Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-11-11 / 45. szám

2 Budapest, 1925 november 11. egyedül nem akarom az ezután történendőkért a fe­lelősséget vállalni. _ A belügyminiszter voltaképen koncessziót te sz a fővárosnak akkor, amikor a- szanálási tör­vényben megállapított jogával nem él és nem küld a főváros nyakára oly szakértő-bizottságot, amely- lyel ellenőrzési és felügyeleti jogát gyakorolhatná a főváros üzemei fölött. Ezt a belügyminiszter nem teszi meg, hanem vegyes bizottságot küld ki, hogy a törvényhatósági bizottság is egyidejűleg ellen­őrizhesse a saját üzemeit. És ebben rejlik a veszély. Ha a törvényhatósági bizottság- a belügy­miniszternek a tanácshoz most leküldött ren­deletét nem fogadja el és a közigazgatás és közüzemek viszonyát egyidejűleg nem sza­bályozza, #akkor a belügyminiszter, mint leg­felsőbb felügyeleti hatóság, rá lesz kénysze­rítve arra, hogy rendet teremtsen és akkor majd egy szakértőkből összeállított olyan bizottságot fog kiküldeni, amely az ö szu­verén rendelkezési joga alapján, a törvény- hatósági bizottságtól függetlenül fog meg­alakulni. — Nem lehet a kormánytól rossz néven venni, hogy foglalkozni akar .a közgazdasági élet legsúlyo­sabb problémáival és hogy a közüzemek terén nem­csak Budapesten, hanem a vidéken is rendet kíván teremteni. Amennyiben Budapest székesfőváros tör­vényhatósági bizottsága nem tud rendet teremteni és a tanács az autonómia teljes sérelmével továbbra is önhatalmúan, saját hivatalnoki fejeivel vezeti az üzemeket és megakadályozza az autonómia kizáró­lagos jogosultságu -képviselőjét, a törvényhatósági bizottságot, hogy a főváros közüzemeinek sorsát irányítsa: — akkor a kormánynak joga és kötelessége, hogy a szükséges rendet maga tere mt se me g. — A fővárosi törvény legtöbb vonatkozásában különben is -már teljesen elavult. Ötven évvel ez­előtt, amikor a fővárosi törvényt megalkották, a törvényhozók attól féltek, hogy nem akad a fővá­rosban elég intelligens polgár, akik a főváros auto­nómiáját vezetni tudnák. Ebből a felfogásból indul­tak ki a fővárosi törvény megalkotásánál, -amikor kimondták, hogy a közgyűlésen a főpolgármestert az elnöklésben a polgármester helyettesíti. Ebből kifolyólag szervezték meg a- törvényben az egyes bizottmányokat úgy, hogy -a polgármesterek látják el a bizottmányok elnöki teendőit és ez a felfogás szolgált alapul ötven évvel ezelőtt a törvényhozás- I na-k akkor, amikor a f ő v, árost köz munka- tan ácsot megteremtették. A félszázad előtti tör­vényhozók szeme előtt tehát az a fölfogás lebegett, hogy a főváros polgársága éretlen és a város auto­nómiáját a tanács kikapcsolásával nem tudja vezetni. Azóta azonban félszázad múlt el és most a leg­nagyobb abszurdum, hogy a közgyűlésen a főpolgár­mestert elnöklésében a polgármester és az alpolgár­mesterek helyettesítsék. A parlament mintájára a polgármestereknek a bársonyszékben van a helyük és az elnöklést a főpolgármester helyett, szükség esetén a törvényhatósági bizottság megválasztott tagjainak, alelnöki minőségben kellene ellátniok. — Éppen a napokban alkottunk precedenst a BESzKÁRT geszciójának felülvizsgálására kiküldött ad hoc bizottságban, amelynek elnökévé nem ta­nácsnokot választottunk, hanem Ugrón Gábor fő­városi bizottsági tagtársunkat. A fővárosi törvény revíziójánál feltétlenül szükséges, hogy az összes bizottságokban a fővárosi bizottsági tagok maguk közül válasszanak elnököt, éppen úgy, mint a nem­zetgyűlésen: a tanácsnokok és polgármesterek mint előadók, referensek jelenjenek meg a bizottság ülésén, aminthogy a miniszterek is meghívásra je­lennek meg a nemzetgyűlési bizottságok ülésein, Ugyancsak meg kell szüntetni a közmunkatanácsot is, mint a régi időkből fenm-aradt lehetetlen, önmagát tűéit intézményt, mert ez a fővárosi autonómia leg­nagyobb sérelme. A fővárosi törvénybe bele kell hozni az angol princípiumot, hogy minden oly köz­üzemi ügy vitelében, amely hatalmi kérdést jelent, ne hivatalnokok, tanácsnokok, vagy fixfizetéses em­berek, hanem a politikai felelősséggel biró fővárosi törvényhatósági bizottsági tagok lássák el a felül­vizsgálat és ellenőrzés jogát. — Mindig szeretünk hivatkozni Anglia és Ma­gyarország alkotmányának hasonlóságára és pár­huzamos fejlődésére. Nos, az angol közigazgatásban az említett princípium teljes mértékben -megvaló­sult és Angliában a közigazgatási szervezet akként van megalkotva, amint föntebb elmondottam. Ma Budapestnek nincsen autonómiája, mert az nem autonómia, hogy hivatalnokok, ta­nácsnokok, polgármesterek vezetik az üze­meket. Autonómia az, ha maga a főváros közönsége, a tör­vényhatósági bizottság maga vizsgálja, vezeti a maga üzemeit. Felmerül, az a kérdés, hogy -amint ötven évvel ezelőtt a törvényhozók a főváros pol- fgárságát éretlennek tartották az autonómia telies gyakorlására, meg lehet-e most -adni a teljes -auto­nómiát a törvényhatósági bizottságnak: igen, v-agy nem ? Szerintem autonómiáról csak akkor lehet be­szélni, ha a törvényhatósági bizottságnak ezt az autonómiát tényleg meg is -adják. Ha nem adnák meg, akkor az autonómia nem egyéb, mint szem­fényvesztés, amelyre kár szót is vesztegetni! Kozma Jenő dr. az Egységes Községi Polgári Párt elnöke, íörvényhatósáoi bizottsági tag sem látja az au-t-onóoiiia -sérelmét /a belügyminiszter rendeletébein. Az autonómiát — mondotta a Fővá­rosi Hírlap munkatársának — -eddig akként ér­telmezték az üzemekben., hogy még a törvényható­ságnak. sémi volt köze hozzájuk, a törvényhatóság sem pillanthatott bele ügyvitelükbe, munkásságukba-. Az üzemeknek a törvényhatóságtól való ez az eltá­volodása és különállása indította a belügyminisztert -rendeleté kiadására. Szóval a helyzetet úgy lehetne jellemezni, ho-gv eddig csak az- üzemek autonómiájá­ról lehetett beszélni, — de nem a fővárosi törvény- hatóság autonómiájáról. — A belügyminiszter jogát1 a törvény biztosítja, a belügyminiszter azonban enged törvénybiztositotta jogaiból, amlikor az iize-mek vizsgálatát a leiratban foglalt módon váltja valóra, mert elejti a külön pénz­ügyi szakér-tő elvét, — holott ez csak neki lett volna ■ felelős -— és megnyugszik egy oly vegyes bizottság döntésében, amely felerészben az ö szakértőiből, felerészben a törvényhatósági bizottság válogatott­jaiból, áll. Minthogy ennek a bizottságnak impériu-ma | P o 1 ó n y i Dezső interpellációja, amelyet a M a r g i t *s z i g'e hi G y ó-gj|y f ü r diő rí. -szerző­dése ügyében intézett Budapest polgármesteréhez, végre egész megdöbbentő mivoltában tárj,a fel azt a (gazdálkodást, amely a főváros közönségének javai körül folyik. Ez a- szerződés tiz évvel ezelőtt, amikor a részvénytársasággal megkötötték, előnyös volt a fővárosra, amennyiben év.i 225.000 arany­korona bért, tiz év al-att tízmillió ar-anykorona befektetést és a mérleg­szerű haszonból még külön negyven- I százalék- részesedést biztosított a fővárosnak. Hogy ezek a szerződésszerű köte­lezettségek mivé zsugorodtak össze évek folyamán, erre nézve elég felemlíteni, hogy -a főváros el­engedte -a részvény-társaságnak -a 225.000 -aranykorona évi bért, elen­gedték a 40 százalékos haszonrésze­sedést, leszállították a tizmlilli. ós befektetési költséget és mindössze -arra kötelezték, hogy 135.000 köbmétert építsen be a szi­getbe, ami legjobb esetben 50 milliárd papirkoroná- nak felel meg. De még ezt a befektetést is úgy osz­tották fel, hogy 1925 végéig 5 milliárdnyi, az 1934. év végéig további 16 milliárdnyi és végül az 1937. év végéig pedig további 219 milliárdnyi papirkoronát tartoznak befektetni. Ha figyelembe vesszük, hogy tízmillió aranykorona százötven mlliárdnak felel meg, a társaság a fővárostól a módosított szerző­désben mintegy százmilüárd ajándékot ka­pott, nem szólva arról, hogy elengedték a társaságnak az évi negyedmillió aranykorona bért, elengedték a haszonrészesedést, -aminek ellenértékeképen -a bruttó bevétel 8 és fél százalékát tartozik a fővárosi pénz­alapnak befizetni. Tehát nincs bérösszeg, nincs haszonrészesedés és nincs be­fektetés. Maholnap itt az 1925. év vége, ami­korra tízmillió aranykoronát kellett volna a társa­ságnak beépíteni. Ehelyett mindössze egy­millió aranykoronát épített be, -azt is a felépített iga-zagtósági palotába, mert abban re­ménykedett, hogy idővel -mlajd ott' fogja a játék- bankot helyezni. Tehát nem a sziget fejlesz­tésére, hanem saját üzleti céljainak támogatására eszközölte még ezt az egymilliós befektetést is. Minél jobban mélyediink bele ennek a szerző­désnek rejtelmeibe, annál elcsiiggesztőbbnek talál­juk, hogy a főváros ennyire kiszolgáltatta érdekeit egy társaságnak, amelyről nyilvánvaló, hogy .a mar­gitszigeti bérlettel semmi más célja nem volt, mint a legközönségesebb nyerészkedésre alapított üzletet lebonyolítani. Az első szerződést Schiffer Miksa vállalkozóval kötötte a főváros, aki hamarosan belátta, hogy nem tud megfelelni az elvállalt kötelezettségeknek és ezért továbbadta a szerződést és -a részvényeket a Magyar-Amerikai Bank amerikai csoport­jának, amelynek élén Somlyó Arnold, egy Ló­ránt nevű amerikás, Hoffman;n Gusztáv, a közis­mert kontreminőrgróf, az emigrált dr. Bányai Sándor és dr. Révész Jenő állottak. Ez a cso­port, amikor a Magyar-Amerikai Bank válságba ju­tott, továbbadta a részvények egyrészét a M a- g y a r-N émet Bankira k, amelynek csődtöme­gében most ott feküsznek az Olaszországban üdülő Szász Dezső tulajdonát képező részvények. Ez a két bank, mint ismeretes, a tőzsdei konjunktúra idején a bank hivatását nem látta másban, mint a tőzsdei üzletek íorszirozásában. nem lenne, hanem csak javaslati és véleményezési joga, én az autonómia sérelmét nem látom fennfo­rogni, annál kevésbbé, mert hiszen a belügy­miniszter enged a saját jogköréből. Hogy a gyakorlatban az üzemvizggáló bizottság mi­lyen pozícióra tehet szert, ez attól függ, hogy az egész ügy hogyan inidul el. Itt nehéz; jóslásokba bocsát­kozni, de véleményem szerint az üzemvizsgáló bi­zottság hasznos és eredményes munkát tluidna pro­dukálni annál is inkább, mert nincs teljesen a pár­tok szeszélyének alávetve, hanem van- benne egy bizonyos szakértői konstans elem,, amely a nyugodt és a pártszenvedélyektől ment további fejlődést biz- tositanh tudja. Az üzemek eddig — elismerem: nagyrészt a háború és egyéb szükségletek folytán — rapszodikusan alakultak, további fejlődésük so­rán azután az a helyzet pállott elő, hogy .a pártok hasztalan igyekeztek belepillaníást nyerni az üze­mek menetébe és így lassanként -kinai fal válasz­totta el az üzemeket a törvényhatósági bizottságtól. Nem keresemi a pikantériákat, fel -sem tételezem, uogy az üzemiekben brutális, rossz ügykezelés lett volna, dei az a furcsa körülmény, hogy voltak üze­mek, amelyek egymás létezéséről merni is tudtak, I °lyam káros hatást váltott ki, hogy ezen mo-st már • feltétlenül segíteni kell. Én az iiz-emek organizáció­ját oly triódon képzelem eh hogy — ad abszurdum vive a dolgot, — szinte azt mondhatnám, hogy adót sem kellene fizetni, ha az üzemek gazdaságosan vol- 1 námak kihasználva. A Margitsziget részvényeit is a tőzsdejáték eszközeivé akarták megtenni és a cél nem a sziget felvirágoztatása és fejlesztése, hanem a részvénypapirokkal való spekuláció volt. Bennünket azonban nem a részvények, hanem a sziget sorsa érdekel. A sziget bérbeadá­sakor nagyszerű programmot kaptunk arról, hogy mivé fogják fejleszteni Budapestnek ezt a tündér* kertjét. A Programm 10 év letelte óta egy lépéssel sem jutott közelebb a megvalósuláshoz, ellenben minden évben több okot adtak a belépő­díjak, a szállodai és vendéglői árak felemelésével a közönség megbotránkozására. De e pillanatban még ez sem látszik fontosnak. Előttünk a .sziget jövője lebeg és ezt a jövőt reménytelennek látjuk, ha a főváros a legrövidebb időn belül nem jár el a legnagyobb kíméletlenséggel és szigorú­sággal a részvénytársaság ellen és nem kötelezi a szerződésben vállalat feltételek teljesítésére. Ha a részvénytársaság a kötelezettségek teljesítésére nem mutat kedvet, vagy nem bizonyul alkalmasnak, haladéktalanul fel kell bontani a szerződést, vagv pedig a bérlőket rá kell szorítani arra, hogy jóvátegyék mindazt, amit eddig elmulá-szíottak. Alkudozásnak nincs többé helye, már csak azért sem, mert a "részvénytársaság kötelezettségei oly kevésre redukálódtak, hogy ezeket lejjebb szállítani szinte matematikai képtelenség. A légzőszervek bántalmainál Asthma Emphisema esetén biztos gyógyulást nyújt a Szí. Gellert Gyógyfürdő legtökéletesebb berendezésű inhalatóriuma és pneumatikus kamrája Kufár-gazdáíkodás a Margitszigeten Fel kel! bontani a Margitszigeti fürdő részvénytársasággal kötött szerződést HantosCestverek Rt. festő, mázoló és tapétázó ipnriizem Budapest, oi„ Horn Ede-u. 5. Telefon: 194-51, 185-25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom