Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-06-24 / 25. szám

Budapest, 1925 junius 24. demokrata vezérek és a szocialisták egy szálig moz­dulatlan helytelenítéssel fogadják a paktumszegést. Általában el kell mondani, hogy a szocialisták vol­tak a legfegyelmezettebbek, inner t mereven ragasz­kodtak ahhoz az Ígéretükhöz, hogy egy hanggal sem zavarják meg aiz első közgyűlési menetét. Bár- czy éljenzésén azonban nagyon felháborodott a Wolff-párt. A vezér még nem volt otít. die az alve- zérek haragosan zúgolódtak. Az egyik ki is jelen­tette: — Már megint becsaptak bennünket a zsidók! Megvárták, amig Wolff Károly neveit felolvassák és mi csöndben maradunk, ők pedig, mikor Bárczy ne­vét olvasták, tüntetéssel szegték meg a megegyezést, Fürge futárok szaladnak végig Wolffék padso­rai között és az alvezérek üzenetét súgják a fülekbe. Senki sémi tudlja. hogy miről van szó, csak amikor Wolff Károly megjelenik,, akkor derül ki. hogy mire szövetkeztek. Egyszerre felhangzik a jobboldalon a taps és torkuk sízaikadtából kiáltják: — Éljen Wolff Károly! A vezér leül a helyére és. mutatja, mintha na­gyon kellemetlenül érintené .az ünneplés. De megfo­gyatkozott számú hívei percekig nem hagyják abba a tüntetést, melynek vezére egy Nagy Ferenc nevű ifjú speditőr volt. Ott áll a vezér míelleitt ési neki- vereisedve, torkaszakadtából üvölt és pecsemyeszi- niire veri össze a tenyerét. Már-már veszedelemben forog Wolff Károly dobhártyája, amikor tovább foly­tatódik a névsorolvasás. Miután azonban már a pak­tumot megszegték, jobbról is, balról isi, egészen ter­mészetes, hogy a demokraták a precedensekre hi­vatkozva önmaguk előtt, miekiszilajodvai ünnepük Vázsonyi Vilmost, almikor az ö neve hangzik el, elég kelletlenül Lobmayer tanácsnok ur ajkáról. Az uj törvényhatósági bizottság alakuló közgyűlését Ripka Ferenc kormánybiztos nagy beszéddel nyitotta meg, amely hangot adott annak a törekvésnek, hogy Budapest uj törvényhatósági bizottságának politika- mentes munkával fel kell épitenie mindazt, amit a közelmúlt lerombolt. Ez a beszéd,, amely a kormánybiztos ajkairól elhangzott, kortöténeti dokumentum és igy kötelessé­günknek ismerjük, hogy azt a Fővárosi Hírlap hasábjain is megörökítsük. A nagy­jelentőségű beszéd szószerint való szövegé­ben a következőképen hangzik: Tisztelt Közgyűlés! Budapest uj tör­vényhatósági bizottsága ezzel az üléssel megkezdi munkáját és én üdvözletként erre a munkára a j ó Isten áldását kére m. Az idegek még feszültek a múlt izgalmaitól, de becsületes, jó szándékát megmutatta már minden párt és ez a komoly, jó szándék a lelkek bábeli zűrzava­rában megtalálja majd azt a nyelvet, amit mindenki megért. Bűnök és szencsétlenségek sok mindent elvettek tőlünk, de ami elveszett, azt azzal kell visszasze­rezni, ami megmaradt. A magyar nemzet szellemi és anyagi fegyvertárának legértékesebb darabja Budapest. Az a kötelességünk tehát, hogy ezt a mi nagy értékünket egészségessé, erőssé, cselekvésre képessé tegyük. Budapest a maga terjedelmével, szellemi és anyagi kincseinek tömegével úgy emelkedik ki a ma­gyar életből, mint valami hatalmas hegycsúcs. Ma­gas hegyekre esnek a hajnal első sugarai. Nemzetek életében az ilyen kimagasló középpontok jelentik be a jövőt, a haladást. Fejlődő Budapest nélkül nincs magyar h a Fa d á s. Azért a törvényhatósági bizottság tagjai, aki­ket különböző programmok alapján küldtek ide a szavazók, itteni tevékenységükkel állandóan a köz­vélemény bírálata alá kerülnek és a közvélemény­nek ez az Ítélete végzetesebb, mint minden szer­vezet és minden propaganda. Uj pártok is jelentek meg itt a közgyűlési te­remben. Kérem őket, legyenek hű munkatársak és ne keressék az ellentéteket, mert az emberi haladás útja nem ellentéteken, ha­nem megértéseken keresztül vezet. Sok munka vár erre az uj törvényhatósági bizottságra, azért egyetlen kötelessége, hogy dolgozzék. Ez a programmok fölött álló Programm. Ez a pártkeretek fölött az egyetemes kötelesség. A legelső nagy feladat a külföldi kölcsön ügye. Amig ez rendezve nincsen, addig nem lehet olyan pénzügyi programmot kidolgozni, amely a főváros súlyos gazdasági helyzetét lényegesen megjavít­hatná, Addig nem lehet a beruházásokat elkezdeni, nem lehet hozzáfogni az üzemek gazdaságosabbá tételét célzó reorganizáláshoz, bővítéshez, nincs mód az építkezések megindításához, pedig ezekre mind A misztikus Kakujay Az ünnepélyes hangulatot azonban ismét helyre­állította Ripka Ferenc kormánybiztos magasröptű beszéde, amelyről el kell mondani, hogy a köz­gyűlési terem minden oldalán őszinte megelégedést és tetszést váltott ki. A közgyűlésnek azután nem is igen volt már más tennivailójal. minthogy 'megalakult a szavazat- szedőJbizottság, amely a legnagyobb rendben, a buffet előtt lévő szobában végezte el fontos munká­ját. Mintegy keleti mágius állott a misztikus homályban a szálas Kakujay Károly, a szavazatszedő-bizottság el­nöke és hosszú szakálla úgy lengett a sárgaréz urna fölött, mintha abból az áldozati füst, szállana fel az ég felé. Igen tekintélyes volt az elnök és méltóság- teljes lefolyást adott az egész szavazásnak. Először zárt somokban a szocialistáik szavaztak le, imajd a többi pártok adták le szavazataikat. Közben, a buffeitben és a pipázóban igen kedélyes hangulat fejlődött ki. Ripka kormánybiztos minden párt embereivel váltott egy-egy szives szót, Sipöcz teljesen a Wolff-pártiak közé húzódott, Folkusházy melegen üdvözölte Vázsonyit, amit sokan megmoso­lyogtak, de annál természtesebbnek találták, hogy Buzáth János igen barátságosan elbeszélgetett Glückstahl Samuval. Általában igjen barátságos volt a hangulat, csak a Friedrich-csoport vonult el egy sarokban ési titokzatosan tanácskoztaiki mintha vala­mi puccsot készítettek volna elő. A puccs azonban elmaradt, miért ők is, mint mindlenlki, 'becsületesen betartották a paktumot, egyhangúan szava/ztak és igy biztosították az alakuló közgyűlés méltóságteljes és ünnepélyes, voltát. sürgős szüksége van nemcsak a főváros egész kö­zönségének, hanem a sok és — sajnos — még egyre szaporodó munkanélkülinek, akiknek ezekkel a mun­kákkal kenyeret adhatunk a kezébe. Mert Buda­pestnek mindent el kell követni a köznyomor eny­hítésére. Munkaalkalmat adni annak, aki dolgozni tud és se­gítséget nyújtani annak, aki gyenge az élet küzdel­meire: az anyáknak, gyermekeknek, aggoknak és betegeknek. Budapestnek ma az ország életében sokkal na­gyobb a jelentősége, mint azelőtt volt A tizennégy millió lakossal megrogyott nemzeti erő főleg a vá­rosok életét tette bizonytalanná. A magyar városok iránytalanul tétováznak, a középosztály bennük tönkrement. Budapestnek kell irányt adnia, hogy ebből a végzetes leromlásból milyen rend­szerrel és milyen eszközökkel lehet elindulni az uj élet felé. Céltudatos kereskedelmi politikára van szükségük a városoknak, elsősorban Budapestnek. Ma a polgárság adózóképessége teljesen kimerült, a polgárságot, a városok lakosságát kell anyagilag megerősíteni a termelés gazdaságosabbá tételével, kereskedelmi szerződésekkel, az ipar támogatásá­val, a külföldi piacokkal való verseny biztosításá­val. Itt Budapestnek kiválóan szerencsés földrajzi helyzetét kell elsősorban kihasználni. Ezzel kapcso­latosan meg kell oldani az idegenforgalom kérdését is. Sok nagy városban a lakosság nagy része az idegenforgalomból él, ez táplálja az ipart és keres­kedelmet is. Nálunk az idegenforgalom még közgaz­daságilag számba sem jöhet. De ehhez is a közviszonyok teljes konszolidá­ciójára van szükség. Egyetlen párt sem tagadja meg a maga elveit, ha itt pártharcok helyett dolgozni akar. Mert minden párt erkölcsi alapja csak a köz­jóra való törekvés lehet. Szerencsétlenség lenne abból, ha a bizott­sági tagok pártjukért akarnának itt beszélni és nem egész Budapestért dolgozni. Akkor kárba vesznének drága hónapok, talán esztendők és Ma­gyarország fővárosának romjai fölött dudva te­nyészne és az omladékok között egy nyomorult lakosság gyűlölettel telve marcangolná egymást. Nagy és súlyos feladatok várnak megoldásra, de biznunk kell saját erőnkben és munkatársaink támogatásában. Bízhatunk elsősorban a kormány megértő segítségében, mert az ország kormányzásának első fejezete Buda­pest megerősítése. Ha munkára való készség hatja át ezt az uj törvényhatósági bizottságot, akkor a kormány pártkülönbség nélkül min­denkinek segítségére lesz, aki jót akar. Ez a váilvetett munka meghozza a maga jó ered­ményeit és a válságok évtizede után a felujulás évei következnek. Ha kötudattá válik az a felfogás, hogy Buda­pest oltár, amelyen áldozni kell és ha önzetlen mun­kával áldozunk, akkor ez az áldozat ki fogja engesz­telni a ránk nehezedő súlyos végzetet. Ez a törvényhatóság maga dönti el sorsát és en azt kívánom, hogy dicsérettel és hálával emlé­kezzenek meg majd róla az utódok, mert válságos evek után Önök vetették meg Budapest fejlődésé­nek az alapját. Jöjjön el a mai nappal az evangéliumi, a krisz­tusi szeretetből fakadó béke és az erős nemzeti érzéstől áthatott alkotó munka ideje. A keresztény és nemzeti gondolat irányítsa ennek a közgyűlésnek jövendő működését! Ha Budapest hatalmas gépezete megint ki tudja majd fejleszteni egész termelő erejét, ennek a vá­rosnak, amelyet húsz millió magyar emelt, megint meglesz húsz millió magyar számára a vonzó ereje. Es akkor aztán bízvást bizhatunk Magyarország fel­támadásában! Adja Isten, hogy úgy legyen! Teljes sí MnyfootöságSMnii Csak az alakulóban levő gyógyszerészi kamara kap még egy kinevezés utján betöltendő helyet Kedden^ a főváros alakuló közgyűlését megelőző napon, körült nyilvánosságra a kinevezett bizottsági tagok névsora. Ez a névsior sem a szélső jobboldal, sem a szélső baloldal teljés, tetszését nem nyerte meg, de' mind a két oldalon a legnagyobb tisztelet­tel kell. hogy meghajoljanak ama névsor előtt, aimelv Budapest igen (előkelő, igen neves és köztisz­teletben álló férfiaibói állítódott össze. Ez a nésisor a következő: A Budapesti Ügyvédi Kamara részéről: Papp József dr., udvari tanácsos, a Kamara elnöke, dtr. Ven ez el Árpád ügyvéd, dr. Rá só Lajos ügyvéd. A Budapesti Mérnöki Kamara részéről: Her-' m a n n Miksa műegyetemi ny. rendes tanár, nemzetgyűlési képviselő, a Mérnöki Karmaira elnöke, Pompéry Elemér, kir Ítélőtáblái elnök, a Sza­badalmi Bíróság elnöke, K. Császár Ferenc felső- épitőipariskolai tanár, építész. A Budapesti Orvosok Szövetségle részéről- dr VI ad ár Márton, az Orvos Szövetség elnöke, kór­házi főorvos, egészségügyi főtanácsos, dr. Grósch Károly mininszteri tanácsos, a szövetség főtitkára, dr. Hódossy Gedeon miniszteri tanácsos. A Duinia-Tiszaközi Mezögazidlasági Kamara ré­széről: Staub Elemér nyug. h. államtitkár, a Ka­mara elnöke, Gaylh offer István, a Pestvárme­gyei Gazdasági Egyesület igazgatója. A Budapesti Közjegyzői Kamara részéről: dr. Rónay Károly kir. közjegyző. ’Az Országos Képzőművészeti Tanács részéről: Korb Flóris műépítész, A, Gyógyszerészi Kamara részére amely alaku­lóban van, egy kinevezés utján betöltendő bizottsági tagság fen tartatott,. Az 1925. évi XVII. t.-c. alapján Bel a tiny Ar­thur kormányfőtanácsos, pezsgőgyáros, Bittner János, korinányfőtanácsios, hentes meist er, a Hentes- iparos Társulat elnöke, Gschwindt Ernő kor- mániyfötanácsos, gyárigazgató, nemzetgyűlési kép­viselő, Nagy Antal asztalosmester, az Asztalosipar- testület és az Asztalosok Országos Szövetségének elnöke, Kállaiy Tamás nemzetgyűlési képviselő, Hóman Bálint h. államtitkár, A Nemzeti Muzeum főigazgatója, S imáin ek Emil, a Józseit Műegyetem rektora. Eme kinevezett városatyákkal azután teljessé vált a törvényhatásági bizottság névsora. A közgyűlés ezek szerint 20 választott, húsz kinevezett és negyvenegy hivatalból való tagból áll. Ez utóbbiak közé tartoznak azok, akik magas tiszt­ségük révén jutottak helyhez a közgyűlésben, to­vábbá a tanács tagjai és az elöljárók. A 250 válasz­tott városatya közül — mint ismeretes — 128 (köz­tük 53 szociáldemokrata) tartozik a denníokratikus blokkhoz, 91 az Egységes Községi Keresztény Köz­ségi Párthoz. 24 a Ripka-párthoz és 7 a Fővárosi Szabadelvű Párthoz. A kinevezett és hivatali ta­goknak feltétlenül nagy szerep jut a főváros közgyű­lésében. imént hiszen nélkülük egyetlen pártnak sincs meg az abszolút többsége. Eme 61 törvényhatásági bizottsági tag közül azonban, szinte csekély kivétel­lel, valamennyien a Ripkia-pártot fogják támogatni. Legfeljebb, ha öt-hat lesz közöttük olyan, aki vagy a bal-, vagy a jobboldalhoz csatlakozik, a többség a Ripka-párttal tant. amely ilyenformán igeim jelenté­kenyen megerősödött és feltétlenül döntő szava lek­ennek a pártnak minden a köztgyülés elé kerülő ügyben. Itt említjük meg. hogy megtör,tiéfrt az első man­dátumról való lemondás. Az első lemondó Benárd Ágoston, volt miniszter, akit a keresztényszocíajisták kívántak volna a Keresztény Községi Pánt egyik ve­zető pozíciójába beültetni. Wolff Károly és szükebb környezete azonban ennek ellenie szegült, _ ami az­után ai kereszt,ényszocialisták sértődöttségén túl. Bénándl Ágostonnak a mandátumról való lemondását is eredményezte. Azt mondják, hogy Benárd lemon­dásában szerepe volt azoknak a harcoknak is, ame­lyek betek óta folynak A Nép cirnii antiszemita lap tulajdonjoga körül. Wolff és Benárd között is ki­élesedett a helyzet és ha Benárd lemondott város- atyai mandátumáról, akikor ennek a belső házi per­patvarnak is szerepet tulajdonítanak. A lemondott Benárd Ágost helyébe a listán sorba kővetkező D r a s kó c z i Lászlót hívják be a törvényhatósági bizottságba., Nem pártokért kell beszélni, hanem egész Budapestért dolgozni Egyetlen párt sem tagadja meg elveit, ha pártharcok helyett dolgozni akar — Ripka Ferenc közgyűlést megnyitó beszé­dében kilátásba helyezte a kormány megértő segítségét

Next

/
Oldalképek
Tartalom