Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-06-10 / 23. szám

/• ZS Tizennegyedik évfolyam Ara 3000 kor. Budapest, 1925 junius 10. 23. szám. i ■ 1111 • 1111 • in i • n 11 • mi>11 ii • n 11 MiiiMiiiiijiiMiii-ii!iJín;.tf;aiü.-ni]iMiiidi'L-'náLMüL­ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP évre 150.000 korona. Félévre __—— 75.000 kor. Állandó mellék­let: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DACSö EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Sziv-utca lSv sz. Telefon: 137—15. szám A tűz a víztől viszont kiélezett, veszedelmes pillanatokat, amelyek­ben egyetlen higgadt szó. egyetlen bölcsességével lenyűgöző gondoláit lehiggasztotta a szenvedélyeikéit és megállította az immár ütésre Jfelemelt öklöt. Ez a higgadt szó, ez a termékeny gondolat juttatott sze­repet Ripka Ferencnek a választások során és ma már a szenvedélyek elükével minden oldalon el is ismerik ezt. Csak rövidlátó emberek lehetnek aizok, akik a kormánybiztos pártjának huszonnégy man­dátumával akarják mérni Ripka Fenemc akciójának siketét, vagy sikertelenségét. Ennek <a sikernek egyetlen igazi) és töfldéle'tlas értékmérője az a han­gulat, amiely a pártok között ma kialakult és amely­nek tulajdonképpeni felidézője a békének, a megér­tésnek. a gyűlölködés kiirtásának az az apotdiktikus követelése volt, amellyel Ripka Ferenc a választási harcot végigküzdötte. Ripka szerepe és munkája nem a saját maga és nem pártja számára kamatozott, hanem áldásos gyümölcsként meghozta azt a meg­értést. amely útban van a pártolta között és azt a termékeny munkát, amelyet már joggal várunk ed az uj törvényhatósági bizottságtól. Csökkentik a szakbizottságok számát Az összevont ügyosztályok mintájára a bizottságokat is osszeolvasztják — Megszűnnek az ad hoc bizottságok nem lehet olyan) m/essze, mint amilyen messze van egymástól a két világnézet, amely immár másod­szor találikiozott a zölid asztalnál Ripka Ferenc kor­mánybiztosi szobájában. Mélgisi a két világnézet csön­desen ési békésen, megfért egymás mellett, sőt tiszte­letteljesen hajolt meg* 1 2 3 4 5 egymás előtt, amikor arról volt. szó. hogy közös erővel, közös akarattal fel kell építeni aczit a Budapestet, am'ely nagy és szép volt, amely fejlődő és magasbatörő volt, de amelyet fejlődésében megállított, sőt sok tekintetben le is rombolt, éppen ennek a két világnézetnek hosszú esztendőnkön át vailó elkeseredett, türelmetlen és nem egyszer véres harca. Azok a békés tárgyalások, néma, de tiszteletteljes egymás előtt vailó meghajlá­sok, lojális megegyezések, amelyek az elmúlt hetek­nek legnagyobb esieményei, szerintiünk azt hirdetik, hogy Magyarországon vége van a forradalmiaknak, útban van a lelkek békéje és útban van a várva-várt konszolidáció. Budapest népe nem fogja eltitkolni efölött való örömét. Mert tény az, hogy azok a férfiak, akiket a város ujjáépitésérje belkiüldtiek a törvényhatósági bi­zottságba, ezekben a sorsdöntő órákban * minden párton rendkívül komolyan fogják fel hivatásukat. Bízni kell benne, hogy a szenvedélyek akkor sémi ,'íogják elragadni) őket, ha majd nagy tömegben a közgyűlési terem sűrű mezőm állnak egymással szerűibe. Nem kívánjuk a múlt közgyűlés szomorú és fájdalmas jeleneteit a sírból felidézni, de a közgyűlés u.i pártjai szálljanak magukba és emlékezzenek vissza a sivár. >gyötr|elmes képre, amelyet a kommün uíáni törvényhatósági bizottság mutatott. A kisebb­ségben maradt Wo Iff-pártnak be kell látnia, hogy mérhetetlen hibát és méltánytalanságot követett el annak idjeén az akkori kisebbséggel sz|emben, ame­lyet nemcsaik a szavak csatájában illettek méltatlan invektivákkak nemcsak garázda verekedésig juttat­ták el az izzó hangulatot, de airr.li még súlyosabb, minden parlamentáris módszer megtagadásával, még a bizottsági tárgyalásokból is kirekesztették ezt a kisebbséget, amire a magyar közéletben még soha példa nem volt. Emlékezzenek vissza Wolff Káro- lyék ezekre a szomorú dolgokra iés igyekezzenek a választás eredményének kijáró lojalitással visel­kedni, ugyanaíkkor pedig a másik oldal ne tévessze el egy pillanatra sémi szem elől, hogy elég volt a fogat fogért elvének brutális érvényesítéséből. Elég­tétellel lehet megállapít arai, hogry — uigylátszik — mind a két oldalon belátják ezeket a gondalotokat amelyeket mi itt most halvány színiekkel eléjük tár­tunk;. Erre vall a tárgyalásoknak az a mindenképpen megbecsülni való média, amely immár másodszor nemcsak kellemessé, de gazdagon eredményessé tette a két ellentétes világnézet találkozását. Bevalljuk, nem volt tökéletes meglepetés szá­munkra az, hogy a pártok megunták a régi balkáni izii parlamentárizmust, . mert mindnyájuknak tud- niok kellett, hogy Budapest népének Ítélete kifejezet­ten és haitározottan arra vonatkozott, hogy b ék és és a lk o t ó m un k á t kíván látni a Városházán. En­nek a gondolatnak leglelkesebb hirdetője az egész választási kampány alatt az a Ripka Ferenc volt, akinek vezetésével ezek a miostani első tanácskozá­sok olyan reménytkeltően sikerültek. Ripka Ferenc ahányszor a választások alatt megnyilatkozott és Budapest polgárságához szólott, mindjén beszédének egyetlen igazi nagy tendenciája ennek a békés és alkotó munkának erőteljes hangoztatása volt. Üröm­mel kellett látni, hogy már a választási küzdelem utolsó fázisában a többi pártvezérek is állandóan hasonló tenorban* 1 2 3 4 5 beszéltek és Így nem lehetett meg­lepetés,- hogy a zöld asztalnál nem léptek fel újra az áldatlan világnézeti harcok, hogy eltilt a gyűlöl­ködés és felülkerekedett a megértés vágya. Ez a. hangulat lett úrrá abban a pillanatban:, amikor a pártvezérek találkoztak és ez a belátás fogja remlál- hetöieg vezetni őket ai továbbiakban ist, amikor Bu­dapest sorsa fölött kell dönteniök. Igazságtalanság lenne ennek az uj és biztató helyzetnek minden érdiemét egy embeir számára le­foglalni, de éppen az objektivitás mondatja velünk, hogy oroszlánrészben igenist Ripka! Ferenc javára Ikell irni azt a kiváló eredményt, hogy megvan a ki­látás a politikának a köz,gyűlési teremből való teljes száműzetésére. Láttunk éles, 'izzó és feszült helyze­teket már az életben, amikor egyetlen szó, egyetlen gondolat kirobbantottal a szenvedélyeket, de láttunk Azokon a tárgyalásokon, amelyeket Ripka Ferenc dr. kormánybiztos a városházi pártok veze­tőivel folytatott, a legteljesebb egyetértésben álla­podtak meg a közjogi választmányok és bizottságok tagjainak a pártok számaránya szerint való elosztá­sában. Ezeken a megbeszéléseken öt ilyen közjogi szervről volt szó. amelyek a következők: 1. Igazoló választmány. Elnökét a tör­vényhatósági bizottság választott tagjai közül a fő­polgármester nevezi ki, nyolc tagját pedig a törvény- hatósági bizottság saját kebeléből választja. 2. Központi választmány. T agjainak száma huszonnégy. 3. Kijelölő választmány. Három tagját a közgyűlés választja, három tagot pedig a főpolgár­mester nevez ki. 4. S z a v a z a t s z e d ő küldöttség. Elnökét, helyettes elnökét és tiz tagját a törvényhatósági bizottság választja. 5. Közigazgatási bizottság. Ebbe a bi­zottságba a hivatalos tagokon kiviil a törvényható­sági bizottság tiz tagot választ. Ezt az öt közjogi választmányt és bizottságot a junius 17-én megtartandó közgyűlés fogja megvá­lasztani. A pártok a legteljesebb loyalitással egyez­tek meg egymással a bizottságokban való részvétel aránya tekintetében. Ezekben a bizottságokban — mint értesülünk — a demokratikus blokknak több­sége lesz, a számarányt azonban egyelőre nem hoz­zák nyilvánosságra. Az egyes pártok legközelebb közölni fogják Ripka Ferenc kormánybiztossal, hogy a maguk részére megállapított helyekre kiket kívánnak megválasztatni. Ezekből a nevekből azután összeállítják a hivatalos szavazólistát, amellyel az összes pártok egyhangúlag fognak szavazni. A junius 17-én megejtendő bizottságválasztások­nak tehát nem igen lesznek izgalmai és remélhető az is, hogyha majd a szakbizottságok megválasztá­sára kerül a sor, hasonlóképen békés megegyezés utján lehet azt is elintézni. A szakbizottságokat és valószínűleg az albizottságokat és házi bizottságo­kat is a junius 25-én megtartandó közgyűlésen vá­lasztják meg és az egyes pártok számaránya itt is körülbelül olyan lesz, mint a ’közjogi bizott­ságoknál. A szakbizottságoknál azonban komoly reformra készülnek, amennyiben az összevont ügyosztályok mintájára itt is egyes bizottságokat összeolvaszta­nak. Azonkívül az úgynevezett ad hoc bizottságok is megszűnnek. Helyes és okos reformnak kell ezt tekinteni, mert az adminisztráció egyszerűsítéséhez ez is feltétlenül hozzátartozik. Már évtizedek óta hangoztatták a bizottságok száma apasztásának szükségességét. Csaknem két évtizede annak, hogy 1905-ben dr. Rényi Dezső, aki akkor még főjegyző volt, feltűnést keltő és tartalmas tanulmányt irt a főváros bizottságairól és konstatálta, hogy a fővárosi adminisztráció nehézkességének egyik föoka a bizottságok szertelenül nagy számában rejlik. Ebben a tanulmányában Rényi tizenöt állandó szak- bizottságot sorolt fel, amelyeknek száma ahelyett, hogy apadt volna, azóta tizen­nyolcra emelkedett. Eme szakbizottságokon kívül azonban részint a köz­gyűlés, részint a tanács, részint pedig a szakbizott­ságok több külön al- és házi bizottságot is alapí­tottak, úgy hogy a bizottságok száma valósággal gombamódra szaporodott. Rényi tanulmánya idejé­ben ötvenöt ilyen albizottság működött, de azóta ezeknek száma hatvankettőre szaporodott, úgy hogy ma tulajdonképen tizenhárom albizottság és negyven­kilenc házi bizottsága van a fővárosnak, amihez még két úgynevezett ad hoc bizottság is járul. Érdemes figyelemmel elolvasni Rényi Dezső ta­nulmányát, amely már két évtizeddel ezelőtt hirdette azt, amire most végre rájöttek. „A mai kor — irja Rényi Dezső — a gyor­saság és az egyéni érvényesülés időszaka, a mai áramlat a közigazgatástól legelsősorban gyorsaságot követel, s egyszersmind megkívánja, hogy emellett az igazgatás lehetőleg egyszerű és olcsó legyen. E követelmények kielégítésére azonban a maival éppen ellenkező irány mutatkozik inkább alkalmasnak, az tudniillik, iiogy egyes ügyek körül minél kevesebben vegyenek részt. Ezért van, hogy nemcsak a külföldön, hanem nálunk is hovatovább nagyobb tért foglal el az az elv, hogy az ügyek az egyéni felelősség szi­gorú érvényesítése és a helyes munkamegosztás mellett inkább egyesek által intéztessenek és a tárgyalások és testületi intézkedések csak a fontos ügyekre szorítkozzanak. Kétségtelen, hogy főleg a külön- és házi bizottságok számát tetemesen le kellene szállí­tani, meH az illetékes ügyosztály vezetőjének mindig módjában van ama néhány tag közre­működését bizottság nélkül is igénybe venni, akik egyrészt szakférfiak is, másrészt érdek­lődnek is az ügyek iránt és azok elkészítésében is részt kívánnak venni, ami pedig úgy a gyor­saság, mint a költség szempontjából nagy kü­lönbséget jelent, szemben a bizottsági tagok­nak egy bizottság keretében való foglalkoz­tatásával.“ A bizottságok számának apasztásánál azonban számolni kell azzal a körülménnyel, hogy egyes bi­zottságokat egyenesen a törvény rendelkezése alap­ján kellett megalapítani, másokat pedig a fővárosi törvényből kifolyólag állítottak fel. A leszállításnál tehát csak bizonyos korlátok között lehet mozogni. Egyelőre az állandó szakbizottságok számának leszállítása nem lesz nagy és hogy a törvénybe való ütközést elkerüljék, tulajdonképen nem szüntetnek meg bizottságokat, hanem csak összevonják azokat. Eddig az állandó szakbizottságok a következők voltak: 1. Középitési bizottság . . 40 tag 2. Katonaügyi bizottság 30 „ 3. Közlekedési bizottság 30 „ 4. Köztisztasági bizottság 20 „ 5. Pénzügyi bizottság . . 40 „ 6. Számvevőségi és pénztárműkö­désre felügyelő bizottság 8 „ 7. Közoktatásügyi 30 „ 8. Közélelmezési 30 „ 9. Közjótékonysági 20 „ 10. Közegészségügyi 30 „ 11. Jogügyi 20 „ 12. Közrendészeti 20 „ 13. Világítási iizeml 20 „ 14. Képzőművészeti ,, 20 „ 15. Népszínházi 8 „ 16. Szociálpolitikai 30 „ 17. Közgazdasági „ 30 „ 18. Szinügyi ,, . . . — „ Ezeknek az állandó szakbizottságoknak a száma most hárommal apad azon a réven, hogy összevon­ják a következő bizottságokat:

Next

/
Oldalképek
Tartalom