Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-06-17 / 24. szám

2 ^ívdhc^Jííj^p Budapesti, 1925 juntas 17. Kik lesznek tagjai a hat legfontosabb bizottságnak A szerdai közgyűlésen az összes pártok közös listával szavaznak A Ripka Ferenc kormánybiztos elnöklésével megtartott pártközi konferenciákon teljes megegye­zésre jutottak a pártok abban a tekintetben, hogy a hat legfontosabb, úgynevezett közjogi bizottságok­ban milyen számarányban vesznek részt az egyes pártok. A pártok azután a maguk kebelében kijelöl­ték személy szerint az egyes bizottságok tagjait és ezeket a jelöléseket beszolgáltatták Ripka Ferenc kormánybiztosnak. A kormánybiztosság eme jelölé­sek alapján már összeállította az egyes bizottságok leendő listáját. A szerdai közgyűlésen csak az igazoló választmány és a szavazat­szedő küldöttség tagjait választják meg. Úgy a szerdai, mint a későbbi közgyűlésen az összes pártok közös listával sza­vaznak és igy ennek az öt bizottságnak megvá­lasztása minden valószínűség szerint egyhangú lesz. A listákat az egyes tagok pártállásának megjelö­lésével a következőkben közöljük:. Az igazoló választmány tagjai: Biró Dezső (szoc. dem.), dr. Fábián Béla (dem.), dr. Gaár Vilmos (egys. polg. párt), dr. Csepreghi Hor­váth János (Wolff-p.), dr. Joanovich Pál (Wolff-p.), dr. Kis Jenő (szoc. dem.), dr.Keönch Boldizsár (dem.), dr. Verebély Jenő (Wolff-p.). Elnököt a kormánybiztos nevez ki és a közgyűlésen hozza nyilvánosságra. A központi választmány tagjai: Dr. Ambrus Gyula (Wolff-p.), dr. Baránszky Gyula (egys. polg. párt), Buday Dezső (Wolff-p.), dr. Bozóky Ádám (Wolff-p.), Blaskó Arthur (szoc. dem.), Bresztovszky Ede (szoc. dem.), Büchler József (szoc. dem.), dr. Bródy Ernő (dem.), Ehrlich G. Gusztáv (dem. blokk), Farkas István (szoc. dem.), dr. Gonda Béla (szoc. dem.), Glücksthal Samu dr. (szabadelvű), dr. Hajdú Marcell (dem.), llovszky János (Wolff-p.), dr. Joanovich Pál (Wolff-p.), dr. Kozma Jenő (egys. polg. párt), dr. Lakatos Géza (Wolff-p.), Pakots Jó­zsef (dem.), Perczel Béla (Wolff-p.), Propper Sándor (szoc. dem.), Pászthy János (Wolff-p.), dr. Szőke Gyula (Wolff-p.), dr. Vázsonyi Vilmos (dem.), Zsom­bor Géza (dem.). Kijelölő választmány tagjai: Farkas István (szoc. dem.), dr. Vázsonyi Vilmos (dem.), Wolff Károly (Wolff-p.). További három tagot a kormány- biztos fog kinevezni. A szavazatszedö küldöttség tagjai: Kakujay Károly elnök (dem.), dr. Verebély Jenő alelnök (Wolff-p.), Angyalffy Sándor (dem.), dr. Ba­ránszky Gyula (egys. polg. párt), Brunecker Lajos (Wolff-p.), Csillag Ferenc (szoc. dem.), Deák Lajos (szoc. dem.), dr. Kabakovics József (Kossuth-p.), Nagy Ferenc (Wolff-p.), Nessi Gyula (szabadelvű), PerndI Flóris (Wolff-p.), Sajó János (egys. polg. párt). A közigazgatási bizottság tagjai: Dr. Baracs Marcell (dem.), dr. Benedek János (dem.), dr. Csilléry András (Wolff-p.), dr. Gaár Vil­mos (egys. polg. párt), Hann Arnold (dem.), dr. Kozma Jenő (egys. polg. párt), dr. Györki Imre (szoc. dem.), dr. Lázár Ferenc (Wolff-p.), Peyer Károly (szoc. dem.), Platthy György (Wolff-p.). A külföldi kölcsönt tárgyaló bizottság tagjai: Dr. Bárczy István (dem. blokk), dr. Bedő Mór (dem.), Ereky Károly (egys. polg. párt), dr. Éber Antal (dem. blokk), dr. Ernszt Sándor (Wolff-p.), dr. Glücksthal Samu (szabadelvű), dr. Kozma Jenő (egys. polg. párt), dr. Joanovich Pál (Wolff-p.), dr. Platthy György (Wolff-p.), Wolff Károly (Wolff-p.), Peidl Gyula (szoc. dem.), Peyer Károly (szoc. dem.). Tanulmányok a városigazgatás köréből Székesfővárosi gázmüvek A főváros egyik legnagyobb üzeme, leghatalma­sabb boltja a gázmüvek, mely 18.68 millió aranykoronás büdzsével dolgozik és évenkint közel százmillió kö bm éter gázt gyárt, hogy Budapest világitó-, fűtő- és erőszük­ségletének jórészét ellássa. Valamikor, nem is túlságosan régen, még erős propaganda kellett hozzá, hogy „főzzünk gáz­zal“; ma már propaganda nélkül is gázzal főz egész Budapest, sőt a háztartások nagy serege a főzésen kívül fűtésre is a gázt használja. A gépek hajtásá­ban is egyre erősebb szerep jut a gáznak és ezek mellett jelentőségben egyre vészit a világítás terén elért pozíciójából. A gázgyártás az első nagyfontosságu bérbeadott monopólium volt, amelyet nagy harcok után és nagy áldozatok árán szerzett vissza a fővárosnak a — Bárczy-re- z s i m. Ötvennégy esztendeig az Osztrák Lég- szesztársulat bérelte a fővárostól a gázgyár­tás monopóliumát és ez az értékes monopólium iga­zán keveset hajtott a városnak, ami abból is ki­tetszik, hogy még az utcai világításért is fizetni kel­lett. Bárczy István mindjárt polgármesterségének elején megindította a harcot a monopólium vissza­szerzése érdekében. Nem volt könnyű ez a harc, mert nagy koncról lévén szó: az osztrák rész­vényesek nem kímélték a fáradságot és a pénzt, hogy Bárczy István meg­váltási akcióját meghiúsítsák és az 1910 végén lejáró szerződés helyett uj szerződést csikar­janak ki a főváros törvényhatósági bizottságától. Ebben a harcban azonban a főváros közönsége, a főváros érdeke győzött; Budapest 20,267.064 aranykoronáért megváltotta és 1910 decemberében házi kezelésbe vette a gáz­müveket. Bárczy István a közgyűlés demokrata és kapitalista voksaival kommunizálta a gázgyárat. A közgyűlés az első siker eredményeinek a biz­tosítása érdekében a legzseniálisabb, legmegfelelőbb embert választotta meg a gázgyár vezérigazgató­jául. Ez a zseniális ember az Osztrák Légszesz- társulat vezérigazgatója: dr. Heltai Ferenc volt. Heltai már nagy beteg volt, amikor az óriási munkára vállalkozott. Szinte emberfölötti enerzsiá- val fogott hozzá a munkához. Megépítette a modern­ség és technikai újítások tekintetében szinte párat­lanul hatalmas uj gázgyárat az óbudai homokos dűlőben. Jószemü ember volt és a legnagyszerűbb munkatársat választotta maga mellé: Ripka Ferenc dr. volt a jobbkeze. Szinte emberfeletti munkát végeztek és amikor Hel­tai Ferenc főpolgármester lett: nyugodtan ad­hatta át a nagy mű teljhatalmú vezeté­sét munkája osztályrészesének, az uj vezérigazgatónak: Ripka Ferencnek, aki viszont szintén jó kézbe tette le a gázmüvek vezetését Rózsa Károly kezébe, amikor úgy for­dult, hogy kormánybiztosként át kellett vennie a gyeplőt a városházán. 65 millió aranykoronába került összesen a régi gázgyár megváltása és az uj gázmüvek megépítése. Hogy azóta mekkorát fejlődött a gázművek, arra legjellemzőbb, hogy a megváltás esztendejében : 1911-ben 52 millió köbméter gázt termelt a gázgyár, a múlt esztendőben pedig 95.8 millió köbmétert. Szó­val tavaly minden lakóra átlag 95 köbméter évi fo­gyasztás esett. De nagyot fejlődött, nagyot moderni­zálódott mindenféleképen ez a hatalmas üzem, mely most körülbelül 1390 munkásnak ad kenyeret. Érdekes, hogy a 95.89 millió köbméter kitermelt gázból maga az üzem elhasznált . 0.92 millió köbmétert a közvilágítás „ . 3.89 „ „ a fővárosi épületek „ . 3.02 „ „ magánfogyasztás „ . 81.60 ,, ,, A legnagyobb tétel a gázmüvek büdzséjében ter­mészetesen a szénkiadás, amely az idei költségvetés­ben 9,848.949 aranykoronával szerepel. Tisztára a gárgyártás céljára 1,542.000 méter­mázsa szenet használt el tavaly a gázgyár. Kemence fűtésre/ 260.000 méter mázsa; a gőzkazá­nok fűtésére 135.000 métermázsa kellett. 1 métermázsa szénből 37.6 m3 gázt, „ „ „ 72 kg. kokszot termelnek. A koksz tudvalévőén a legfontosabb mel­lékterméke a gázgyártásnak, de a kokszon kívül tavaly 55.000 q kátrányt, 26.000 q generátor kátrányt, 11.000 q kénsavas ammoniákot, 320 p folyékony ammoniákot, 3.000 q szalamiák szeszt gyártott. A bevételek 65.8%-a = 12.3 millió arany­korona a gázeladásból kerül ki; 28.5% = 5.34 millió aranykorona pedig a melléktermékekből. A termelési költségeket kevés hijján fedezik a gázeladásból való bevételek. A vegyes gázért most 14.70 aranyfillért kap a gázgyár, mig a háború előtt 20 aranyfillér volt a világitógáz ára. Ripka Ferenc gázgyári igazgató korában nem­csak! azzal törődött, hogy a publikum lehető olcsón kapja a gázt és lehetőleg jó gázt kapjon, aminek az elérése a szénprobléma miatt igen gyakran súlyos kérdések elé állította az igazgatóságot, de Ripka Ferenc alkalmazottainak a sorsát is szivén hordozta. Egész se reg kulturális, szórakoztató é s j ó 1 é t i i n t é z m é n y t létesített. Suszte- rájt, olcsó étkeztetőt, dalárdát, könyvtárt, önképző­kört és utódja szintén Ripka Ferenc szellemében vezeti tovább a fővárosnak ezt a hatalmas minta­üzemét. Egy sajtóperről * A magyar újságírás géniuszának, vagy muzsájánalki — ha ugyan ilyen/ is van— rossz napja volt szombaton. Egy újságíró ült a vádlottak padján és az újságírás géniusza pirulva letakarta szemeit és befogta füleit, hogy ne lássa és ne hallja, amint meggyaláz­zák a jó ízlést. Ripka Ferenc fogta pörbe a fajvédők reggeli lapját, amely vad, maga­tehetetlen dühében neki uszította egyik mun­katársát a kormánybiztosnak. Az újságíró mentségére mondjuk, hogy maga is szégyen­kezett az utszéli, durva, müveit emberhez nem illő kitételek miatt, amelyekkel Ripka Ferencet illette lapjában. Ezek a kitételek hiányzottak mindaddig a magyar újságírás szótárából, amig a fajvédelem nem garáz­dálkodott a politika berkeiben és aki a ma­gyar újságírás elfajulásának történetét akarná megírni valamikor, annak csak odáig kell visszamenni a múltba, ahol a fajvédő poli­tika kezdődik. A durvaság ezzel a politikával együtt született meg, de ugyanakkor meghalt a jó ízlés és megszűnt az uj sátrasban az a tisz­telet, amelyet a toll iránt érzett. Volt egy korszaka a magyar újságírásnak, amikor a toll munkása inkább feláldozta kenyerét, sem­hogy erőszakot kövessen el a jóizlésen és a harcban olyan eszközöket használjon, ame­lyek méltók lehetnek kocsisokhoz, hintás- legényekhez, de szégyenére válnak a szel­lem munkásainak. Egyebet mondunk: a ma­gyar sajtónak volt egy olyan korszaka, ami­kor a lapok vezérei félve őrködtek afelett, hogy egyetlen Ízléstelen szó, egyetlen ut­széli kitörés ne csússzon be a sorok közé és erkölcsi halált halt az az újságíró, aki csorbát ütött ezen a nemes irányon és fol­tot ejtett ezen a tiszta hagyományon. A finom;, csiszolt szellem volt az újságírás fegyvere, de fordult az idő kereke, jött az újságírói értékek átértékelése és a durvaság lett a legkeresettebb kvalifikáció. Szellem és tudás, lovagiasság és előkelőség, jó ízlés és választékosság pedig a lomtárba kerültek. Elszomorító jelenség, hogy a fajvédelem kihasználja a szellemi munkások nyomorúsá­gos helyzetét, átformálja azokat a maga képére, kiirtja belőlük a jó ízlés utolsó szik­ráját, hogy engedelmes eszközei legyenek egy olyan iránynak, amely a végső feloszlás örvényébe vezet. Lehet-e igazi fajvédelem, amely az egyént ennyire demoralizálja, ja- vithat-e a nemzet sorsán, amely az egyedet megrontja, előbbre viheti-e a fajt, ami a lelkeket megmételyezi ? A szombati sajtópör ezeket a kérdéseket sodorta homloktérbe s mi úgy érezzük, hogy az ítélet, amely a vádlottra egy havi fogház- büntetést szabott, megbélyegezte azt a saj­tót, amely az újságírást, a szellemi fegyve­rekkel való mérkőzést odáig leziillesztette. De jó volt ez a per még abból a nézőpont­ból is, amelyből megvilágítva láthattuk azt a problémát, hogy vájjon nem kellene a sajtó- szabadságot kiterjeszteni az újságíró sza­badságának védelmére is. Mert bizonyos, hogy az újságíróban súlyos lelkiismereti konfliktusok keletkeznek, amikor olyat köve­telnek tőle kenyéradói, ami ízlésével, jobb meggyőződésével, előkelő felfogásával ellen­kezik. Valahogyan módját kellene ejteni an­nak, hogy az a szellemi munkás, aki a faj­védelem szolgálatába szegődik, megőrizhesse ízlését és ne legyen kenyerétől megfoszt­ható, ha megtagadja olyan parancsok telje­sítését, amelyek emberi méltóságának, önér­zetének megcsonkítását követelik tőle. A lélek védelmére gondolunk, a lélek meg­mentésére célozunk: a lélek ne legyen meg­fojtható és a test kiéheztetésének veszedel­mével ne legyen a lélek is megvásárolható. m CONTINENTAL tömörgummiabroncs leggazdaságosabb Vezérképviselet: és a ^nagyobb n- n pt X/óri.ml Oft Elastic tömörabroncs teljesítőképességgel UGIies D-Hl- wdl»l UI 90-

Next

/
Oldalképek
Tartalom