Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-21 / 3. szám
Budapest, 1925 január 21: Gombosijiíbmp Vass miniszter szerint a főváros ápolási dijait az adminisztráció drágítja A szegény betegekért a jövőben a törvényhatóságok, illetve a községek fizetnek Vass József népjóléti miniszteri mint ismeretes, a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságában a budgct- vita keretébein nagy beszédet mondott. Ennek a beszédnek volt egy a napi sajtó által kellően nem méltatott mondata, amely súlyos vád Budapest kormányzata ellen. A vád szerint a főváros kórhazaiban az ápolási dijak azért drágábbak a megengedette knét mert a székesfőváros kórházainak adminisztrációja drága. A miniszternek ez a kijelentése nem maradhat válasz, vagy eredmény nélkül, éppen ezért érdeklődtünk aziránt, mire alapítja Vass miniszter ezt a nagyfontosságu kijelentését? Illetékes helyen a következő választ adták a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A székesfőváros kórházaival szemben tényleg vitás kérdés merült föl, nevezetesen a székesfőváros autonóm-kezelésben tartja saját kórházait és autonóm jogán próbálja megállapítani azt a költséget, amelybe neki egy beteg kerül. Idők folyamán ápolási dijak sohasem voltak arra szánva, hogy a kórház összes rezsiköltségeit fedezzék. — A székesfőváros a hetvenezer koronában megállapított áoolási dij összegébe belekalkulálta az épületfennltártási, fűtési és világítási költségeket is, ami a népjóléti minisztérium álláspontja szerint a törvény szellemének 'nem felel meg. Legközelebb különben kormányrendelet fog megjelenni, amely a szegény betegek ápolási diját vissza fogja hárítani az egyes törvényhatóságokra, illetőleg községekre. Ismeretes, hogy ez igy volt régebben is, de a fővárosnak akkoriban rengeteg baja, gondja volt a behajtással, aminek főként az illetőség megállapításának nehézségei voltak az oka. Most hosszas tárgyalások után sikerült olyan megoldási módot találni, amely az illetőségi kérdést kikapcsolhatja. a főváros által megállapított ápolási dii mindig magasabb volt a népjóléti miniszter által megállapítottaknál.- Az ápolási dijakat az ország területé n békeidőben 8U aranyfillérben és 2'50 aranykoronában állapították meg. Később ezek a dijak felszaladtak 3-20, sőt négy aranykoronára is. A népjóléti minisztérium újabban az ország összes kórházait hat osztályba sorozta, a szerint, hogy milyenek a berendezései, rezsiköltségei, piaci viszonyai. Az ápolási dijak tekintetében a miniszter nem tudott tovább menni, mint nyolcvan fillértől két aranykoronáig, vagyis a legmodernebb eszközökkel fölszerelt kórházban 32.000 korona a beutalt szegény betegek után a napi ápolási dij, amivel szemben a főváros kórházaiban hetvenezer koronát állapiltatt meg. — Vass miniszter szerint ennek oka az, hogy a székesfőváros kórházainak adminisztrációja drága és hogy a szegény betegek után az államkincstárból régebbi időben kifizetett ____________ . — A népjóléti minisztériumnak egyébként az a törekvése, hogy a Budapestre beözönlő beteg-tömeget, beteg-hullámot megtörje, s a vidéki kórházakra decentralizálja. A fővárosi kórházak népességét tekintve, rendkívül figyelemreméltó, hogy kizárólag a fővárosi kórházak ápolási napjainak száma közel kétmillió. Ha egyébként föltesszük, hogy a halálozási arányszám az egész országban megegyezik a népesség számával, akkor arra kell rájönni, hogy az ápolási napok száma kevesebb, mint Csonka-Magyar - ország népességének száma. Ez annyit jelent, hogy a gyógyulást keresők száma nyilván anyagi’ viszonyaik miatt jelentősen megcsappant és sokkal több beteg marad ápolás nélkül, mint ezelőtt tíz esztendővel. — A középosztály viszont, amely azelőtt mint fizető beteg szerepeit, sőt nem is igen szerepelt a kórházak nyilvántartásában, most nagyrészt beszorult a kórházakba, sőt szegényjogon szorult be. Budapest a hazárdjátékosok Eldorádója Gombamódra szaporodnak a kártya-lebujok, amelyek nem csábítják, de elriasztják az idegeneket ■ Budapestefn ezer és ezer csatádnak nincs otthona, de ezer és ezer olyan csrtlád van, amelynek fenntartója két hélyen is kipihenheti a napi munka fáradalmait: a saját otthona és az a társasklub. amelybe a leghangzatosabb Ígéreteikkel becsábitatták. Ezek » klubok a reggeli órákig nyitva; vannak s mialatt az otthonok üresen állna<k, a pólgárok ezrei és ezrei ezekbein a klubokban töltik a pihenéisre szánt órákat. A h ia j 1 é k it a 1 a (n o ik agyonhffijszoltjaj sóvárogva kér ejsniek pihenőhely.eket® ezalatt pompás, meleg lakásokban üresen állnak a fekvőhelyek. de annál többen terpeszkednek a klubokban a kártyaasztalok körül. Budapest legújabb, de nem legkisebb nyavalyája a Klub mizéria. A leghangzatosabb és legtetszetősebb jelszavak ala,ty társaságok szervezkednek, amelyek mindent nyújtanak, csak azt iniem, amit bevallottam Ígérnek. Klubok alakultak a kereskedelmi és ipari érdekek védelmére, a művészet és irodalom pártolásárai, a spoiritkuKusz fejlesztésére, de ha e klubok évi jelentésében azt keressük, hogy mennyit áldoztak a beígért programra megvalósítására, úgy azt latink, hogy a Ik 1 ub bevételeiből min- (lenre futotta, csak a Programm meg. valósítására) nem. És ha jobban szemiigy.ra vesszük ezeket a jelentésekeit, Lehetetlen észre menn venni a számadatokból, hogy ezek a klubok éppejn az ellenkezőjét cselekszik annak, minit amit alapszabályaikban céljokul megjelölne^. Azt látjuk ugyanis, hogy a kiadások számoszlopában a kántyakiadás a legnagyobb tétel. Természetes, hogy kártyabevétel már nincs oly lelkiismeretesen elszámolva, mint az egyéb bevételek és kiadások. Ment ha ezekről a bevételeikről is pontosan elszámolnának, úgy első szempillantásra nyilvánvaló lenne, hogy a kliibbok egyetlen célja a kártyajáték szenvedélyének felcsigázása és e szenvedélyek kiaknázása. A klubb közönséges üzleti vállalkozása néhánv élelmes, gyönge erkölcsű és még gyöngébb lelkiismeretű polgárnak, akik mások játékszenvedélyét gyümölcsöz- tetik a maguk számára. Ezejk a vállalkozók a szerencsejáték keriitői, a játékosok felhajtói, és polgári katasztrófák vámszedői, akik lelketlen cinizmussal nézik az exisztenciiák pusztulását, mert minden ilyen pusztulás gazdagítja a klub pinkájának aratását. Mert amilyen, kétségtelen, hogy kétszer kettő négy, ugyanolyan bizonyos, hogy a klwb alapítói nem esnek messzire a pinka, bérlőitől v ia> g y a P i n- kapénzek kezelőitől. Hogy ez csakugyan igy van, elég a legfrissebb botrányokra hivatkoznunk. Böhm Károly hordógyáros, akinek viselt dolgairól az elmúlt napokban annyiszor esett szó. szintén kártvaklubbokait alaipitott. hogy a pinka jövedelmén gazdagodjék. Százmilliókat áldozott klubalapitásra, ami végül is anyagi romlásba sodorta. O is fosztogatni akart, s végül is ö lett a: kifosztott. A múlt héten bezártak egy kártyaklubbot és a vasárnapi razzia leteritett egy újabb áldozatot: a Magyar Nemzeti Renaissance Társaskört. Ezt a gálád fosztogatást nem lehet razziákkal be. A FORD TEHERAUTÓa leggazdaságosabb Ára karosszériával, forgalmi adóval 80 millió korona a FORD gyárak autorizált képviselője: Haltenberger Vilmos Nagymezo-ntca 19. Telefon: 63—15. szüntetni. Ha az egyesülési jog módot ad a rablás és .fosztogatás megszervezésére, módot kell találni arra, hogy büntetlenül senki se élhessen vissza a törvény- ladta jogokkal. Minden klub vezetőségét kell felelőssé tenni a klubban történtekért és a vezetőség érezze tejljes súlyát a felelősségnek, faimelyet akkor vállalt, amikor egy alakuló klub alapszabályait aláírta és ;a belügyminisztériumhoz jóváhagyás végett betejrjesztette. A magyar .társadalom hatékonyabb biztosítása követeli, hogy a klub ne alja- isodhassék le közönséges játékbarlanggá, ahol a polgárság anyagi és erkölcsi javait a pusztulás veszedelme fenyegeti. Aki pedig ilyen pusztulásra nemcsak imódot és alkalmat nyújt, de a pusztulásba bclecsá- bitja és belesodorja áldozatait, ez ne élvezhesse b ü un t ej 11 e n ü 1 az ilyen bűnös munka g y ü- m ö 1 c s e i t. Nemcsak az a bűnös, sőt legtöbbször áz a legkevésbé bűnös, akit a rendőrség játékközben •letten ér. Az Igazi bűnös az, aki a hatóságot a klub céljai alakjában félrevezette és a beígért célok helyett az emberek legalantasabb ösztöneit szolgálja. A. ■ társadalmakat nemzetközi megállapodások biztosítják az ópium, cocain és hasis barlangok veszedelme ellen. A kártyaklubbok veszedelme felér minden más föklalaifcti barlang veszedelmével, s aki csak az opium meg a cocáin elletni védi meg az emberiséget, nem végzett egész munkált, mert a káryaklub .elpusztítja az emberben azt a jót, amit a cocain- és opium-tilalom benne még meghagyott. Hogy erkölcsi aggályaink mennyire jogosultak, e tekintetben hivatkozunk a belügyminiszter nyilatkozatára, amelyet! a. Margitszigetien létesítendő játék- kasznó ügyében tett. A miniszter játékbarlangnak minősül az ilyen játékkaszinót, s már ez a leminősités is rávall, hogy milyen erkölcsi értéket tulajdonit a miniszter ilyen játékkaszinónak. És igen találó Rjakovszky Iván belügyminiszternek azi az érve is a kaszinók ellen, hogy az ilyen helyiségek egyáltalában nem emelik az idegenforgalmat, ellenben csak rombolásokat okoznak az odavaló közönség erkölcseiben. De mégha úgy is lenne, hogy ,ai játékbarlang emeli az id ege nfo maimat, — hát az idegenforgalom van-e akkora áldási, hogy miatta feláldozzuk a társadalmi erkölcsöket és. belesodoriuk a játékszenvedélybe .az ország egész polgárságát? Aki csak a játék miatt jön Magyar- országba, az maradjon odahaza, mi pedig kövessünk el mindent, hogy az ország né' a játékbarlangjai révén legyen híressé, helyesebben: hírhedtté. Az idegenforgalmat azonban meg kell teremtenünk, me® is fogjuk, de egészen más eszközökkel. A néparénától a Közmunkatanácsig Mit tárgyal szerdán a közgyüléspótló? A főváros közgyüléspótló tanácsülése szerdán délután öt órakor ülést tart. amelynek tárgysorozatán sok apró ügy mellett néhánv érdekesebb kérdés is szerepel. Mindenekelőtt fontos tárgy a N’éparéna bérletének ügyet, amelyet a sajtóban élénken kommentáltak. A tanács ebben az ügyben tudvalévőén azt javasolja, hogy a bérleteit újból a régi bérlő: Schmidt Henrik, kapja, aki a versenytárgyaláson a legalacsonyabb ajánlatot tette. Elütötték ellenbe|n a bérlettől Gauthier A. Henriket, azon a cimejn, hogy idegen állampolgár, holott a versenytárgyalási feltételek között szó sem volt az állampolgárságról. Sőt ellenkezőleg, Gauthiert egyenesep felszólították a pályázatban való részvételfa és szóbelileg is közölték vele, hogy idegen állampolgárságai, amelyet mindéin pillanatban kész a magyar állampolgársággal felcserélni, nejn lehet akadály. Gauthier a tizenhat és f’él százalékos ajánlatával szemben Schmidt tízszázalékos ajánlatát kívánják honorálni, miután utólag Ígéretét vették, hogy ő is ad tizenöt százalékot. Ugyancsak mellőzni kívánják Mo rge-nroth Károlyt, a kitűnő és népszerű Jancsi bohócot, aki eredetileg is tizenöt százalékot ajánlott és ráadásul még magyar állampolgárságát sem lehet kétségbevonni. A közvélemény érdeklődve) tekint a közgyüléspótló elé, hogy megakadályoz, za-e ezt a páratlan, igazságtalanságot. Sajnos, aligha lehet erre remény, mert a tanács és a közgyüléspótló egy és ugyanaz, s csak abban lefret remélni, hogy Ripka kormánybiztosnak szemébe ötlik ez azeljárás, iame|ly immár rendszerré kezjd válni a fővárosnál a bérletek kiadásánál. Versenytárgyalási komédia ez, amely előbb-utóbb csúnyán megbosszulja magát.
