Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-06-24 / 25. szám
Budapest, 1925 junius 24. TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi Hírlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs /I sajtó becsülete * Budapesten huszonöt napilap jelenik meg. Minden lap milliárdos havi büdzsével dolgozik és ennek a sajtónak megvesztegetésére használt fel dr. 1: r- d ő s Ferenc negyven millió koronát. Ezt az összeget huszonöt részre elosztva, egy-egy napilapnak másfél millió jutott volna. Amilyen képtelen a vád, ugyanolyan nevetséges is. Másfél millió korona nem tétel egy napilap költségvetésében és másfél millió nem az az összeg, amelyre egy napilap felfigyel, ha olyan ajánlatokkal közelednek hozzá, amelyek erkölcsi elveit érintik. Egy érdekes hir közlése jobb üzlet, mint a hir elhallgatása, mert egy érdekes hir olvasóban és elő-' fizetőben több hasznot jelent, mint az a másfél millió, amit a hir elhallgatása fejében felajánlanak. És aki mégis arról beszél, hogy a sajtót megvesztegették, annak sejtelme sincs arról, hogy milyen nagy gépezet egy napilap, amelynek táplálására másfél millió annyit jelent, mint egy lapát szén egy hatalmas vasúti mozdonynak. Ne beszéljenek hát a sajtó megvesztegetéséről, amikor legrosszabb esetben is csak arról lehet szó, hogy talán leszerelték néhány törvényszéki riporternek a lelkiismeretességét, amellyel lapjának tartozik. Hogy ez a leszerelés megtörtént-e, s hogy Erdős Ferenc csakugyan negyven milliót költött arra, hogy elhallgattassa a törvényszéki riportereket, ez kiviláglik majd abból a vizsgálatból, melyet az Újságírók Egyesülete indított. Ha ez a vizsgálat beigazolná, hogy akadtak törvényszéki tudósítók, akik egy-két millióért eladták magukat Erdős Ferencnek, ez csak ennek a néhány újságírónak tisztességére vet árnyékot, de nem érintheti az egész magyar sajtó tisztességét. Ha valamely hadseregben akadnak árulók, ebből senki sem kovácsolhatja azt a vádat, hogy az egész hadsereg szelleme korrupt. Kétségtelen, hogy nálunk is, külföldön is sokan vannak, akik a legnagyobb örömmel aknázzák alá a sajtó jó hirét és mohón ragadnak meg minden alkalmat arra, hogy megrendítsék a közönség bizalmát, amellyel a sajtó iránt viseltetik. Az ilyenekről utóbb mindig kitudódott, hogy valami különös okuk volt a sajtó hitelének megrontására. Kiderült, hogy a sajtó tisztessége, szavahihetősége iránt azért igyekeztek bizalmatlanságot kelteni, hogy jó előre elvegyék erejét azoknak a közleményeknek, amelyekben a sajtó az ő viselt dolgaikról ad majd számot. Aki a sajtót ócsárolja, vádolja, rágalmazza, jelentőségét lekicsinyli, az „hazabeszél“ és önvédelmi harcot folytat azok ellen, akiktől ezer oka van félni, rettegni. Tisztességes emberek nem kételkednek a sajtó tisztességében és a tisztességtelenek is csak azért vájkálnak becsületében, hogy az ellenük indított sajtótámadás esetére disz- kreditálják a sajtót és előkészítsék a hangulatot arra, hogy a közönség ne a lapoknak, hanem, nekik higy- jen. Az ilyen lekicsinylő hangokkal elég gyakran találkozik az ember nem csak a magán életben, de hivatali bürókban, gazdasági vállalatoknál és pénzintézeteknél is. Ez annál érthetetlenebb, mert ezek a vállalatok és intézetek mindent köszönhetnek a nagy Magyar Fiat Automobil R.-T. IV., Váci-utca 12. Telefon: 124-53 és 150-76. A VEZETŐ VILÁGMÁRKA! FIAT ALAPITTATOTT: 1874. \SCHWARZ RUDOLF és TM O/aj-, zsiradék- és vegyi gyár Részvénytársaság BUDAPEST | Központi iroda és gyár: X., Szentmihályi-út 1-9. sz. Telefon : 13-32, 110-92. -------- Sürgönyeim: „ARZUDO" du mmi- lem ezek, GUlfimi- t ö m 1 ő k szelepek, zsinórok, formadarabokbár- mjlyen célra, rajz és méret szerint. Kötszerek, betegápolás! cikkek és műszerek. SCHOTTOLA ERNŐ GYÁROS ÉS NAGYKERESKEDŐNÉL, BUDAPEST VI., Vilmos császár-út S3. Telefon: 27-67 és 79-83. nyilvánosságnak, melyhez csak a sajtó utján férkőzhetnek. Vagy elképzelhető, hogy egy-egy vállalat könnyűszerrel eltudná helyezni uj részvényeit, ha a sajtó nem segítené ebben ? Természetes, hogy a sajtó nem áll ingyen rendelkezésére a vállalatoknak és nem szolgálja önzetlenül érdekeiket. Egy ipari vállalat vagy pénzintézet haszonra, keresetre dolgozik. És mert egy lapvállalat is üzleti vállalkozás, senki- sem követelheti tőle, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül segítsen haszonhoz egy gyárat, vagy pénzintézetet. A gyárnak és pénzintézetnek hasznot hajt a lap- nyilvánossága, tehát magától értetődik, hogy a vállalat megfizeti azt a közleményt, melyet a lapban elhelyez, hogy üzleti céljait elérje. Ez nem megvesztegetés, ez nem megvásárlás. Mert a vállalat csak azt a helyet fizeti meg, amelyet a lap rendelkezésére bocsátott, de nem fizette meg a lapot azért, hogy vele szemben a kritika jogát feladja. A vállalat hirdet, mert ez jó üzlet a vállalatnak s ha a vállalat jó üzletet csinál, ne vágjon olyan arcot, mintha ő tett volna szolgálatot a sajtónak, amikor ennek nyilvánosságát igénybe vette. Mert nem korrekt dolog lekicsinyelni valamit, amiből hasznot huzunk. Sőt határozottan lovagiatlan eljárás valakinek a szolgálataiból élni és aztán olyan pózba helyezkedni, mintha mindent csak magunknak köszönhetnénk. Ilyen pózba az Angol Magyar Bank szeret helyezkedni. Ennek a banknak sajtó-titkára, Radó Gyula úr képviseli és hirdeti azt a felfogást, hogy a sajtónak nem sok hasznát vehetik, mert a dicsér ő közleményekről azt tartja a közönség, hogy meg vannak fizetve, a támadó közleményekről pedig azt mondja, hogy azokat a bosszú diktálta. Nem fizettek neki, tehát támad. Ez a felfogás lehet Radó urnák, a fiatal kompto- áristának a privát bölcsessége, de a közönség nem alkalmazkodik az efajta bölcsekhez, aminek elég vi- ■ lágos bizonyítéka, hogy sokkal inkább hitt az Angol Magyar Bankról szóló hirdetésekben, mint kellett volna. Rá is fizetett a hiszékenységére, mert ha oly bizalmatlan lett volna az Angol Magyar Bankról szóló dicsérő hirdetésekkel szemben, amilyen szkeptikus azokkal szemben a bank fiatal komptoa- ristája, úgy nem hagyta volna ott a foga fehérét. A tapasztalatlan irodista gondoljon mesterére, K r a ii s z Simonra, aki mindig a nyilvánosság elé menekül, ha valamit akar. És ha a közönség netalán mégsem hisz a sajtónak, ez nem a sajtó, hanem a Krausz Simonok és a fiatal komptoaristák hibája, akik nem váltották be azt, amit hirdetéseikben a közönségnek ígértek. Mert a hirdetésért nem a sajtó, hanem a Krausz Simonok és a fiatal, de nagyképü komptoaristák felelősek. Az Angol-Magyar Bank külön részvény- társaságot alapit a monopóliumaiból Óda Krausz Simonhoz — Magyar Pál távozása — Fleissig Sándor reaktiválása Kevés bankvezér dicsekedhetik azzal, hogy ódát írtak hozzá. Krausz Simonhoz írtak, de dicsekedni ő sem dicsekedhetik vele, mert ennél az ódánál még ö is jobbat érdemelt volna. Hiszen igaz, hogy az ódát egyházi iró költötte, de ha már költő, tanuljon költeni — Krausz Simontól, akinek költői talentumát egy lecsúszott bank dicséri. Jól, nagyon jól költött Krausz Simon. Tehetségének bizonyítéka az a hét milliárdos tartozása, amelyet maga után hagyott, mikor kivonult a Magyar Bank elnöki székéből. Hét milliárd egy félmillió aranykoronának felel meg és ezt a félmillió aranykoronát nagy részben amerikai utjai emésztették fel. Mert Krausz Simon másodszor fedezte fel Amerikát. Az első felfedező Kolumbusz Kristóf volt, a második ő, Krausz Simon. Hogy Kolumbusz Kristóf mennyit költött erre az amerikai útjára, nem tudjuk, de félmilliót aligha. Hogy ezt honnan tudjuk ? Onnan, hogy Kolumbusz Kristóf nem utazott akkora udvartartással, mint Krausz Simon ési ha vitt magával egy-két matrózt, a masszőrjét n e;mi vle 11 e m a g a me 1 lé, mint ahogyan azt Krausz Simon tette. És nem vitt magával titkárul egy bankigazgatót, aki igen jeles tehetségű és sokkal hasznosabb munkákra alkalmazható a banknál, semhogy Krausz Simon kvártélyáról gondoskodjék Amerikában. Mindezt pedig annak a beszédnek kapcsán említjük meg, amelyet Bethlen István miniszterelnök mondott minap a bankvezérek életmódjáról. Ezt a beszédet a miniszterelnök a költekező Krausz Simonhoz is adresszálhatta volna, aki nem egy iskolapéldáját adta annak, hogy egy bankigazgatónak hogyan nem szabad élni, ha a részvényesek pénzét is értékeli valamire. Ebben a tekintetben Krausz Simon iskolát csinált s természetes, hogy az epigo- miok, a Kálmán Henritek, a Magyar Pálok és a többiek követték a példát. Ehhez az életmódhoz nem közönséges jövedelmek kellenek és ha a miniszterelnök már azt is kifogásolja, hogy egy bankvezér három milliárd évi jövedelmet kötött ki magának, akkor nyilván nincs arról informálva, hogy ezek a vezérek még ennél is nagyobb jövedelemre tesznek szert. Itt a Magyar Pál esete. A Magyar Banknak ez az ailvezére húsz évvel ezelőtt, mint a szocialista kereskedelmi alkalmazottak egyik nagyhangú vezetője került be a bankhoz. Ma már nem szocialista és azt beszélik, hogy világszemléletének ezt a változását az a tizenkét, vagy még ennél is több ház idézte elő, melyet mint bankigazgató szerzett magának. Ha a tizenkét háznak csak a fele igaz, Magyar Pál ur még mindig többet szerzett magának, mint bankjának résizvényesei. pedig a bankigazgatókat, mint általában ismeretes, a részvényesek és nem a maguk érdekeinek szolgálatára szerződtetik a bankokhoz. Erre már ráeszmélt a Magyar Bank is, amely Magyar Pál urat olyan alternatívák elé állította, hogy Magyar ur belátta, hogy annál a banknál nem terem több ház és több babér az ő számára. Felmondta hát állását és ezután tisztán házbérjövedelmeiből fog élni. Ez se rossz foglalkozás. Egyébként az Angol-Magyar Banknál megindult leépítésnek még több áldozata is lesz. Az alkalmazottak egy tekintélyes részé tatnak eresztik, tekintet nélkül arra, hogy szereztek-e házat, vagy sem. Ez igen elszomorító jelenség, de elkerülhetetlen ott, ahol vakmerőén spekuláltak és egy szolid intézethez nem méltóan gazdálkodtak. A Magyar Bank igen nagyra hivatott pénzintézete volt az országnak s ma odáig jutott, hogy vállalat tait kénytelen „stószolni“, mert csak igy tud forgótőkéhez jutni. Még egy aggasztó jelenség, hogy a Magyar Bank monopóliumaira külön részvénytársaságot alapit. Ez a külön részvénytársaság veszi meg a monopóliumokat, amelyek eddig a bank vagyonállagához tartoztak és amelyek ilyenformán a bank részvényeinek értékét támasztották alá. Könnyű kiszámítani, hogy mit vészit ezután a bank egy-egy részvénye értékéből, ha a bank vagyonából kivonják a só-, a gép- és egyéb monopóliumokat és maga a bank — Radó sias. CHENARS esCDALCKER TEHERVOHTATÓ AUTOMOBIL RÓKA EH 10 tonna vontatóképességü V., Csanádi-utca 3. Telefon: 46-01.
