Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-04-22 / 16. szám
Tizennegyedik évfolyam Budapest, 1925 április 22. 16. szám. 'íjiLyiumiMiwm ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 150.000 korona. Félévre 75.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ duldiilüiiitifilBIílgriiaiiiPHiaiiiaiiiBinnim: VAROSí POLITIK AI ÉS KÖZQAZDASAQI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Ripka Ferenc: Bizakodjanak már egyszer egy komoly, reális ember szűkre szabott Ígéreteiben Vacsora a Terézvárosban— A vasutasok nagyarányú csatlakozása — Ripka Ferenc, Füzesséry Zoltán, Wild József, Farkas József és mások beszédei A terézvárosi választókerületek Ripka-párti választópolgársága pénteken este a Tőzsdetag o k Gazdasági Egyesülete Szerecseu-utcai helyiségében lakomát rendeztek, amelyen megjelent Ripka Fertile dr., a főváros kormánybiztosa. W i11 d József nemzetgyűlési képviselő. Batten- b e r.g Ferenc postaföigazgató, L á z á r László Máv. igazgató, Rózsik Endre Máv. üzletvezető, Wol- t e r Ede Máv. főfelügyelő, Andréka Károly dr. főkapitányhelyettes, Füzesséry Zoltán dr. ny. főispán, Farkas Józseif dr. ny. miniszteri tanácsos, Bittner János kormányfőtanácsos, iparkamarai al- elnök, Farkas János gyáros, Rak o v s /. k y Menyhért dT.. Mészáros Győző ipartestületi alelnök, Koimlós István, Pall a i Miksa, s több száz választó polgár. Aki eltalálta, mennyit kell a politikai sóból használni A vacsorán Füzesséry Zoltán ny. főispán volt az első felszólaló. aki arra mutatott ,rá. hogy a társadalom fejlődését mindig az eszmék harca viszi előre. Már most sokan vannak, akik különböző eiszméket hirdetnek a 'társadalom fejlődése és a boldogulás érdekében, azonban a pogárságnak az a feladata, hogy megválassza azt, hogy melyik eszme mulatja azt a helyes .utat, amelyikben haladni kell. A só az élet egyik 1 e g fontosabb tényezői e, amely nélkül ételt nem élvezhetünk és amelyre a szervezetnek szüksége van, de hogy ba túlsókat tesznek az ételbe, akkor az élvezhetetlenné válik. így van ez a politikával is. Sok politikai párt az elvek sójából túl nagy mennyiségeit kevert a főváros ételébe. Ripka Ferenc az a férfiú, aki megtalálta a kellő mennyiséget, amennyit az elvek sójából a politikába és a közéletbe szabad keverni, hogy az egészséges legyen. Bírói szemmel Ripka Ferencben látja azt a férfit és politikájában azt az irányzatot, amelyet a főváros polgárainak a város jövendője és saját érdekükben követniük kell. Egy ember azonban nem'elég, mindaddig nem tudja politikáját érvényesíteni, amig a polgárság tömör phalanxa nem áll mögötte. Üdvözli az Államvasutak jelenlevő vezetőit és a vasuta.sság baráti támogatását kéri, a főváros ezen, életbevágó küzdelmében. Emlékeztetett arra. hogy a sors véletlenségéből ő volt az 1904. évi vasutassztrájk idején letartóztatott vasutasok bünperének előadója. Ü volt az, aki akkor el'rendelte a letartóztatott vasutasok szabadon bocsátását, anélkül, hogy valaha hálájukra számi- tóit volna. Ügyük fölmentéssel is 'végződött, de ennek dicsőségét nem a bírák, hanem az ügyvédek aratták le. Ma arra kéri a vasutas választókat, hogy ne neki, hanem Ripka Ferenc kormánybiztosnak hálálják meig sorsdöntő ügyük kedvező elintézését, mert. Ripka Ferenc személyében látja Füzesséry bírói1 szemével azt a férfiút, aki nem önérdekből, nem azért, hogy magának dicsőséget vagy pozíciót szerezzem, hanem miként a vasutasok is — csak az ország és a főváros polgársága érdekében vállalta ennek a nehéz küzdelemnek a megvívását. Füzesséry ezután; elmondta, hogy Vázsonyi Vilmos, akivel ma is jó baráti! viszonyban van, most is hívta a maga táborába, de mert Vázsonyi túlságosan sok sót altar a fővárosi polgárság életébe keverni, nem megy vele ebben a választási küzdelemben. Farkas József a szélsőségek ellen Ezután; F ar k a s József miniszteri tanácsos szólalt fel, aki a most dúló és már elfajuló plakátharcokról beszélt. A plakátokat — mondotta —, ha megtisztítjuk a szeméttől, amit az indulat íröccsen- tett rá, akkor azt látjuk, hogy mindegyik plakáton ugyanazok a kérések, követelések és ígéretek vannak. Mégis mi az, ami a plakátokat annyira_ elválasztja egymástól ? Ezt a főváros józan polgársága maga megítélheti. Hivatottak-e- a főváros vezetésére azok a pártok, amelyeknél a legszélsőségesebb Indulatok uralkodnak a józan ész felett ? Hirdethet-e békét olyan párt, amelynek lelkét a gyűlölet tölti meg? Hirdethet-e megértést olyan politikai csoportosulás, amely a társadalma: osztályokra akarja széttépni? Adhatnak-e kenyeret azok, akik elvették az utolsó falat kenyeret a szánktól és várhatunk-e alkotást azoktól, akiknek lelkében még mindig a rombolás szelleme dul ? Ezután a tisztviselő társadalomról beszél, amelyik mindig a legmegbízhatóbb bázisa volt a kormányzatnak s a kormány ezt joggal is várja azoktól, akiknek kenyeret adott. Bármilyen sovány is a köztisztviselő kenyere, mégis csak biztos kenyér,. Ezután a szociáldemokraták álszabadságá- ró. I beszél. Rárnutat arra a példára, hogy a közelmúltban, mikor a szociáldemokraták egy része különvált 300 ember ellen ezreket vonultattak fel. Ez náluk a szabadság. így néznek ki azonban náluk az összes szabadságok is. Ezután a városházán uralkodó legutóbbi rendszert bírálta. Az a politikai rendszer — mondotta —, amely eddig a városházát uralta pendantja volt annak a romboló munkának, amelyet a vörös kalapács kezdett meg a két véglet között, a harmadik ut Ripka Ferenc politikájához való csatlakozás, ahoz a férfihez való csatlakozás, aki sohasem politizált, hanem egy munkás életre tekinthet vissza. Bennünket, — mondotta — nem' a politizálás, hanem a fővároshoz való bensőséges szeretet, saját és családunk jövője sorakoztatott Ripka Ferenc háta mögé. Béke és munka legyen s csak akkor veheti kezdetét az ailkotás. Vázsonyi Hofburgjában Az Egységes-Párt nevében, dr. Wild József nemzetgyűlési képviselő beszélt. A kormányzópárt, — mondotta — reméli hogy az a szellem, amely az ország szellemének felel meg, úrrá lesz a fővárosban is és nem engedi meg, hogy akár jobb. vagy akár baloldali szélsőségek ragadják magukhoz a vezető szerepet. Nagy Pál rézműves és Fekete Lajos állam- vasúti föellenőr felköszöntője után Ripka Ferenc emelkedett szólásra és hosszabb, több ízben lelkes éljenzéssel félbeszakított beszédben kifejtette programmját. A rokon- szenv és ragaszkodás megnyilatkozásának megkö- szönése után kijelentette, tisztában van azzal, hogy ez a ragaszkodás nem személyének, hanem annak az eszmének szól, amelynek szerény képviselője. Már két évvel ezelőtt kötelességének érezte harcolni a szélsőségek ellen, akkor, amikor még gyanús szemmel nézték azt, aki a középút zászlója mellé állott. Ma pedig óva inti a polgárságot, itt a VI. kerületben; Vázsonyi Hofburgjában hogy a baloldali szélsőségeik felé kanyarodjanak. Vázsonyi- nak vannak érdemiéi, — mondotta — de non volt elég államférfi, hogy hiúságát és egyéni érdekeit a köz érdiekében fél,retegye. Ezért volt képes a polgárságot egy veszedelmes szélsőség örvényébe terelni]. Nem voksokról van szó itt a választásoknál, hanem, a főváros egész polgársága jövendőjéről. Ezután a külföldi példákra hivatkozik. Angliában, Franciaországban mindenütt a szélsőséges politika lehetetlenné válik. Azok az emberek jutnak kormányzathoz mindenütt, akik a béke revízióját, követelik- A háború áfkos következményeit az egész világ egyformán érzi. Nem kell azonban erőszakhoz folyamodni, a kijózanodás az egész világon folyamatban vau és az igazság előbb-utóibb a mi javunkra is győzni fog. A pénzügyi bajok nemzetköziek ne higyjiink azoknak a politikusoknak, akik egyik napról a másikra jólétet, bőséget Ígérnek. Kéri a polgárságot, és főleg a tisztviselőkart, hogy tartson ki emellett a politika mellett, amelyet R i p k a, pártja hirdet, amely politikának meglesznek a magtik érdemes gyümölcsei, ha nem ma, nem holnap, hanem nemsokára. A vasutasok csatlakozása Ezután W o 11 é r Ede, a Nyugati pályaudvar állomásfőnöke szólalt-fel, aki azt hangoztatta, hogy a vasutasok nem politizálnak, hanem a vasutas mindig csak dolgozik. Politizálni csak annyiban politizálunk, — mondotta — amennyiben keressük azt az irányzatot, amely biztosítja a nyugodt termelő munkát. Magyar vasutasok — mondotta — Marx hívei sohasem lesznek. Ripka zászlójárá. konszolidáció, a munka lehetőségének helyreállítása van írva jelszó gyanánt, éppen ezért látják reménységgel a vasutasok az ő politikáját. A budapesti vasutasok nem térhetnek napirendre a fővárosi választások felett, hiszen az ország lakosságának V» részéről van szó. A budapesti vasutasság nevében csatlakozását j’lenti be és kéri az Istent, hogy adjon Ripka Ferencnek és pántjának erőt s kitartást elveik és becsületes céljaik végrehajtására. Bittner János az iparosság legteljesebb támogatásáról biztosította a Ripka Ferenc vezetése alatt álló pártot. A közelmúltban — mondotta — egy szélsőséges munkáscsoport levált a szociáldemokrata párttól és azt irta zászlajára, hogy öntudatos munkás nem szavaz olyan listára, amelyen polgári jelöltek is vannak. Nekünk erre az a válaszunk: öntudatos polgár nem szavaz olyan listára, amelyen szo- ciálista van. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) — Nem vagyok politikus a szó mai értelmében. De igenis politizálunk mindannyian, akik azt mondjuk, hogy dolgozunk, mert a munka az az egyedüli reális politika, amelynek szolgálatában kell állani. Ez a munka a legintenzivebb politika. Ebben az értelemben politikus vagyok, mert ez a szó klasszikus értelmében, ahogy a görögök értették, a köz önzetlen szolgálata. Ripka Ferenc kormánybiztos a társadalmi békéről
