Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-12-09 / 49. szám
hzennegyttUk évfolyam Ara 3000 kor. Budapest, 1925 december 9. 49. szám. .jjj tililillllílíiiyí Ílfliu-U 11.-li I b í 1 (idilblj J141 ibfriT-lífJdJIHííi ?TT)Ir lil Előfizetési árak: Egész évre 2d pengő = 250.000 kor. Félévre 10 pengő = 125.000 kor. ÁLLANDÓ MELLÉKLET: GAZDASÁGI HÍRLAP __ Megjelenik minden szerdán. VÁ ROSA POLITIKA! ÉS KÖZGAZDASÁG! HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Postaiak, csekk-számla: 40.424. Telefon: 137—15 szám FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Tizennyolc millió aranykorona volna az elterjedt hírek szerint a főváros 1926. évi »ieíkítje. Nem tekinthetjük ezt a számot véglegesnek és nem tekinthetjük autentikusnak sem, mert hiszen »gy mondják, hogy a nyilvánosságra került költség- vetési adatok indiszkréció utján látták napvilágot. Nem látjuk azonban lehetetlennek, hogy ezek a számok, amelyek nyilvánosságra kerültek, igen közelről' fedik a valóságot. A költségvetésen sokat változtatni nem igen lehet, hiszen rövid időn belül már tárgyalás alá veszi azt a székesfőváros törvényhatósági- bizottsága. Bevalljuk, ijesztően nagy összeg ez a tizennyolc- milliós deficit, ami azt jelenti, hogy a főváros jövő évi háztartási hiányából még a ma születendő csecsemőre is mintegy háromszázezer papirkorona esik. Szinte elképzelhetetlen az, hogyha a költségvetés felépítői- nem tudtak fedezetet találni erre a mérhetetlen- összegre, akkor a közgyűlés találja meg az óriási háztartási hiány ellen való áfiumot. Vigasztaló tünet Mindössze az, hogy ennek a 18 millió aranykoronának a keletkezése teljesen megokolt. A külföldi kölcsönök kamatainak fizetéséi a jövő évben kezdjük meg, bár ez még mindig csak kóstoló abból a tempóból, ahogyan majd később kell fizetni. Hatmillió aranykoronát emészt fel maki ä főváros a.íkulmazot- faiyak státusrendezése is, ami elkerülhetetlen akkor amikor a főváros közgyűlése állandóan demokratikus jelszavakat- hangoztat és szociális- érzésével büszkélkedik. Az idei költségvetésben rákerül a sor- arra* is* hogy tiz esztendő rombolásaiból és mulasztásaiból helyrehozzunk, illetve felépítsünk valamicskét. Hatod- félmillió aranykorona erre a célra bármilyen nagy összegnek is látszik, de jelentéktelen csekélység, mert amit a háború, a kommunizmus romboltak és amit az ellenforradalom elmulasztott, vagy amit teherként a város nyakába sózott, csak évtizedek bőséges pénzáldozatával hozható helyre, illetve viselhető el. Csaknem ötmillió aranykorona kell a nyilvános betegápolási és gyermekvédelmi költségekre, amelyekét az állam újonnan áthárított Budapest székesfőváros. törvényhatóságára és ahelyett, hogy a szomorú anyagi viszonyok közé került várost segítené, uj gondokkal terheli meg. Mindezek múlhatatlanul szükséges dolgok, amelyek bizony jelentős pénzáldozatot követelnek. Le is lehetne zárni talán, a költségvetés kiadási tételeinek ! emelkedését ezekkel, ha tovább akarná folytatni Budapest azt a politikát, amelyet a kurzus négy esztendejében félénkségből, vagy tájékozatlanságból, vagy nemtörődömségből folytattak. Ezt a politikát azonban amely két téglát nem tett egymásra és amely egy malteros kanálnyi vakolattal nem gazdagította Budapestet, végérvényesen a múlténak kell kijelenteni., Budapestnek építenie kell, sokat és minél nagyobb költséggel, mert minden papirkorona, amelyet erre a célra áldoznak, masszív épületek alakjában marad* meg Budapest tulajdonában, egyben pedig keres az ipar, keres mindenki és* megindul a főváros gazdasági életének vérkeringése, amelynek mozdulatlansága e.gy évtized óta holttá tette ezt a milliós várost. Nem hsgy soknak, de mérhetetlenül kevésnek kell tehát mondanunk azt az összeget, amely körülbelül tizenegyedfélmillíó aranykoronát vesz fel a költségvetésben uj épületek emelésére, a régiek kijavítására és tatarozására. Ám többet tenni ugylát- szifc, nem lehetett, csak a legszükségesebbre szorítkozik a; főváros- építkezési programmja és még igy is - előállott a-18 millió aranykororrás költségvetési hiány. MégokoHnak vesszük tehát a hatalmas deficitet. de nem haladhatunk el mellette közönyösen, anélkül, hogy ne gondolnánk a megoldás lehetőségeivel. Az a költségvetési vita, amely a jövő hetek egyikében megindul, nem lehet annyira termékeny, hogy a szónoklatok ostroma lerombolhassa magát a deficitet. Üj adókkal kísérletezni nemcsak lehetetlenség, de bűn is lenne. Uj jövedelmeket kell tehát teremteni és amikor erre gondolunk, igazán nem lebeg szemünk előtt más, csak az az egy lehetőség, hogy az üzemek gazdálkodásának praktikusabbá való tétele révén nagy összegekhez jut Budapest kasszája. Annyit hallottunk már arról, hogy ez a praktikus gazdálkodás megváltója lehet a főváros szorult anyagi helyzetének. Legutóbb az üzemvizsgáló bizottság száraz szakemberei varázsoltak elénk ebben a tekintetben délibábos képeket. Ha tanácsaik végrehajtása után minden jóslatuk beválik ezeknek az uraknak, akkoi nemcsak a főváros deficitjének keserű pohara múlik el tőlünk, de talán pénzzel a zsebünkben nagyobb lendülettel indulhatunk neki a reparáció nagy munkájának is. Hiszünk benne, hogy mindez lehetséges. Csak egyet Hetek óta beszélnek és tárgyalnak városházi körökben a belügyminiszternek arról a leiratáról, amelyben azt kivánja, hogy a kitünően bevált üzemellenőrző-bizottság mintájára állandó üzemellenőrző-bizottságot létesítsen a főváros. Az első napokban az egyes pártok részéről olyan aggodalmak nyertek kifejezést, amelyek szerint -a belügyminiszter bele akarna avatkozni a főváros autonómiájába. Ripka Ferenc főpolgármester azután kellő és szükséges magyarázatokkal szolgált és világos színben állította be a pártok vezetői előtt a belügyminiszter intencióit. Egyben pedig biztosította a pártokat arról, hogy a belügyminiszter szívesen megy bele az üzemeket ellenőrző állandó bizottság olyan összeállításába, amely hivatva lesz a főváros autonómiáját teljes mértékben megőrizni. A főpolgármester szavai és magyarázata erősen lecsillapították a pártok hangulatát. Rakovszky Iván belügyminiszter most azután a parlamentben a belügyi tárca tárgyalásánál mondott beszédében rátért a fővárosi üzemek ellenőrzésének ügyére is, Kijelentette, hogy az az állitás, amely közte és a székesfőváros között fölmerült konfliktusról szól, teljesen alaptalan. Akik azt állítják, hogy a fővárost sérelem érte, azok nem olvasták el figyelmesen a leiratot, mert a miniszter nem rendelt el semmit, csak közölte a törvényhatósággal, hogy szakbizottságot kiván létesíteni, amely a miniszternek az ellenőrzés és a vagyoni felügyelet módjainak megállapítása tekintetében tanácsokat adjon. Rakovszky Iván belügyminiszter nagyfontosságu beszédének idevonatkozó részét, amely a napilapokban csak kivonatosan, sőt több helyen értelemzavaróan jelent meg, a gyorsírói jegyzetek alapján szószerint közöljük, hogy ezzel is hozzájáruljunk a fölmerült kétségek eloszlatásához. Rakovszky Iván belügyminiszter beszéde — Áttérek most a s z-ék e s f ő v á r os i ü z e- nfek kérdésére, s arra az állítólagos konflik- tBsra, amely közöttem és a székesfőváros között nem hiszünk és ez az, hogy a ma rendelkezésre álld koldus anyagi eszközökkel meg lehessen valósítani az üzemek reorganizálását. Nem akarunk több példára hivatkozni, csak éppen megemlítjük, hogy az üzemvizsgáló bizottság jelentése szerint 125 milliárd évi megtakarítást lehet elérni a BSzKRT, az Elektromos Művek és a Vízművek áramszolgáltatásának egyesítése révén. íme egyetlen tétel, amely a 18 millió aranykoronás, azaz 250 milliárd papirkoronás deficitnek már a felét behozta. A BSzKRT, az Elektromos Művek és a Vízművek elektromos áramszolgáltatásának egységesítéséhez azonban óriási tőkére van szükség. Aligha lehet tehát más választása a fővárosnak, ha rendbe akarja hozni háztartását, minthogy hasznos beruházások céljára1 vagy elfogadja a máris jelentkező előnyös külföldi ajánlatokat, vagy pedig nagyobb beruházási kölcsön felvételéhez folyamodik. Lehet, hogy mind a kettőre szükség lesz, ami majd ki fog derülni a mérlegelésnél. De tenrii valamit kell és miután Budapest adózó közönségének teherbíró képessége tökéletesen ki van már merítve, más eszközök, mint amelyeket itt érintettünk, aligha’ állanak rendelkezésre. az üzemek ellenőrzésének kérdésében állítólag fölmerült, esetleg valóban fölmerülhet. — T. Nemzetgyűlés! Ezt a kérdést úgy szokás beállítani, hogy én leírtam volna a székesfővároshoz és elrendeltem volna egy uj bizottság felállítását, amelynek tagjait részben én neveztem volna ki, s hogy ezáltal az autonómiát megsértettem, mert a törvény nem ruházza fel a belügyminisztert olyan hatáskörrel, hogy bizonyos bizottságok megalakítását elrendelje. (Szilágyi Lajos: Ez az összes pártok egyhangú véleménye!) — Azok, akik ezt mondják, — és úgy látszik, közéjük tartozik Szilágyi Lajos képviselőtársam is — nem olvashatták el azt a rendeletet, melyet én a székesfővároshoz intéztem. Ebben a rendeletben én semmiféle bizottság felállítását el nem rendeltem. Ebben a rendeletben közöltem a székesfővárossal azt, hogy én, mint a székesfőváros vagyonfelügyeleti hatósága, a magam hatáskörében, a magam vagyon- felügyeleti kötelességemnek szakszerű teljesithetése végett fogok szakemberekből egy bizottságot alkotni, ez a bizottság nekem fog tanácsokat adni, nekem fog előterjesztéseket tenni az üzemek feletti felügyeletre vonatkozó kérdésekben. Ebben a leiratban felvetettem továbbá a székesfőváros törvényhatósági bizottsága előtt azt az eszmét, hogy mivel elvégre közös érdekeink vannak, s úgy a székesfőváros, mint én, az üzemek fejlesztését, az üzemek olyanféle átalakítását tervezzük, mely a nagyközönség és a székesfőváros érdekében áll, nem volna-e helyes egy közös bizottságot alkotni, oly bizottságot, amely azután nekem is tanácsadó és véleményező szervem lenne és ugyancsak véleményező és tanácsadó szerve lenne a székesfővárosnak is. (Kabók Lajos: Paritásos alapon ?) — Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a többség nekem van biztosítva, de hiszen még a tagok száma sincsen ebben az átiratban megállapítva, mert ez mind a későbbi tárgyalások számára van fentartva. Én mindössze megkérdeztem a fővárost: osztozik-e ezen tervben, amelytől én később elmondandó bizonyos előnyöket várok. Méltóztassanak megengedni, hogy felolvassam ennek a leiratnak utolsó szakaszát, amely összefoglalja azt, hogy rnit kívánok a fővárostól. (Halljuk! Halljuk! — hnkouszky lufin: „Semmiléle konfliktus nem képzelheti el köztem és u székesföufiros között” A belügyminiszter nagyfontosságu kijelentései a főváros autonémiájának sérthetetlenségéről, az állandó üzemellenőrző-bizottság felállításáról és hivatásáról
