Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-09-09 / 36. szám
2 Budapest, 1925 szeptember 9. rad mindaddig, amig az 'építkezés pénzügyi része megoldva nincs és így hatóságilag kell gondoskodni az építési .kölcsön megszerzéséről is. Budapesten a magánosok mindig kölcsönpérazlből építettek, egészen természetes, hogy a mai pénzszük időben feltétlenül kölcsönre szorul mindenki, aki vállalkozik). Miután pedig idehaza kölcsönhöz jutni nagy nehézségekbe ütközik, aligha marad más mód, minthogy külföldi kölcsönt vagy ;az államnak- vagy a fővárosnak kell kieszközölni és garantálni a külföldi hitelezőkkel szemben. Tervbe vette azonban a pénzügyi ügyosztály azt is, hogy visszaállítja a kurzus, által eltörölt telekérték emelkedési adót és azt arra használja feli. hogy belőle építési kölcsönöket ad. ír ^Sf** j^ A közeiéi maze sa bizottság ütésének tanulságáé A íiőváros közélelmezési bizottságának multheti ülése, igen gazdag anyagot nyújtott a közélelmezési ügyosztály számára hogy az ott hozott határozatok értelmében intézkedjék. A bizottság határozatai legnagyobb részben elvi jelentőségűek és. generális utasítások. Ezzel szemben legnagyobb érdekessége ennek az ülésnek mégis csak az volt. hogy az összes pártok koncentrikus támadást intéztek a községi kenyérgyár ellen. Történt pedig elz azokban a napokban, amikor Vass József miniszterelnökhely et/tes hivatalos kommünikét adott ki a kenyér áráról és az uj'tipusu kenyér forgalombahozataláról. Ez a kommüniké leszögezte, hogy a miniszternek sikerült az összes pékekkel és kenyérgyárakkal megegyeznie, kivéve — a községi kenyérgyárira!. Ez magában,- véve is rendkívül, feltűnő jelenség és mindenesetre különös szinbcfii tünteti fel a községi kenyérgyárat. A miniszteriéinökhelyettes eme feltűnő állásfoglalásával szinte egy órában történt, hogy a főváros közélelmezési bizottságában igen súlyos vádakat emelteik a kenyérgyár ellen.. Kei esztényszocialista részről hangzott el az a kívánság, hogy a községi kenyérgyárnak jobbam bele kell szólni a drágaság elleni harcba, hiszen egy kiló községi kenyér 6200 korona volt akkor, amikor a pékek, még a korrnánybeavatkozás nélkül is, lényegesen olcsóbban adták. Egy másik felszólaló azt konstatálta, hogy a községi kenyérgyár fogyasztása az1 utóbbi idöbeln jelentékenyen, csökkent J o anovich Pál már számadatokkal is szolgált. A gyárat eredetileg napi 40.000 kilogramm kenyér termelésére állították be. mai produkciója pedig nem haladja túl a 12.000 kilogrammot. Ebből is igen jelentős részt fogyasztanak a főváros kórházai, mig a nagyközönség legfeljebb 7000 kilogramm Ikiözsiégi kenyeret vásárolhat Mindezek figyelembevételével az a kivánság hangzott ,el, hogy vagy (Beil kell emelni a kenyérgyár termelését, vagy Ibié kell azt zárni. — Értehetetlen, — fejezte be felszólalását Joa- novich Pál — hogy a főváros három, üzemének: az élelmiszeriizeimnek. a zöldségüzemnek, továbbá a kenyérgyárnak miért nem egy a vezetőjük, mikor az élelmiszerüzem veezéirigazgatója. Reich Samu, olyan kitünően belvált és. olyan praktikus érzékéről adott tanúságot. A közélelmezési bizottság baloldali tagjainak feltűnt, hogy Joanovioh Pál, a Wolff-párt egyik oszlopa, milyen meleg hangon emlékezett meg Reich Samu vezérigazgatónak inemtíl.civüli érdemeiről. Egyben. mint éirtcpülünk, sok hive akadt a gondolatnak is, hogy a három üzemet tényleg egyesíteni kell, de legalább is a kenyérgyárat, amely gyenge vezetés alatt áil és árszabályozó hivatását nem tudja gyakorolni, be kell olvasztani a Községi éle;miszerüzc(,n!be;. Nagyon valószínű, hogy az üzemieket felülvizsgáló bizottság jelentésének tárgyalása alkalmával ezt a gondolatot erőteljesen fogják szorgalmazni. A közélelmezési bizottság ülése egyébként világos példáját adta annak, hogv milyen ke 11 enieiliensé- getkiet szülhet a pletyka. Fényes László ugyanis egészen, jóhiszeműen megkérdezte Vájná tanácsnoktól, hogy a községi élelmiszer mennyi tojást expo, rtál külföldre!. Ennek a kérdésnek az alapja közönséges pletyka volt és Fényes László maga is megelégedéssel vehette tudomásul, hogy iá pletykának semmi alapja nlncseuii. Vájná tanácsnok ugyanis 'elmondotta válaszában, hogy az elmúlt évben a tojás ára a vidéken az exportőrök nagyszabású vásárlásai iimatt jelentősen emelkedett. Ekkor történt, hogy a községi élelmiszerüzem az általa vásárolt mennyiségből egy vagon tojást külföldre szállított és abból a haszonból, amihez egy vagon exportált tojás árából jutott, a drágábban vásárolt tojást a fővárosban olcsóbban árusíthatta. A pletyka, ugyllájtlszik, talán már panamával is megvádolta a (községi élelmiszeirüzemiet, ugyanakkor azonban, kiderült, hogy azért 'adtak el egy vagon tojást a külföldnek, hogy mi, budapestiek, olcsóbb tojáshoz1 juthassunk. Ragyogó Budapest; jöjjön el a te országod!.. . A városi pártoknak össze kell fogniok, hogy a főváros régi fényét vissza varázsolják A hivatalokban megint az ismerős arcokkal, az utcákon megint a megszokott politikusokkal, pártvezérekkel és törvényhatósági bizottsági tagokkal találkozunk. Vége a nyárnak, az urak visszatértek szabadságukról. A fáradt erők felfrissültek, a megviselt idegek megacélosodtak a pihenőtől. Kezdődhetik a munka. És Budapest epedve várja a munka megkezdését, mert Budapestnek úgy gazdasági, mint erkölcsi szempontból életfeltétele ez a munka. Sokat lát, ki messze jár — mondja a közmondás. Az urak messze jártak, sokat láttak, volt alkalmuk az összehasonlításra és legfőbb ideje, hogy tapasztalataikat értékesítsék. Bejártak - városokat, amelyekre éppúgy lesújtott a hódítók kemény ökle, mint Budapestre és mégis azt kellett tapasztalnak, hogy az ököl nyomai eltűntek; Bécs, Berlin, Frankfurt, Boroszló és más német városok kiheverték a csapásokat és e városok életében meg se látszik már, hogy öt esztendőn keresztül erejük legjavát belevitték a nemzetek nagy küzdelmébe. Ezekben a városokban már nem emlegetik a háborút, a mulasztásokat, hanyagságokat, lezüllött viszonyokat nem mentegetik még mindig azzal, hogy nem könnyű rendet teremteni ott, ahol öt évig mindent a háborúnak kellett feláldozni. A rendcsinálás valóban nem könnyű. De normális körülmények mellett nem is nagy művészet egy várost a modern kulturnivóra emelni és ezen a nivón megtartani. Az erőnek, tudásnak, igyekezetnek akkor kell levizsgázni, amikor a tervek megvalósulása elé akadályokat gördítenek a körülmények. A városigazgatás művészete ott kezdődik, ahol az akadályok tornyosulnak, mert várost igazgatni a legprimitívebb ember is tud, ha az eszközök önként kínálkoznak és ha a körülmények kedveznek. Nálunk még mindig a háború és a nyomában jött felfordulás a bűnbak és aki nem tud alkotni, a háborút teszi felelőssé mindazért, aminek már rég nem a háború, de a kényelemszeretet, a hozzánemértés, gyűlölködés, elfogultság, irigység és politikai érdek az oka. Ha valamit reformálni kellene, a vezető szempont vagy az, hogy kinek használjunk, vagy kinek ártsunk vele s ha valamely reformot elejtünk vagy megvalósítunk, ebben nem az az irányadó,, hogy a közérdeknek ártunk vagy használunk vele, hanem hogy kinek lesz és kinek nem lesz haszna belőle. Csak amikor ezeket a kérdéseket eldöntötték, kezdik mérlegelni, hogy valósitsák-e meg a tervet, mert a közérdek nálunk csak akkor jött számításba, ha abból a magánérdeknek h a s z n-a volt. Hat éven keresztül igy volt ez és ennek a hatévi önzésnek esett áldozatául Budapest. Ezt az önzést letiporták a legutóbbi törvényhatósági választások és most már semmisem állja útját annak, hogy Budapest is ama városok nívójára emelkedjék, amelyeket az urak nyári szabadságuk idején bejártak. És nincs akadálya már azért sem, mert dr. R i p k a Ferenc, a város főpolgármestere ezer örömmel tesz magáévá minden eszmét, amely Budapestet visszaakarja adni régi szépségének, régi nagyságának és megcsodáltságának. A visszatérteknek különben sem kellett alkalom az összehasonlításokra, hogy felismerjék Budapest visszamaradottságát. Mert ahhoz, hogy Budapest milyen, nem Berlint és Bécset, hanem egy vidéki magyar várost kell csak megnézniük és énnek a vidéki városnak láttára megdöbbenve állapíthatják meg, hogy Budapest ma nem több és nem kesevebb, mint egy jól berendezett vidéki város. Pedig Budapest még egy évtizeddel ezelőtt ott állott a nyugati városok sorában és ha nem látnok a szomorú valóságot, el se hinnők, hogy Középeurópa egyik legszebb, legtisztább, közegészségi tekintetben a legjobban adminisztrált városa volt. Budapest utcái sötétek, piszkosak. Egy éve. hogy biztató ígéretet kaptunlki, hogy a város világítása hamarosan még jobb lesz. mint volt a békében. Mi lett ebből az Ígéretből? Ha esti hét órakor bezárják az üzleteket és lecsavarják a kirakatok lángjait, az utcák annyira elsötétednek, hogy a sötétség veszélyezteti a közbiztonságot. Micsoda gyönyörűség volt valamikor a nappali világosságban ragyogó Budapest utcáin az éjszakai séta! A korzó, Stefánia-ut, Andrássy- ut és más utcák éfjél utánig nappali fényben úsztak, a mellékutcákban hajnalig gáz világított. Ma nyoma sincs mindennek. És hol van a jól gondozott, tisztán tartott Budapest? Van egy pompásan szervezett köztisztasági hivatalunk, amelynek igazgatója csupa nemes ambíció. Miért kell ennek az ambíciónak az akadékoskodások malomkövei között felőrölnie magát? És mivé lettek kórházaink, fürdőink? Ezeknek csodájára járt a világ s ma nélkülözik a legprimitívebb igények kielégítésére szolgád eszközöket is. Egy láthatatlan polip mindenhol kiszívta az erőket, szapora paraziták minden intézmény elől elették a táplálékot. Mindenüvé háromszor annyi személyzetet dugtak be, mint amennyi az üzemek fentartásához kellett s hogy a prote- zsálíak jól éljenek, koplaltatták az intézményeket. Egyszóval, a kurzus feletette embereivel a világítást, a köztisztaságot, a kórhazakat, fürdőket, iskolákat, — mindent, mindent, amiből Budapest szépsége, nagysága kialakult. Tudjuk, nehéz a feladat, amely az uj korszakra vár. De az igazi tehetséget csak tüzeli a feladat nehézsége és mi Ripka rerenc képességeit értékeljük annyira, hogy ambicionálni fogja e nehéz feladat megoldását. Öiszeíiföjik oKöiesönüsyl Mzotísósot Meghatalmazást adnak a polgármesternek az ostendei egyezmény aláírására A főváros életének legfontosabb teendője most a külföldi kölcsönök ügyének végleges rendezése és elintézése. Szeptember végéig alá kell írni az ostendei egyezményt és ilyenformán az őszi munka első etappja a kölcsönügyi bizottság összehívása lesz. Ezen az ülésen, amely már legközelebb megtörténik, elsősorban az ostendei delegátusok fognak részletesen beszámolni nemcsak a tárgyalások eredményéről, de azoknak lefolyásáról is. Mihelyt a bizottság letárgyalta az ügyet, Ripka Ferenc főpolgármester pártközi értekezletet hiv össze és pedig még szeptember 20-a előtt. Ez a pártközi értekezlet,^ amely teljes garanciát tud vállalni a közgyűlés állásfoglalásáért, adja meg a polgármesternek a felhatalmazást, hogy az ostendei megállapodást — amint azt a megegyezésben kikötötték — Budapest főváros törvényhatósági bizottsága nevében aláírhassa. Sipőcz Jenő polgármester aláirása után megtörténik a külföldi hitelezők aláírása is és az ilyenformán ckiratsrőre emelkedett egyezség ekkor újból a főváros kölcsönügyi, vagy pénzügyi bizottsága elé kerül, végül pedig a tanács teszi (meg javaslatát, amelyet azután a szeptember végéin] vagy október elején össze,klö közgyűlés tárgyal le. Miután a pártok vezetői már a pártközi értekezleten biztosítják hozzájárulásukat, a közgyűlés szankciója tulajdonképen már csak (formalitás lesz .Ezzel azután a köl- csöniiigy elintézése végleg lekerül a napirendről és Budapest nyugodtan hozzáláthat az uj beruházó Programm megalkotásához és az üzemek gazdálkodásának átvizsgálásához. 'Ur számfejtő összeadó kivonó írógép Villany, víz, gáz elszámolásoknál Sz.-főv. Elektromos Műveknél használat ban Vezérképviselő: GEREBEN BÉLA VI., ANDRÁSSY-UT 1. ír» '■ Wniminnnni» Magyar Olaj- és Vegyipar rf. Budapest, V., Vilmos császár-ut 76. szám. Telefon : 62—51. Budapest székesfőváros útjait speclal-ola|alval szabadalmazott eljárás szerint portalanitja. sian CHEHSROfeWALCREß TEHERVOílTATÚ AUTOMOBIL ül RÓKA«' 10 tonna vontató képesség!! V., Csanádi-utca 3. Telefon: 46-01»
