Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-21 / 3. szám

Budapest, 1925 január 21: Gombosijiíbmp Vass miniszter szerint a főváros ápolási dijait az adminisztráció drágítja A szegény betegekért a jövőben a törvényhatóságok, illetve a községek fizetnek Vass József népjóléti miniszteri mint ismeretes, a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságában a budgct- vita keretébein nagy beszédet mondott. Ennek a be­szédnek volt egy a napi sajtó által kellően nem méltatott mondata, amely súlyos vád Budapest kor­mányzata ellen. A vád szerint a főváros kórhazai­ban az ápolási dijak azért drágábbak a megengedet­te knét mert a székesfőváros kórházainak adminisz­trációja drága. A miniszternek ez a kijelentése nem maradhat válasz, vagy eredmény nélkül, éppen ezért érdek­lődtünk aziránt, mire alapítja Vass miniszter ezt a nagyfontosságu kijelentését? Illetékes helyen a következő választ adták a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A székesfőváros kórházaival szemben tény­leg vitás kérdés merült föl, nevezetesen a székes­főváros autonóm-kezelésben tartja saját kórházait és autonóm jogán próbálja megállapítani azt a költ­séget, amelybe neki egy beteg kerül. Idők folyamán ápolási dijak sohasem voltak arra szánva, hogy a kórház összes rezsiköltségeit fedezzék. — A székesfőváros a hetvenezer koronában megállapított áoolási dij összegébe belekalkulálta az épületfennltártási, fűtési és világítási költségeket is, ami a népjóléti minisztérium álláspontja szerint a törvény szellemének 'nem felel meg. Legközelebb különben kormányrendelet fog megjelenni, amely a szegény betegek ápolási diját vissza fogja hárítani az egyes törvényhatóságokra, illetőleg községekre. Is­meretes, hogy ez igy volt régebben is, de a fővá­rosnak akkoriban rengeteg baja, gondja volt a be­hajtással, aminek főként az illetőség megállapításá­nak nehézségei voltak az oka. Most hosszas tárgya­lások után sikerült olyan megoldási módot találni, amely az illetőségi kérdést kikapcsolhatja. a főváros által megállapított ápolási dii min­dig magasabb volt a népjóléti miniszter által megállapítottaknál.- Az ápolási dijakat az ország területé n békeidőben 8U aranyfillérben és 2'50 aranykoronában állapították meg. Később ezek a dijak felszaladtak 3-20, sőt négy aranykoronára is. A népjóléti minisz­térium újabban az ország összes kórházait hat osz­tályba sorozta, a szerint, hogy milyenek a berende­zései, rezsiköltségei, piaci viszonyai. Az ápolási dijak tekintetében a miniszter nem tudott tovább menni, mint nyolcvan fillértől két aranykoronáig, vagyis a legmodernebb eszközökkel fölszerelt kór­házban 32.000 korona a beutalt szegény betegek után a napi ápolási dij, amivel szemben a főváros kórházaiban hetvenezer koronát állapiltatt meg. — Vass miniszter szerint ennek oka az, hogy a székesfőváros kórházainak adminisztrá­ciója drága és hogy a szegény betegek után az államkincstárból régebbi időben kifizetett ____________ . — A népjóléti minisztériumnak egyébként az a törekvése, hogy a Budapestre beözönlő beteg-töme­get, beteg-hullámot megtörje, s a vidéki kórházakra decentralizálja. A fővárosi kórházak népességét te­kintve, rendkívül figyelemreméltó, hogy kizárólag a fővárosi kórházak ápolási napjainak száma közel kétmillió. Ha egyébként föltesszük, hogy a halálozási arányszám az egész országban megegyezik a népes­ség számával, akkor arra kell rájönni, hogy az ápo­lási napok száma kevesebb, mint Csonka-Magyar - ország népességének száma. Ez annyit jelent, hogy a gyógyulást keresők száma nyilván anyagi’ viszo­nyaik miatt jelentősen megcsappant és sokkal több beteg marad ápolás nélkül, mint ezelőtt tíz esztendővel. — A középosztály viszont, amely azelőtt mint fizető beteg szerepeit, sőt nem is igen szerepelt a kórházak nyilvántartásában, most nagyrészt beszo­rult a kórházakba, sőt szegényjogon szorult be. Budapest a hazárdjátékosok Eldorádója Gombamódra szaporodnak a kártya-lebujok, amelyek nem csábítják, de elriasztják az idegeneket ■ Budapestefn ezer és ezer csatádnak nincs otthona, de ezer és ezer olyan csrtlád van, amelynek fenntar­tója két hélyen is kipihenheti a napi munka fáradal­mait: a saját otthona és az a társasklub. amelybe a leghangzatosabb Ígéreteikkel becsábitatták. Ezek » klubok a reggeli órákig nyitva; vannak s mialatt az otthonok üresen állna<k, a pólgárok ezrei és ezrei ezekbein a klubokban töltik a pihenéisre szánt órákat. A h ia j 1 é k it a 1 a (n o ik agyonhffijszoltjaj só­várogva kér ejsniek pihenőhely.eket® ez­alatt pompás, meleg lakásokban üresen állnak a fek­vőhelyek. de annál többen terpeszkednek a klubokban a kártyaasztalok körül. Budapest legújabb, de nem legkisebb nyava­lyája a Klub mizéria. A leghangzatosabb és legtetsze­tősebb jelszavak ala,ty társaságok szervezkednek, amelyek mindent nyújtanak, csak azt iniem, amit be­vallottam Ígérnek. Klubok alakultak a kereskedelmi és ipari érdekek védelmére, a művészet és irodalom pártolásárai, a spoiritkuKusz fejlesztésére, de ha e klu­bok évi jelentésében azt keressük, hogy mennyit ál­doztak a beígért programra megvalósítására, úgy azt latink, hogy a Ik 1 ub bevételeiből min- (lenre futotta, csak a Programm meg. valósítására) nem. És ha jobban szemiigy.ra vesszük ezeket a jelentésekeit, Lehetetlen észre menn venni a számadatokból, hogy ezek a klubok éppejn az ellenkezőjét cselekszik annak, minit amit alapsza­bályaikban céljokul megjelölne^. Azt látjuk ugyanis, hogy a kiadások számoszlopában a kántyakiadás a legnagyobb tétel. Természetes, hogy kártyabevétel már nincs oly lelkiismeretesen elszámolva, mint az egyéb bevételek és kiadások. Ment ha ezekről a be­vételeikről is pontosan elszámolnának, úgy első szem­pillantásra nyilvánvaló lenne, hogy a kliibbok egyetlen célja a kártyajáték szen­vedélyének felcsigázása és e szenvedélyek kiaknázása. A klubb közönséges üzleti vál­lalkozása néhánv élelmes, gyönge erkölcsű és még gyöngébb lelkiismeretű polgárnak, akik mások játékszenvedélyét gyümölcsöz- tetik a maguk számára. Ezejk a vállalkozók a szerencsejáték keriitői, a játé­kosok felhajtói, és polgári katasztrófák vámszedői, akik lelketlen cinizmussal nézik az exisztenciiák pusz­tulását, mert minden ilyen pusztulás gazdagítja a klub pinkájának aratását. Mert amilyen, kétségtelen, hogy kétszer kettő négy, ugyanolyan bizo­nyos, hogy a klwb alapítói nem esnek messzire a pinka, bérlőitől v ia> g y a P i n- kapénzek kezelőitől. Hogy ez csakugyan igy van, elég a legfrissebb botrányokra hivatkoznunk. Böhm Károly hordógyáros, akinek viselt dolgairól az elmúlt napokban annyiszor esett szó. szintén kártvaklubbokait alaipitott. hogy a pinka jövedelmén gazdagodjék. Százmilliókat áldo­zott klubalapitásra, ami végül is anyagi romlásba so­dorta. O is fosztogatni akart, s végül is ö lett a: ki­fosztott. A múlt héten bezártak egy kártyaklubbot és a vasárnapi razzia leteritett egy újabb áldozatot: a Magyar Nemzeti Renaissance Tár­saskört. Ezt a gálád fosztogatást nem lehet razziákkal be. A FORD TEHERAUTÓa leggazdaságosabb Ára karosszériával, forgalmi adóval 80 millió korona a FORD gyárak autorizált képviselője: Haltenberger Vilmos Nagymezo-ntca 19. Telefon: 63—15. szüntetni. Ha az egyesülési jog módot ad a rablás és .fosztogatás megszervezésére, módot kell találni arra, hogy büntetlenül senki se élhessen vissza a törvény- ladta jogokkal. Minden klub vezetőségét kell felelőssé tenni a klubban történtekért és a vezetőség érezze tejljes súlyát a felelősségnek, faimelyet akkor vállalt, amikor egy alakuló klub alap­szabályait aláírta és ;a belügyminisztériumhoz jóváha­gyás végett betejrjesztette. A magyar .társadalom ha­tékonyabb biztosítása követeli, hogy a klub ne alja- isodhassék le közönséges játékbarlanggá, ahol a pol­gárság anyagi és erkölcsi javait a pusztulás vesze­delme fenyegeti. Aki pedig ilyen pusztulásra nemcsak imódot és alkalmat nyújt, de a pusztulásba bclecsá- bitja és belesodorja áldozatait, ez ne élvezhesse b ü un t ej 11 e n ü 1 az ilyen bűnös munka g y ü- m ö 1 c s e i t. Nemcsak az a bűnös, sőt legtöbbször áz a legkevésbé bűnös, akit a rendőrség játékközben •letten ér. Az Igazi bűnös az, aki a hatóságot a klub céljai alakjában félrevezette és a beígért cé­lok helyett az emberek legalantasabb ösztö­neit szolgálja. A. ■ társadalmakat nemzetközi megállapodások bizto­sítják az ópium, cocain és hasis barlangok veszedel­me ellen. A kártyaklubbok veszedelme felér minden más föklalaifcti barlang veszedelmével, s aki csak az opium meg a cocáin elletni védi meg az emberiséget, nem végzett egész munkált, mert a káryaklub .el­pusztítja az emberben azt a jót, amit a cocain- és opium-tilalom benne még meghagyott. Hogy erkölcsi aggályaink mennyire jogosultak, e tekintetben hivatkozunk a belügyminiszter nyilatko­zatára, amelyet! a. Margitszigetien létesítendő játék- kasznó ügyében tett. A miniszter játékbarlangnak minősül az ilyen játékkaszinót, s már ez a leminősités is rávall, hogy milyen er­kölcsi értéket tulajdonit a miniszter ilyen játékkaszi­nónak. És igen találó Rjakovszky Iván bel­ügyminiszternek azi az érve is a kaszinók ellen, hogy az ilyen helyiségek egyáltalában nem emelik az ide­genforgalmat, ellenben csak rombolásokat okoznak az odavaló közönség erkölcseiben. De mégha úgy is lenne, hogy ,ai játékbarlang emeli az id ege nfo mai­mat, — hát az idegenforgalom van-e akkora áldási, hogy miatta feláldozzuk a társadalmi erkölcsöket és. belesodoriuk a játékszenvedélybe .az ország egész polgárságát? Aki csak a játék miatt jön Magyar- országba, az maradjon odahaza, mi pedig kövessünk el mindent, hogy az ország né' a játékbarlangjai révén legyen híressé, helyesebben: hírhedtté. Az idegen­forgalmat azonban meg kell teremtenünk, me® is fogjuk, de egészen más eszközökkel. A néparénától a Közmunkatanácsig Mit tárgyal szerdán a közgyüléspótló? A főváros közgyüléspótló tanácsülése szerdán délután öt órakor ülést tart. amelynek tárgysoroza­tán sok apró ügy mellett néhánv érdekesebb kérdés is szerepel. Mindenekelőtt fontos tárgy a N’éparéna bérletének ügyet, amelyet a sajtóban élénken kom­mentáltak. A tanács ebben az ügyben tudvalévőén azt javasolja, hogy a bérleteit újból a régi bérlő: Schmidt Henrik, kapja, aki a versenytárgyaláson a legalacsonyabb ajánlatot tette. Elütötték ellenbe|n a bérlettől Gauthier A. Henriket, azon a cimejn, hogy idegen állampolgár, holott a versenytárgyalási feltételek között szó sem volt az állampolgárságról. Sőt ellenkezőleg, Gauthiert egyenesep felszólítot­ták a pályázatban való részvételfa és szóbelileg is közölték vele, hogy idegen állampol­gárságai, amelyet mindéin pillanatban kész a magyar állampolgársággal felcserélni, nejn lehet akadály. Gauthier a tizenhat és f’él százalékos ajánlatával szemben Schmidt tízszázalékos ajánlatát kívánják ho­norálni, miután utólag Ígéretét vették, hogy ő is ad tizenöt százalékot. Ugyancsak mellőzni kíván­ják Mo rge-nroth Károlyt, a kitűnő és népszerű Jancsi bohócot, aki eredetileg is tizenöt száza­lékot ajánlott és ráadásul még magyar állampolgársá­gát sem lehet kétségbevonni. A közvélemény érdek­lődve) tekint a közgyüléspótló elé, hogy megakadályoz, za-e ezt a páratlan, igazságtalanságot. Sajnos, aligha lehet erre remény, mert a tanács és a közgyüléspótló egy és ugyanaz, s csak abban lefret remélni, hogy Ripka kormánybiztosnak szemébe ötlik ez azeljárás, iame|ly immár rend­szerré kezjd válni a fővárosnál a bérletek kiadásánál. Versenytárgyalási ko­média ez, amely előbb-utóbb csúnyán megbosszulja magát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom