Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-06-17 / 24. szám
\ Budapest, 1925 junius 17. 5 Visszapillantás a kurzus-rezsim első közgyűlésére Ahogyan Wolffék megalakultak A szerdai alakuló közgyűlés előtt azt szeretnénk elmondani, hogyan nem szabad az uj törvényhatósági bizottságnak bemutatkoznia. Megvan a hitünk, hogy azok a jelenetek, amelyeket 1920 augusztusában láttunk a közgyűlési teremben, ezúttal nem fognak megismétlődni. Minden esetre érdemes azonban egy kicsit felfrissíteni az emlékezetünket és elmondani, hogyis történt ez akkor. Wolffék közgyűlése 1920 julius 28-án ült össze. Az alakuló közgyűlés meglehetős csöndben ment végbe, annál zajosabb volt azonban az élet két héttel később, szerdán, amikor az első összecsapás történt meg. Az alakuló közgyűlésnek egyetlen eseménye dr. Sipöcz Jenő kormánybiztos bevezető beszéde volt, amely meglehetős higgadtságot erőltetett magára, de már akkor kiütközött a Wolff- párti többség akarata és szándéka, amikor a polgármester ezeket mondta: — Mindezt a nagy munkát csak hivatása magaslatán álló, magas szellemi és erkölcsi nívójú tisztviselői karral lehet megvalósítani. Minden destruktiv elemet ki kell küszöbölni . . . Ezen a közgyűlésen még csak tapsoltak, pár hét | múlva azonban megkezdték a „tisztogatást“ és seregestül kergették el a városházáról a legkitűnőbb tisztviselőket. Az első összecsapás az augusztus 11-i közgyűlésen történt meg. Ha száz füle, száz szeme és száz keze lett volna az újságírónak, akkor sem tudta volna hű képét adni ennek a közgyűlésnek. Zsibon- gás, morajlás, egy-egy srapnelesen sivitó hang, egy- egy gyorsan terjedő derültség, gúnyos kacagás, imitt-amott hadonászó karok: egybevéve kibogozhatatlan hangzavar. A keresztény oldal volt a támadó, a hangosabb. De a demokraták is kiléptek már az első közgyűlés rezerváltságából. A keresztény pártban igyekezett mindenki leadni a névjegyét egy-egy heves közbeszólás alakjában. Csak azok hallgattak, akik a parlamentnek is tagjai. L i p t á k Pál államtitkár, Ereky Károly, Usetty Ferenc, meg a hölgyek ültek némán, komolyan a helyükön. A közbeszólások srapnelesőjében, tüzes vádsziporkák áradatában Bar ács Marcel állta legjobban az ostromot. Szakadt róla a viz, de állt és beszélt rendületlenül. Wolff Károly beszéde alatt a demokraták több ízben heves tapsban törtek ki. A túlsó oldalon azonban sehogy sem hittek a tapsok őszinteségében és ilyenkor annál kiméletlenebbiil, annál nekikeseredettebben szálltak a jobboldal közbeszólásai. Az első nagy összecsapás is Wolff beszéde közben tört ki. A keresztény párt vezére erőteljes hangon mondta: — ... és itt hiába vannak vörös hadseregek, hiába kacsintgatnak a vörös hadsereg után . . . Fülsiketítő zaj tört ki ezekre a szavakra. Wolff még jobban megnyomja a szót: — ... mi nem félünk . . . A demokraták felugrottak: — Senki sem kacsintgat, neveket mondjon! _Ha egyetlen nevet sem tud mondani, akkor rág almaz! — süvölti Baracs Marcel. Wolff Károly legyint a kezével: _ Hiába kiabálnak, teljesen hiába. Csak az ve szi a vádat magára, akit illet. Az izgalmak nem csendesedtek el Q a á r Vilmos beszéde alatt sem, pedig a liberálisok vezérszónoka szárazon, hidegen, óvatosan beszélt; — Keresztény székesfővárost! — ezt kiáltották állandóan feléje a jobboldalról. — Szent István óta nincs más, mint keresztény Magyarország! — verte vissza a támadást Qaár Vilmos. De záporban kiáltották feléje: — Ezernyolcszázhatvannégy óta zsidó volt! Qaár Vilmos azután nyugodtan fejezhette be beszédét. Annál izzóbb volt azonban a hangulat Baracs Marcel beszéde alatt. Percekig nem jutott szóhoz. Zúgott a jobboldal: Eláll! — Megtanult már magyarul ? Üljön le! Mi van a románokkal ! Nem vagyunk kiváncsiak! Mi van Löw Imánuellel!? — harsogták feléje. Amikor Csilléri András a szegedi főrabbit említette, Baracs Marcel éles hangon vágott vissza: — Csilléri bizottsági tag ur a szegedi főrabbi ügyét pedzi. Pont neki és barátainak kellene most érzékkel birni aziránt, szabad-e, hogy tisztes közéleti férfit züllött emberek vallomása alapján bűn- perbe sodorjanak ? Nem tudom, ha választani kellene, Hüttner és Hollósi urak között melyiknek adnám a züllöttség pálmáját. Szerencse, hogy ezek a nagyon kiélezett pillanatok már a beszéd vége felé jelentkeztek és igy a viharok jótékony csöndes szavazás szivárványában oszlottak széjjel. A demokraták kivonultak, Wolffék pedig, most már maguk között, „a győztes“ boldog mosolyával adták le voksaikat. Ilyen volt az az alakuló közgyűlés, amelynek többé a budapesti városházán megismétlődnie nem szabad. Döntés ©lőtt a budapesti játékkaszinó koncessziója Egymillió dollár Budapestnek, bárom millió dollár a Balatonnak és tizennyolc millió dollár haszonrészesedés az államnak 15 év múlva minden befektetés az állam tulajdonába megy át Sopron/ város közönsége játékbankra kért engedélyt a kormánytól s a kormány, mely eddig minden ilyein kérelmiét elutasított, hajlandóságot mutat arra, hogy Sopron megkapja a iátékbankot. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a kormánynak nem volt könnyű küzdelme önmagával, amíg áthidalta azokat az érveket, amelyeket ő maga sorakoztatott fel valamikor .a játékkaszinók gondolata ellen. Ha most mégiís szembe fordult önrouagával, e<z csak azzal magyarázható, hogy elismerte Sopron városának azt a jogát, hogy velle szemben kivételt t egyen. Sopron v(iros közönsége, amikor Ausztria és Magyarország között választania kellett, szavazat- többséggel fejezte kil azt az akaratát, hogy Magyarországhoz akar tartozni. Ezt a történelmi elhatározást meg kell hálálnuník és; hálánknak nem nagy mértéke, hogy olyan engedményeket .teszünk részére, almiilyeneket eddig másoktól megtagadtunk. Ismerjük el, hogy ennyivel tartozunk Soproninak. Tartozunk vele annál inkább, mert a város közönsége súlyos heilyzetbíe sOdionta magát, amikor Magyarországhoz csatlakozott. Három ország határainak metszési pontjába került s földrajzi elhelyezkedésével súlyos gazdasági megpróbáltatásoknak tette ki magát. Környékét megcsonkították s ezzel jövedelmi 'forrásaitól elszakították. A város közönsége gazdasági válságba jutott s valósággal vértanúja lett hazafisá- gának. A kormánytól tehát a legnagyobb méltatlanság lett volnia, ha nem nyújt módot és; lehetőséget a városnak arra, hogy ebből a krízisből kiszabaduljon. Sopron város közönsége arra számit, hogy találkozóhelyle lesz az idegeneknek, ha a játéikbank felépül. Az ildlegenforgalomira alapozza/ jövőjét s ha földrajzi fekvésénél fogva csakugyan alkalmas lesz arra, hogy a hatáirmjenti népeik szórakozni vágyó polgárait magához vonzza, úgy jövőjét valóban biztosítottnak vehetjük. Minden város felvirágzott, amelyet az idegenek elözönlöttejk; és semmi kétségünk .az iránt, hogy ez a példa Sopron városán is be fog igazolódni. Hogy erkölcsi szempontból heilyes-e, vagy sem, ha városok ilyen jövedelmi forrásokból akarnak megélni, ezt most nem firtatjuk, mint ahogyan nem firtattuk akkor sem, amikor arról volt szó, hogy Budapesten létesüljön ilyen játékkaszinó. Akkor is az volt az álláspontunk, hogy a játékszenvedély semmit sem Vészit erejéből, ha elvonjuk a nyilvános ellenőrzés alól és arra kényszerítjük, hogy rejtett helyeken tombolja ki magát. Az emberek akkor is hazardíroznak, - ha nincs játék- kaszinó, sokkal célszerűbb tehát, ha a játékosoknak módot adnak arra, hogy a játékszenvedélynek nie mint bünnelü hanem mint rnlegtür.t szórakozásnak hódoljanak. És ha most Rákosi Jenő, a magyar publicisztikának ez a makulátlan jelleimiü apostola magasabb érdekekből koncessziókat tesz a maga szigorú erkölcsi felfogásának, úgy ezután aligha alkud vailaki az országban, aki erkölcsi tekintetben kérlelhetetlenebbnek akarna mutatkozni, mint Rákosi Jenő, aki tiszta leilkiismerettel kéri Sopron számára a játékkaszinóira szóló engedély megadását. Bennünket talán túlzott, die könnyein érthető óvatosságunk késztetett arra az álláspontra, amelyet mindannyiszor elfoglaltunk, valahányszor a játékkaszinók ügye szóba került. A mi óvatosságunk gazdásági természetű volt s azokra a tapasztalatokra támaszkodott, hogy nálunk könnyen Intelt adnak minden Ígéretnek, színes ígéretek fejében konces7.- sziókat biztosítanak idegenekiilek, kik kélsőbb kibújnak Ígéreteik teljesítése alól. Voltak ezenkívül oly ■természjetü aggályaink is. hogy a koncessziókat kérők tudnak-e anyagi biztosítékot adni arra nézve, hogy megfelelnek-e azoknak a kötelezetsségeknek, amelyeket magukra vállaltak. És itt ismét Rákosi Jenőre kell utalnunk. Nem lehetünk óvatosabbak, mint ö, akinél senki sem szeretheti jobban ezt az országot s ha ő nem riad vissza attól, hogy egy megnyomorított országot minden igénybe vehető eszközzel, jóléthez, gazdasághoz segítsen, az ö lvaz a fis ága, az ö szigora erkölcsi felfogása előtt elnémul minden más felfogás, mert nincs senki, aki vállalni merné annak következményeit». hogy eiikölcst és hazafiság dolgában szembehelyezkedett Rákosi Jenővel. Amily mértékben enyhítette Rákosi Jenő az erkölcsi aggályokat, ugyanoly mértékben igyekszik eloszlatni a gazdaságiakat az a vállalat, amely a fővárosban akar játékkaszinót létesíteni. Erre a játékkaszinóra négy vállalkozótól kapott ajánlatot a kormány. A négy közül három nem komoly jellegű, de a negyedik oly garanciákat ajánl kötelezettségének betartására, amelyeket a belügyi kormány elég alkalmas bázisnak minősit arra, hogy ezzel a vállalattal tárgyalásokba bocsátkozzék. Ez a vállalat egymillió dollárt biztosit befektetés alakjában Budapestnek, ugyancsak egymillió dollárt a Balatonnak, ahol szintén játékkaszinót építtet és végül haszonrészesedés címén 15 év alatt tizennyolc millió dollárt az államnak. A befektetések a 15 év leteltével az állam tulajdonába mennek át. Látni való, hogy itt horribilis összegekről van szó s ha még ideszámítjuk, hogy az idegenforgalom emelkedéséből jelentős jövedelemhez jut egész gazdasági életünk, úgy azt kell mondanunk, hogy n a g y felelősséget vállal, aki ezt az ajánlatot nem fogadja el tárgyalási alapul. Az összegek oly csábítóan nagyok, hogy bizonyos tekintetben jogosult az aggodalom: abban az irányban, hogy módjukban lesz-e a vállalkozóknak garanciát adni a kötelezettségek teljesítésére. A vállalkozók a felmerült aggályok hallatára kijelentették, hogy 24 órával a koncesszió megadása után nem bankokkal garantáltatják, hogy kötelezettségeiknek megfelelnek, hanem készpénzben biztosítják az államot arról, hogy anyagi érdekei teljes mértékben; ki fognak elégít tét ni. A kormányon a sor, hogy legjobb belátása szerint döntsön ebben az országos jelentőségű kérdésben. Bízunk benne, hogy döntésében csakis az ország érdekeit tartja szem előtt s más céloktól vagy érdekektől nem hagyja magát befolyásolni. Akik hivatalból tagjai a törvényhatósági bizottságnak A Fővárosi Hirlap közölte már a főváros törvényhatósági bizottsága választott tagjainak hiteles névsorát. Ezeket kiegészítik a kinevezett tagok és azok, akik hivatalos állásuknál fogva tagjai a közgyűlésnek. Az alábbiakban közöljük a hivatali állásuknál fogva törvényhatósági bizottsági tagok névsorát. M i g a ki nevezettek névsora csak a hivatalos lap szerda reggeli számában fog megjelenni. Hivatali állásuknál fogva a törvényhatósági bizottság tagjai a következők: Ripka Ferenc dr. kormánybiztos, helyettes főpolgármester, Sipöcz Jenő dr. polgármester, Folkusházy Lajos és Buzáth János alpolgármesterek; Csupor József, Bérezel Jenő, Bukovszky Viktor, Városy Gyula, Orczy Qyula, Édes Endre, Vájná Ede, Lob may er Jenő dr„ Purébl Győző, Liber Endre, Borvendég Ferenc és Barczen Gyula tanácsnokok; S z a 1 a y Sándor, Rupp László, Ernőd József, B a d á 1 Ede, W i g h János, Szente Miklós, Unger Béla, Rajháthy Ferenc, Parányi Emil elöljárók. Egy elöljárói állás üresedésben van. Tagjai még a törvényhatósági bizottságnak a következő városi funkcionáriusok: Ágoston Géza árvaszéki elnök, Szabó Imre főügyész, V é gh János dr. főorvos ,Ács Ferenc főszámvevő, T h i e r i n g Gusztáv, a Statisztikai Hivatal igazgatója, és G á r- donyi Albert főlevéltáros. Hivatali állásuknál fogva a törvényhatósági bizottság tagjai még: Czabalay Kálmán, a közmunkatanács helyettes elnöke, H a y d e Gyula pénz- iigyigazgató, Horváth Károly helyettes államtitkár, vasúti és hajózási főfelügyelő, Karai iá th Jenő, az Országos Testnevelési Tanács elnöke, Kertész K. Róbert helyettes államtitkár, a műemlékek országos bizottságának elnöke, Marinovich Jenő főkapitány, Mosdóssy Imre tanfelügyelő, Müller Károly báró, az országos közegészségügyi tanács elnöke. P Untén- Jenő tankerületi főigazgató és Z s o 1- n a y Imre adófelügyelő. i » i T Budapest székesfőváros Asvánvviz-Üzeme HARMÄTVIZ a Hungária-gyógyforrás szénsavval telitett vize. KHPHRTÓ MINDENÜTT. TELEFON : József 112-59. ^SOLSOS JgjLxM Telefon: József 124-47. Előkészít polgári és középiskolai **** magánvizsgákra, érettségire vidékieket is. MAGÄMTANFOLYÄM Budapest, VJI., Dohány-utca 84. Hikker Gyula réz», vasbutor-, sodronyágybetél- és gyermekkocsi»gyára. Budapest, VII. (Telefon: József 124—12.) S zálloda-, kórház- és penzió- teljes berendezések. Réz- és vasbutorok valamint gyermekkocsik szakszerű javítása, fényezése és csiszolása. MINTRRHKTÄR: VI9.y Dohány-u. S. Telefon: József 61—97.
