Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-06-10 / 23. szám
/• ZS Tizennegyedik évfolyam Ara 3000 kor. Budapest, 1925 junius 10. 23. szám. i ■ 1111 • 1111 • in i • n 11 • mi>11 ii • n 11 MiiiMiiiiijiiMiii-ii!iJín;.tf;aiü.-ni]iMiiidi'L-'náLMüLELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP évre 150.000 korona. Félévre __—— 75.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DACSö EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca lSv sz. Telefon: 137—15. szám A tűz a víztől viszont kiélezett, veszedelmes pillanatokat, amelyekben egyetlen higgadt szó. egyetlen bölcsességével lenyűgöző gondoláit lehiggasztotta a szenvedélyeikéit és megállította az immár ütésre Jfelemelt öklöt. Ez a higgadt szó, ez a termékeny gondolat juttatott szerepet Ripka Ferencnek a választások során és ma már a szenvedélyek elükével minden oldalon el is ismerik ezt. Csak rövidlátó emberek lehetnek aizok, akik a kormánybiztos pártjának huszonnégy mandátumával akarják mérni Ripka Fenemc akciójának siketét, vagy sikertelenségét. Ennek <a sikernek egyetlen igazi) és töfldéle'tlas értékmérője az a hangulat, amiely a pártok között ma kialakult és amelynek tulajdonképpeni felidézője a békének, a megértésnek. a gyűlölködés kiirtásának az az apotdiktikus követelése volt, amellyel Ripka Ferenc a választási harcot végigküzdötte. Ripka szerepe és munkája nem a saját maga és nem pártja számára kamatozott, hanem áldásos gyümölcsként meghozta azt a megértést. amely útban van a pártolta között és azt a termékeny munkát, amelyet már joggal várunk ed az uj törvényhatósági bizottságtól. Csökkentik a szakbizottságok számát Az összevont ügyosztályok mintájára a bizottságokat is osszeolvasztják — Megszűnnek az ad hoc bizottságok nem lehet olyan) m/essze, mint amilyen messze van egymástól a két világnézet, amely immár másodszor találikiozott a zölid asztalnál Ripka Ferenc kormánybiztosi szobájában. Mélgisi a két világnézet csöndesen ési békésen, megfért egymás mellett, sőt tiszteletteljesen hajolt meg* 1 2 3 4 5 egymás előtt, amikor arról volt. szó. hogy közös erővel, közös akarattal fel kell építeni aczit a Budapestet, am'ely nagy és szép volt, amely fejlődő és magasbatörő volt, de amelyet fejlődésében megállított, sőt sok tekintetben le is rombolt, éppen ennek a két világnézetnek hosszú esztendőnkön át vailó elkeseredett, türelmetlen és nem egyszer véres harca. Azok a békés tárgyalások, néma, de tiszteletteljes egymás előtt vailó meghajlások, lojális megegyezések, amelyek az elmúlt heteknek legnagyobb esieményei, szerintiünk azt hirdetik, hogy Magyarországon vége van a forradalmiaknak, útban van a lelkek békéje és útban van a várva-várt konszolidáció. Budapest népe nem fogja eltitkolni efölött való örömét. Mert tény az, hogy azok a férfiak, akiket a város ujjáépitésérje belkiüldtiek a törvényhatósági bizottságba, ezekben a sorsdöntő órákban * minden párton rendkívül komolyan fogják fel hivatásukat. Bízni kell benne, hogy a szenvedélyek akkor sémi ,'íogják elragadni) őket, ha majd nagy tömegben a közgyűlési terem sűrű mezőm állnak egymással szerűibe. Nem kívánjuk a múlt közgyűlés szomorú és fájdalmas jeleneteit a sírból felidézni, de a közgyűlés u.i pártjai szálljanak magukba és emlékezzenek vissza a sivár. >gyötr|elmes képre, amelyet a kommün uíáni törvényhatósági bizottság mutatott. A kisebbségben maradt Wo Iff-pártnak be kell látnia, hogy mérhetetlen hibát és méltánytalanságot követett el annak idjeén az akkori kisebbséggel sz|emben, amelyet nemcsaik a szavak csatájában illettek méltatlan invektivákkak nemcsak garázda verekedésig juttatták el az izzó hangulatot, de airr.li még súlyosabb, minden parlamentáris módszer megtagadásával, még a bizottsági tárgyalásokból is kirekesztették ezt a kisebbséget, amire a magyar közéletben még soha példa nem volt. Emlékezzenek vissza Wolff Káro- lyék ezekre a szomorú dolgokra iés igyekezzenek a választás eredményének kijáró lojalitással viselkedni, ugyanaíkkor pedig a másik oldal ne tévessze el egy pillanatra sémi szem elől, hogy elég volt a fogat fogért elvének brutális érvényesítéséből. Elégtétellel lehet megállapít arai, hogry — uigylátszik — mind a két oldalon belátják ezeket a gondalotokat amelyeket mi itt most halvány színiekkel eléjük tártunk;. Erre vall a tárgyalásoknak az a mindenképpen megbecsülni való média, amely immár másodszor nemcsak kellemessé, de gazdagon eredményessé tette a két ellentétes világnézet találkozását. Bevalljuk, nem volt tökéletes meglepetés számunkra az, hogy a pártok megunták a régi balkáni izii parlamentárizmust, . mert mindnyájuknak tud- niok kellett, hogy Budapest népének Ítélete kifejezetten és haitározottan arra vonatkozott, hogy b ék és és a lk o t ó m un k á t kíván látni a Városházán. Ennek a gondolatnak leglelkesebb hirdetője az egész választási kampány alatt az a Ripka Ferenc volt, akinek vezetésével ezek a miostani első tanácskozások olyan reménytkeltően sikerültek. Ripka Ferenc ahányszor a választások alatt megnyilatkozott és Budapest polgárságához szólott, mindjén beszédének egyetlen igazi nagy tendenciája ennek a békés és alkotó munkának erőteljes hangoztatása volt. Ürömmel kellett látni, hogy már a választási küzdelem utolsó fázisában a többi pártvezérek is állandóan hasonló tenorban* 1 2 3 4 5 beszéltek és Így nem lehetett meglepetés,- hogy a zöld asztalnál nem léptek fel újra az áldatlan világnézeti harcok, hogy eltilt a gyűlölködés és felülkerekedett a megértés vágya. Ez a. hangulat lett úrrá abban a pillanatban:, amikor a pártvezérek találkoztak és ez a belátás fogja remlál- hetöieg vezetni őket ai továbbiakban ist, amikor Budapest sorsa fölött kell dönteniök. Igazságtalanság lenne ennek az uj és biztató helyzetnek minden érdiemét egy embeir számára lefoglalni, de éppen az objektivitás mondatja velünk, hogy oroszlánrészben igenist Ripka! Ferenc javára Ikell irni azt a kiváló eredményt, hogy megvan a kilátás a politikának a köz,gyűlési teremből való teljes száműzetésére. Láttunk éles, 'izzó és feszült helyzeteket már az életben, amikor egyetlen szó, egyetlen gondolat kirobbantottal a szenvedélyeket, de láttunk Azokon a tárgyalásokon, amelyeket Ripka Ferenc dr. kormánybiztos a városházi pártok vezetőivel folytatott, a legteljesebb egyetértésben állapodtak meg a közjogi választmányok és bizottságok tagjainak a pártok számaránya szerint való elosztásában. Ezeken a megbeszéléseken öt ilyen közjogi szervről volt szó. amelyek a következők: 1. Igazoló választmány. Elnökét a törvényhatósági bizottság választott tagjai közül a főpolgármester nevezi ki, nyolc tagját pedig a törvény- hatósági bizottság saját kebeléből választja. 2. Központi választmány. T agjainak száma huszonnégy. 3. Kijelölő választmány. Három tagját a közgyűlés választja, három tagot pedig a főpolgármester nevez ki. 4. S z a v a z a t s z e d ő küldöttség. Elnökét, helyettes elnökét és tiz tagját a törvényhatósági bizottság választja. 5. Közigazgatási bizottság. Ebbe a bizottságba a hivatalos tagokon kiviil a törvényhatósági bizottság tiz tagot választ. Ezt az öt közjogi választmányt és bizottságot a junius 17-én megtartandó közgyűlés fogja megválasztani. A pártok a legteljesebb loyalitással egyeztek meg egymással a bizottságokban való részvétel aránya tekintetében. Ezekben a bizottságokban — mint értesülünk — a demokratikus blokknak többsége lesz, a számarányt azonban egyelőre nem hozzák nyilvánosságra. Az egyes pártok legközelebb közölni fogják Ripka Ferenc kormánybiztossal, hogy a maguk részére megállapított helyekre kiket kívánnak megválasztatni. Ezekből a nevekből azután összeállítják a hivatalos szavazólistát, amellyel az összes pártok egyhangúlag fognak szavazni. A junius 17-én megejtendő bizottságválasztásoknak tehát nem igen lesznek izgalmai és remélhető az is, hogyha majd a szakbizottságok megválasztására kerül a sor, hasonlóképen békés megegyezés utján lehet azt is elintézni. A szakbizottságokat és valószínűleg az albizottságokat és házi bizottságokat is a junius 25-én megtartandó közgyűlésen választják meg és az egyes pártok számaránya itt is körülbelül olyan lesz, mint a ’közjogi bizottságoknál. A szakbizottságoknál azonban komoly reformra készülnek, amennyiben az összevont ügyosztályok mintájára itt is egyes bizottságokat összeolvasztanak. Azonkívül az úgynevezett ad hoc bizottságok is megszűnnek. Helyes és okos reformnak kell ezt tekinteni, mert az adminisztráció egyszerűsítéséhez ez is feltétlenül hozzátartozik. Már évtizedek óta hangoztatták a bizottságok száma apasztásának szükségességét. Csaknem két évtizede annak, hogy 1905-ben dr. Rényi Dezső, aki akkor még főjegyző volt, feltűnést keltő és tartalmas tanulmányt irt a főváros bizottságairól és konstatálta, hogy a fővárosi adminisztráció nehézkességének egyik föoka a bizottságok szertelenül nagy számában rejlik. Ebben a tanulmányában Rényi tizenöt állandó szak- bizottságot sorolt fel, amelyeknek száma ahelyett, hogy apadt volna, azóta tizennyolcra emelkedett. Eme szakbizottságokon kívül azonban részint a közgyűlés, részint a tanács, részint pedig a szakbizottságok több külön al- és házi bizottságot is alapítottak, úgy hogy a bizottságok száma valósággal gombamódra szaporodott. Rényi tanulmánya idejében ötvenöt ilyen albizottság működött, de azóta ezeknek száma hatvankettőre szaporodott, úgy hogy ma tulajdonképen tizenhárom albizottság és negyvenkilenc házi bizottsága van a fővárosnak, amihez még két úgynevezett ad hoc bizottság is járul. Érdemes figyelemmel elolvasni Rényi Dezső tanulmányát, amely már két évtizeddel ezelőtt hirdette azt, amire most végre rájöttek. „A mai kor — irja Rényi Dezső — a gyorsaság és az egyéni érvényesülés időszaka, a mai áramlat a közigazgatástól legelsősorban gyorsaságot követel, s egyszersmind megkívánja, hogy emellett az igazgatás lehetőleg egyszerű és olcsó legyen. E követelmények kielégítésére azonban a maival éppen ellenkező irány mutatkozik inkább alkalmasnak, az tudniillik, iiogy egyes ügyek körül minél kevesebben vegyenek részt. Ezért van, hogy nemcsak a külföldön, hanem nálunk is hovatovább nagyobb tért foglal el az az elv, hogy az ügyek az egyéni felelősség szigorú érvényesítése és a helyes munkamegosztás mellett inkább egyesek által intéztessenek és a tárgyalások és testületi intézkedések csak a fontos ügyekre szorítkozzanak. Kétségtelen, hogy főleg a külön- és házi bizottságok számát tetemesen le kellene szállítani, meH az illetékes ügyosztály vezetőjének mindig módjában van ama néhány tag közreműködését bizottság nélkül is igénybe venni, akik egyrészt szakférfiak is, másrészt érdeklődnek is az ügyek iránt és azok elkészítésében is részt kívánnak venni, ami pedig úgy a gyorsaság, mint a költség szempontjából nagy különbséget jelent, szemben a bizottsági tagoknak egy bizottság keretében való foglalkoztatásával.“ A bizottságok számának apasztásánál azonban számolni kell azzal a körülménnyel, hogy egyes bizottságokat egyenesen a törvény rendelkezése alapján kellett megalapítani, másokat pedig a fővárosi törvényből kifolyólag állítottak fel. A leszállításnál tehát csak bizonyos korlátok között lehet mozogni. Egyelőre az állandó szakbizottságok számának leszállítása nem lesz nagy és hogy a törvénybe való ütközést elkerüljék, tulajdonképen nem szüntetnek meg bizottságokat, hanem csak összevonják azokat. Eddig az állandó szakbizottságok a következők voltak: 1. Középitési bizottság . . 40 tag 2. Katonaügyi bizottság 30 „ 3. Közlekedési bizottság 30 „ 4. Köztisztasági bizottság 20 „ 5. Pénzügyi bizottság . . 40 „ 6. Számvevőségi és pénztárműködésre felügyelő bizottság 8 „ 7. Közoktatásügyi 30 „ 8. Közélelmezési 30 „ 9. Közjótékonysági 20 „ 10. Közegészségügyi 30 „ 11. Jogügyi 20 „ 12. Közrendészeti 20 „ 13. Világítási iizeml 20 „ 14. Képzőművészeti ,, 20 „ 15. Népszínházi 8 „ 16. Szociálpolitikai 30 „ 17. Közgazdasági „ 30 „ 18. Szinügyi ,, . . . — „ Ezeknek az állandó szakbizottságoknak a száma most hárommal apad azon a réven, hogy összevonják a következő bizottságokat: