Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-04-22 / 16. szám
Budapest, 1925 április 22. TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi Hírlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs nemzetközi árumintnvátár fokozza a magyar ipar és kereskedelem válságát A magyar ipar nem bírja ki ezt a versenyt A főváros karos szerepe a mintavásár korul A magyar ipar és kereskedelem még: sohasem élt oly válságos napokat mint most és a magyar ipar és kereskedelem válságát sohase nézték akkora közönnyel, mint mosta m á b a u. A fogyasztó közönség vásárlóereje a minimálisra csökkent, ezzel szemben a k-ülönliéle .adók és terhek elérték a maximumot. Gyárak és műhelyek egymásután szüntetik be az üzemet, kereskedők egymásután zárják be üzleteiket. Fizetésképtelenségek, csődök, kényszeregyezségek mindennaposak és a halálba való menekülés sem tartozik a ritkaságok közé. Bajnak ez éppen, elég ienne, de a Budapesti Kereskedelmi és I p a r kamara kevesli mindezt s a magyar iparosok és kereskedők nyakára idehozza a nemzetközi ipart és kereskedelmet. Eddig, néhány éven át magyar árumintavásárt rendezett a kamara égisze alatt egy intézőbizottság, az idén nemzetközivé fejlesztette ezt a kiállítást, hogy rászabadítsa a magyar iparra és kereskedelemre a nagyszerűen kifejlett, erős és versenyképes külföldi ipart és kereskedelmet. Nem tagadjuk: ia "nemzetközi árümintavásár minden tekintetben igen siketriilt, délebben a sikerben nagyon kevés ö r ö me telhetik a magyar iparnak' és k e r é S k é d e l e m n e| k. Ezt az ipart és kereskedelmet nem lehet ma a verseny veszedelmével erősíteni és fejleszteni. Hogy a magyar ipar erősödjék és fejlődjék, ahhoz elsősorban az szükséges, hogy az állam od'adással támogassa, előnyös hitellel táplálja, adóterhek csökkentésével, szállítási kedvezmények megadásával fokozza akcióképességét. Ha . ezeket az erőket a magyar ipar és kereskedelem szolgálatába állítottuk, akkor ám jöjjön a külfödi mintavásár és serkejatse az idegen konkurenciával intenzivebb és verseny- képes termelésre a magyar ipart. De amig a verseny lehetőségei hiányoznak, s iámig semmit sem teszünk, hogy a termelésnek ezek a lehetőségek megadassanak, mindaddig káros és veszedelmes játék a magyar iparral szembehelyezni hatalmas idegen erőket. Ebből a szemszögből nézve a nemzetközi árumintavásárt. annak gazdasági jelejntőségét nem bírálhatjuk el másképp, minthogy megállapítjuk káros hatását ai magyar iparra és kereskedelemre. De, ha a magyar ipar és Kereskedelem nem várhat hasznot ettől a vásártól, miiéit! érdek követelte, hogy itt, az ország fővárosában a magyar ipar és kereskedelem súlyos kárára nemzetközi vásárt rendezzenek. De még ennél a kérdésnél is jogosultabb annak fe- szegetése. hogy a főváros, amelynek közönsége jelentős részben iparosokból és kereskedőkből áll, miért részesít a legmesszebbmenő kedvezésekben egy oly vállalkozást, amely a magyar ipart és kereskedelmet még válságosabb helyzetbe sodorhatja. A 'főváros a kereskedelmi csarnok ingyenes átengedésével és más előnyök biztosításával szinte megkönnyíti azok munkáját, akik a magyar ipar ési kereskedelem érdekei ellen törnek. A magyar árumintavásárok tiszta jövedelmei bizonyítják, hogy az ilyen vásárok r el n d e z é s e igen jó üzlet. A múlt évi árumintavásár csaknem 600 millió korona tiszta hasznot hajtott a vásár rendezőbizottságának, ami természetesen csak úgy volt elérhető, hogy a főváros mindent ingyen engedett át ia r en d eiző b Lz ot t ságn a(k, amely aztán az ingyen átengedett területeket elég magas használati dij fejében adta ki a vásár résztvevőinek. De a vásárrendezőbizottság még ezzel sem érte be. A főváros szabályrendelete szerint az leladott belépőjegyek után vigalmi adót kell fizetni. Minthogy a tavalyi mintavásár 520 millió értékű belépőjegyet adott el. a főváros az összeg után 52 m i 11 i ó vigalmi adót vetett ki a rendezöbizottságira. De a bizottság addig instainciázott, deputációzott, mig a főváros ezt az 52 milliót is elengedte. Hova lett ez a pénz, mire fordították a vásár rendezői ezt az elég tekintélyes összeget? Talán nem használunk tulerős kifejezést, ha azt állítjuk, hogy a magyar ipar és kereske/delem káros tényezőit ily messzemenően támogatni oly luxus, amelyet sem a szegény főváros, sem a lerongyolódott magyar ipar és kereskedelem nem engedhet meg magának. Szinte halljuk az ellenvetéseket: Fel kell lendíteni az idegenforgalmat. H a 11 ó s s y kamarai ttl- kár heteket töltött Konstantinápolyban, hagy megszervezze az idegenforgalmat. Fogott is néhány törököt, akik a vásár fezes és turbános idegenjei lesznek. Ez ellen nincs is kifogásunk, de Hallóssy ur benyújtott költségszámlája alapján mégis jó volna tudni, hogy Kemal basa >egy-egy hive hány milliójába kerül a Vásárnak? Aztán kissé elhibázott gazdasági politika az is, az idegenforgalmat úgy fellendíteni, hogy megnyomorítsák vele a magyar ipart és kereskedelmet. Mert az idegenforgalom nem öncél s csak úgy van értelme és haszna, ha fellendülésével együtt jár gazdasági életünk fellendülése. Az idegenforgalom egyik eszköze a közgazdaságnak. de semmi esetre sem olyan eszköze, amely- lyel lebunkózzák azt. Az ilyen fajta idegenforgalom annál veszedelmesebb, minél nagyobb, mert amilyen arányban nő: ugyanBudapest kisiparosai valaha a legteljesebb bizalommal fordultak ,a Budapesti Kisipari Hitelintézethez, amely — mint ismeretes — a székesfővárosnak pompás, altruisztikus célokkal megalakított intézménye. Újabban azonban mindinkább több panasz merül fel abban; az irányban, hogy ez- az altruisztikus intézet messze eltért eredeti rendeltetésétől és ha a kisiparosok,, amint ez természetes1, kölcsönért fordulnak hozzá, a legsúlyosabb feltételek mellett juthatnak csak igen szerény összegekhez. Meg tehet állapítani, hogy a főváros emez intézménye a legkisebb mértékben sem szolgálja ma már a kisiparosok érdekeit. amint azt a háború alatt Tette, vagy ahogyan a háborúból hazatért és a hadviselés ideje alatt tönkrement kisiparosokat újból talpraállította. Emlékezetes, hogy a Budapesti Kisipari Hitelintézet őse e.gy alapítvány volt, ameflyet Albrecht- H i 1 d e g a r d-a 1 a p-nak neveztek. Vita Emil tanácsnok nevéhez fűződik az a korszakos alkotás, amellyel.az Albrecht-Hildegard-alapból a budapesti kisiparosok pénzintézete lett. A kurzuis és annak hűséges exponense, P u réb 1 Győző tanácsnok azonban ugylátszik nem sokat törődve! a kisiparosok érdekeivel, hasznothajtó intézménnyé alakították át a Budapesti Kisiparosok Hitelintézetét. Pedig ama nagyszámú milliárdokat, amelyeket a Pénzintézeti Központ olcsón bocsátott az intézet rendelkezésére, nyilván az aítruisztikus cél hangoztatásával kapták. Alig jutottak azonban pénzhez, máris olyan feltételeket szabtak a kisiparosoknak, ha kölcsönhöz akartak jutni, hogy alig lehet benne kétség, mindenki 'tőnkre megy vele, aki az intézethez fordul altruisztikus segedelemért. Eléggé meg lehet erről győződni az első pillantásra, ha megszemléljük azokat a feltételieket, amelyek mellett a kisiparosoknak kölcsönt folyósiía- nak. A kölcsönt mindenekelőtt mindössze kilenc hónapra adják és azt három részletben kell visszafizetni. Természetesen a Ganz-Danubius-gyár nem igen szokott kölcsönért a Budapesti Kisiparosok Hitelintézetéhez fordulni és igy valószínű, hogy aki mégis erre a kényszeredett lépésre határozza eP. magát, az- szegény ember és arra számit, hogy a főváros demokratikus intézményétől kapott kölcsön révén megalapítja, vagy kihúzza a kátyúból szerény kis üzemét. Nem igy gondolkozik azonban P'urebl tanácsnok és intézette, amely egészen kivételes többszörös fedezetet követel azoktól, akiknek hitelt ad. Csak olyanok kaphatnak kölcsönt,,, akiknek jól berendezett műhelyük vagy értékes ingatlanuk van. De még akkor is két jó kezest kell állitaniok. Ez magíábanvéve is karrikaturája iaiz altruisztikus cél szolgálatának, de amikor mindezt már biztosította a szegény áldozat, akkor újabb meglepe-p olyan arányban nö az ipar és kereskedelem válsága. Ne legyünk hát esztelen bálványimádói az idegenforgalom jelszavának, mert megeshetik, hogy az idegenforgalom, amikor a külföldi ipar bemutatására csöditjük közibénk, pont az ellenkező hatást eredményezi, mint amilyet várhatunk tőle. Nekünk olyan idegenforgalom kell, amely éleszti, felfrissíti hazai iparunkat és kereskedelmünket s nem olyan, amely elsorvasztja azt. Csodáljuk, hogy ezt a veszedelmet nem ismerte fel a főváros gazdasági ügyosztálya cs annak vezetője; Purébl Győző tanácsnok. Úgy látszik, a tanácsnok ur, aki egyébként a főváros képviseletében a nemzetközi vásár vezetőségéneik tagja, a maga és ügyosztályának n é 1 k ül ö z h,e- tetlensége mellett sorakoztatja a bizony i t é ko k a t, hagy igy is' az ügyosztály leépítése ellen argumentáljon. Ugyan jó utón van! Ha tovább is így argumentál, kétségtelen bizonyítékokat hoz fel amellett, hogy az ügyosztály leépítése a legsürgősebb feladatok közé tartozik. Mert mi lehet sürgősebb, mint a magyar ipar és kereskedelem megmentése ? Aki pedig ennek útját állja, ’azt ártalmatlanná k e| 11 tenni. Még pedig sürgősen! tésre ébred. A Budapesti Kisiparosok Hitelintézete ugyanis a régi ,.m. sz.“ időkre emlékeztető költségeket számit. Legelőször is le kell fizetni .a magas információs dijat, amely miután kölcsönkérőről és két kezesről van szó, összesen háromszor hatvanezer koronát, vagyis száznyolcvanetzer koronát tesz ki. A nyomtatványok 30.000 koronás költségéhez ezután még váltó- és egiyéb kiadások járulnak. Betetőzi azonban; az egészet az, hogy a Budapesti Kisiparosok Hitelintézetének módlelett óvatos pénzügyi politikája még viszontbiztosítást Is követel. Pureblék az Anker Biztositó Társasággal kötöttek szerződést, amelynek értelmében minden kölcsönt, Méinl-kávé Sohasem fogy ki nz óvatos ember házából a DIAWA SÓSBORSZESZ éppen úgy, m'nt ahogy a tavaszi vásáron látható szabadon lebegő' DIAMA SÓSBORSZESZ palackból megállás nélkül ömlik ez a csodaszer. A látogatók szájai bámulják ezt a megfejthetetlen rejtélyt. Segítés helyett gondokat nyújt +1 , _ \ a i a {Budapesti Kisiparosok Hitelszövetkezete Hikker Gyula réz-, vasbutor-, sodronyágybetét- és gyermekkocsi-gyára. Budapest, VII. (Telefon: József 124—12.) S zálloda-, kórház- és penzió- teljes berendezések. Réz- és vasbutorok valamint gyermekkocsik szakszerit javítása, fényezése és csiszolása. M1NTÄRRKTÄR: VII., Dohány-u. 6. Telelőn: József 61—97.
