Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-11-18 / 46. szám
Budapest, 1925 november 18. 5 _■ ■ II .. ■"■Willi i^l >• To vább erőszakolják a próbajáratu aotobosz megvételét Till Antal tiltakozik ellene, hogy az autóbusz-üzemet beolvasszák a Beszkárba Még mindig nem nyugodtak meg a kedélyek, amelyeket Till Antal ur, a fővárosi autóbuszüzem vezérigazgatója hozott hullámzásba azzal a törekvéssel, hogy a főváros közlekedési bizottságában keresztiilforszirozza a La u r i n - K 1 e m e n t-féle próbajáratu autóbusz megvételét. Nyilván a kedélyek megnyugtatására szánta a vezérigazgató ur a Független Budapes t-ben közzétett nyilatkozatát, hogy ezzel szerelje le azt az ellenszenves hangulatot, amelyet a közlekedési bizottságban tett előterjesztésével maga ellen keltett. A hangulat leszerelésére annál nagyobb szüksége van a vezér- igazgató urnák, mert a közlekedési bizottság legközelebbi ülésén megismétli a Laurin-Klement-féle autóbusz megvételére vonatkozó régebbi előterjesztését. Nem hisszük, hogy előterjesztése ezután több sikert hoz a vezérigazgató urnák, nem hisszük, hogy a közlekedési bizottság rászánja magát egy olyan autóbusz megvételére, amelyről a Fővárosi H i r- 1 a p kimutatta, hogy már a próbahasználat első napjaiban többször érte súlyos defektus, aminek következtében kétszer is ki kellett vonni a forgalomból. Nem, ezzel az autóbusszal nem fog sikert aratni a vezérigazgató ur, már azért sem, mert ez az autóbusz valahol már learatta az első sikereket, lévén a jármű egy régi kocsi, amelyet átfestettek, hogy elkápráztassák vele Budapest közönségét és a fővárosi autóbuszüzem vezérigazgatóját. Ami a vezérigazgató urnák azt az érvét illeti, hogy az autóbusz megvétele azért sürgős, mert_ a négyheti próbaidő október 26-án letelt már és azóta használati dijat kell fizetni az autóért, errenézve azzal a felvilágosítással szolgálhatunk a vezérigazgató urnák, hogy a próbaidő egy félévre szól. Így mondja ezt a Laurin-Klement cég budapesti vezérképviselője egy hozzánk intézett levelében, amelyet szívesen bocsátunk a vezérigazgató ur és a közlekedési bizottság minden tagjának rendelkezésére. Ne ijedjenek hát meg a próbaidő leteltétől és a meghosszabbítás lehetőségétől azért se befolyásol- tassák magukat, mert az autóbusz máraz eddigi próbajárat alatt is kiállította magáról azt a. bizonyítványt, hogy. nem méltó a megvételre. A próbaidő meghosszabbítására tehát semmi szükség, mert már eddig is elég rosszat tudnak róla. Van a vezérigazgató nyilatkozatában még néhány passzus, amelyeket szintén nem hagyhatunk megjegyzés nélkül. A vezérigazgató ur igy azzal kérkedik egyebek közt, hogy az autóbuszüzemben már az üzemvizsgáló bizottság jelentése előtt redukálta a kalauzok számát. Tudtuk, hogy a kisexisz- tenciák letörése nem okoz nagy gondot a vezér- igazgató urnák és ebben nem is csalódtunk. De miért nem redukálta az igazgatók, főfelügyelők, felügyelők, ellenőrök és más du sj a vadalmazás u alkalmazottak számát? Az autóbuszüzemnél minden kocsira tizenhárom alkalmazott esik és minden tizenhárom alkalmazott között van legalább egy sarzsis a lkai írn azott. Hát van a világon még egy vállalat, amelyben minden egyes kocsit egy főtisztviselő igazgat ? De kár oly büszkén hivatkoznia arra is, hogy már a legközelebbi napokban kiírják a nemzetközi versenytárgyalást ama autóbuszokra nézve, amelyekkel fejleszteni akarják az autóbuszüzem kocsiparkját. Hogy ezt a versenytárgyalást kiírják, ez abszolúte nem a vezérigazgató ur, hanem a Fővárosi Hírlap érdeme, mely fai közlekedési bizottság figyelmét többször felhívta arra, hogy közszállitásoknál nem szabad a versenytárgyalást mellőzni, mert ez nemcsak a törvénnyel, hanem a főváros közönségének érdekeivel is ellenkezik. Ha .azonban a vezérigazgatónak szüksége van arra, hogy ezt a sikert a maga számlájára könyvelje el, mi átengedjük néki azt. Azonban ez a siker sem jogosítja fél a vezérigazgató urat arra az önérzetes hangra, amelyen nyilatkozatában kijelenti, hogy „a legélesebben tiltakozik ama javaslat ellen, hogy az autóbuszüzemet beolvasszák a BESzKÁR-ba“. Bocsánat, de .az autóbuszüzem nem a vezérigazgató ur privát vállalata. Ez az üzem a fővárosé és a vezérigazgató csak fizetett alkalmazottja a fővárosnak; az üzemnél pedig az fog történni, amit közérdekből a közlekedési bizottság elhatároz és amely határozatot a közgyűlés elfogad. Reméljük, hogy a közlekedési bizottság már a legközelebbi ülésén kiábrándítja a tévhitéből a vezérigazgató urat és értésére adja, hogy neki csak egy kötelessége van: a kapott utasításokat végrehajtani. Az októberi Mólóm o jogügyi bizottságban Hohenburger altábornagy és dr. Hegedűs József afférja, amely simán intéződött el A főváros jogügyi bizottsága a héten igen fontos ülést tartott, Buzáth János alpolgármester elnöklésével. A bizottsági ülésnek nagyjelentőségű tárgya az optálások ügye volt, amelyben sikerült komoly és eredményes tárgyalást folytatni. Az ülés azonban meglehetősen viharos lefolyású volt, de még ebben a viharos miliőben is kiütközött az az éles szóváltás, amely Hohenburger Antal altábornagy és dr. Hegedűs József demokrata bizottsági tag között fejlődött ki az októberi forradalomról és az októberi forradalom szereplőiről. Szerencsére az affér békésen fejeződött be, de érdemes annak részleteit elmondani. Az eset úgy történt, hogy Hegedűs József az optálások ügyében mondott részletekre menő beszédet, amikor egy mellékmondatban azt a megjegyzést tette, hogy „a trianoni szerződés, sajnos, megfosztott bennünket Nagy-Magyarországtól“. Ekkor Hohenburger altábornagy hevesen közbekiáltott: — Az októberi forradalomról beszéljen! Aki a destrukcióban való részvétellel ártott a hazának, az ne beszéljen erkölcsről, jogról és méltányosságról! A baloldali bizottsági tagok Hohenburger felé fordulva kiáltották: — Micsoda hang ez, micsoda személyeskedés! Óriási zaj keletkezett erre, Hohenburger élesen visszavágott: — Nem személyeskedés! Adatokat tudok szolgáltatni az loktóberi dolgokról! Október hozta a trianoni. A szocialisták magukból kikelve kiálltják: — Nem szégyeljük októbert! Tiltakozunk az ilyen támadás ellen! Hohenburger altábornagy izzó hazaszeretete és érthető elkeseredése Szűnni nem akaró zajban alig lehet érteni az elnök szavát, aki végre is rendet teremt ás Hegedűs József befejezheti beszédének szakszerű részét. Ekkor újból Hohenburger Antal emelkedik szólásra és személyes kérdésben a következőket mondja: — Hegedűs bizottsági tag ur nyugodtan előadott és a tárgyhoz szóló beszéde során kiemelte, hogy sajnos, most már csak Csonkamagyarországról beszélhetünk. Illetve olyan formában fejezte ki magát, hogy sajnálatát fejezte ki afelett, hogy most már szép Nagymagyarországunk nincsen. Ez a kijelentés engem, aki abban a nehéz és jelentőségteljes időben egy közigazgatási ágazatnak az élén állottam, aki az akkori viszonyokat ismertem, szerfelett csodálkozásba ejtett. Aki becsületes, aki tisztességes, aki jó, annak igenis sajnálnia kell, hogy ma N.agymagyar- ország nincs. Hegedűs bizottsági tag ur akkor, amikor ez a szomorú összeomlás történt, mint hadnagy állt a köz szolgálatában. Az összeomlás után rögtön az ügyek élére állt és a honvéd igazságügynek ellenőréül szegődött, ahol bomlasztások történtek. Ezeket akartam mint tényeket leszögezni. Remélem, Hegedűs bizottsági tag ur ezt nem fogja tagadásba venni. Nem lehet letagadni, hogy október volt az oka annak, hogy Magyarország határai ennyire ... A szocialisták hevesen kiáltják: — A világháború volt az oka! Szerbiát akaTtuk meghódítani! Hohenburger azonban folytatja: — ...és aki ebben segédkezett, arról csodálom, hogy azt mondja: „sajnos, Csonkamagyarország van“. Ez háborított fel engem és ezért fakadtam Ügyeljen bevásárlásainál védjegyünkre! l Pici piros alma, borizü, FRANCK-kal főzött kávé jóizü. D. 177 0. 25 I - Vo. 5. ki. Mikor én .azt a kifejezést használtam, hogy „Önök“, akkor én senkit a személyében bántani nem akartam. Ez csak Hegedűs bizottsági tag urra vonatkozott, akiről amit most kijelentettem, azt fen- tartom. Aki negyven esztendeig a -hazának szolgált és negyven esztendeig önzetlenül, éjjelt nappallá téve csak azon fáradozott, hogy hazámnak ügyét csekély tehetségemhez és csekély, jelentéktelen ügykörömből kifolyóan szolgálhassam, annak kétszeresen és nyolcszorosán és százszorosán rosszul esketik, ha a pályája végén egy ilyen szomorú tragédia következik be. Es itt az urak az ellen zúdulnak fel, aki hazájának ezt a szerencsétlenségét soha elfelejteni nem fogja ... A szocialisták most újra erős zajban törnek ki: — Mert nem október csinálta az összeomlást, — kiáltják — hanem a háború! Szavazzunk! Szavazzunk! A hadnagy válaszol a tábornagynak Kemény és katonás mondatok voltak ezek, amelyekben mély érzelem zendiilt meg. Ekkor azonban meglepő és érdekes jelenet kö- _vetkezett be. Felállott Hegedűs József bizottsági tag és válaszolt Hohenburger al- tábornagynak. Válaszolt, mint hadnagy, a, vele szembenálló tábornoknak. Keményen, 1 katonásan, úgy, mintha raporton állana; — Hohenburger főhadbiró-honvédtábornok ur emlékezete nem mindenre terjed ki. Mindenekelőtt méltóztatik bölcsen tudni, ha a személyemre visszaemlékezik, hogy önként jelentkeztem katonai^szolgálatra, önként vonultam be az első honvédhuszár ezredhez, a harctéren teljesített kitüntetéses szolgálat után sebesülve visszaérkeztem és a budapesti honvédkerületi ügyészséghez nyertem beosztást, ott Déry-Egry Mihály százados-hadbíró helyettese voltam és ebben a minőségben — ezt tudnia kell a tábornok-főhadbiró urnák — egyike voltam azoknak, akik megkerestettek az AOK által a katonai büntetőtörvénykönyvnek, egyes paragrafusoknak és az egész rendszernek az átdolgozására, véleményadásra. Erre vonatkozóan a leirat éppen a tábornok-főhadbiró u r aláírásával adatott k i. A véleményünket tartoztunk éppen a tábornok-főhadbiró ur utján a hadügyminisztériumnak felterjeszteni. Ezt a munkát a magyar királyi honvédkerületi parancsnokság keretén belül végeztem és ez a munka terjesztetett fel annakidején a hadügyminisztériumhoz. — Mikor az összeomlás elérkezett, — folytatta TUNGSRA jo es Tungsram félwattos, Tungsram opál, Tungsram napfényü izzólámpákkal takarékos ér el Kapható Egyesült Izzólámpa- és Villamossági RT. Újpest.
