Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-03-04 / 9. szám
Tizennégy t dik évfolyam Ara 3000 kor. Budapest^ 1925 március 4. 9. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP évre 150.000 korona. Félévre ■inasai—— 75.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ felelős szerkesztő DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz Telefon: 137—15. szám Építeni kell: ennek a teteinek nincs szüksége már a megvitatásra, mert ebben mindenkinek egyet kell értenie. Vannak azután eltérések abban a tekintetben, hogy hogyan, mit és mennyit kell építeni. Mi például úgy gondoljuk, hogy sokkal több épitenivaló van. mint; amennyit a túlsó parton a kurzus urai elismernek. Ük például meg vannak győződve arról, hogy ők is építettek, mi pedig tudjuk, hogy Tomboltak. Nagyon zavarba jönnének azonban, ha megkérdeznénk tőlük, mutassanak rá, mik azok az alkotások, amelyekkel négy esztendő alatt; boldogították Budapestet. De nemcsak a leromlott utca, a tönkrement közművek, utak és csatornák javítása szükséges, de meg kell indulnia az építő tevékenységnek minden vonatkozásban. Házaknak, épülettömböknek, telepeknek, uj városrészeknek kell rövidesen fejlődni Budapesten, mert különben nemcsak a természetes fejlődést ölik meg. de egyben koldussá, munkátlanná teszik ezt a várost, amely tönkremegy és éhen pusztul. Meg kell indulnia úgy az állami építkezéseknek, aminthogy a fővárosnak is fennie kell, de legfőképpen a magánvállalkozást kell tőkéhez segíteni és a magánvállalkozásnak kell kedvet csinálni ahhoz, hogy építkezzék. Mindezek igen világosan láthatók és már régen igen pregnánsan megállapított dolgok. A vállalkozás. az ipar, a munkásság, az egész város gazdasági érdekeltségeit felölelve, hangos szóval követelik az alkotó munka imteginditását. Annál inkább csodálkozóba ejt bennünket a kurzus levitézlett urainak handabandázása. Amikor Budapest egész köz- gazdasági világa, a polgárság teljes rokonszenvéíől kisérve. hatalmas demonstrációban igyekszik alátámasztani R i p k a Ferenc kormánybiztos törekvéseit, ugyanakkor a kurzus-sajtó koncentrikus támadást intéz a kormánybiztos ellen. „Leleplező“ cikkek keretében támadják a kormánybiztosnak azt a tervét, hogy Budapestet építkezési hitelhez juttatja. A támadásokhoz pedig a zenekiséretet Wolff és Csil- léry nagyfontosságu megnyilatkozásai szolgáltatják. Azt hisszük, az üres kasszákból, amelyet Wolff urék a városházán hagytak, nem lehetne egy rabic közfalat sem fölépíteni, szeretnénk azonban nagyra- becsült tanácsaikat kikérni, hogy miképpen óhajtják akkor megoldani Budapest immár elviselhetetlen gazdasági válságát. Négy esztendeig csinálták azt a huzavonát, amelynek az árát most kell megfizetni. Példátlan struccpolitikájuk és az a tény, hogy jelszavakkal valósággal agyonbilincselték a saját kezüket. nem engedte meg nekik még azt sem. hogy egy pillanatra bekukkantsanak a szomszédos Bécsbe, ahol a papírpénz tomboló és tébólyodott inflációjának zavaros időszakában a paloták egész tömegét emelték. Azok odaát papírból építettek palotát, nekünk pedig Wolffék mulasztásai révén igenis most kell hozzáfognunk ahhoz, hogy drága aranyon akárcsak viskókat; is emeljünk. A fortwurstlizás kényelmes álláspontja most bosszulja meg magát és ennek a városnak a közönségének hiába prédikálnak arról, hogy Ripka Ferenc ugyanabba a bűnbe akar esni, amelybe Bárczy István beleesett. Budapest népe nagyon jól tudja, hogy áldásos adósságok voltak azok, amelyeket: a Bárczy-rezsim csinált. De ha szükség volt azokra, akkor százszor inkább most van szükség arra. hogy bárhonnan és bármilyen eszközökkel megindítsuk az építő tevékenységet. Nekik módjukban lett volna a bankjegyinfláció idején aranykölcsön nélkül is építtetni, de nagyon el voltak foglalva azzal, hogy gyűlöletüknek és bosszújuknak érvényt szerezzenek, hogy politikai hatalmukat megerősítsék és barátaikat megjutalmazzák. Négy esztendőn át nem cselekedtek mást, pedig utólag elhihetik. hogy minden tégla, amelyet beépítettek volna, jobban megerősítette volna politikai hatalmukat, mint akárhány kurzusoszlop, akit állással jutalmaztak, ük, akik nem használták ki a legalkalmasabb időt. a legarravalóbb gazdasági helyzetet, a legbiztosabb konjunktúrát, ők többé ebben a városban sem próféták, de még csak kritikusok sem lehetnek. Hiába jön ma az egyik ur azzal, hogy uzsorakölcsönt ők is kaphattak volna, de lelkiismeretük nem merte vállalni az agyonterhelt: polgárság újabb terhekkel való sujtását. Hiába mondják ezt ma. amikor Budapest lakosságának memóriája elég ép arra* hogy visszaemlékezzék, miképpen perhof- jeszkáltak minden néven nevezendő kölcsöntervet, s milyen agitációt fejtettek ki azok ellen, akik annyit építettek, amennyit az ő elsorvadt fantáziájuk meg sem tudott volna álmodni. Budapest népe az építő tevékenység felvételét követeli s ebben a tekintetben az államnak kell előljárnia. De meg kell ragadni minden eszközt ahhoz, hogy a magánvállalkozás is kedvet; kaphasson. Ha pedig mindezekhez hozzávesszük Ripka Ferenc ötmilliós kölcsöntervet, akkor legfeljebb azt az egyet kifogásolhatjuk, hogy ezt az összeget nem tartjuk elegendőnek erőteljes tevékenység kifejtésére és jelentős építési Programm végrehajtására. 'Segítségnek azonban ez is számottevő és ha Az a harc, aimelyjet a szélső baloldali pártok a községi választások előtt a liberális pártok ellen vívnak, tizen a héten egészen uj fázishoz jutoltltak. Újabban már nem az elvek és argumentumok küzdenek egymás ellen, hanem a baloldalról igen szomorú módon hangosabb kurjantással kivánják elnyomni az, ellentétes véleményt. Szomorúnak tartanánk ezt Ekkor is, ha véletlenül nem testvérpártok állanának egymáshoz szemben, de annál veszedelmesebb a dolog, mert hiszen ez az, alácsoniyrendü küzdelem, ha nem is erősiti meg a fajvédők és antiszemiták hadsorait, de mind ^esetre gúnyos nevelést fakaszt táborukban. Az történt ugyanis a héten, hogy a nemzeti demokrata párt egyes tagjai megirigyelték azokat az ébredö-diósőségeket, amelyeket már több választáson a gyűlések megzavarásában tapasztaltunk. Ébredőék azt szokták mondani, hogy a harcnak ezt a módszerét a szocialistáktól tanulták, és nekünk sajnálatosan igazat kell ebben adnunk nekik, mert hiszen a demokraták, akik csöndes megbeszélések, szónoki megnyilatkozások, megzavarásával, és szerény polgári vacsorák megko n|!irelminá 1 ásáv a 1 szórakoznak, ma a szocialisták szövetségesei. Ha az ébredők nem iis a szocialistáktól tanulták ezt a módszent, a demokratáik mindenesetre tőlük sajátították el mert hirtelen elhatározással most ők lettek az üldözöttekből az üldözők. Közbeszólások és ellenszónoklatok Csütörtökön a Kereskedelmi Csarnok, b a n volt vacsorája a Fővárosi Szabadelvű Pártnak. Ezt a vacsorát még tényleg csak mégis ontreminálták, amivel szemben azonban a Józsefvárosi Kör szombat esti vacsoráján dr. Hajdú Marcel, Körmöczi Zoltán és néhány társuk közbeszólásokkal és ellenszónoklatokkal zavarták meg polgártársaik békés együttlétét. Ezen ai józsefvárosi vacsorán különbem először jelent meg Heinrich Ferenc is, akinek társaságában Ugrón1 Gábor, Sándor Pál és Bárczy István voltak a kör vendégei. Heinrich Ferenc ezúttal talán először a választási küzdelem alatt, beszédet is mondott, amelyben élesen bírálta a Keresztény Községi Párt politikáját. Valóságos programm- beszéde, volt ez a Fővárosi Szabadelvű Pártnak, s ennek a progremmnak alapját abban jelölte meg, hogy a főváros törvényhatósági bizottságában Budapest társadalmának minden rétege képviselve legyen az őt megillető számarány szerint. Követelte, hogy száműzzék a közgyűlési teremből a politikát, a felekezeti és osztálygyülöletet. Bárczy István szerint a Keresztény Községi Párt pogány és szeretetlen politikát, folytatott ás a felekezeti gyűlölködést, meg a pártsze|mponíoka|il még a kis gyermekek közé qz iskolába sem átallotta bevinni. Hangoztatta, hogy a megértés és béke fegyvereivel akarnak küzdeni és az antiszemita reakció gyűlölködését ki akarják irtani a főváros közigazgatásából és az iskolákból. amint látszik, elsőnek érkezik, annál örvendetesebb- nek kell tartani. Ha azon a ponton próbálták volna támadni a kormánybiztos tervét, hogy túlságosan óvatos, akkor talán hinni tudtunk volna kritikájuk komolyságában és miután az ötmilliós kölcsön tervét zajos ellentmondással fogadják és a legsúlyosabb utólagos felelösség.revonás mumusát mutogatják, azt kell hinnünk, hogy argumentumaikat nem kell komolyan tárgyalnunk. Fölösleges ez. amikor Budapest egész népe követeli ,az épitkczések megindítását, ők pedig a maguk tétlenségének, tehetségtelen^ ségének és tehetetlenségének folytatását és örök időkre való elnyujtását kivánják. Reményt adott ez a beszéd sok üldözött és igazság- ír Iámul földönfutóvá tett embernek is, mert kijelentette Bárczy, hogy reparálni akarják azokat az igazságtalanságokat és méltánytalanságokat, amelyeket itt négy esztendő alatt elkövettek. S á ni dór Pál sötét színekkel festette Budapest gazdasági helyzetét és kijelentette, hogy ,a mai gyűlölködés soha kenyérhez juttatni Budapest polgárságát nem fogja. Ünneprontás Ugrón Gábor beszéde inkább politikát tartalmazott. Ezt használták fel azután a Kör jelenlevő demokratapárti tagjai arra. hogy a békés vacsorát megzavarják. El kell itt mondani azt, hogy a Józsefvárosi Kör vacsorája kizárólag csak vacsora volt és nem gyűlés és mindössze az volt a szándék, hogy a liberális veizíérek a maguk programmját ismertessék. Hamis volt tehát az a megokolás. amellyel a józsefvárosi demokraták a vacsora megzavarására vállalkoztak. Ők ugyanis azt kifogásolták, hogy a Józsefvárosi Körnelk. amelynek vannak demokratapárti tagjai, nem szabad egy politikai párthoz csatlakoznia és nem szabad ilyeini természetű határozatot hoznia. Ezzel szemben tény az, hogy határozathozatalról, vagy a Józsefvárosi Körnek bármely politikai párthoz való csatlakozásáról szó sem volt. Nem is lehetett szó erről, mert hiszen a Józsefvárosi Kör társadalmi egyesület, amelynek nemcsak liberális és nemcsak demokrata tagjai varrnak, hanem több Wolíf-párti polgár is megmaradt a Kör tagjai között. Semmi ok nem volt tehát arra, hogy a demokraták tendenciózusan és tudatosan felvonuljanak, közbeszólásokkal tarkítsák U ig ron Gábor beszédét, akit ugylátszik előre és külön kipécéztek erre a célra. Az ellemszónoklatot Körmöczi Zoltán dr. fogorvos tartotta meg, aki meglehetős részvétlenség mellett jelentette be a „józsefvárosi polgárság“ tiltakozását, az ellen, hogy a Józsefvárosi Kör nevében a vezetőség kimondja a Fővárosi ■ Szabadelvű Párthoz való csatlakozást. Ez a részvétlenség teljesen megokolt is volt. mert senkinek sem jutott eszébe a csatlakozásra való felhívás. A demokraták ünneprontását egyébként a Józsefvárosban élesen elitélik. A Kereskedelmi Csarnok vacsorája A Kereskedelmi Csarnoknak a demokrata párthoz tartozó tagjai már sokkal óvatosabbak és elővigyázatosabbak voltak, ük nem jelentek meg a Fővárosi Szabadelvű Párt vacsoráján. hanem igen helyesen a Csarnok elnökéhez, báró Madaras s y Beck Gyulához mentek el, akinek előadták panaszaikat. Az elnök azután elmésen oldotta meg a válságot, amennyiben kijelentette, hogy a Kereskedelmi Csarnok a maga egészében sehova sem csatlakozik és nem is csatlakoz- hatik és ha a domokratáknak nincs ízlésük szerint Ugronnaf és Rassayval vacsorázni, akkor vacsorázzanak a jövő héten Vázsonyival, Ruperttel és Peídl Gyulával. Vacsorakontraminőrök a Józsefvárosi Körben és a Kereskedelmi Csarnokban A demokraták ébredő és szocialista taktikával dolgoznak
