Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-10-14 / 41. szám
Tizennegyedik évfolyam Ára 3000 kor.--------------------------------I Bu dapest, 1925 október 14. 41. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 200.000 korona.Félévre 100 000 K. Állandó melléklet: GAZDASÁGI HÍRLAP amBÍSBHi^fflnH«IÍ3H<aUiníii^imá VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁG! HETILAP f. ni f ■ 11II ■ 1111 ■ 111 1«1111*11 ÍL* Ilii * 111h Ull^lL!Ílll*LDhJriTIU:fítlÍií^ j í t i-IIl 1 FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Súlyos erőpróba volt az, amely szerdán a közgyűlési tereimben a nagy nyilvánosság előtti) zajlott le. Nem kutatjuk, hogy melyik oldal hivtia életre alkalmatlan pillanatban ezt az erőpróbát, de annak tanulságait mégis la kell vonni. Bzelki a tanulságok pedig többé már nem újak, hiszem attól a pillanaitttól fogva, amikor nyilvánvalóvá vált a községi választások eredménye, mindenki itö'ké- tetesen tisztában volt vele, hoev a jobb- és a baloldal, még ha a baloldalon meg is van a numerikus többség, egymást legyűrni nem tudja. Már akkor érezni kellett, hogy ennek a közgyűlésnek munkaképességét csak a kölcsönös megértés, a békés együttműködés, politikai műnyelven a kompromisszumos kormányzás biztosíthatja. Aki ez ellen az egyetlen módszer elften lázad, akinek autokratikus törekvései vannak, az csúnyán ráfizethet az olyan erőpróbákra, mint amilyenek a szerdai közgyűlésen meddők maradtak. Hiszen meg van adva a módja annak, hogy miként lehet dolgozni. A községi választások lezajlása óta nem egy nagy, hosszú évtizedekre kiható jelentőségű kérdést lehete[tlt már ezzel a módszerrel elintézni. Egészen fölösleges tehát, káros és talán nem riadunk vissza a szótól, hogy bűnös az a törekvés, amely az adott viszonyok között megfeledkezik a kormányzás egyedül lehetséges módszeréről. Hisszük és valljuk, hogy nagy kérdésiekben sem lehet ma kompromisszum nélkül kormányozni, annál veszedelmesebb tehát az, ami a szerdai közgyűlésen történt, hogy kicsinyes, esetleg érzetni kérdések miatt a békés tárgyalás menetét veszélyeztetik. A vá- lasztóközönség, amely a városatyákat dolgozni küldte a közgyűlési terembe, nem szivesen látja azt, ha jelentéktelen ügyeikben viharokat provokálnak, ha személyes torzsalkodások veszélyeztetik a közgyűlés munkájából fakadó haladásit. Tudatában vagyunk annak, hogy az egyik oldalon a múltak keserűsége még mindig rengeteg tűzveszélyes anyagot tart egybe- gyüjitvei, tudatában vagyunk annak is, hogy ez az oldal többségként került ki a választásokból és mégis óvnunk kell az erőpróbáktól. Hasonlóképpen áll ez a másik oldalra is, amely a hatalom elveszítése fölött való fájdalmában szintén sok gyúlékony anyagot hord magával. Az erők mérkőzése a világegyetemben mindig termékeny volt. De most olyan helyzet adódott, amikor semmitől olyan nagyon őrizkedni nem kell, minit éppen az energiáknak egymás ellen való bocsátásától. A baloldal, amely sokszor kétszeresen is jogot érez arra, hogy kardjára csapjon, tanulja meg a szerdai eseményekből, hogy ereje nem olyan tökéletes, amely kiáltaná mindig és mindenhol ,a próbát. Mert mi történt a legutolsó közgyűlésen. Egy jelentéktelen ügyben, személyes összeütközés során erőpróbára került a sor a pártok között, amelynek eredményeként világossá vált mindenki előtti, hogy a jobbos baloldal energiái csaknem tökéletesen egyformák. Egy-egy szavazásnál a többség azon múlik, hogy az egyik, vagy a másik oldalon hiányzik-ei néhány ember. Az ilyen küzdelmek meddők maradnak, fölöslegesek és károsak, ugyanakkor azonban ai viharok mag- vát vetik el. Építeni, alkotni, teremteni peidig viharok között merő képtelenség. Meggyőződésünk, hogy nem lesz ez igy mindörökké. Meggyőződésünk az is, hogy a közgyűlés munkaképességét, a tárgyalások sima lefolyását, az idők maguk fogják biztosítani. A sima, kompromisszumos politika napok alatt, mint fqketetábláról a krétát, nem törölheti le a múlt sérelmeit, keserűségeit. A gyúlékony anyagot nem öntheti le a feledés vizével. a műt ellenségeskedéseit nem varrhatja össze barátságossá, a szivekben élő keserűséget nem avathatja szeretetté. Nem lehet ezt megcsinálni n-pok és hetek alattit, ehhez hónapok keserves, verejtékes és mimdenekfölött bölcs munkája szükséges. A kompromisszumos politika, amelynek mestereként Ripka Ferenc főpolgármestert tanultuk meg megismerni, lassan irtja ki a gyúlékony anyagot, laissain simítja el az ellentéteket, de biztosan elvisz az eredményhez, amikor az uj gondok, az ui munkai, az uj alkotás feledtet mindent1,, ami a múltból tövist hagyott a szivekben. Gondoljanak csak azok, akik m,a Budapest sorsát intézik az elbocsátott tanerők dolgára. A baloldal imponáló nyugalommal sorakoztatta fel a sérelmeket, a középső pártok teljes megértéssel járultak hozzá a reparáció gondolatához és nem állja útját ennek a jobboldal sem. Ennél kényesebb kérdést pedig nehéz a mai városházi politikában elképzelni. A baloldali nem kívánhatja a jobboldaltól a teljes megalázkodást és a jobboldal mem kívánhatja ia baloldalitól, hogy kiáltó panaszokat élve hántoljon el. El kellett jönni tehát a kompromisszum gondolatának: revízió alá kell venni a kurzu-s ítélet eket és r et párái n i k e 11 m i n d e n it i is z t a f é n y b e n látszó Ünnepélyes és méltóságteljes kezdete volt: a közgyűlésnek, amelyből sejteni sem lehetett, hogy olyan izgalmak pattannak ki, amelyek — félni lehetett tőle —. hogy bármely pillanatban botrányokká fajulnak. Ripka Ferenc főpolgármester intelme az alkotó munka szükségéről talán soha jobbkor nem hangzott el, mint ennek a közgyűlésnek az elején és mégis a figyelmeztető szó pillanatok alatt szertefoszlott, amikor a szenvedély lángja végigfutott a termein. Nagyfontosságu dolgokat csöndben, nyugodtan intéztek el, amikor egyszerre, valami jelentéktelenségen, valami zászlóalap körül kirobbant a nagy ellentét. Biró Dezső szociáldemokrata úgy találta, hogy másfélmilliós alapítványokat nem kezelhet a főváros, mert a kezelési költségek többe kerülnek, mint amennyi maga az alapítvány. Szavazásra ke- nült a sor és a baloldali blokik; tizenegy szavazattal győzött, helyesebben leszavazta a tanácsot, amelynek javaslata mellett Wolffék voksoltak. Az első erőpróba-mérkőzés tehát a baloldal javára ütött ki, Wolffék azonban nem hagyták ennyiben a dolgot, betereltek mindenkit a pipázóból, a társalgóból és egy második, egészen hasonló alapítvány kérdésében a szavazásnál már úgy változott a számarány, hogy a tanács javaslata mellett százhuszonnégyen, ellene pedig száznyolcan szavaztak. Ezúttal a blokk maradt alul és öt perceni belül a főváros közgyűlése két egymással1 merőben ellenkező módon foglalt állást. Előbb a demokraták és szocialisták, most Wolffék ujjongtak. A baloldal pedig méltatlankodott és puccsot kiabált. Wolffék zsebkendőt tengettek és csak az volt a kár, hogy egypár baloldali városatya szintén mesterségesen keverte a botrányt. Keverték pedig annyira, hogy az izgatottság már-már majdnem tettlegességre fajult. Ripka Ferenc főpolgármesternek keltett megtalálnia az utat, amely lecsillapította a háborgó indulatokat. Jobbra és 'balra megbízottakat küldött, akik megmagyarázták a helyzetet és csöndre intették az embereket. Ripka főpolgármesternek dolga akadt, elhagyta az ettiöiki széket, ahova Sipőcz Jenő polgármester ült be. A baloldal e jelenetet nyugodtan fogadta és utólag meg lehet állapítani, hogy a később kitört viharnak nem az volt az oka, hogy Ripka Ferenc főpolgármester átadta az e'.Vi.öki széket Sipőcz polgármesternek. Magát az elnöklés tényét ugylátszik a baloldal akceptálta és csaik Sipőcz polgármester efinöklési módszere ellen emelkedtek hangok. Havas Rezső beszélt a kereszténypárti oldalon; kicirkalmazíott, dagályos körmondatokat monigazs ág italanis álgot. Ma már bizonyos, hogy mindennek nem lehet akadálya. És ha ezt a kényes kérdést ilyen simám el lehet intézni, kérdezzük mi, miért ne lehetne a közgyűlési terem apró kis incidenseit is el- i zni és az izgalmakat szabályos utón lecsapolni ? Mindezt lehet, ha mind a K'éib oldalon akarják. Pedig tudjuk, hogy nemcsak Budapest népének, de a politikai pártok vezéreinek is egészeim egyformán, egészen egyöntetűen ez a véleményük. Ma még a táboroknak a vezéri sátortól távolabb eső részeim eleldördül .egy-egy fegyvterlövés, amelyet a másik oldalion tizszereseim ver vissza a visszhang. Időbe telik, amig a békés munka gondolatát a nagy politikai táborok minden egyes tagjába be lehet oltani. Időbe telik, amíg mindenkinek épp oly lelki szükségletévé válik a békés miunka vágyai, mint ahogy erről a vezérek máris többizben tanúságot tettek. A vezéreknek ma tehát legfőbb kötelességük, hogy pártjaik körében a fegyelmeit megsziilárditsák és akkor nem kerülheti sor oktalan és fölösleges osete-patékra, akkor nem kerülhet sor az erők mérkőzésére, de annál inkább dús eredményt fog hozni Ripka Ferenc főpolgármester ideálja: az erőknek összhangbahozafala, az erők összesítése. dott. amikor egyszer csak élesen végisivitott a ter- mn Peyer Károly hangja: — A nemzetgyűlésen a kormányt támogatják, itt meg az ellenzéket adják. — Önök paktá’tak le a kormánnyal! — ugrott fel helyéről! Szabó József kereszfényszocialista városatya. — Ez még mindig jobb, mint a választásokra zsidóktól kérni pénzt! — viharzott újra Peyer Károly szava. Óriási botrány keletkezett ezekre a szavakra. Wolffék dühöngve h iáit óztak és senki sem tudta, hogy mit. Mindenki Szabó Józsefre figyelt és egyedül ő volt az, akinek meg lehetett érteni a szavát: — Hazudik! hazudik! hazudik! — süvöltötte. A baloldal percekig lármásan követelte Sipőcz polgármestertől, hogv az inparlamentáris kifejezésért utasítsa rendre Szabó Józsefeit. Sipőcz tétován és teheteteniil izgett-mozgott az ettiöki székben, végre is udvariasan megkérdezte Szabót, hogy használta-e az inkriminált kifejezést? Szabó felhasználta az alkalmat és hosszú beszédben próbált semmit sem mondani. Végül mégis kijelentette, hogy a szocialisták hazudnak. A vihar most még nagyobb érövéi!1 tombolt, mint eddig és a baloldal irtózatos ziajjal követelte, hogy Sipőcz utasítsa rendre Szabó Józsefet. — Nem tűrjük tovább az elnöki székben Wolff Károly polgármesterét! —- hangzott szakadatlanul. Sipőcz nem bújhatott ki többié, rendre kellett utasítania Szabót. A felfordulás azonban ekkor már olyan nagv volt, hogy fel kellett függeszteni az, ülést. A szünet alatt tovább viharzott az ülésterem, végeredményben újra Ripka Ferenc Iföpolgármester- nek kellett közbelépnie, akinek sikerült is megnyugtatni a baloldalt azzal az Ígérettel, hogy ismét ő foglalja el az elnöki széket. Amikor a főpolgármester alakja újból feltűnt az emelvényen, már megint olyan nyugalom volt, mintha semmi sem történt volna. De a szocialisták most már nem hagyták magukat. Szabó József azt mondta, hogy ők hazudtak, tehát bizonyítani akarták ámításaikat. Blich le r József állott fel szólásra és elmondta a győni 50 millió történetét, amely*a sajtóból már előzőén ismeretes volt. Eszerint a győri választás idején Szabó József a keresztényszocialista párt számára azi ottani közraktárak igazgatójától 50 milliót kapott, hogy ennek fejében a kormány- főtanácsosi címet kijárják számára. Természetesen ezt a személyes élű támadást a közbeszólások özöne Megfigyelések az első őszi közgyűlésen Erőpróba, személyeskedések, csetepaté, céltalan összekoccanások ®
