Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-04-01 / 13. szám

Ára 3000 kor. Tizennégy*dk tvfolyam Budapest, 1925 április 1. 13. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 150.000 korona. Félévre 75*000 kor. Állandó mellék­let: TŐZSDEI HÍRADÓ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖ HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Bárczy István Hevétől volt hangos napokon át nemcsak a. városi po­litika, ele Budapest egész élete is. Bárczv István na­gyon sokat s szépet alkotott Budapest érdekében, ne­véhez sok dicsőség fűződik s hálátlan és hazug min­denki, aki megtagadja tőle az elismerés koszorúját. Nem is. tette és nem- is fogja ezt tenni soha senki, á reakció lovagjain kívül, akik időnként csak azért tépdesték .Bárczy István babérjait, hogy a maguk homlokának meztelenségét és fejük kongó ürességét leplezzék- És csodálatosképpen ezúttal Bárczy Ist­vánt nem múltjának dicsőségei és miem alkotóere­jének jövendő reménységei állították iaiz érdeklődés középpontjába, hanem ódakqrült egyetlen poli-ikai természetű, talán ndm isi tuljelentékeuy lépése, ré­vén, amellyel az egyik pártból kilépett és kilátásba helyezte, hogy egy másik párthoz csatlakozik. Szo­morúan kell megái lapítani, hogy n nagyszerű Bárczy istvpnf eznttäl csak ilyen sivár cselekedettel vonta magára a figyelmet. Lépését é>s annak következményeit azonban még sem akarjuk és nem tudjuk lekicsinyelni. Meg­értjük a<zt, hogy elhagyta azt a pártot, amelynek eddig nemcsak egyik vezére, de határozottan an­nak legffőbb vonzóereje, igazi cégére, kirakati sze|n- zácfója. volt De nem értjük még a másik lépést, amelyet még meg nem tett, de ame­lyet; — mint mondják — megtenni szándékozik. Bárczy István otthagyta a Fővárosi Szabadelvű Pártot, amely pártnak csak abban az; esetben volna tét jogosultsága, ha Ripka Ferenc polgári pártjával kooperálja venné fel a választási küzdelmet és egyes, vezérei nem abban élnék ki a főváros közön­sége érdekében; vélt •tevékenységükéit, hogy a fővá­ros kormánybiztosának komoly és becsületes törek­véseit k on Irak ári r ózzák. Ez a párt elvesztette lét­jogosultságát abban a pillanatban, amikor egész te­vékenysége) abban merül ki, hogy a polgárságot Rip.ka Ferencnek, a polgári munka megbecsülését, a polgárok jogegyenlőségét, a polgárok és munkások jobb megélhetését hirdető pártjától azzal igyekszik — bár teljesen sikertelenül — elriasztani, hogy e)z a párt végeredményben a reakció szekeréhez fogja kötni magát. Ripkának és pártjának nincs szüksége védelembe ezzel a rágalomhadjárattal szemben, amely mulatságos akkor, amikor a stzocalisták'kal masírozó szélsőbaloldlaltói származik, de amelyet felháborodással kell visszautasítani akkor, ha az a polgári szabadelvű párt egyik vezérétől származik, amely párt úgy igyekszik magát feltüntetni, mintha szintén a polgárság hatalmi túlsúlyának; megvédé­sére esküdött volna fel. Nem sajnáljuk tehát, ha Bárczy Litván elhagyta ezt a társaságot Egész Budapest polgársága nevé­ben óva intjük azonban attól, hogy elkövesse ama könnyelmű lépést, amelytől az utolsó hónapokban több beszédében ő maga óvta a polgárságot. Nem egyszer hallottuk az utóbbi időben Bárczy István szájából, hogy: meg kell becsülni a munkásságot, amely ‘épitő és tetteikkel tényező tagja a főváros társadalmának, de a polgárságnak nem szá­ll ad magát a s z o c i á 1 dl em okrata párt karjaiba vetni, amely bebizonyított a már, hogy nem termett uralomra, de bebizonyította azt is, hogy a polgárság gyengesége révén minden al­kalmat megragad a hatalom egyeduralmának kézre- keritésére. Emlékezzék vissza Bárczy István azokra a megfontolt órákra, amelyekben]- ezek az aggodal­mai megszülettek és ne tévéseké meg őt azi a hara­gos kérkedés, amellyel a iszélsőibaloldal előre di­csekszik soha el nem érendő választási sikereivel. De ne tévesszék meg őt a káprázatos Ígéretek és dicsőítések sem, amelyekre az a szélsőbaloldali tá­bor készségese^ hajlik akkor, amikor Bárczy István csillogó nevét viheti bele a választást küzdelembe. • Tudjuk nagyon jól, hogy elszórták lábat elé az ígé­retek szóvirágait, de ne feledkezzék meg arról a múltról amely alatt nem pártok érdekében és nem Pártok üdvrivalgásai között cselekedett, hanem a széke isfő város; egész közönségéért dolgozott, oda­adással, szeretettel és el nem múló sikerekkel. Nem vesztjük el hitünket abban, hogy Bárczy István .nem fogja odaadni általánosan becsült nevét kortescélokra. De egyébként sem vagyunk pesszi­misták a-z elmük napok eseményeivel szemben. Bármilytfri megrázkódtatás történt is. bármennyire a széthullás jelenségei tárulnak szemünk elé, mégis az a reménységünk, hogy most érkeztünk el a pil­lanathoz. amely megindítja az eredményes munkát, áz egységest polgári front kiépítése érdekében. Azt hisszük, olyan- események játszódtak le, amelyek minden polgári politikusnak kötelességévé teszik, hogy papirossal és c'erznával a kezükben leüljenek és számítsák) ki az eshetőségeket. Ne építsem többé senki légvárakat, hanem fogjon össze az egész pol­gárság a reakció letörésére). A kilátástalan szocia­listái győzelem nem törné le a reakciót, hanem uj életre keltené. Azok az urak, akiket Bárczy István most elhagyott és akik a fővárosi politikában, Bu­A választási harc teljes erővel megindult. Az egyik oldalon, ahol legkorábbiul kezdték meg a fölvonulást, az élen Wolff Károly sántikál. Érthe­tetlen, mit akar tulajdonképen ez a levi't.ézlett fővá­rosi vezér. Mikor felszólal a gyűléseken 'és arról be­szél, hogy a lelkeket magas porréteg lepte el, akkor mindig eszembe jut, hogy ez a politikus is azoknak a sorsára jutott, akik nem alkottak semmit sem és azt hiszik, hogy a közönyösség porrétege miagától rakódik le a szivekre, nem pedig azért, mert ő maga nem tudott eirediményeket produkálni. A keresztény községi politika teljesen meddő volt. tehát termé­szetes, hogy a választási harcokban nem sokat szá­mit síz, hogy most teljes erővel ütik a dobót és hang­zatos frázisaikkal igyekeznek a közvélemény ügyei­mét magukra irányítani. A nagyközönség józan föl­fogása csak ennyit kérdez: Hol az eredmény? Mit végeztetek az alatt az idő alatt, amig a hatalmas többség a kezeitekben volt? Es már ki is mondta az ítéletet, úgy hogy hozzávetőleges számítás szerint a Wolfi-párt felgföfjebb 30—35 taggal fog megjelenni a közgyűlésen. A másik oldalon szintén nem a legrózsásabb a helyzet, mért a közönség már az összes politikuso­kat mint többségi embereket látta a fronton és ■— bár nem is olyan intenzitással, mint Wolfftól, aki időrendben utolsónak rendelkezett a többség felett, — tőlük is joggal kérik számon: Ti is voltatok több­ségben és mégsem tudtátok dolgotokat úgy ^végezni, hogy ne következtek volna be a; katasztrófák! Bár­czy neve az egyetlen fényes csillag, amelyhez az alkotás nemes munkája tapad. Bárczy István volt az a merész politikus, aki 300 millió aranykoronát vett fel külföldi) kölcsönkénen és invesztálta Buda­pest közmüveibe, Bárczy István — hírek szerint — a baloldali blokkhoz csatlakozott és ezáltal jelentős erősséget vitt magával. Bárczy nem volt ugyan vér­beli politikus, hanem tulajdonképen előkelő pozíciót betöltő magas hivatalnok, aki, mint Budapest pol­gármestere, ügyesen, tudta a pártpolitikusokat és ai többséget megszerezni alkotó munkájához. El tudom képzelni, hogy Bárczy István maga nem politikai organizátor és voltaképen nem is állanak mögötte választótöinegek oly értelemben, mint Vázsonyi, vagy iaj szociáldemokrata-vezérek mögött, de Bárczy neve nagy erkölcsit értéke annak a pártnak, amely­hez tartozik. Nevéhez fűződik Budapest fénykora és ha nagy alkotásai értékét az infláció egy pillanatra elhomályosította is, ma már tisztában vagyunk az­zal, hogy ezek az értékek valorizálódtak és arany­ban többet érnek, mint az az adósság, amelyet a külföldön csináltunk miattuk. A középső pártok sorsa most van kialakuló­ban. Az élen Ripka pártja halad, amely nagyszerűen kiépített szervezeteivel napról napra nagyobb tömegeket hódit. Annyi két­ségtelen, hogy a szélsőséges irányokkal szemben a polgárság rokonszenve ehhez a párthoz húz. Ha azonban nemcsak a hangulatot vesszük mérvadónak, hárem a számadatokat is, akkor a kö­vetkező kép bontakozik ki előttünk. Statisztikai ada­tok szerint az 1922aes választások alkalmával 310.000 választó szavazott le Budapesten. A legújabb listák szerint a választók száma nem lesz 300.000: jelenleg 236.000 biztos választó van és még néhány ezer, ezeknek a sorsa azonban bizonytalan, mivel a köz- igazgatási bíróság dönt afelett, hogy föl vehetők-e a dapesit kommunális életébcjn eddig semmi szerepet nem játszottak, egymagákban porszemnyi jelentősé­gűek. Csak az egységes polgári front lehet az-, amely letöri a reakciót és amely megóv egy újabb szocialista kísérletezés szomorú veszedelmétől. Az elmúlt napok eseményei csak erről győzhetnek mete- ben miniket és miután Budapest polgársága is ezt vallja, a polgári politikusoknak is félre kell te in ni ök minden hiúságot, mindlen egyéni érdeket, sőt min­dem sértődöttséget és a nagy cél létdekében, a, pol­gárság békéje, a polgárság munkája érdekébeüt; egyesülni kell. választói listák függelékébe. Ha azonban a 286.000 szavazót minden hangulat nélkül, csupán a számada­tok alapján — az 1922-es adatokat véve alapul — felosztjuk a szocialisták, demokraták 'és liberálisok és a Wolff-pártiak közt, okkor azt kapjuk, hogy a 250 fővárosi bizottsági tag közül 90 szociáldemok­rata, 62 demokrata, 23 liberális és a többi 75 Wolf- párti. Ez az eredmény áll elő. ha tisztán matemati­kailag vesszük az 1922-ben leadott szavazatok szá­mát és fölosztjuk a megválasztandó 250 bizottsági tag között. Ez az oka, hogy Baracs Marcell már 1922-ben a közgyűlése« hangoztatta, hogy WofH Károly nem képvl- viseíl Budapest többségét, aminthogy nem is képviselte, azonban a dolog ter­mészete szerint, miután a közgyűlés törvényesen meg volt választva 1923 december 31-ig, dacára annak, hogy nem képviselte a többséget, mégis, csak a többségi1, jogot gyakorolta wJ. város élén. A fájdalmas az egészben az, hogy nem helyesen nem okosan, nem reálisan gyakorolta a hatalmat, mert a csillogó frazeológia még nem elegendő arra. hogy a közönség politikai igényeit kielégítse. A helyzet tehát csak romlott 1922 óta és azt hiszem, nem túl­zók, ha azt mondom, hogy az 1922-es választók számaránya, amelynek alapján Wolffék portáján 75 bizottsági) tag jutott mandátumhoz, nincsen meg és legföljebb 30—35 bizottsági tagot fog magának a Wolff-párt erős agitációval megszerezni. Ami at közgyűlést illeti, bármiként alakul is ki a helyzet. semmiféle körülmények közt sem szabad a közgyűlésen nagy világnézeti harcoknak le­folyótok. Természetesen nem lesz lehetséges megakadályozni azt, hogy a baloldali blokk részéről beküldött fővá­rosi bizottsági tagok ne támadják és ne kritizálják azt a szerencsétlen politikát, amelyqt Wolff folyta­tott. Az első időben persze Wolffnak még lesz al­kalma világnézeti kérdésekről beszélni, ez azonban nem fog soká tartani, mert az élet parancsolóan követeli, hogy a főváros közigazgatási és közüzemi problémáival foglalkozzék a közgyűlés 'és. természet szerint a hólyag-politikusok helyett csak azok jut­nak majd szóhoz, akik ismerik a tényeket, ismerik a közigazgatás és a közüzemek összes alkotó elemeit és ezekben a vitákban Wolff vezér már nem fog résztvenni, mert hiszen egy világnézeti“ politikusnak nem lehet le­ereszkednie a kéményseprés, szeméthordás, gáz- világitás és egyéb földi anyagiasságok tárgyalá­sára és igy éppen olyan jelentéktelen szerepet fog játszani a közgyűlési teremben, mint most a nemzet­gyűlésen. Ennek magátólértetődö következménye az lesz, hogy a vezér mellől elhullnak a katonák és az a 30—35 ember, aki vele esetleg még be tudott jutni a közgyűlésbe, másfelé orientálódik, olyanok felé, akik dolgozni és alkotni tudnak, akiknek van poli­tikai jelenük és biztosan politikai jövőjük is. A következő közgyűlésnek sürgősen jóvá kell tennie azokat a mulasztásokat, amelye­ket Wolff tehetetlensége okozott. Sürgősen rendbe kell hozni a külföldi adósságok IliSiPslltlifolBiosKilyiliiHÉilonyii A „Fővárosi Hir’ap“ számára irta: Ereky Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom