zeng felénk. Budapest félszázados történetében ez a tizennégy esztendő a legmozgalmasabb és legváltozatosabb. A boldog haladás önbizalomtól nyugodt szava mellett, a szenvedések jaja és a nincstelenség fogcsikorgása váltogatják egymást. Amikor tizennégy esztendővel ezelőtt elkezdtük írni ezt az újságot, azt mondhatnánk, Budapest fejlődése a kulminációs ponton állott. Az a gyönyörű lendület, amelyet egy nagy polgármester valóságos költői fantáziája dirigált, az alkotások egész sorával vitte előre ezt a várost. Az a pár esztendő, amely a háborút megelőzte, Budapesten az ásó és n kalapács zenéjétől volt hangos. És amikor ezeknek a napoknak az alkotás, az építés napjainak történetét felütjük a Fővárosi Hírlap lapjain, el- ámulva látjuk és elcsodálkozunk magunkon, hogy még ezeknek az időknek számára is volt kritika és gáncs a városházi krónikás tollában. Milyen furcsa, hogy felelőssé kellett tennünk a városházát, mert drága volt a tojás, amelyet két krajcárért adtak. Felelőssé kellett tenni az illetékes tényezőket, mert tíz esztendőben egyszer negyedórára kialudtak a villanylámpák. Kemény szavakkal követeltük a közlekedés, az egészségügy, a városrendezés, az ut- és a csatornaépítés, meg a többi munka tempójának meggyorsítását. Ma megcsóválja az ember a fejét és nemi tudja, hogyan lehetett ilyen telhetetlen a múlt, amely dúskált a boldogságban és a gazdagságban. De jött a keserű decennium. Az ásó nem ásott többé fundamentumot, a kalapács nem vert be szöget és lehullott a munkáskézből a vakolókanál is. Vér, nyomorúság és áldatlan gyűlölködés lett az emberiség uralkodó planétája. Elmúlt a háború is, de megfertőzte az emberi lelkeket, mert az. ami a háború elmúltával kezdett pusztítani, förtelmesebb és szégyenteljesebb volt, mint maga a háború szörnyű vérontása. Nem az elvek harca volt az,, amely forradalmakat, zavarokat, kilengéseket és a gyűlölet orgiáit hozta ránk. Az elvek küzdelmét szavak és, betűk csatáin intézi el a kulturált emberiség. Ami itt folyt, az nem volt más, mint a gyilkos háború által megfertőzött emberi lélek elvadult őrjöngése. És nem volt elég, hogy akadtak orvosok, akik ennek a szörnyű betegségnek gyógyszerét megtalálták. Ezeknek az orvosoknak bánni is kellett tudni a beteggel. Szerencsére ilyen férfiak is akadtak és az utolsó esztendők alatt sikerült is Budapest népének kihevernie szörnyű nyavalyáját. Joggal mondhatta el Ripka Ferenc főpolgármester a kormányzót üdvözlő beszédében, hogy a ma jobb, mint a tegnap volt és még szebb lesz a holnap. Jólesett szájából hallanunk, hogy Budapest törvényhatósága komoly megértéssel termelő munkához fogott, ezt a munkát egész erejével Az. ujesztendö alkalmából a Fővárosi Hir- 1 a p munkatársa felkereste Ripka Ferenc főpolgármestert és megkérte, hogy nyilatkozzék az 1926. esztendő kilátásairól. Nagyfonío,sságunak tartjuk a főpolgármester válaszát, mert hiszen ez az esztendő az, amelyet a főváros most már minden melléktekintet nélkül, teljes egészében az alkotómunkának szentelhet. Az elmúlt esztendőben a választási harcok után rá kellett szoktatni a pártokat arra, hogy Budapest érdekében a legszélső lehetőségig kikapcsolják a kommunális életből a ■ politikát. Azt mondhatnánk, össze kellett hangolni a közgyűlés pártjait arra, hogy alkotómunkát végezzenek Budapest érdekében. Ez a munka sikerült és Budapest minden polgára őszinte szívvel reméli, hogy ez a,z összehangolódás, ez a1 közös munkára való készség az elmúlt év végén csakugyan meg is született. Most már az 1926. esztendőben sem a politika, sem a világnézeti harcok, sem a gyűlölködés átka nem lehet akadálya annak, hogy végre Budapest törvényhatósági bizottsága megoldja mindazokat a nagy kérdéseket, amelyeknek élén az építkezés megkezdése, a munkaalkalom teremtése és a költségvetés rendbehozatala állanak. Az alkotó munka megkezdésének előfeltételeit legnagyobb részben Ripka Ferenc főpolgármester teremtette meg. Ezért fordultunk hozzá azzal a kérdéssel, hogy mi a prognózisa az ujesztendö számára. A főpolgármester a következőkben válaszolt: — Prognózisom: a munka. A teendők óriási halmaza vár megoldásra, mégpedig olyan teendőké, amelyek túlnyomó része gazdasági' természetű. Ezeknek a kérdéseknek előterjesztése és megvitatása most folyik egyrészt a tanácsi ügyosztályokban, másrészt a tizenkettes bizottságban és főleg az egyes szakbizottságokban. — A gazdasági élet szempontjából, természetesen azok a kérdések a legfontosabbak, amelyek a munkanélküliséggel vannak összeköttetésben. Azokat a problémákat kell legelőször megoldani, amelyekkel a munkanélküliségen segíteni lehet, amelyekkel munkaalkalmat nyújthatunk. Természetszerűleg legelsősorban az építkezésre gondolok, mert ez a legsürgősebbben megoldandó feladat. támogatja a kormány és igy hat gyógyítóiig a főváros egészsége iaz egész nemzetre. Boldogok vagyunk, hogy az ujesztendö alkalmával a Fővárosi Hírlap tizenötödik kötetének első lapjára odaiktathatjuk a főpolgármesternek ezt a vigasztaló, megnyugtató, minden reménységre feljogosító megállapítását. Szebb ujesztendőt nem lehet ennek a városnak kívánni, mintha csakugyan egész hittel hisszük, hogy újból elérkeztünk az alkotó és épitőmunka ama kapujához, amelyet egy évtizeddel ezelőtt rideg és durva kézzel csapott be előttünk a pusztítás. A kard. a puska, az ágyú ma már csak egy fájdalmas múlt emlékei. A mérgezett tőr, a fertőzött szó és a gummibot helyett pedig Budapest népének kezébe újra odaálmodjuk az ásót, kalapácsot és vakolókanalat. Budapest népének ezen az ujesztendőn azt kívánjuk, hogy a Fővárosi Hírlap eme tizenötödik kötetében ugyanolyan kritikával illethessük Budapest vezetőit, mint amilyen kritikával illettük abban az első kötetben, amelyet tizenöt esztendővel ezelőtt kezdtünk meg irni. Úgy legyen! — Ezeket a terveket és készülődéseket minden párt a legnagyobb komolysággal és eréllyel támogatja, amiből arra következtetek, hogy ennyi akarással, ennyi buzgalommal és a szükséges harmóniával minden akadályt el tudunk majd hárítani az útból. — Serényen folyik az uj költségvetés előkészítése is és ezek a tárgyalások fogják lefoglalni az időt az év elején, úgy a pénzügyi bizottságban, mint a közgyűlésen. Ezzel kapcsolatosan a legfontosabbnak tartom azt a kérdést, amely a főváros gazdasági politikájának szempontjából úgyszólván életkérdés: és ez a deficitmentes költségvetés biztosítása. Azt remélem,, hogy ez a példátlanul fontos kléídés még ennek a hónapnak folyamán ki fog alakulni. — A pártok megértő együttműködése tekintetében nincsenek aggályaim, mert a közgyűlés valamennyi pártját a közönség érdekeinek bölcs mérlegelése vezeti. Ezután megkérdeztük a főpolgármestert a kenyérgyárban folyó vizsgálatról, aki ebben az ügyben a következőket mondotta: — A kenyérgyári vizsgalat egyelőre folyamatban van és igy annak eredményéről természetesen csak akkor nyilatkozhatok, ha már magam is ismerni fogom ennek a vizsgálatnak az eredményét. Egyelőre azonban nyomatékosan hangsúlyozom, hogy ez a vizsgálat nem az ügyosztályt vezető tanácsnok személye ellen irányult. A vizsgálat tulaj donképeni célja a gyár adminis’ztráoiójának felülbirálálsa, mégpcdiigl abból az alkalomból, hogy 'az ismeretes vonatkozásban panaszok tétettek a gyár ellen. Megemlítettük a főpolgármesternek hogv a státusrendezés ellen bizonyos kategóriákban panaszok merültek fel. — A státusrendezés — mondotta a főpolgármester — most van tárgyalás alatt a belügyminisztériumban ési a pénzügyfminisztériumban. Remélhetőleg a jövő héten ezek a tárgyalások befejezést nyernek. — Az elégedetlenségről nincs tudomásom és egyébként sem tartoznak rám az egyes kategóriák speciális ügyei. Ripka Ferenc: „Az ujesztendö prognózisa: a munka“ dsf’atftrAnles költségvetése Sesz Budapestnek — Ripka Ferenc főpolgármester tsz építkezésről, a költségvetésről, a pártok együtt- működéséről, a kenyérgyári vizsgálatról és a siátusrendezésről —
