Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-10-21 / 42. szám

Budapest, 1925 október 21. PJornnmilíimAP (íí/ihuw Hiiuti» SZERKESZTI: D«. KOSA MIKLÓS Emelni vagy nem emelni? Nyílt levél dr. Horváth Lipóthoz, a Magyar Általános Takarék elnökéhez Méltóság os Uram! A M o k t á r legutóbbi tőkeemelése kapcsán Mél­tóságod is, a vezetése alatt álló intézet nevében, csatlakozott az aranyrh ériagat megelőző tőkaszaporii- ,tások ellenzéki csoportjához. Kétségtelen, hogy Méltóságod ezt az álláspontot a részvényesek érdekében képviseli, viszont az is kétségtelen, hogy Méltóságod is intenzív tárgyalá­sokat folytatott régi és ui külföldi kapcsolataival, avégből, hogy intézete esetleges tőkeemelése során nagyobb pakettot átvétessen velük. Nem tudjuk, vájjon Elnök ur ugyanilyen elutasító gesztussal intézné-el a Moktár által inaugurált tőkeemelési sorozatot, ha Londonban, Brüsszelben és Zürichben eredményesebben kopogtatta volna meg eddigi és újonnan kiszemelt üzletbarátai trezorját, de attól tartunk, hogy a külföldi utján felszedett kosarak és nagyrabecsiilt intézetének jelenlegi tőkeállományá­hoz való ragaszkodása közt szerves okozati össze­függés áll fenn. Szó sem férhet ahhoz, hogy a>z Általános t a karé k tökéletesen mobil, igen szolid és gyö­nyörűen fundált intézet, és hogy a részvényesek szem pointjűból a tőkeem elés az araniymérlegre való elégtelen félkészültséget jelenthetné és — külföldi friss és tényleg befizetésre kerülő tőke nélkül — az egyes részvényesre eső saclnvert-törteket to­vább csökkentené. Ennek ellenére csodálkoznunk kell azon, hogy a Magyar általános takarék belgái és olaszai nem állnak éppoly készséggel rendelke­zésre, mint a Moktár hü svájci testőrsége és hogy Méltóságodnak épp a belgák és olaszok tartózkodása folytán a londoni piacon kellett tapogatóznia és ott sem talált kellő megértésre. Engedje meg Méltóságod, hogy a takarék iránt való tisztelet és ragaszkodás jegyében, figyelmez­tethessük egy-két olyan szempontra, ami talán be­folyásolhatta olaszai, belgái és angoljai önmegtar­tóztatását. A Moktár az utolsó tizenöt évben kö­vetkezetesen szolgált két vezető eszmét: egyfelől egyesítette igazgatóságában a társadalmi, politikai és közgazdasági élet jeleseit, s ezen a réven előnyö­sen" tudott bekapcsolódni a legkülönfélébb pénzügyi akciókba, másfelől igyekezett lehetőleg intim_ vi­szonyt teremteni részvényeseivel és áldozatok árán is mindig magas osztalékkal fűzte őket az intézethez. A Moktár igazgatóságában az elhunyt kiválóságokon kívül olyan közgazdasági nevek van­nak, mint Kunz Jenő, Wolf n er József, Stras­se r Alfréd, Surányi Miklós, Schanzer Ignácz, vagy Szitányi Géza, valamennyi egy-egy jelen­tős kereskedelmi vagy ipari csoport képviselője, tehát az igazgatóság egyéni súlya nem kis mérték­ben járult ahhoz, hogy a Moktár üzletvezetői a Jegybanknál, a pénzügyminisztériumban, vagy a Pénzintézeti Központnál olyan sikerekkel tudják el­ismertetni az intézet objektiv érdekeit, amelyek az egész pénzpiacon feltűnést keltenek. Ezzel szemben Méltóságod a vezetése alatt álló intézőinek demo­kratikus jellegénél fogva, mellőzte az igazgatóság összeállításában a Moktár tradicionális előrelátását, egyénileg pedig — elvi okokból — elzárkózik attól, hogy személyi tekintélyét illetékes helyeken és megfelelő alkalmakkor a takarék javára gyü- mölcsözéesse. A másik irányban viszont Ön, Méltó- ságos uram, mindig részvényesei és betevői áldozat- készségére épített anélkül, hogy az osztalékolás te­kintetében követné a Moktár példáját. Méltóságod külföldi kőrútján, úgy látszik, nem gondolt arra, hogy a Moktár az utolsó tizenöt évben a maga hat­száz koromás részvényei után 85. 90 és 62 koronás osztalékot adott ugyanakkor, mikor Ön csak 36, 37 és 25 koronát juttatott: az ötszázas névériték után és csak legutóbb engedélyezett 7500 koronás osz­talékot és közeliiíieitte meg a Moktár 10.000 ko­ronás juttatását. Tizenöt év alatt a Moktár folyton favorizálta részvényeseit, Méltóságod pedig egyre lemondást követelt tőlük; tizenöt év alatt a Moktár sohasem csinált tranzakcióiból olyan szindikátusi üzletet, amely a papírok stabilitását érintette volna, viszont Méltóságodnál egyfelől a szindikátusok is veszteséggel végződtek és a részvények is lényegesem esteik. A Moktár mindig tartotta részvényei kurzusát, vállalati papírjai pedig az utolsó év alatt 50-100%­kal emelkedtek, Méltóságod szabadjára eresztett, ápolatlan és gondozatlan részvényesei ellenben aka­dály nélkül önthették a piacra értékes, de rosszul osztalékolt papírjaikat. A Moktár elsőrangú összeköttetései, gavallér osztalékpolitikája és ipari konszernjének belső ereje egyensúlyozni tudta Méltóságod intézetének fölé­nyes mobilitását, diktátori vezetését és minden vál­lalati kockázattól való tartózkodását, sőt a külföl­dön olyan különleges bizalmat teremtett iránta, amilyennel Méltóságod most a maga komittenseinél nem tudott találkozni. Méltóságod évtizedeken át elfelejtette részvényeseit hűségükért és befektetései­kért kellőleg megjutalmazni, pedig a részvényes elsősorban megfelelő osztalékot akar és ha a Moktárnál kétszer, sőt háromszor annyi osztalékot látott, mint amennyit Méltóságod enge­délyezett számára, akkor belföldön és külföldön egy­aránt a Moktár táborába áll és nem Méltóságod ha­talmad és konszolidált, de a részvényesek iránt fukar intézeténél fizeti be felpénzeit. Engedje meg Méltóságod, hogy épp a takafék presztízse érdekében azt a tiszteletteljes javaslatot tegyük, mcltóztassék a jövőben Poór Jakab és Kronberger Lipót demokratikus szellemét a Moktárnál érvényesülő krisztusi gondolattal össze­egyeztetni. Több osztalékot és kevesebb szónoklatot a rész­vényeseiknek Méltóságos uram és a takarékot a pok­lok kapui sem fogják megdönfcni! Készséges hívei Kosa Miklós. Válságos a biztosítók helyzete öjj kemkurrencia st láthatáron Az utóbbi hónapokban egyre nyomasztóbbá vált <ai magyarországi biztosítók helyzete. Ezt a rosszab­bodást az általános gazdasági Helyzet idézte elő, aminek természetes következménye, hogy a díjbevételek a minimumra csökkentek. viszont az üzletszerzések foirisziirozása következtében a jutalékai adások egyre növekvőben vannak. A biztosítók közül tulaj dóink épein csak n Gén e- r a 1 imák és az Adriai biztosítónak vannak olyan külföldi összeköttetései, amelyek szükség ese­tén mindig remid elkie zésre .állanak, mig a szorosan veitt magyar biztosítók saját erejükre támaszkodnak. Igén nagy biaij, hogv a biztosítótársaságok olyan rosszul fizetik alkalmazottaikat, hogy az elöregedett tisztviselőket sem merik nyugdíjazni. miután olyan nyugdijak válnának aktuálissá, ame­lyek meghaladják a — fizetésüket. Emellett a magyar biztosítóknak tartaniok kell a kül­földi biztosítók uiabb inváziójától. mert megfelelő tőke és erkölcsi garancia mellett jó külföldi márkákat a közönség szívesebben akceptál, minit ai magyar biztosítók kopott tekintélyét. Jellemző a biztosító részvények tőzsdei aláérté- kelcsére, hogy pl. a Fonciére 80.000 részvényét a tőzsde csak 8 m i 11 i á r d r a értékeli, holott a Fonciére 400 vidéki képviselettel rendelkezik, ame­lyeknek a megszervezése ma a tőzsdei ént ék elésnek sokszorosát igényelné. Ennek ellenére a magyar biz­tosítók attól tartanak, hogy komoly külföldi kon k umrenci á val kell a közeljövőben számolni ok és miegkiizdeniök. Krausz Simon tárgyalásokat folytat a tőzsde felfrissítése érdekében Információnk szerint Krausz Simonnál az utóbbi hetekben bizalmas beszélgetések folytak a tőzsde egyes számottevő tényezői között, amelyek a súlyos tőzsdei helyzettel voltak kapcsolatosak. Vitán felül áll, hogy a newyorki, párisi, berlini, sőt a bécsi tőzsdéhez képest a budapesti piac der­medt volta szinte érthetetlen jelenség. Ez az apátia nemcsak a tőzsde közönsége, hanem a kereskedelem és ipar szempontjából is végzetes lehet, annál is inkább, mert az aranymérlegek kapcsán sem várható komolyabb javulás. A pénzintézetek javarésze kö­Miért huBÓdik üb Egyesült Fővárosi iramakciója? A Wälder-Gerlóczy csoportnak távoznia keli Hónapok óta húzódik az Egyesült fővárosi takarék végleges rendezése, illetve a tervbevett tranzakció lebonyolítása. Amint értesülünk., a teljes konszolidációnak két akadálya van: egyfelől a Pénz­intézeti Központ nehézkes bürokratizmusa, másrészt Wälder és Gerlóczy ügyvezető- igazgatióbniaík állásukhoz való makacs ragaszkodása. Sajnos, a Pénzintézeti Központ lassú és habozó magatartásának káros hatásait ma már alig lehet ellensúlyozni, azt a ballasztot azonban, amelyet Wälder Béla és Gerlóczy Béla jelent az inté­zetre nézve, még mindig nem késő kidobni az inté­zet tehertételei közül. Tudvalevő, hogy az összes konjunktura-üzleteket, a Keleteurópai for­galmi banktól kezdve a Király autóig kizárólag a két, újonnan akvirált igazgatónak kö­szönheti a takarék, amely S z é c s i Lajos vezetése alatt mindig szolidan és sikeresen működött. Kizá­rólag Wälder és Gerlóczy a felelős azért, hogy a régi vezetőséget kétes üzletekbe vitték bele s épp ezért a takarék reorganizálásának első fel­tétele, hogy ez a két amatőr távozzék az inté­zet kötelékéből. Sajnos, a Pénzintézeti Központ nem lépett fel elég erélyesen velük szemben, úgyhogy még mindig •késik az az időpont, aimig maiguk is észre fogják veirM, hogy feleslegesek. . Kombinációk a Tröszt körül. Az utóbbi napokban hire járt, hogy a belga-amerikai csoporton kívül egy­felől az Armstrong, másfelől a Wicker s-cég zömbösen nézi a papírok áresését; a kurzusok fel­javulása ugyanis magasabb osztalékolást tette indo­kolttá, ami a bankvezérek konzervatív érdekeinek nem felel meg. Azok a barátságos tanácskozások, amelyek Krausz Simonnál folytak, nem voltak konkrét jel­legűek és nem is merült fel még olyan terv, amely reális eredményeket ígérne. Ennek ellenére is kon­statálni kell, hogy valami van a levegőben, ami esetleg gazdagabbá teszi az embereket, legalább is egy — csalódással. külön ajánlatot ad be az elektromos központ létesítése iránit. Ezzel szemben tény az. hogy a Wickers-cég tagja a belga-amerikai ajánlattevő csoportnak, vi­szont az Armstrong kizárólag ágyugyántással foglalkozik és valószínűleg csak a budapesti lapcik- ból értesült arról, hogy ajánlata volna a fővárosi centráléra. Hire jár annak is, hogy Loucheur vásá­roltatja a Phöbust, amelynek egyedüli birtokosa kí­vánna lenni. Ezzel szemben tény az, hogy Loucheur volt csoportjának van egy kisebb tételre opciója, ennek a megállapodásnak azonban semmiféle jelen­tősebb kihatása nincs. 5009 korona a Rima osztaléka. A napokban tartja a Rimamurányi igazgatósága mérlegmegálla- pitó üléséit. Információnk szerint latz igazgatóság e'gy- ben az aranymér leisreit is publikáltat ja és a tavalyi 3000 koronával szemben 5000 K oszta­lék kifizetésiéit fogja a közgyűlésnek javasolni. Sikerűit az Izzó tőkeemelése. Az utóbbi időben ritkán történt meg, hegy egy tőkeemelési művelet nem hozott volna kellemetlen meglepetést. A ritka kivételek közé tartozik az Izzó tranzakciója, amely most nyert lebonyolítást és amelynél egyfelől a részvényeseknek 90 százaléka élt az elő­vételi joggal, másfelől az Izzó kurzusa lénye­gesen megjavult, ami szintén nem mindennapi jelenség a mostani tőzsdei viszonyok közt. Még- nem aktuális a Nova aranyméríege A Nova igiaizgiaitósága eredetileg október köze- p é n akarta publikál™ a vállalat aranymérlegét. Érte­sülésünk szerint, tekintettel az eredeti határidő kito­lására. a Nova csak november második felében hozza nyilvánosságra a felértékelt mérle­gét, amely megközelítő képét adia a vállalat nagy belső vagyonának és megalapozottságának. »• CHENflRDés WALCKEI! TEBERÜflHTATÓ AUTOMOBIL SS RÓKA £S5 IO tonna vontató képességű Vezérképviselet: V., Csanádi-iaíca 3. Telefont 46-01»

Next

/
Oldalképek
Tartalom