Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-02-11 / 6. szám
Budapest, 1925 február LI. • • • A kereskedelmi kamara mintha kissé későn ébredt volna fel. A im- iwkban ugyanis foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy kiket jelöljön ki a főváros közgyűlésen való hivatalos tagsági helyekre. Az értekezleten résztvevő kamarai tagok egyhanguan a kamara autonómiájának igen súlyos megsértését látták abban, hogy a kamarai tagok sorából betöldendő öt helyre Jutsz jelöltet kell előterjeszteni, akik közül a kereskeaelnű és ipari viszonyokkal tisztában nem lévő belügyminiszter előterjesztésére az államfő nevezi ki a városatyákat. Ugyancsak kifogásolták azt is, hogy a törvény a kereskedelem és ipar ősi és mindig féltve őrzött paritását negligálva, a kamara keréskedelmi osztályának kevesebb jelölt ajánlására nyújtott lehetőséget, mint az ipari osztálynak. Valóban ezek sérelmek. Igazat áriunk a kamarának, szószerint aláírjuk mindazt, amit ők most határoztak, de sajnos, az orvosságot nem találjuk. De csodálatosnak tarájuk azt, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara most riad föl és most veszi észre, hogy arculcsapták, mikor ebből az arculcsapásból már törvény lett. Vagy nem különös-e az, hogy amikor itt heteken és hónapon át, szinte napr ólnapra hangos szónoklatok hirdették, hogy milyen abszurdumokat akarnak a törvénybe belevenni, akkor a kamara nem akart, vagy nem ért rá tiltakozni. A fővárosi törvény megszületését hatalmas politikai kampány előzte meg. Ha csak most eszmél erre a kamara, akkor ez annyi, mint eső után a köpönyeg. Miért kérdeznek az emberek olyasmit, amire ők maguk is pontosan tudják a feleletet. Miért Ízérdi pél- dénü Csillén Andráis, hogy bérbcadják-e a főváros üzemeit, amikor nagyon jól tudja, hogy közgyűlés nélkül erre nincsen mód? Vagy miért kérdi ugyanez a Csillárt András, hogy vesz-e föl kölcsönt a főváros tanácsa, amikor tökéletesen tisztában van vele, hogy a kölcsön felelősségét a közgyűlésnek kell viselnie és bolond lenne az a hitelező, aki a tanács szakállára hitelezne, amikor a tanácsnak ehhez nincs is törvényes szakálla? De hát ők kérdeznek a végletekig, mert azt hiszik, hogy a sok fölösleges kérdés között akadhat egy vagy kettő, amely valakinek kellemetlen. És ha kellemetlenkedni kell, akár a saját polgárméserüknek is, azt azután ők igazán nem engedik át másnak. Uj fog-alom vömül be a választási küzdelembe és ez az uj fogalom Főlkusházy Lajos alpolgármestert tiszteli atyja gyanánt. Nem tudjuk, melyik módszer az, amelyet súlyosabl)an kell megbélyegeznünk, a- Wolffé-e, vagy a Folkus- házyé-e? Wolff Károly kereken tagadott. Ök nem hamisítottak, ők mindent rendesen csináltak, nincs semmi baj, a választói névjegyzék tökéletes, Ezzel szemben Folkns- házy röviden kijelentette, hogy történtek hibák, dehát az pusztán és kizárólag alantas tisztviselők „elírása“ és ügyetlenkedése. A választók ezrei vesztették el választójogukat azért, mert az alantas tisztviselő urak ügyetlenkedtek és elírtak. Segíteni pedig sem a mélyen tisztelt központi választmány, sem Főlkusházy alpolgármester ur nem segítettek. Pedig nagyon érdekes lenne megtudni, hogy kik voltak azok az „alantas" tisztviselők, ki válogatta össze őket? Mert mi egészen nyíltan és őszintén arra gondolunk, hogy erre az alantasságra csak az képesített, hogy az illető tisztviselő állandó vendége lett légyen a — Sorház-utcának. Amikor a hordó beszélni kezd Wolff, Eckhardt, Friedrich, Petrovácz meg a többiek Ripka Ferencet a sajtó egv részében elmúlt héten élesen támadták amért oj Peterdy-utcai elemi iskolában, amelynek igazgatója az ébredő Baráto&i Balogh Benedek, még mindig tartanak ébredö-gyü- léseket. Ezekkel a soj tótámadásokkal szemben a kormánybiztos mitnidletneseére tettekkel fogja megadni a szükséges teleteljed:, de itt is konstatálnunk kel! aizfe hogy mérhiűteídienül igazságtaLan egyes Liberális lapoknak az a beállítása, mintha Ripka kormánybiztos még minidig mint létező erőketIkezélné a Woltff-pártot. Nem tudunk elképzelni nagyobb Igazolást az ö szít- mára, mint azt a tényt, hogy nincs Wolfi-párti. vagy ébredő-, vagv faj- védő-gyiilés, amelyen a legélesebb hordóhan- gon ne szónokolnának Ripka Ferenc személve és poltikája ellen és kísérőzeneként: ne hangfflanék fiel a kurzussá]tó borízű hangja. Lgy van ez. dlacára annak, hogy Wolff Károly aizi ma. aki az egyik gyűlésien keserűen siránkozott azon, hogy ő t támadják hordóhangon. Wolff Károly számára talán iniem kell egyéb válasz, mint hogyha felsorakoztatjuk, hogy kik és hol beszélnek hordóhangon? így talán isiég közeli példát eleveníthettünk fel a Ikereszténypárti vezér emlékezetében, amikor a vasárnapi Guttenberg-mozgóbeli gyűlésre emlékeztetünk, laihol Eckhardt Tibor, Zsirkay János és Petrovácz Gyulai beszédei közben egyre-másra felhangzott ,a kiáltás: — Akácfát a zsidóknak! Ha kell, bunkóval védjük meg a városházát! Azt hisse,ük. Zsirkay. Eckhardt és Pe t- r o v á c z ugyanazon az oldalon állanak, amelyen Wolff Károly vezérWedik. Érdekes azonban bővebb áttekintést is nyerni Wolffék gyűléseiről. Például igen érdekes volt az a gyűlés, amelyet vasárnap a Terézvárosi Keresztény Kaszinóban tartottak és ahol Csilléri András a, liberalizmust tette felelőssé a proletárdiktatúráért. Az ö ajkáról hallottuk azt a millió- szőr megcáfolt együgyű séget. hogy a liberalizmus csak az erőseket védte és a polgár csialk .akkor boldogult, ha a demokrata körökbe, vagv a szabadkőműves páholyokba lépett. Ha emlékezetünk nem csal, éppen Csilléri urék voltak azok. akik még a városházáról is kidobálták azokat a tisztviselőket, akik nem voltak hajlandók az ő úgynevezett keresztény pártjukba belépni. Elmondta azután, hogy a fővárosi tanács ólén álló zsidó vezetők megfertőzték az iskolákat, akiket — mint mondatta — „természetesen mi eltávolítottunk onnan“. Ezekről, vagv erről a zsidó vezetőről, aki a tanácsban alpolgármesteri állást viselt, egészen más véleményén volt Cser noch János hercegprímás, minit. Csilléri András. És mi a hercegprímást régibb és igazabb keresztéülv politikusnak 'tartjuk, mint Csilléri Andrást. Föllépett ezen a gyűlésen aiz örök Fregoli, Friedrich István is. Zsonglörösen csoportosította a vörösöket, a zsidókat és a kormányt, mint amelyekkel szemben állja a harcot is. Miegigérte különben, hogy nem lesz a kormánynak elég rendőre, katonája, hogy a szovjetköveteket, ezeket a sízovjetbitangokat testi épségükben meg tudja védelmezni. Kitért a mai városi politikára is, amiről azonban őszintén és restelkedve kell bevállaltunk, hogy Friedrich István nem ért h o z'Zi á. Nem is mondott tehát semmi lényegbevágót, csak azt hangoztatta,. hogy a harc vége csak az lehet, hogy a főváros keresztény lesz, s a másik oldal pedig ne is álmodozzék arról, hogy a hatalom valaha is az ö kezükbe jusson. A Rattenbiller-utcábain Petro vác z Gyula volt a konferanszié. Felelevenítette a rég nem hallott „konstrukció“ és „destrukció“ jelszavát és elmondotta — mintha már hallottuk volna! — hegy 'nincs középút a keresztény nemzeti gondolat és a zsidók világuralmi törekvései között, Eckhardt Tibor a drágasággal, foglalkozott és mint közgazdász játszotta ki magát. Természetesen odakonkludált hogy a drágaság főként a bankok politikájának eredménye, a bankoké, amelyek az ország koronázatlan fejedelmei. Megígérte, hogy a keresztény gondolat győzelme esetén eme tőke koncepciója alapiadban rendül meg. Woltf Károly bárány széliben kezdte. Tiltakozott az elleni, hogy ök a gyűlölet politikáját hirdetnék. Ellenkezőleg, ők a felebaráti szeretet alapján állanak, de szem előtt tartják, hogy felebarátaikat ugv keli szeretniük, mint önmagukat. Az pedig, nem bűn, ha a magyar nép Önmagát is szereti. Persze annak, hogy & ma Csonka-Magyarországon élünk. Wolff Károly szerint csak a liberálfzmus lehet az oka. Ha olyan kocsis ül a bakon, aki a kocsit az árokba viszi, azt kell kiáltani, hogy szálljon le arról a bakról. Nagyot ütött azután a döglött oroszlánon, a a törzsfönöki uralmon. melynek kivégzésében nekünk valószínűleg nagyobb érdemünk volt, mint neki. Term ész etjesen kijelentette, hogy ha 'túlzottnak és reakciósnak is nevezik őket. azt hirdetik, hogy az ő programmjuk az egyedül üdvözítő. Meginvitált -azután mindenkit a maga pártjába, de be kell vallanunk, hogy még a jelenlévők közül sem sokan tolakodtak ezért a kitüntetésért Miután Haller József konstatálta, hogy Budapest még megmenthető és Csilléri András kijelentette, hogy csak egyletien vezér van és ez Wolff Károly, a gyűlés véget ért. GáztMós Ripkn Ferenc ellen Néhány tanulságos kSzbeszólás, amely a nemzetgyűlésen hangzott el A F ő városi H i ír 1 a p akkor,, amikor a tanács megl'epetiqsszjqrüen, sőt határozott megállapodások ellenére felemelte a gáz, a villany és a viz egységárát, infegirta azt, hogy ez az egész nem más, minit politikai manőver Ripka Ferenc ellen, A támadás ugyan csütörtököt mondott, de legalább napnál világosabban kiderült az, hogy a tanács többségében még mindig Wolffék szfeüjemc dolgozik, vagy legalább még mindig kishitüen félnek attól, hogy Wolffék visslzajönnietk a városházára és így nem csoda az, ha a hatalmon kívül álló Wolff uralkodó-rezsim titkos parancsai még mindig teljesiilnlek. Egészen természetes volt, hogy a gáz, villany és víz árának emelésle csalk azért fontos ebben a pillanatban, hogy a tanács megpróbálja djezavuálni Riport kormánybiztost, aki a drágaság (enyhítésének programmjával jött. De megnyilatkozott ebben, a oá elek ecetben az a tendencia is, hogy aj Wolff-féle együgyű djeficitmeátes költségvletés rendszerét tovább is megtkisérleljék fentartani. Wolff Károly és társasága a háttérben! tapsolt a tanács sakkhuizásának, amely azonban nem sikerült, mert ia sajtó felvilágosította a (közönséget és igy az egész árdrágítás ódiuma a takácsra hull vissza, miért a jól kiszámított -telitalálat nem érhette Ripka Perlene kormánybiztost. A napokban azonban határozottan hangot adtak Wolffék ennek a titkos örömükn|ek. Törekvéseikre élénk világot vet aiz a kis lepizódszerü jelenet amely a nemzetgy ülésfen játszódott le és két-három szimpla közbeszólás alakjában Pl&trováczék kitűnőié® leleplezték önmagukat. A kormánypárt soraiból Mars eh all Ferenc beszélt, akiről őszintén sízólva r|em tudjuk megállapítani hitelesen, hogy szimpatizál-ie Wolffékkal, de mindjeim esetre Wolfféknak tetsző módon ilyeneket mondott : — Szomorúsággal látom budapesti házak talán a viz, a gáz és a villany drágításának hírét. Európának miniden centrumában leszállítják fezeknek az árát. Akármilyen szándékkal mondta is ezt Marschall Ferenc, bizonyos az, hogy rosszr információk alapján mondta, mert sehol a világon nem szállítják le a közszolgáltatások árát, hanem már régien lassanként apró emfelésekjkel aranyparitásra emelték. Csak Wolffék voltak azok, akik kortespolitikából nfem nyúltak ebekhez az árakhoz, de rögtön felemeltetik a tanáccsal, amikor lennek a cselekménynek «iz ódiuma másra hullhat és a félrevezetett közvélemény nfem őbenniik, hanem másban keresheti a bűnbakot. Tiermész.etes azonban, hogy Manschall Ferjenc kijlalenitésére széles mosolyra nyílt Pietrovác z Gyula ábrázata és harsogva kiálltotta oda :
