Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-02-11 / 6. szám
Budapest, 1925 február 11. ö TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi Hírlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs Ullmann Adolf báró Abban a kivételes tehetségű gazdaságii vezérkarban. amely az utolsó két évtizedben győzelmes erejűvé fejlesztette az ország gazdasági életét. Korúié 1 d Zsigmond, Lánczy Leó és Wälder Gyula mellett ott állott Ullmann Adolf báró is. a Hitelbank most elhunyt alelnök-vezérigazgatója. Kissé furcsán hangzik, ha most az ország gazdasági leron- gyoltsága mellett győzelmes erőkről beszélünk. De gondoljuk meg, hogy egy elvesztett háború, egy forradalom és a kommunizmus okozta vérveszteség következményeit eltakarítani az útból szinte ember- feletti feladat volt és Ullmann Adolf megbirkózott ezzel a feladattal és úgyszólván a semmiből teremtette elő mindazt, ami ma az ország gazdasági aktívumának jelentős részét teszi. És gondoljuk meg azt is, hogy a lerongyo tságunk még katasztrófálisabb Is lehetett volna. Van erre is példa, csak nézzünk szét a szomszédságban. És ezekből a példákból leszűrhetjük a tanulságot, hogy Ullmann Adolf a lehető legtöbbet alkotta, amit az adott viszonyok mellett aLkotní lehetett. Az erőket az utolsó csöppig kihasználta, a kiná'kozó lehetőségeket egytől-egyig értékesítette. Nem hagyott parlagon heverni semmit, de mindent, még az utolsó elszórt szemet Í9‘ összegyűjtötte és ezzel egy gaizdag termésnek vetette meg alapját. i 1 .. I Vagyunk, még mindig vagyunk és mindennek ellenére is vagyunk és a jövő fejlődés alapjai le vannak rakva, a megkezdett munka folytatható és dia- da.masan befejezhető. Ez igen nagy eredmény és ez az eredmény részben Ullmann Adolf nevéhez fűződik. Ezek az eredmények jellemzik .képességeit s talán még inkább azt a törhetetlen hitet, amely munkásságában hevítette. Hit nélkül, a siker hite nélkül lehetetlen alkotni és a képesség falán ennek a hitnek az erejéből táplálkozik. Nyugalma, amely- lyel napi munkáját végezte, szintén ennek a hitnek volt következménye s hogy ezt az idegőrlő munkát egy félszázadon át ekkora kitartással tudta elvégezni, ezt is csak a hitből táplálkozó erőnek köszönhette. Ismerte önmagát, tehát hitt magában. És ismerte a feladatok nehézségét, tehát tudta, mekkora erőket kell mozgásba hoznia, hogy a feladat megoldható legyen. Az erőket i's ösmerte és sohasem váltakozott olyanra, aminek megvalósítására nem látszott elegendőnek a rendelkezésre álló erő. Ez a titka annak, hogy sohasem csalódott, sohasem vallott kudarcot. Örök példaképe lesz a bankvezérnek, róla kell megmintázni a nagystílű, nagy koncepciójú, széles látókörű, óvatos és alaposan számoló bankvezér szobrát. És erre a szoborra sohase volt oly nagy szükség, mint most. amikor egészem más vereti? egyéniségek jutottak befolyáshoz a gazdasági élet irányítására. Ezekről az egyéniségekről, elmondható, hogy viszont róluk kell megmintázni azt a szobrot, amely intő példája legyen annak, hogy milyen n e legyen a bankvezér. Az Ullmann Adolf egyénisége harmonikus összetétele volt a klasszikus jellemnek és a modern alkotó szellemnek. Klasszikus volt abban az értelemben, hogy az alkotás magáért az alkotásért érdekelte ,s amikor alkotott, igen alárendelt szerepe volt a gondolatnak, hogy anyagiakban mekkora hasznot jelent ez neki. Olyan volt, mint az igaz művész, akinek legfőbb célja, hogy remekművet alkosson. A téma izgatja, a megvalósítás lelkesíti. de a maga anyagi sikere az alkotás hevében alig érdekli. Ami pedig a modern a:kotó szellemet illeti, amely tevékenységét áthatotta, erről csak annyit, hogy egyik kezét mindig a gazdasági élet ütőerén tartotta és a vérkeringésen át megérezte, hogy a gazdasági szervezetnek mely részében mutatkoznak zavarok, hiányok, hol támadtak uj szükségletek, amelyeknek kielégítéséről gondoskodni kell. És ebben a kítapogatásban kereshetjük sikereinek egy másik titkát: sohasem alkotott azért, mert neki volt szüksége valamire, de alkotott azért, mert felismerte, hogy az életnek van szüksége az alkotásra. Az életet szolgálta s nem önmagát s ezért nem láttuk őt soha fantasztikus tervekkel elfoglalva. Csöndben dolgozott és sikereit minden külső zaj nélkül tudta élvezni1. A nagy nyilvánosságot sohasem avatta be jó előre terveibe s hangos lármával sohasem hívta fel a közönség figyelmét arra. hogy milyen csatákra készül, milyen nagyszerű gazdasági tervek megvalósítására fegyverkezik. A reklám teljesen távol állott tőle és az ízlésével, szo idságával ellenkezett, hogy előre élvezze ki a reklámban vállalkozása esetleges sikerét. Nem előlegezett magának ilyen élvezeteket, nem gondolkozott úgy. hogy a kudarc esetén legalább maradjon meg neki az az öröm, amelyet a reklám biztosit. Ezek a reklámbankvezérek azok. akikről azt a szobrot kell megmintázni. amelyről leolvashatja a világ, hogy milyen n e legyen a bankvezér. Egy klasszikus jellemmel lettünk hát szegényebbek. A veszteség igen nagy s ezzel a veszteséggel tisztában van gazdasági életünk, tisztában vannak mindazok, akik tudását igénybe vették, valahányszor országos kérdések megvitatásáról volt szó. De érzik a veszteséget barátai, embertársai és tisztviselői, akik az embert épp oly sokra értékelték benne, mint a gazdasági élet egyik pótolhatatlan vezérét. A borkariéi harca a mészárosokkal Magától értetődik, hogy a mészáros ezt a veszteséget áthárítja a husfogvasztó közönségre: a húst annyival adja drágábban, amennyivel olcsóbban kell a nyersbőrt eladnia. A fogyasztóközönséguek tehát a drága cipő mellett még az ,a vigasza sine« meg, hogy o leső húst kan. Elismerjük, nehéz ebben a harcban bírónak lenni, ha az ember csak a bőrkartel meg ,a mészárosok panaszát hallgatja meg. Mindkét fél pimaszában az egyéni önzés és egyéni haszon hallatja szavát. Bőr- gyárosok és mészárosok ,a maguk üzleti érdekeit védik. amikor a kiviteli tilalom rendszeresítését, vagy a kiviteli szabadság visszaállLtását követelik. Minden ilyen harcnak a közönség látta valamikor hasznát, de ebben <a perben úgy látsizák nincs más vesztes, mint a közönség. A bírónak, aki ebben a perben ítélkezni akar. csak ai közönség érdekeit szabad szem előtt tartani és azt kell vizsgálni, hogy a bőrkiviteli tilalomból van-e előnye vagy kára a közönségnek? Az állatállomány szaporodása vaigy csökkenése nem lehet öncél és állami .'adópolitikánk is rossz politika, hogy ,a közönség egyék drága húst, viseljen drága cipőt, ha csak az adópénztámaik minél több bevétele van a bőrfeldolgozó ipari üzemek megadóztatása terén. A bőrgyártás és nyersbőrtermelés érdekeit beleszámítva még a kincstár érdekelt is, úgy kell összeegyeztetni. hogy a fogyasztó Hasznát lássa annak. A főváros tanácsának, amely most beleszólt a kérdésbe és felterjesztéssel fordul a kormányhoz,, ily irányban kell befolyását éreztetni, amikor az érdekelt felek bármelyike támogatást) kér tőle. Vagy olcsó cipőt, vagy olcsó húst! Mindenki a fogyasztók bőréből akar szíjakat hasítani A. kormány megtiltotta a nyersbőr kivitelét. A bőrkartel kívánsága volt az a kiviteli tilalom és a kormányt meggyőzték azok az érvek, amelyeket a bőrkartel hozott elő ia borkivitel megtiltására. A bőrkartel azzal érve!, hogy a nyersbőrtermelő' alür elL- giti ki aiz ország szükségleteinek egyh,armadát, mert a húsfogyasztás csökkenése folytán megcsappant .az orisizág állatállománya. Ez ugyan nem egészen helytálló, mert tudvalevő, hogy az ország állatállománya már a természetes szaporodás következtében és tetemesen megnövekedett, amihez még az is hozzájárul, hogy ott, ahol csökken a húsfogyasztás., csökken, a vágóhídra kerülő állatok száma is. A húsfogyasztás redukálása tehát éppen az 'ellenkezőiéit eredményezi annak, mint amit a bőrkartel állít. De menjünk egy lépéssel tovább: Ha az általános ^szegényedés ,a húsfogyasztás terén érezteti a hatását, akkor nyilván érezteti a cipővásárlás terén is, mert a szegény ember nemcsak kevesebb húst eszik, de kevesebb cipőt is vásárol. És ha a cipőszükséglet megcsappant, iáikkor a lecsökkent nyersbőrtermelési még mindig van akkora, hogy ebből ki lehet elégíteni az ország redukált cipő szükségletét. Látnivaló, hogy az érvek nem nagyon komolyak, de azért megértjük, hogy a bőrkartel kívánságai meghallgatásra találtak. Mert fontos gazdasági érdek, hogy ia bőrgyárak üzeme fennakadást ne szenvedjen és a bőrmunkások ezrei munka nélkül ne maradjanak. Ennek a szempontnak mindent fel kell áldozni, csak a közönség érdekeit nem. Már pedig abból a harcból, mely a bőrkartel és a mészárosok ipartestülete között kitört, mindenről van szó, csak a közönség érdekéről nem. A bőrkartel egyetlen szóval sem követeli a nyersbörkiviteli tilalom fentartását! azért. mert olcsó bőrt akar a piacra dobni, hogv a cipő ára leszálljon. De még ha ezzel érvelt is volna a kiviteli tilalom követelésekor. a tilalomnak egyáltalában nem látjuk olyirányu hatásait. A cipő alig 3—4 százalékkal olcsóbb, mint volt a kiviteli tilalom előtt és ez korántsem oly eredmény, amely igazolná ia kiviteli tilalom jogosultságát. Három-négy százalékos olcsóbbodás nem erő'siíti a közönség vásárló kedvét, sem vásárlóképességét és igv az áldozat, amelyet a bőrkartel kedvéért hoztunk, egyáltalán nem látszik eredményesnek a fogyasztókra nézve. Ha a kiviteli tilalom másik oldalát nézzük, azt kell mondanunk, hogy a kiviteli tilalom nemcsak a cipőgyártás, terén nem hozott előnyöket, de még) a húsfogyasztás kérdésében is hátrányokkal jár. A mészáros a börkiviteli tilalom következtében kénytelen a nyersbőrt olyan áron eladni, amilyet a kartel megszab. A kantel például ma 34.000 koronát ad a borjunyers- bőr kilójáért, holott a napokban ittjárt egv külföldi bőrgyáros, aki ugyanezért az áruért 41.000 K-t kínált. A mészáros tehát kilogrammonként 7000 koronát veszít azáltal, hogy a nyersbőrt a belföldi piacon kénytelen értékesíteni. A főváros csak a közönség érdekeinek lehet a harcosa s nem lehet egyes érdekcsoportoknak a Pátró- nus'a. Azért, hogy drága cipőnk legyen, nem akarunk drága husit és drága húst sem akarunk azéirt, hogy a b ő r k air te In e k minél o 1- : s ó b b lakomákra teljék. A Magyar Általános Hitelbank Igazgatósága őszinte gyászban jelenti, hogy nagyrabecsült aJelnöke, az intézet hervadhatatlan érdemű vezérigazgatója méltóságos báró Ullmann Adolf úr a főrendiház fagja, a Ferenc József- rend nagykeresztese stb. stb. e hónap 5-én, délután jobblétre szen- derült. A megboldogult ötven esztendővel ezelőtt kezdte meg pályafutását a Magyar Általános Hitelbanknál, melynek élén több mint másfél évtizeden keresztül vezérigazgatóként működött. Gazdag tudásának egész tárházát a legnagyobb odaadással és lelkesedéssel bocsátotta jó és rossz időkben az intézet rendelkezésére, melynek hatalmas oszlopa volt. Nemes jelleme, lebilincselő egyénisége, páratlan szívjósága mindazok Esztelenéit és 'ragaszkodását biztosította számára, kik őt ismerték. Kiváló tevékenységének nagy eredményeivel kitörölhetetlenül írta be nevét1 Magyarország gazdasági életének történetébe. A Magyar Általános Hitelbank minden időkön át a legnagyobb tiszteletben fogja emlékét tartani. Budapest, 1925 február hó 5-én.
