Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-03-11 / 10. szám
Budapest, 1925. március 11. 5 Kísért a hídpénz visszaállításának réme A főváros ellenzi, hogy a dunai hidakon újra vámot szedjenek • • • A munkanélküliek száma szinte napról napra emelkedik, s a Szak- szervezeti Tanács legutóbbi kimutatása szerint a szervezett munkásoknak több, mint húsz százaléka van kenyér nélkül Áfák szociális problémákkal mélyebben foglalkoztak„ nagyon jói 1 tudják, hogy ez a 'szám legalább is ijesztő és óit mozog azon a határon, ahol a katasztrófát csak egy hajszál hárítja el. A munkásság nem tudja eltartani a maga munkanélküliéit, hiszen a dolgozó munkás is keveset keres, az állam pedig nem ad munkanélküli segélyt. Kivezető ut tehát csak egyetlen egy lehet, s ez a munkaalkalmak teremtése. Olvastuk ugyan a héten, hogy egyesek a munka- nélküliséget a játékbank felállításával óhajtanák megoldani. Ilyen naivitásokkal és hangulatkeltésekkel azonban komolyan foglalkozni nem szabad és csak a becsületes közmunkát lehet tekinteni orvosságnak. És amikor a szervezett munkások húsz százaléka kenyértelen, akkor van ebben a városban egy párt, amely akadályokat akar gördíteni annak a férfiúnak munkája elé, aki liivatalbalépése óta állandóan a munka- alkalmak teremtésének szükségességét hirdeti. Az a párt,, amely ez ellen a törekvés ellen merészel törni, nem lehet más, csak forradalmi párt, amely a zavarosban kíván halászni. Polgári szemmel mondjuk ezt mi, de ha nem hiszik el azok, akik az építés munkájának gátat akarnak vetni, menjenek el, ha mernek és kérdezzék meg magát a munkásságot, kinek van igaza. Az aranykoltségveiés végre nagynehezen a tanács elé kerül most, amikor már a tanács kénytelen konstatálni, hogy ma, amikor uj költségvetés nélkül a régi költségvetés keretein belül kell intézkedni, az adminisztrációban folytonos zavarok állanak be. Egy kicsit nehéz megérteni, hogy miért került az arany költségvetés csak most a tanács elé, amikor még élénk emlékezetünkben van, hogy legalább egy hónappal ezelőtt informálták már a sajtót az aranyköltségvetés elkészültéről. A kormánybiztos heteken át maga vezeti. az arany< költségvetés összeállítását és most'a tanács hónapok óta kotlik rajta. 1 Többször hangoztatták azt is, hogy nem lehet a költségvetést befejezni, mert vannak függő kérdések, amelyeket a kormánynyal kell letárgyalni. Bebizonyosodott azonban, hogy ezek a függő kérdések még ma is azok és még hosszú ideig azok maradnak. Semmi ok sem volt tehát a halogatásra, de a tanács újból Wolffék hűséges tanitványának bizonyult, mert megtanulta tőle, hogy nincs szebb és vidámabb valami, mint kölségvetés nélkül kormányozni. Kézfertőtlenitésre legalkalmasabb a Társasutazás május 15-én Triest—Velence—Florenz tartózkodással Rómába és Nápolyba Visszautazás a President Wilson amerikai gyor-;- gőzösön Triestig. Rendkivül mérsékelt árak. Elsőrangú ellátás. Prospektussal szolgálnak : COSULICH Triesti Hajózási Társaság VII., Thököly-út 2. és a Meretjegyiroda összes fiókjai. Az októberi forradalom egy csapásra eltörölte az állami hidakon szedett úgynevezett v á m p én- z e k rendszerét. Ettől kezdve azonban a hidakat fentartó kereskedelemügyi és pénzügyminisztérium között állandóan tárgyalások folytak arról, hogy a hídpénzek elvesztése folytán keletkezett jelentékeny hiányt miként lehetne pótolni. A pénzügyminisztériumnak már Hegedűs minisztersége alatt az volt az álláspontja, hogy Budái Pcisttel összekötő négy közúti hid fenta.rtására az államkincstár a mai körülmények között képtelen. Most májusban lesz két: éve, hogy ebben az ügyben a kereskedelemügyi és pénzügyminisztérium együttesen szélesebb körű ankétet hívtak egybe és ezen a főváros is képviseltette magát. Az ankéten az államkincstár képviselői azt az ideát vetették fel, hogy a főváros ezentúl ,a sajátjából fedezze a hidak világítási és féntartási költségeit is. Tudni kell mindenekelőtt, hogy a hídpénzek megszüntetése előtt az összes fentartási költségek az államot terhelték és a főváros csupán a hidak tisztántartását végezte, aminek ^kompenzációjaképpen az állam megengedte, hogy a főváros szemeteskocsijai ingyen járhattak át a hidakon. Amikor a hidpénzrendszert eltörölték, a főváros továbbra is ingyen látta el a hidak tisztogatását A két év előtt megtartott ankéten, mint már fentebb említettük. az államkincstár képviselői a hidak fentarlása körül ennél sokkal messzebbmenő terheket akartak a fővárosra hárítani. A főváros képviselői kijelentették, hogy az eddiginél nagyobb kötelezettséget nem vállalhatnak és ezt annál is inkább kénytelenek hangoztatni, mert az országút: jelleggel biró hidak fentartása kizárólag állami feladat. Egy feltétel mellett azonban a főváros hajlandó lett volna a hidak fentartási költségeit viselni: ha a kormány hozzájárult volna az útadónak tiz százalékban való megállapításához és ebből nyolc százalékot a fővárosnak engedett volna át. Az; állaimkincstár képviselői az ankéten még egy kívánságot verettek fel. Azt. hogy a főváros már most foglaljon állást az 1936. november 1-én esedékessé váló 4 0 0.000 osztrák forintot kitevő váltságdíj ügyében. Tudni kell ugyanis, hogv a Lánchíd megépitlése előtt a h a j ó h i dl v á m javadat- máérltjáró kárpótlás címén ugv a budai, mint a pesti részről 200.000—200.000 osztrák (forintot. kötöttek ki a két városrés® javára és a budai résznek az esedékessége, mint előbb említettük. 1936. november 1-én, a pestié 19.31. január 1-é.u jár le.. Ez a 400.000 osztrák forint, amely az említett határidők elteltével Budapest székesfővárost illeti meg, a mai 17-cs iszorzószámmal mérve, p'apirkoronában több mint tizenhárom és fél milliárdot tesz ki. Az ankéten az államkincstár képviselői azt kívánták, hogy a főváros eme nagy summáju váltságdíj ügyében már most köSrSiön egyezséget az á 1- lammal. Ez az egyezség köriilbeilül azt jelentette volna, hogy a fővárosnak lie kellett volna mondania a körülbelül tiz év múlva beálló' igényeiről. A főváros képviselői azonban ebibe sem mentek bele, hanem* kijelentették, hogy a kérdés tárgyalását időelöttinlek tartják. A főváros különben sincs abban a helyzetben, hagy már most lemondjon azokról a jogokról, amelyek tiz év múlva megilletik őt. Ezek után történt az a nevlezetes jelenét, hogy felállott az ankétet vezietö Buday államtitkár és ezt a kijelentést tette: — Miután az államkincstárnak nincs fedezete a hidak további fen tartására, a főváros pedig elzárkózik minden teher átvállalásától, nincs más hátra, mint: visszaállítani a a állami hidakon szedett vám pénzek rendszerét. A hídpénzek visszaállításáról aztán folytak is tanácskozások a pénzügyi és kereskedelemügyi minisztériumok között és. ai "két év előtti pénzérték alapulvétellé mellett körülbelül 4 0 koronás hidpénzeík- röl folyt volt szó, vagyis a pénzügyminisztériumban készített terveik szerint a régi két. krajcáros hídpénz helyében a gyalogos átjáró személy Pestről Budára 40 koronát fizetett volna hidvám cimén. Ugiy látszott, mintha két év óta aludt volna a hidak flenitartásának vitás- ügye, amíg most arról értesülünk, hogy a- kereskedelemügyi minisztériumban újra elővették a porosodó aktákat. Most azonban már nem ankétezés utján akarják a kérdést megoldani, hanem egyenesein törvény form áj álban kívánják véglegesen rendezni úgy a hidak f e n it & r t á s á t, mint p e dl i g a régi hídpénz rendszer visszaállításának tervét. A törvénytervezeten most dolgoznak a kereskedelemügyi minisztériumban. Előbb azonban bizonyos kérdésekben ismerni óhajtanák a főváros mai álláspontját. Ezt akarja elérni a kerieskedelemiigyi miniszter leirata, amelyet iái fővároshoz küldött és amelyben a következő négy részletkérdésbe kér választ: 1. a hidak fenta-rtására, 2. a hidjög végleges rendelésére, 3. a hidak tisztántartására; és 4. a hidak világítására vonatkozólag. A főváros tanácsa lerre ® leiratra még nem válaszolt a kereskedelemügyi minisztériumnak, mindazonáltal nem leihet kétséges, hogy a főváros megrpurad a két év előtti eredeti álláspontja mellett, amelynek megváltoztatása nemi is látszana indokoltnak. Mert hiszen nevetséges is volna a Bach-korszakbieli állapot feltámasztása, hogy az ember egyazon város területén egyik utcából a másikba menven, ha útja véletlenül a hídon vinne is keresztül, vámot fizessen. Üzenetváltások a barátkozásjegyében A községi ellenzéki pártok megbékülni készülnek egymással Széltébcin-hosszában beszéltek a héten arról, hogy a Fővárosi Szabadelvű Párt kebelében válság van. A híresztelés azonban nem bizonyult igaznak, mert hiszen az egészi pletykának az alapja volt hamis1. Az egész félreértés abból keletkezett, hogy Ifélnemaigiyiarázták Ugrón Gábornak a Józsefvárosi Körben mondott beszédét. Tendenciózusan úgy állították be a dolgot, mintha1 a „vörös hintás1- legények“ szó alatt a szociáldemokratákat értette volnál. Ebből keletkezett azután minden bonyodalom, mént hiszen fajvédő oldalon boldogan keverték az amúgy is erős összevisszaságot. Teljesen kimagyarázta azután az állítólagos affért Ugrón Gábornak egy nyilatkozata, amelyben kifejtette, hogy a vörös hintáslegények cégére alatt a kommunizmust aposztrofáltál, mert hiszen a baloldali szélsőségles kilengést a kommunizmus inaugurálta. és a vörösinges hintásleigények kifejezést semmi esetrie sem érthette, a szociáldemokratákra, akiknek a kommunizmusban semmi részük nem volt, sőt az ellen mindent elkövettek. Az ellentét másik oldalát a rémlátók B á r c z y István budai bje-szedlében keresték. Úgy állították szembe ugyanis a dolgokat, hogy amig Ugrón Gábor vörös hintáslegényekröl beszélt, ugyanakkor la liberálisok másik vezére. Bárczy István el ismeréssel nyilatkozik a szocialistákról. Abban ai pillanatban, amikor Ugrón határozót tani kijelentette, amit józian ésszel el sem lehetett képzelni, hogv az ominózus kifejezést: nem a sízociáldemokratákra értette, elsimult az: állítólagos válság, amelynlek tulajdonképpen semmi alapja nem volt. Bárczy István budai beszéde mindazonáltal egészjen kivételes figyelemre tarthat számot, mert ez a beszéd határozottan a Fővárosi Szabadelvű Pártnak balra való tolódását jelenti. Bejelentette Bárczy. hogy a baloldallal való közös küzdtelem sokak szemében tetszetősnek látszik, a Fővárosi Szabadelvű Párt mégis megmaradt azon az állásponton, hogy külön llsitávail vegyen részt a választásban. Ennek oka az. hogy módot lehessen adni a liberálisokra való szavazásra- azoknak is, akik nem szívesen szavaznának olyan listára:, amelyen polgári politikusok szociáldemokratákkal együtt szerépeinek. Kifejtette azonban az is, hogy a liberálisok fegyverbarátságot éreznek mindazok iránit, akik azonos célért, a reakció megdöntéséért küzdenek. Nem kell félni ia szocialista bevonulástól a városházára, mert hiszen — mondotta Bárczy — velünk együtt fognak küzdeni, mint ahogy az egész halóidéinak együtt kell haladni. Vázsonyi Vilmos azután tovább magyarázta azt, amit Bárczy mondott. Vázsonyi helyteleníti, hogy a liberálisok megmaradnak a külön listán való harc mellett és konstatálja, hogy'' Bárczy a-z együttműködést ai választás után viailó időre értette. Vázsonyi nem tudja (elképzelni, — ami pedig talán mégis elképzelhető, — hogy akik a választásokon külön listán, de kongruens elvek hirdetésével küzdenek. azok a választás után ne tudnák együtt kormányozni ,a< fővárost. Vázsonyi mégis azt a konklúziót vonja Ke, hogy „Bárczy beszéde a helyes ut felismerésére az első lépés“. Sajnos, ugv látszik. Vázsonyiékról ma ugyanezt még nem lehet elismerni. Mindezek ma már csak zsörtölődések és a hangból, az egymásnak való üzentgetésből arra kell következtél ni, hogy azok, akik — szerintük — a re- rfrició ellen küzdenbk ma lehetnek külön táborban, de többé a régi ellenségeskedésnek és a fajvédők számán szóló vásári civódásnak fölélednie nem szabad. Villányi Pezsgőgyár és Borpince P-T Budapest, V., Nádor-utca 16 ————HBBBMWWHM—— Telefon: 72—01 Gyártelep: Villány pmmi víz gyomorbetegeknek, vérszagényeknek, gyógyital. Üdítő borviz. — Egyedárusitás: Forrástermék és Asványvizkereskedeími r.-t. V., Perczel Mór-u. 2. Telefon: 5 - 53.
