Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-09-09 / 36. szám

Budapest, 1925 szeptember 9. 5 A Peterdy-uScai iskola idők folyamán a budapesti lakáshiány szim­bólumává nőtte ki magát. Lehet, sőt való­színű, hogy vannak ennek a nagyvárosnak a Peíerdy-utcai iskolánál szomorúbb és nyo­morultabb búvóhelyei is, ahol az emberek álomra hajtják fejüket, de az is bizonyos, hogy mégis a Peíerdy-utcából hangzott hosszú időn át a legkeservesebb jajkiáltás. Most meg aztán,hogy más lakásba vitték őket, valami mérhetetlen fájdalommal váltak meg ezek a szegény emberek a régi, szomorú szállástól. Mintha az átköltözés az utcára való dobással lett volna egyenlő értékű, olyan keservesen panaszolták el a bajukat. Ezt a keserűséget, ezt a szentimentalizmust nem tudjuk egészen megértem és ez nem azért van, mert nekünk talán jobb és nyu­galmasabb lakást biztosított a sors. De nem tudjuk megérteni azért, mert van­nak még Budapesten emberek, éppen úgy Isten teremtései, mint a Peterdy-utcai mene­kültek, akik odúkban, bűzös, piszkos, ocs- mány tömegszállásokban laknak, de vannak olyanok is, akik hónapokat töltenek kapuk cdcitt. Amíg ilyen nyomorultak is vannak, addig nem tud teljesen megesni a szivünk azokon, akik talán némileg hiányos, vagy nem megfelelő lakáshoz jutnak. Ma'még meg keil szűnnie a lakáskérdésnek ott, ahol el­fogadható tető alá jut az ember. Reméljük, hamarosan eljön az idő, hogy a lakáskérdés ott fog kezdődni, hogy mindenkinek nyugodt, szép, világos, kényelmes lakást kell kapnia. A Vass'snsnü egy csapásra meghódította a vendéglősök kérgesnek ismert szivét. Huszonnégy óra alatt százával akadtak vendéglősök, akik kijelentették, hogy tizenötezer koronáért haj­landók Vass-meniit adni. Szép és felemelő érzés a vendéglősök eme önzetlen nagy fel­buzdulása. Vannak még hazafiak, vannak még szamaritánus lelkek, vannak még embe-• rek, akik szivükön hordják embertársaik sor­sát. íme a vendéglős urak hajlandók tizen­ötezer koronáért meleg vizet, vízzel rántott főzeléke\ maradék husocskát és néhány szál tésztát adni az éhező embereknek. Olyan nagylelkű gesztussal született meg a Vass-menü, hogy szinte a hála érzése kél az emberekben derék atyáink, a vendéglő­sök iránt. Nem mondjuk most el, hogy a jó öreg kocsmárosok tulajdonképen boldogok' lehetnek és boldogok is, mert Vass miniszter a visszavonulás aranyhidját állította fel szá­mukra. Kongó üresség honolt Budapest több, mint ezer vendéglőjében és a vendéglős urak kénytelenek lettek volna az árakat is ala­posan leszállítani, ha véletlenül nem ölthetik fel az emberbaráti szeretet szüztiszta tógá­ját. De mennyivel jobb igy, hogy nem kel­lett bevallani a csődöt, hanem mint az em­beriség jóltevöi, pihenhetnek babéraikon. Hogy azután a Vass-meniire nem fizetnek rá, az megint egészen természetes, hiszen régen megtanulták már, hogyha a bort meg­keresztelik, azt olcsóbban lehet adni, mint a tiszta italt. Az öngyilkosok rémesen megszaporodtak Budapesten. Ta­valy csak az egész évben volt ezer öngyilkos, az idén pedig két hónap alatt oltotta ki ugyanennyi az életét. Bécs kétszer, Berlin háromszor, Páris négyszer, London pedig hatszor akkora és sehol sem válik meg több ember az élettől, mint a magyar fővárosban. Nagyobb-e a nyomorúságunk, vagy rosz- szabbak-e az idegeink, mint a nyugati váro­sok embereinek, ezt nem tudjuk, de hogy itt valami baj van, az egészen valószínű. Ezek az elrémitö számok, amelyek a város elkese­redését tüntetik fel, sikólává követelik, hogy itt tenni kell valamit: Budapest számára vissza kell szerezni a nyugalmat, a megél­hetést és az életkedvet. Sorsjegyüzeímek jótékonysági és szociális máz alatt A kerületi elöljáróságok figyelmébe A főváros utcáin nem tehetünk tiz lépést, nyil­vános helyiségekben nem ülhetünk ötpercig anél­kül, hogy valaki ne tolakodnék közeliinkbe és ne kínálna egy csomó sorsjegyet megvételre. Nyukosz, Jókai, Kézműipari, Színész és más eféle sorsjegyek nevének kiáltozásától hangos az egész város és cifra minden ház fala a plakátjaiktól. Mit akarnak tőlünk? A szivünk csupa részvét minden jobb sorsra érdemes intézmény iránt, de jól tudjuk, hogy hiába nyitjuk meg szivünket és erszényünket, az öt és tízezer koronás adományokkal nem a bajba jutott egyesületeken vagy szerve­zeteken, hanem csupán néhány bankáron és kétes hirü kis magánbankházon segítünk. A bankárok és kis magánbankházak lapulnak meg e sorsjegyakciók mögött, amelyek a jótékonyság és szociális érdek siránkozó álarca alatt állnak elénk és a maguk javáraértékesitik azt a ro­konérzést, amelyet ember baráti intéz­mények iránt érzünk. Minden ilyen sorsjegykibocsátásnál a jótékony- sági és emberbaráti intézmény csak cégér és ha a sorsjegyakció nagy sikerrel is jár, ezt a sikert a bankár és a magánbankház fölözi le a maga javára, inig azoknak, akiknek érdeké­ben a jótékony sziveket mozgósítják, csak hulladé­kok jutnak. Az akció ötlete rendszerint nem is a támogatásra szorult intézménytől indult ki. A ban­kár és magánbankház áll elő az ötlettel, ő vállalja az akció finanszírozását és adminisztrálását, ő szer­ződteti az elárusítókat, az ügynököket s miután a haszon óriási részét lefoglalja magának, az egész összegből alig egy tizedrészt jut­tat azoknak, akik nevüket odaadták a sor­solási akció céljaira. A magyar b ü n t e tőitr ö v én y köny v b ein még nin­csen paragrafus az ilyen machinációkra, de bizonyos, hogy súlyos erkölcsi beszámítás alá esik a nyomor és .szegényég kizsákmányolása és a közönség oily irányú félrevezetése, mintha az ötezer koronákat: csakugyan emberbaráti célra juttatná, amikor volta- képen csak a kétes hirü bankárocskák és kis magán- bankárok telhieitetlieniségét csillapítja. De hiai a . bünte­tőtörvénykönyv nem is üldözi a jótékonyság örve alat& űzött csalásokat és visszaéléseket,, a törvény gondoskodott arról, hogy aiz ilyen akciók ellenőriz­tessenek avégből, vájjon csakugyan azt a célt szol­gálják, amelyet oly hangzatosán hirdetnek. A kerületi elöljáróságok feladata ellenőrizni a sorsolásokat és kinyomozni, hogy a sorsolás eredménye azoknak jutott-e. ak'íkncjk nevére a sorsolási engedély kiada­tott? Nem firtatjuk, hogy ez az ellenőrzés az utóbbi időben ,a megkívánt lelkiismeretességgel végzi-e a munkáját de látva azt, hogy a magánérdek mily sze- méirmet'lleniil garázdálkodik itt a jótékonyság és a szociális intézményük kárára., azt kell hinnünk, hogy az elöljáróságok nincsenek kellőképen tájékozva az ilyenfajta sorsolások titkos rugóiról és ezért jóhi­szeműen feltételezik, hogy a sorsolás csakugyan a legtisztább .emberbaráti célokat szolgálja. Az elöljá­róságnak ez a jóhiszeműsége írem megokolt. A most gombamódra elszaporodott sorsjegyakciókat a leg­nagyobb bizalmatlansággal kell kezelni, mert nem­csak hogy az emberbaráti célokat nem szolgálják, de még az államot is megkárosítják, amcinnyibeinl elvonják a közönség pénzét az állami osztálysoirsjegyektől. Ha ezek a sorsjegykibocsátá­sok a mai iramban tovább szaporodnak, az állami osztálysorsjáték bezárhatja a boltot, ami pedig sú­lyos szociális Ikárt jelent, mert az állami sorsjegy­játékból jutott idáig emberbaráti célokra. De hát 5, 10, 15 és 20 hg.-os ‘postacsomagokat, rizs és cukor kivételével, bérmentve szállítunk vidékre. szabad-e ezeket a célokat áldozatul odadobni néhány magánbankárnak és kis bankháznak? Szabad-e el­tűrni, hogy hatósági jóváhagyással ártsanak ember­baráti intézményeinknek, egyben pedig diszkreditál- ják az egész jótékonyságot az ilyen álszociális ilziel- mektcel ? Az elöljáróságok dolga hogy í endet teremtsenek ebben a dsungdlben. Az ellenőrzés módja igen egy­szerű: a kibocsátandó sorsjegyek számát me Igái la­pítja a bíróság. És mert a sorsjegyeik ára is meg van szabva, igen könnyű kiszámítani, hogy csak­ugyan annyi folyt-e be a sorsjegykibocsátók pénz­tárába, mint. amennyinek az eladott sorsjegyekből: be kellett folyni. Ha ezt az egyszerű sziorzási és ki­vonási műveletet elvégezték, megdöbbenve látják majd. hogy milyen kevés az, amit az akció a jóté­konyságnak eredményezett. És akkor megérlelődik bennük a gondolat, hogy bizallmatlansággal kell nézni minden ilyen alkciót. amelynek vezérlő gondolata nem az airra szorulók támogatása hanem a legön­zőbb kisbankári érdekek kielégítése. I 10/50 HP ^ p TALBOT AUTOMOBIL B egyetlen veíélytársa a ü 14/40 HP TALBOT I CONTINENTAL BALLON || pneumatikon 1 VELOX AU ÍOKERESKEDELMI RT. ü Budapest, V., Dorotlya-u. 7. Telefon: 75-78. Timár-nyalóka V, n d o r-cukorkagyár Vil., Huszár-uHa 6. sz. népszreü és közkedvelt- Óvakodjunk az utánzatoktól­Transformátorok Szénkefék. Motorok Farkasvölgyi-féle Villamossági és Műszaki R,-T. Budapest, VI., Fodmaniczky-utca 35. TELEFON: 77—39, 147—75, József 95—10. DAN ADRIAN S. BUDAPEST, VIII. KISSTÁCIÓ-UTCA 5. TELEFON: JÓZSEF 12—59. ZABAOALKIAZOTT FESTÉKŐRLÖGÉPEK, ECSETEK, FESTÉK, LAKK, KENCE gCISi ERNŐ és TÄR/A BUDAPEST, VII KÉR., Háztartási cikkek, zománcedények ERZSÉBET-KÖRUT 13. legelőnyösebb beszerzési forrása. Hlapittatott 1893, Telelőn: Jőzseí 123-24. Ifj. HÁBER SÁNDOR PÄLH-, CSERÉP-, KÄTRÄNYLEMEZ«, FHCEMENTFEDÉSI És tetözetjókhrbhnthrtAsi vAllhlai BUDAPEST, VII., KiRÁLY-UTCA 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom