Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-06-10 / 23. szám
5 Amivel Wolffék vigasztalják magukat Aránytalanságok a kerületi választmányok körül Budapest, 1925 junius 10. • • • A Margitszigeten most már nemcsak hogy negyedmiliót számítanak egyetlen szoba napibére fejében, de egyben olyan drága szofizmdkkal is mulattadják a közönséget, hogy ez már azután igazán kibírhatatlan. Vagy nem kedves és drága ötlet-e az, hogy miután komolyabb tanújuk nincs, a mélyen tisztelt igazgatóság maga áll oda és eskü alatt vallja, hogy a negyedmilliós szobaár potom olcsó. A tanúvallomás tulajdonképpen a fürdőprospektus jólsikerült másolata, mert felsorolják benne az összes létező és nemlétező gyógymódokat, az összes létező és nemlétező fürdőket, viz- és fényhullámokat, mondván, hogy ez mind beleértetődik a szoba árába. Ha pedig a mélyen tisztelt szenvedő alany, aki a szigeten bérel szobát, hajnaltól késő éjszakáig egyik vízből a másikba gázol, egyik gyógymód után a másikat használja, akkor levonva mindeme szolgált okmány ok árát, a szobája mindössze negyvenezer koronába kerül. Egyszóval a sziget igazgatósága hajlandó vendégeinek negyvenezer koronáért kétágyas szobái adni, ha férj és feleség a nap huszonnégy óráját nem a szobájában, hanem a fürdőkben, fényhullámokban és massz őr- szobákban, vagy egyéb kinzókamrákban töltik. És a mélyen tisztelt igazgatóság elhiszi azt, hogy a közönség ezeket a szofiz- mákat és zsonglőri csoportosításokat ingyen hajlandó bevenni. Mert azok a sajtó- orgánumok, amelyekben ez az igazgató- sági nyilatkozat megjelent, egészen természetszerűen alig voltak erre hajlandók. A jő öreg fogaskerekű kitünően rendezkedett be a fővárossal szemben. Télen e rozoga alkotmányra a főváros fizet rá, mert fogasék nem volnának hajlandók a pár hegyi lakóért üzemüket fentartani, nyáron pedig a fogaskerekű rakja zsebre a hasznot. Aki ennél jobb üzletet tud, azt valószínűleg szívesen beválasztják ci fogaskerekű igazgatóságába. De bizonyos, hogy alig van jobb üzlet, mert a fogaskerekű egyik igazgatója most azt nyilatkozza, hogy minden reményük megvan a koncessziónak jövő évben való lejárta után a meghosszabbításra. A főváros erről más véleménnyel van, mert nemcsak a téli ráfizetéseket eszközli, de egyben óriási költségekkel simáitokat szerez be, amelyeknek fele költségét fizeti. Miután pedig a beruházások fele összegével a fogaskerekű is szerepel, nagyon valószínű, hogy a fogaskerekű értesülése a biztosabb és ugy- látszik komoly reményei vannak arra, hogy a koncesszióját tényleg meghosszabbítják. De ha ez igy van, — kérdjük tisztelettel — milyen hatalmas hazafias érdemei lehetnek a fogaskerekűnek, hogy a kedvükért a főváros félmilliárdot fizet rá az üzletükre. A strandok, alig melegedett fel az idő, máris nem egy áldozattal dicsekedhetnek. Hány csatád van Budapesten egy-egy nyáron, amely úszni nem tudó gyermekének pusztulását siratja. A rendőrlegénység azonban csekély és a felügyeletet is valószínűleg jobban lehet gyakorolni úszónadrágban, mint rendőr- sisakban. A rendőrség mégis óvóintézkedéseket akar életbeléptetni, ami mindeneseire nehéz lesz, mert hiszen a vadpartokon fürdőzőket semmiképpen sem lehet megakadályozni abban, hogy a vízbe fúljanak. Ha tehát a rendőrség valamit mégis tenni akar, legalább rendszabályozza meg az olyan helyeket, mint például a Margitszigetet, ahol azután a vállalkozóknak igazán nincsen joguk ahhoz, hogy az óriási fürdődij mellett még drága emberélet is áldozatul essék. W ol f f Károly és pártja mindem kétséget kizáró módon megbukott a választásokon, aminek legfőbb bizonyitélka nem az, hogy amig a demokratikus blokk 12S mandátumot kapott, ők csak 91 mandátumhoz jutottak, hanem az, hogy a múlt közgyűléssel szemben körülbelül mandátumaik felét, elvesztették. Természetesen rajtuk is belteljesedik a bukott embei végzete, mert ők is mindent és miiin denk it okolnak a s^aját bukásukért. A választások után a nemzetgyűlés ülésén a fajvédők, Friedrich és Gömbös, Wolff Károlyt tették ugyan felelőssé a kukáért, ugyanakkor azonban a .kormányt is megvádolták, hogy erőszakkal buktatta el őket és juttatott többségeit a demokratikus blokknak. Komoly ember előtt ez az utóbbi vád igazán nem érheti a kormányt, mert úgy maga gróf Bethlen István miniszterelnök. mint minisztertársai állandóan azt hangoztatták a választások alatt, hogy Budapest népének szakítania ikiell úgy a jobb-, mint a baloldali szél- sőséggtel. Ha tehát itt hadüzenet történt a kormány részéről, az mindenesetre két oldalra szólott és nemcsak a jobboldali, de a baloldali szélsőségek ellen is irányult. Most tehát, ha már momentán segíteni nem is lehet, Wolffék azon töprengenleik, hogy a jövőben miként biztosíthatnák újra a budapesti Városházán a maguk uralmát. Ez ugyan többé aligha fog sikerülni nekik de akadémikus tételeket azért mégis csak felállítanak. így újabban az a vesszőparipájuk, hogy a kormány mesterségeslen juttatott a blokknak több mandátumot, mint amennyi igazságosan járt volna neki. A kerületi választmányok példájával igyekszenek ez,t bizonyítani. A kerületi választmányokat tudvalevőleg nem választókeirületek, hanem közigazgatási kerületek szerint állították össze és jelölték. Szerintük ez a körülmény az oka annak, hogy a kerületi választmányok 240 tagja közül a blokk csak 115 tagságot, a Wolff-párt peidig 95 tagságot kapott, vagyis a Wolff-párt a kerületi választmányoknál jobban járt, mint a törvényhatósági bizottsági tagságoknál. Ebből azután Wolffék azt: a konzekvenciát vonják le, hogy a húszóinkéit választási kerületben való szavazás a blokknak biztosított előnyöket, mig ők jobban jártak volna, ha a törvényhatósági bízottRipka Ferenc a bécsi A ,,Die Stunde“, Bécs legnépszerűbb kolportázslapja a törvényhatósági választások befejezőével meginteirjujvoilta i dr. Ripka Ferenc kormánybiztost. A közérdeklődésre számot tartó beszélgetést, amelyet a kormánybiztos jól sikerült arcképe disfz.it, a szerkesztőség e 1 őzékpnysé|gébő 1 alkalmunk van a bécsi lappal egyidejűleg szószerinti közölni: Budapesten pár hét előtt zajlottak le a törvényhatósági választások ési ezeknek a választásoknak döntő befolyást jósoltak az országos politikára nézve is. Öt esztendőm át a Wolff Károly vezérlete alatt álló fajvédő és antiszemita községi párt uralkodott a budapesti városházán, ahol szomorú állapotokat teremtettek, anyagi tönk szélére vitték a> várost, megbénították az ipar és kereskedelem munkáját és politikai szempontjaik szerint osztályozták a polgárságot Ennek a rezsimnek üzent hadat Budapest polgársága és munkássága, amely győzött is a választásokon. A fajvédők mandátumaik felét elveszítették és ima mindössze a közgyűlés egyharmadnyi kisebbsége az övék. A legnagyobb számmal a nemzeti demokraták és szociáldemokraták blokkja jutott be a közgyűlésbe, de mellettük szintén a liberalizmust hirdeti Ripka Ferenc kormánybiztos kisebb pártja, valamint a néhány főből álló liberális csoport. A fajvédő uralomnak tehát vége van a budapesti városházán, a hatalmat azonban nem az úgynevezett demokratikus blokk kapja kezébe, hanem Ripka Ferenc kormánybiztosnak lényegesen kisebb pártja, amlely gróf Bethlen István politikáját követi. A közgyűlésen ugyanis nincs abszolút többsége a demokratikus blokknak, ellenben minden kérdés aszerint dől el, hogy hova csatlakozik a Ripkasági tagokat is tiz közigazgatást kerület szerint választották volna. Most tehát teljes erővel azon igyekeznek. hogy a fővároisi törvény revízió alá kerüljön és ebben az irányban a parlamentben erős ostromot akarnak indítani a kormány ellem. A mlagulk vélt igazának bizonyítására felhozzák azt, hogyha a választások közigazgatási kerületek szerint történitek volna, akkor a blokknak nem ötvenkét százalék jutott volna a mandátumokból, hanem csak 46 százalék és igy a blokknak csak 120 és nem 128 mandafáriusia ülne Wolff ókkal szemben, akik ebben, az esetben nem kilencvenegyen, hanem kilencvennyolcán lennének. Kétségtelen, hogy az erőviszonyokat ez sem változtatná meg olyan módon, hogy Wolffék erősebbek leuinének, mint a blokk, de ugylátszik, vigasztalásnak ez is elég nekik. Tény az, hogy Wolffék m!ár a választási törvény tárgyalása alkalmával is ragaszkodtak a tiz köz- igazgatási kerület szerint való választáshoz. Mégis bizonyos az, hogy a kormány a huszonkét kerületben vató szavazással nem a blokknak kívánt előnyöket nyújtani. De legfőképpen pedig valószínű, hogy Wolffék nem a tiz kerület szerint való szavazás révén jutottak előnyösebb helyzetbe a kerületi választmány, ok ban. Sokkal inkább hihető az, hogy a szavazóközönség részben nem volt tisztában a kerületi választmányok mibenlétével, nemi is igém ismerte azokat a . szürke neveket, akiket az egyes pártolkl a kerületi választmányokba jelöltek, részben pedig erősen zavaróan hatott az a körülmény, hogy a két szavazólapom az egyes pártok jelöltjei más és más sorrendet íklaptalk. Igjen valószínű, hogy a szavazóközönség tömegeden tévédéit akikor, amikor például a törvényhatósági bizottsági jelölő listán első helyen látta mondjuk a Ripka-pártot, miig ugyanez a párt -esietleg -ai kerületi választmány listáján a harmadik helyet kapta. Nagyon kézen fekszik az a feltevés, hogy tömegesen akadtak választók, akik mind a kiét szavalzó listán ugyanabba a koékába tették a maguk jelét. Sovány vigasztalás tehát Wolfféknak az, hogy a kerületi választmányokban nagyobb számarányban érvényesülnek, sokkal inkább azt a tanulságot kell levonni ebből az esetből, hogy a jövőben ezeket az akaratlanul is megtévesztő technikai anomáliákat ki kell küszöbölni. kormánybiztos sajtéban párt, amely kiegészítve a kinevezett és hivatalból való tagokkal, tekintélyes, mintegy nyolcvan főnyi csoportot alkot. Ebben az uj helyzetben érdekesnek tartottuk a D ilei S t űin d ej részére megkérdezni R i p k a, Ferenc dr. kormánybiztos véleményét Budapest uj rezsiimjéről. —- Az uj helyzetben — kérdeztük a kormánybiztostól — mi a véleménye kormánybiztos urnák, kialakulhat-e a budapesti Városházán o-lyan többség, amely többé nem a régi szellemben, de alkotó munkával küzd Budapest érdekeiért ? — A legteljesebb bizalommal nézek a jövő elé — mondotta a kormánybiztos — és erre az optimizmusra a legnagyobb mértékben jogot ad az a körülmény, hogy a pártvezér urak, akikkel a közeli napokban kétizbiein is -alkalmam volt tárgyalni, a Jegkonsziliánsabb modorban kezelik egymást és a legmelegebb szeretettel viseltetnék valamennyien Budapest nagy érdekei iránt. Egy elkeseredetten heves politikai ha-rc után táláko-ztak az urak nálam és az első pillanatban, mikor összeültünk, hogy a közgyűlés munkaképességét minden erőnkkel biztosítsuk, nyoma sem volt többé annak az izzó harciasságnak, amely a választási küzdelemben tombolt. A választási kampányban egyetlen igyekezetem volt: a békési meigértésnék hirdetései, a politikai ellentétek száműzése ési minldéjzek alapján meg akartam győzni Budapest lakosságát, hogy ennek a városnak ma egyetlen életérdeke van és ez az, hogy termékeny és alkotó munkát végezzen a közgyűlés. A harc hevében a politika szeMedélyeit talán nem sikerült kellőképpen lecsiendesitenem, ma azonban
