Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-06-24 / 25. szám
Budapest, 1925 június 24. 5 • • • Tanulmányok a városigazgatás köréből A székesfővárosi elektromos művek Benárd Ágoston búcsút mond a közgyűlési teremnek, amelyben valami különös sikereket és eredményes munkásságot nem igen mutathat fel. Az ö városatyaságának elparentálása igazán rövid helyet foglal el. Mindössze legfeljebb azt lehet feljegyezni róla, hogy a közgyűlést többizben magas megjelenésével tüntette ki. Most, hogy lemond mandátumáról, Budapest nem könnyezik és Budapest nem áhitja vissza. De azt mondják, hogy Bénárd Ágoston visszavonulásának mélyebb okai is vannak és leköszönésének a keresztényszociálista frakció sértődöttsége az okozója. Flottatüntetés tehát Bénárd Ágoston kivonulása, amit Wolff ék aligha vesznek a szivükre és amiből a köznek sem lesz túlságos haszna, A keresztényszociá- iisták másmódon is kifejezést adhatnának sértődöttségüknek, mert hiszen megtanulhatták a múlt közgyűlésen, hogy Wolff ék soha követni nem fogják azt az őszinte demokratikus politikát, amit ők kívánnak. Bénárd Ágostonnal nemcsak Budapest, de Wolffék sem vesztenek semmit, de ha a keresztény szocialisták egyszer megmutatnák az öklüket, az fájna Wolfféknak és javéira szolgálna Budapestnek. A gazdáké minden tiszteletünk, de egy kicsit mégis meghőkölve halljuk, hogy valamelyik ülésükön arról panaszkodtak, hogy a gazda- társadalomnak a székesfővárosi törvényhatósági bizottságában nincsen képviselője. Ugylátszik a gazdáik tájékozatlanok, mert igenis ott ül a közgyűlésben két képviselőjük is : a Duna-Trszaközi Mezőgazdasági Kamara kiküldöttei. Az egyiket Staub* Elemér nyugalmazott államtitkárnak hívják, aki a kamarának az elnöke, a másik pedig Gaylhoffer István, a Pestvármegyei Gazdasági Egyesület igazgatója. Ezek után a gazdákkal talán nem is kellene tovább vitatkoznunk, mert hiszen nevekkel cáfoltuk meg az állításaikat, de némi megjegyzésünknek kell lenni akkor is, ha netán ezt a két tagot kevésnek tartanák. Bocsássanak meg gazcl’ uraimék, de ők is bizonyéira nagyot néznének, ha a megyegyülésre Budapest is elküldené a maga követeit. Engedjék meg tehát, hogy Budapestnek is legyen olyan drága a maga autonómiája, mint amilyen drága a vármegyéké. Meg is okolták, hogy miért akarják magukat képviseltetni a közgyűlési teremben. Azért, mert ők adják el a terményeiket Budapest lakosságának és ezeknek a terményeknek éralakulására kívánnának befolyást gyakorolni. Erre viszont csak azt felelhetjük, hogy vegyék tudomásul végre a gazdák is, hogy vége , van a háborúnak és igy az áralakulást nem a közgyűlési teremben, hanem a nemzetközi helyzetnek megfelelően, majd a piacon fogja elintézni velük Budapest közönsége. MAGYAR PETROLEUMIPAR Rt. Gyár: IX., Kén-utca 8. sz. • Telelőn : József 41-27, József 18-25. Iroda : VII., Király-utca 65. Telefon: József H8-97, József 118-98, J Izsef 82-39. Benzinek, világitó - kőolaj, motorhajtó - gázolaj, mindennemű kenőolajak, hengerolaj, paraffin. JAHOPA KAROLY Ujpe t, Baross u. 84-86. Telefonszámok: 1'5-82. 203-38. magántanfolyam 0 Budapest,VII., Dohány-utca 84. Telefon : József 124-47. Előkészít polgári és középiskolai magánvizsgákra, érettségire vidékieket is_____ A főváros 1910 decemberében vette át ténylegesen a gázmüveket. B á r c z y Istvánnak azonban az volt a terve, hogy egész Budapest világításának monopóliumát kivegye a magánvállalkozás kezéből, mert igazságtalannak tartotta, hogy ezen a busás hasznot hajtó monopóliumon magános részvényesek gazdagodjanak, a villanyáramot fogyasztó publikum rovására. Ennélfogva a gázgyár megváltásával kapcsolatban megindultak a megváltási tárgyalások az elektromosmüvekkel is. Akkoriban Budapest áramszolgáltatását két részvénytársaság monopolizálta. Az egyik a Magyar Villamos- sági Részvénytársaság, melynek 1893-ban épült telepe a Váci-uton volt. A másik gyár a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság volt, amelynek ugyancsak 1893-ban épült Berzencei-utcai telepe. A főváros egyelőre csak a Magyar Villamossági Részvénytársaság Váci-uti telepét akarta megváltani, mert arra számított, hogy egyelőre elég lesz, ha ez a hatalmas gyár a kezében lesz, mert ennek a segítségével dirigálhatja az áram árának a megszabását és ezzel megtöri a részvényesek kezében levő monopólium erejét. A megváltási tárgyalások azonban nem, haladtak olyan gyorsan, mint ahogy Bárczy szerette volna. A Magyar Villamossági Részvénytársaság mindenképen fruktifikálni szerette volna azt a községesitési lázt, mely Bárczy polgár- mesterségével beköltözött a városházára. Erre aztán a városházán azzal feleltek, hogy a közgyűlés kimondta, hogy a Kelenföldén uj, modern elektromos- telepet épit. Ennek a segélyével letöri a villamosáram árakat. Ami pedig a két meglevő elektromostelepet illeti: a város megvárja, amig a koncesz- sziós szerződés szerint is elkövetkezik a megváltás lehetősége és akkor majd annyit fizet a város a két villanygyárért, ámennyit megér. így határozta el a közgyűlés 1911 julius 28-án, hogy Kelenföldén megépíti a maga elektromostelepét. 1912-ben hozzá is fogtak az építéshez és 1914 nyarán már meg is indult az üzem. Az építés céljaira a 158 millió koronás, úgynevezett márkakölcsönböl 9,798.951 aranykoronát költöttek az uj telep építésére. Mikor a Magyar Villamossági látta, hogy Bár- czyék nem tréfálnak: szintén meggondolta magát. A tárgyalások simábban mentek, úgy hogy 1912 május 21-lki közgyűlésén kimondta a közgyűlés, hogy a Magyar Villamossági Részvénytársaság Váci-uti telepét 23,753.753 koronáért megváltja. 1914 január elsején vette át a város a Váci-uti telepet és a megváltási árat az 1916. évi 80 milliós kölcsön terhére számolta el. Végül 1915 junius 21-én kimondta a közgyűlés a Budapesti Általános Villamossági Részvény- társaság Berzencei-utcai telepének a megváltását is és 1918 április 1-én birtokba is vették ezt a telepet is. A Berzencei-utcai telepért 27 milliót fizetett a város és a megváltást az 1918. évben felvett 150 millió koronás kölcsön terhére számolta el. Ma tehát három központi telepén gyártja a város a világítási és az erőáramot és ez a három telep amely az áramot adta, Budapest fejlődéséhez, igen-igen nagy szolgálatot tett a háború alatt és igen nagy szolgálatot tett a háború után is. A három telepről, amelyek közül a Berzencei-utcai telepnek hat alállomása is van, a következő adatokat kell elmondanunk: Gépek teljesítőKábelhossz Eddigi beruházás képessége kvv-ban km.-ben aranykoronában Kelenföldi telep 20.000 182 16,091.354 Váci-uti telep 16.000 295 28,588.688 Berzencei-u. telep 27.000 499 34,735.981 A három telep 134 millió kw.-óra áramot termel és minthogy a telepek átlagban 70.6 százalékos hatásfokot .érnek: az elektromosmíívek a 134 millió kw.-óra áramból 91.6 millió kw.-óra áramot számláz és árambevételképen 23,650.000 aranykoronái vesz be. Ezzel szemben a kiadás: az üzemköltség . . . 12,001.800 aranykorona a központi kiadás . . 1,733.600 értékcsökkenés . . . 2,700.000 közvilágitás .... 1,151.400 befektetett tőke amort. 1,305.800 nyugdíj ....................... 120.000 üzleti felesleg ... 4,700.000 Az üzleti felesleg tehát 1925. évre 4.7 millió * aranykoronára van preíimináiva, ami 19.84 százaléka a bruttó bevételnek és 5.9 százaléka a beruházott tökének. A 134 millió kw.-óra áram előállításához 2,856.600 métermázsa szénre van szüksége az Elektromosmüveknek és szénkiadások címén 127.456 millió papír-, vagyis 7,497.400 aranykorona van előirányozva 1925-re. A személyzeti kiadások ezzel szemben 4.56 millió aranykoronára rúgnak. A községi alapnak 12.000 aranykoronát ad, adókra és illetékekre 49.400 aranykoronát költ az üzem. A közvilágítást 9990 darab izzólámpa látja el. A közvilágítás 5 millió kw.-óra áramot fogyaszt, a közvilágítás tehát 562.600 aranykoronába kerül. A publikumot a világitási árambevétel tiz százalékával adóztatják meg a külföldi kölcsönök. Ilyen cim alatt erre az esztendőre 1,419.000 aranykorona, vagyis 21.285 millió papirkoronás bevételt irányzott elő az elektromosművek, amely végeredményben a legjövedelmezőbb vállalata a fővárosnak. Olajjal vonnak be félmillió négyzetméternyi utót Az uj eljárással 68 utcát pormentesiienek Budapest a tüdőbetegek városa. Hogy a tüdőbajosok százaléka az utóbbi esztendőkben emelkedett, ennek okát a lakásmizériákban, a háború okozta gazdasági viszonyokban és a poros utcákban kell keresnünk. A lakásmizériák nem szüntethetők meg máról holnapra s ugyanígy vagyunk a gazdasági viszonyokkal is. De a harmadik kórokozó tényező eliminálása sokkal kisebb anyagi áldozatot követel, semhogy ne ragadhatnék meg az alkalmat a baj orvoslására. A főváros köztisztasági hivatala élén B a 11 ó Alfréd igazgató már eddig is mindent elkövetett, hogy enyhítse a bajokat. A legmodernebb öntöző- és seprőgépekről gondoskodott, hogy az utcák tisztasága megjavuljon. De az eredmény igy sem kielégítő és Budapest tanácsa végre is úgy döntött, hogy egy uj olajozó eljárással köti le az utcák porát. Az olajjal való pormentesités nem mai eredetű. A háború előtt sokat kísérleteztek ezzel az eljárással, de az eredmény nem volt kielégítő, mert az olaj alig két hónapig kötötte le a port, amikor aztán elölről kellett kezdeni az olajozást. Az uj módszer sokkal előnyösebb, mert egyszeri olajozás elegendő ahhoz, hogy a z ut porát tavasztól őszig lekösse. És mert az uj módszer igen jól bevált, Budapest tanácsa elhatározta, hogy az idén félmillió négyzetméternyi úttestet olajozta! be. Az első terv az volt, hogy egymillió négyzetméter beolajozására ad engedélyt, de a költségek miatt ezt a területet a felére kellett redukálni. A félmillió- négyzetméter beolajozásával hatvannyolc utcát pormentesitünk, a többire a jövő évben kerül sor s igy minden reményünk megvan arra, hogy jövőre nem a köztisztasági, de a közegészségi állapotok is alaposan megjavullak. Természetes, hogy ez a reform súlyos terheket jelent, de a terhekkel szemben felbecsülhetetlenek az előnyök, amelyeket a pormentesités biztosit. De az áldozatokról szólva, ne feledjük el, hogy az egyszerű locsolás is rengeteg költséggel járt. Egy négyzetméternyi úttest locsolása ötezer koronát emésztett fel évente. Ezzel szemben egy négyzetméternyi úttestnek olajjal való bevonása nyolcezer koronába kerül, úgy hogy az eljárás négyzetméterenkiní csak háromezer korona uj terhet jelent, ami félmillió négyzetméternél másfél milliárd költségtöbblet. Ha az előnyöket nézzük, amelyeket az olajozás nyújt, azt kell mondanunk, hogy az előnyök hasonlíthatatlanul nagyobbak, mint a költségek. És itt elsősorban a vizmizériák megszűnésére kell gondolnunk. Ismeretes, hogy Budapesten a vízfogyasztás mennyire fokozódik a nyári hónapokban. A vízhiány miatt való panaszok szinte mindennaposak és a vízzel való takarékosság éppen a nyári hónapokban elviselhetetlen helyzet elé állítja a pesti polgárságot. Ez a mizéria az úttestek olajozása után megszűnik, Amerika szenzációja Chrysler Six automobil fogyaszt 100 km.-ként 9V2 kg. benzint. Ara ; 189,000,000 korona Vezérképviselet: V.. Dorotíya-utca 3.
