Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-08-05 / 30-31. szám

Budapest, 1925 augusztus 5. 5 A csarnoki és piaci árusok feljajdulása az árusítást szabályozó rendeletek és határozatok miatt 1200 árus gyűlése a régi képviselőházban 9 9% A. tanács úgy lát szik belefáradt abba a terméket­lenségbe, amelyet a kurzus alatt kifejtett, vagy talán úgy gondolkodik, hogy ö már öreg testület az aj közgyűléshez képest, ám ha van uj seprő a háználseperjen az, hiszen az uj seprő mindig jól seper. Mi legalább úgy tudjuk, hogy a tanácsnak is van kez­deményező joga, sőt legelső sorban a tanács­nak lenne kötelessége meglátni és megérezni azt, hogy mire van szüksége a főváros kö­zönségének, vagy hogy milyen bajokat kel­lene elhárítani. Ám újabban állandóan azt tapasztaljuk,, hogy a közgyűlés egyes párt­jaira hárul a feladat, hogy észrevegyék mi­lyen veszedelem fenyeget például a házbér­nek egy összegben való követelése révén. A tanács ilyenkor azután szépen összeül, be­szélgetnek és pipáznak egy kicsit és végül elhatározzák, hogy helyeslik, amit a bizottság határozott. Olyan szép társaság igy együtt ez a tanács, hiszen együtt ülnek valamen­nyien: Dobzse László ur, fíató Pál ur és Fej­bólintó Bálint ur. Mit is csinálnának ők egye­bet, minthogy késedelmesen is, de hozzájárul­nak minden jóhoz és kényelmesen, nyugodtan emésztenek tovább. Szerencsére társuk is akad ebben a munkában: régi szövetségesük a Wolff-párt, hasonlóan cselekszik. Ök is megvárják, amig mások észreveszik, hogy a házbért még sem lehet talán egy összegben fizetni. Akkor aztán összeülnek és úgy talál­ják hogy nekik is illik ezért küzdeni, szóno­kot állítanak, aki a bizottságban elkeseredett dikcióval magyarázza a szegény pesti pártái sorsát, amelyet azonban öt esztendeig nem igen igyekeztek megjavítani. Csodálatos: a tanács és a kurzus még mindig milyen szé­pen hasonlítanak egymáshoz. Húsz százalékkal szállították le a kenyér árát, de Bndapesen az élet még ma is száz százalékkal drágább, mint volt béke idején. Akik tisztán látták a gazdasá­gi leromlás eljövetelét, tudatában voltak annak, hogy az összeomlás a kenyér hiányánál és a kenyér drágaságánál kezdődik. Az orvos­ságot is itt kell tehát valahol keresni. Ugy- látszik elérkeztünk a ponthoz, amikor nem a gazdák, nem a pékek, de maguknak a viszo­nyoknak az alakulása már meg is találta ezt az orvosságot. Az orvosság kétségen kívül jó, csak Budapest népe úgy veszi észre, hogy az adagolás túlságosan kicsi. Friedrich István világ életében snajdig gyerek volt és nem igen szokott törődni az úgynevezett politikai re- zónnal és egyéb szamárságokkal. Ezúttal is huszárosán cselekedett, érzékenyen végig vágott a saját pártján és kecses pukedlit csinált balodul felé. Érdekes ember ez a Friedrich István, jó leveli béka lett volna be­lőle, mindig megérzi az idők változását, mindig tudja,.hogy merre kell orientálódni és ha egy-egy rozoga szekérhez oda is köti a maga sorsát, a kellő pillanatban mindig le is tudja azt onnan öklözni. Talán nincs keresett ág, mely több üldözésnek, szekatúrának lenne kitéve, mint a pesti csar­noki és piaci árusok. A paraziták egész lé­giója élősködik rajtuk, rágja a húsúkat, szívja a vé­rüket és megnehezíti exisztenciájukat. A csarnoki és piaci árus megélhetése még akkor is kétséges lenne, ha ilyen élősdiek nem kerülgetnék és nem kényszeritenék arra, hogy a szekatúrákból ki­folyóan minduntalan a hatósághoz forduljon, akár azért, hogy ott védelmet keressen, akár pedig azért, hogy az alaptalan vádaskodások és feljelentések miatt feleljen az erőszakos feljelentésekre. Nen lehet csodálni, ha a csarnoki és piaci árusok nem tudták tovább tűrni ezt az állapotot és hangot adtak jogos elkeseredettségüknek. Vasárnap délután mintegy 1200 csarnoki és piaci árus gyűlt össze a régi képviselőházban, hogy fel- jajduljon és a főváros közélelmezési bizottságától sérelmeik orvoslását és az árusítást szabá­lyozó rendeletek megváltoztatását követelje. S t r u c z k y Sándor elnök megnyitójában ismer­tette az összejövetel célját, röviden rámutatott a csarnoki és piaci árusok bajaira és általános he­lyeslés között annak a nézetnek adott kifejezést, hogy az állapotok megváltoztatása nélkül lehetet­len ezt az iparágat tovább folytatni. Ezután L a c z k ó Sándor titkár foglalkozott a régi rendeletekkel, amelyeket 30 évvel ezelőtt bocsátottak ki és amelyek ma már teljesen alkal­matlanok arra, hogy úgy a piaci kereskedelem, va lamint a vásárlóközönség érdekeit megvédelmezzék. Ezek a rendeletek, valamint az uj tanácsi határo­zatok viszás intézkedései lehetővé teszik, hogy a vidéki álkereskedők és áltermelők a leg­súlyosabban megkárosítsák a legális piaci kereskedelmet. A szónok ezután rátért az úgynevezett „bátyusokra“, akik nem fizetnek helybért, se forgalmi adót, mig a legális árusokat tizennégyféle adó terheli. Eré­lyes hangon és általános helyeslés közt követelte, hogy a vidékről hozott tejet és tejfölt ne utólag vizsgálják meg, hanem még mielőtt a fogyasztó kezébe kerül. Nagy tájékozottsággal kimutatta, hogy az egyre növekedő csecsemőhalandóságot ezek a bátyusok okozzák tejhamisitásaikkal, mert köztudo­mású, hogy a bélhurutot és más súlyos gyermek- betegséget leginkább a hamisított tej okozza. Dr. Rosenák Miksa orvos, fővárosi bizott­sági tag, mint orvos megerősítette azt, amit az előtte szóló a tejhamisitás következményeiről mon­dott és megígérte, hogy a csarnoki és piaci árusok követeléseit a közélelmezési bizottságban támogatni fogja. Belopotoczky Kálmán a Fiiszerkeres- kedők Országos Egyesületének, Holländer Jenő pedig a Kézműves és Kisiparosok Országos Szövet­ségének együttérzéséről biztosította a gyűlés részt­vevőit. B r ó d y Ernő szólalt fel ezután. — Lehetetlen állapot — mondotta Bródy —, hogy egy 1896-ban kelt rendelet szabályozza még ma is a csarnoki és piaci forgalmat. Úgy látszik, az illetékesek nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy harminc év óta megváltozott a gazdasági élet és megváltozott az élet lehetősége is. Hát létezett-e például 1896-ban a mai gazdasági élet legnagyobb rákfenéje: a forgalmi adó? Elég volt a handaban- dázó, szónokló Budapestből, most az alkotó, dolgozó Budapest korszaka következik. Rövidesen össze fogjuk hívni a közélelmezési bizottságot, hogy a piaci árusok jogos kö­veteléseit megvalósítsuk. Nagy szenzációt, de egyben jogos felháborodást is keltettek azok a leleplezések, amelyekkel Dar­vas Ferenc törvényhatósági bizottsági tag állott elő. A szónok általános megbotránkozás között em­lékezett meg arról, hogy a miniszteri rendelettel és tanácsi határozattal ellentétben a forgalmi ellen­őrök gyárilag állítják elő az őstermelői igazolvá­nyokat, amelyek lehetővé teszik, hogy bárki, aki ezen igazolványok birtokába jutott, forgalmi adó és helypénz fizetése nélkül árusíthasson. Kovács Béla piaci árus az egyszerű ember megkapó közvetlen­ségével tárta fel azokat a bajokat, amelyeket ö, mint piaci árus nap-nap után érez, s amelyek nemcsak az ő, hanem kartársainak is bajai. Végül dr. C s á n y i Miklós, a csarnoki és piaci árusok ügyésze mon­dott hosszabb beszédet, amelyben Darvas adatait kiegészítette azzal, hogy nemcsak a forgalmi ellen­őrök, egyes fővárosi iskolák is állítanak ki ősterme­lői igazolványokat. Volt rá eset, hogy villamos­kalauzt és foglalkozásnélküli egyéneket neveztek ki ilymódon őstermelőkké. Ezután élesen bírálta az államvasutak tarifapolitikáját, amely nagyon is elő­mozdítja az élelmiszerek drágaságát. Mint jellemző példát, felemlítette, hogy amig Szentesen 1,100.000 koronáért adnak el egy mázsa káposztát, ezt a vas­úti tarifa, vám és helypénz 2,100.000 koronára drá­gítja. A gyűlés ezután egyhangúan és nagy lelkese­déssel elfogadta az eléje terjesztett határozati javas­latot és a legnagyobb rendben szétoszlott. Kilakoltatják a Keresztény Községi Párt klubját a Szent István-téri elemi iskolából A „Fővárosi Hírlap“ julius 8-i számában szó- vábette, hogy a Keresztény Községi Párt klubjait is­kolákban helyezik el, mig ezzel szembein a főváros kénytelen magánbérházakat kibérelni, hogy azokban iskolákat élsi .tanfolyamokat helyezzen el. Ezzel kap­csolatban követeltük, hogy a főváros lakoltassa ki az iskolákban elhelyezett politikai klubokat és adja vissza a lefoglalt iskolarészeket eredeti rendelteté­süknek, ami nemcsak azért szükséges, mert az is­kolába igy átszivódik a politika, hanem szükséges azért is, mert a fővárosnak rengete® pénzéibe kerül, hogy bér házakban helyezi el az iskolákat. Tudva­lévő ugyanis:, hogy a Keresztény Községi Párti nem fizet annyit lakbér cimén. az általa igénybe vett he­lyiségekért, mint amennyit a főváros költ lakbérre, hogy a tanköteles gyermekeiket és az egyes tanfo­lyamokra jelentkező tanulókat elhelyezhesse;. Elégtétellel állapítjuk meg, hogy felszólalásunk­nak megvolt a kívánt hatása, amennyiben a főváros tanácsa elhatározta, hogy a Szent István téri iskolából kilakoltatja a Keresztény Községi Párt klubját, ahol a kilakoltatás után újból a tanítás kap otthont. Ugyanilyen elégtételünkre szolgál, hogy a fővá­ros fejtegetéseink kapcsán méltányosnak találta a Vaskeneskedők Egyesületének azt a kérését, hogy a főváros adja vissza az egyes illetnek a saját házát, amelyet a főváros élvekkel ezelőtt iskolai célokra kibérelt. Még az idei ősszel visszakapják a vas­kereskedők vadászutcai házukat ,s most már megva­lósul zz a tervük, hogy ebben a házban klubot és kiállítási csarnokot rendezzenek be. Amikor ezeknek a követeléseknek teljesítését sürgettük, ugyanakkor megemlékeztünk arról is, hogy ui főváros a Vilmos császár-ut 58. szám alatti bérházban is tanfolyamokat rendezett be s az itt bérelt lakosztályokat a háztulajdonosi többszöri ké­rése elleniére se akarta a háztulajdonos rendelkezé­sére bocsátani. E lakosztályok felszabadítása 10—12 megüresedett lakást jelentene Budapestnek, ami ugyan nőm nagy szám, die a, mai' lakásviszonyok kö­zött mégis eleget jelent. Reméljük, hogy most. ami­kor a főváros megkezdte a politikai kluboknak az iskolákból való kitakarítását, valamelyik kitakarí­tott iskolában talál annyi helyet, hogy oda áttele­pítse a Vilmos császár-uti bárházban levő tanfolya­mokat. Ezt a reményünket arra alapozzuk, hogy a városházára u j szellem vonult be és ez a szellem tudatában van annak, hogy egy épület, mely a fő­város összpolgárságának adófilléreiből épült, nem adhat otthont semmiféle politikai pártnak, mert nem szegődhetik semmiféle pártnak a szolgála­tába. Az iskola szolgálja a kultúrát, de ne a politi­kát, és kiváltképpen nem azt a politikák amely csak kárt tudott okozni a fővárosnak. NAGY MENYHÉRT polgári és katonai szabóság Budapest, IV., Kecskeméíi-u. 9, félem. (a Calvin-tér közelében) • Telefon: József 104—25 99 ERICSSON «fi MAGYAR VILLAMOSSÁGI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG EZELŐTT : DEOKERT ÉS HOIVIOLKA — BUDAPEST Gyári: Villámhárító-, rádió-, telefon-, íáviró- és mindenféle jelzőkészülékeket Szerei és elad : Erős-, gyengeáramú b e- rendezésekhez tartozó minden anyagot. Röntgen - berendezések, Quarzlámpák, dialhermiás és az összes villamos o vosi készülékek és azok kellékei Koch & Sterzel r.-t. Drezda, vezérképviselete Telefonszámok: 28-09 és József 96-62.

Next

/
Oldalképek
Tartalom