Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-05-13 / 19. szám

Tizennegyedik évfolyam kor, Budapest, 1925 május 13. 19. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 150.000 korona. Félévre 75.000 kor. Állandó mellék­let: TŐZSDEI! HÍRADÓ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS szerkesztő DA CSŐ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: Ví. kér.. Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Éssaw kezét nem először isjcnierjük fel, amikor Jákob hangját halljuk. Ézsau keze megint jelentkezett a tanácsülé­sen, de a hírek, amelyek ezt az igen egyszerű 'és iinmáin megszokott jelenséget követik, súlyos bonyo­dalmakról számolnak be. Áthidalhatatlan ellentétek­ről beszélnek, amelyek a kormánybiztos és a fővá­ros tanácsa között keletkeztek volna. Tudni vélik, hogy a főváros tanácsa nem akarja tűrni a kor­mánybiztos ellenőrzését és nem hajlandó Végrehaj­tani a belügyminiszter rendeletét. Aligha lehet: két­ség benne, hogy ezeknek a híreknek, ha van is va­lami alapjuk, még sem lehet fontosságot tulajdoní­tani. A jelek ténylcjg árra mutatnak, hogy tanács a bellügyminiszteir ama rendelete körül, amely az ügyosztályok összevonását' és vezetőállások meg­szüntetését követeli, bizonyos félre nem ismerhető amerikázást fejt ki. Az is valószínű, hogy a foko­zott pénzügyi ellenőrzés, amelyet a kormánybiztos minden körülmények között gyakorolni fog, némi­leg kényelmetlen a tanácsnak. De lehet-e kétség ab­ban, hogy az az erős kormány, amely Magyarorszá­gon a legelvadultabb állapotokat is meg tudta szün- tc|tni, iie volna képes minden eszközzel rendet te­remteni a Városházán? A kormány keresztül fogja vinni akaratát, a tanács pedig kénytelen lesz meg­elégedni az elvi tiltakozás kifejezésével. Más baj azután nem is történhetik. Feltétle'lnül tiszteletben kell tartami á tanácsnak azt a törekvését, hogy Budapest; évtizedeken át őr­zött autonómiájának megvédése éneitekében miniden tőle telhetőt megcselekszik. A'tanács részéről azonban súlyos tárgyi tévedés, ha' azt hiszi, hogy a kor­mány, amely törvény- és alkotmánytiszteletének mindenkor érvényt szerzett, Budapest autonómiája elleni törne, Ám inkább védje) a tanács a,zt. amit senki sem támadott meg, minisem- hogy bármikor és bár­mely oldaliról készületlenül fogadjon egy támadást A kormánybiztos kinevezését rendkívüli körülmé­nyeik tették szükségessé, de a kinevezésnek törvé­nyes kellékeit a legnagyobb 'skrupjifoz.itás mellett is meg kell állapítani. El kellett jönni egy objektiv, a pártpolitikát halálra itélö kormánybiztosnak, mert eze|n a Városházám öt esztendeig Wolff Károly és barátai uralkodtak, úgy, hogy a legkisebb, a leg­egyszerűbb ügyet is, hogy enyhén szóljunk — a pártpolitika szemüvegén át nézték. Ha pedig a kormánybiztos mélyebben kíván beletekinteni a fő­város gazdálkodásába: ha erősebb eiletnőrzést kV*- vám gyakorolni a tanács gazdálkodása fölött, ak­kor ennek csak Budapest közönsége láthatja hasz­nát, mai, amikor a legkisebb háztartásban is a leg­nagyobb takarékosságra van Szükség. A kormánybiztos és a tanács között felmerült állítólagos konfliktus tehát odazsugorodik össze, hogy a tanács a maga álláspontját, amelyet törvé­nyesnek vél. védi. Ezzel! szemben a pénzügyminisz­ter és a belügyminiszter mindenáron érvényt fog szerezni fokozott mértékű ellenőrzési jogának, amelyek aztán megakadályozzák, hogy költségvetési túllépések, történhessenek. Más lapra tartozik azon­ban'a. tanácsnak az az állásfoglalása, amellyel jog­talanul halogatja a belliigyminiszter létszámredukáló rendeletének végrehajtását. A közönség minden­eseire úgy érzi, hogy ez az amerikázási elkeseredett mentőakció Zilahi Kiss Jenő és a másik két kurzus­oszlop érdekében. Lehetséges azonban az is, hogy a tanács mindössze kényelmetlenül' érzi magát, ami­kor önmagát kell megcsonkitaniat. Budapest népe nem fogja megérteni azt a gyöngédséget és azt az álkollégiulkást, amellyel éppen a kurzus legexpo- náltlabb embereit kezelik, bár a belügyminiszter ren­dekbe, de természetes okok is, a leghatározottab­ban rámutatnak arra a hámom emberre, akiknek a létszámcsökkentés során áldozatul kell esniiök­Egészen természetes, hogy itt hiábavaló' min­den mesterkedés, minden halogatás és minden meg- okoliatlan, lágyszívűség. A tanács éppen olyan jól tudja, mint bárki ebben a városban, hogy itt mentő­akcióik feltétlen kudarccal fognak végződni. Ha csakugyan humanitárius szempontok vezetnék a ta­nácsot abban, hogy nem akar önmagán harakirit elkövetni, akkor mindesetre egyenesebb és férfia­sabb dolog lenne ezzel a metgpkolással egyszerűen előáll'ani és átadni másnak az intézkedés jogát. De titokzatos csöndbe burkolódzik. aligha lehet olyan taktikai, aünely a tanács népszerűségét növelni fogja. Budapest népe ebben a taktikában seimmiesatre sem láthat mást, minthogy a tanács Jákob hangját hal­latja és Ezsau kezével cselekszik. Hiszem alig lehet benne kétség, czeregy esetből látjuk, hogy az a szellem, amelyet Wűiíff Károly és barátai öt eszten­dőn át el,plántáltak a tanácsteremben, még mindig él és virágzik. Meg lehet győződve róla azonban maga a tanács is, hogy ennek a szellemnek nagyon rövidre van szabva ,aiz élete és most már csak igazán hetek kérdése, hogy kinyitják a tanácsterein ablakait, amelyeken* végrevalahára friss levegő fog betódulni. WoSffék és a tanács együtt küzdenek Zilalii-ICissék megmentése érdekéiben Reménytelen minden kísérlet — A fajvédők felajánlották négy liberális tanácsnok fejét Szombaton lejárt az a nyolc nap, amelyet a bel­ügyminiszter a főváros tanácsának adott, hogy az­alatt az idő alatt döntsön az, ügyosztályok összevo­nása ügyében. A tanács azonban a csütörtöki ren­des tanácsülésről hivatalos kommünikét adott ki, amelyben kimondta, hogy ebben a kérdésben hozott döntéséről a nyilvánosság számárai semmi néven nevezendő felvilágosítást nem ad. 1 ermészetesen különböző híreik keltek szárnyra Volt olyan hir, amely szerint a tanács azt akarja kipnovokalni. hogy a nyugalmazandó tanácstagok személyét illetőleg vagy a kormánybiztos, vagy a belügyminiszter dönt­sön. A másik verzió szerint a tanácsi a léíszámcsök- kemö-rendelet végrehajtására csak az összeülő köz­gyűlést tartja jogosuiít-nfik és ebben az; értelemben kíván a belügyminiszternek előterjesztésit tenni. Bármelyik verzió legyen is az igaz. kétségtelen az, hogy a tanács nyolc napon belül nem- hajtotta végre a belügyminiszter rendeletét. A belügyminiszter nem enged A tanács renitenciáia nem sok haszonnal fog azonban járni, ment mint a „Fővárosi Hírlap“ jól inlíormál't helyről értesül — a belügyminiszter, mi­után rendeletét már kiadta semmi körülmények kö­zött sem nyugodhatik bele, hogy az ügyosztályok összevonását és a B-listára helyezendő tanácsta­gok nyugdíjazását a tanács későbbre halassza. A belügyminisztériumban is az & vélemény alakult ki, hogy a tanácsnak jc.ga van a mágia álláspontját min- | den kérdésben leszögezni. Kétségtelen, hogy ez el­len nem lehet kifogást emelni. Ezzel szemben azon­ban rövidesen elhangzik maid a döntő szó. úgy, hogy sem Zilahi Kiss Jenő alpolgármester, sem Schöberl Ferenc és P u r é b 1 Győző tanácsno­kok nem várhatják meg hivatalukban azt. amíg a fővárosi közgyűlése, ebben a kérdésben dönteni fog. Egészen illuzórius lenne azonban az. ha a belügymi­niszter bármilyen formában hozzájárulna a: tanács redukciójának ilyetén módon való elhalasztásába, mert az már egészen kétségtelen, hogy a tanács re­ményei semmi esetre sem fognak beválni abban az irányban, hogy az ni közgyűlés Zilahi Kiss Jenőék megmentése érdekében exponálja magát. Az ui köz­gyűlés összetétele mia még nem eléggé alakult ki, de az már minden: kétségen felül áll. hogy Budapes­ten olyan többség többé össze jaem hozható, amely Zilahi Kiss Jenőt védené és megtartani akarná.’ Az első nyugdíjazás Mint ismeretes, a belügyminiszter rendelete a harmadik alpolgármesteri állás és négy tanácsnoki állás megszüntetését kivánia. Az utóbbiak közül két tanácsnoki állás ma is üresedésben) van és amikor a belügyminiszter rendeletének végrehajtásáról van szó. ezt a két helyet egyszerűen nem kell betölteni. Az egyik üresedésben lévő tanácsnoki állásban az elmúlt hétig helyettesi ült. Szaszovszky József ta­nácsnok halála óta ugyanis a tanácsnok-főjegyzői állást, mint helyettes. Szabók v Lajos főjegyző töltötte be és vezette az elnöki ügyosztályt. A bel- ügyminiszer rendelete után Szabókv Laios főjegyző benyújtotta nyugdíjazás iránti kérvényét és azt a közgyűlést pótló tanácsülés el is fogadta. A közgyű­lés Szabókynalk 42 évi működése után a II. fizetési osztály 2-ik [fokozata szerinti fizetés száz százalé­kát szavazta meg nyugdíj címén és hosszú fővárosi szolgálata alatt kifejtett lelkiismeretes, önzetlen és eredményes munkásságáéit, elismerését és köszöne­tét fejezte ki. Az elnöki iigyoztály a belügyminisz­ter rendlelete értelmében nem szűnik meg. hanem a polgármester majd más tanácsnokot fog annak élérée kirendelni. A fajvédők mentik Ziíahi-Kisst A fajvédők is tökéletesen tisztában lehetnek azzal, hogy Zilahi Kiss Jenő alpolgármeser érdeké­ben kár minden lépésért, mert az ő állásának meg­szüntetése tökéletesen befejezett dolog. A parla­mentben mégis nagy felvonulást rendeztek annak érdekében, hogy Zilahi Kisst megmentsék. Amig a Városházára felvonultatják mindazokat, akik Zilahi Kissnek köszönhetik kinevezésükéit, addig a parla­mentben Eckhardt Tibor vette védelmébe a tá­vozó alpolgármestert. Elmondta, hogy a Városhá­zán a kereszténység két lelkes tisztviselőjét. Zilahi Kiss Jenőt és Schöberl tanácsnokot valósággal ül­dözik. Eckhardt azt a tényt, hogy Zilahi Kiss Jenő valóságos inkvizitórius el járást folytatott le. léc el­sősorban a zsidó vallásu tanerőik ellen, úgy fogal­mazta meg, hogy ..a keresztény éra kezdetén Zilahi Kissi vállalkozott arra a herostratesi feladatra, hogy kitisztítja a szemetet a főváros iskoláiból“. Hogy ezt a herostratesi munkát Zilahi Kiss Jenő hogyan végezte el. azt igazán nem kell mév csak példákkal sem illusztrálni A fajvédő urak fel vannak háborodva azon, hogy három kegyeltjük kénytelen nyugalomba vo­nulni. Budapest közönsége azonban komikusnajk tartja ezt a felháborodásukat akkor, amikor még mindenki nagyon jó! emlékszik arna. hogy öt esz­tendő előtt arcizmuk sem rándult meg. amikor a főváros öt igém kiváló tisztviselőjét, akik ezerszer annyit tettek Budapest érdekében, mint Zilahi Kiss, egyik: napról a másikra hitették az utcára*. Nem elégedett meg azonban Eckhardt Tibor az­zal, hogy Zilahi Kissék érdiekében mentőakciót kezd. jen, hanem felsorolta Bukov sizkv Viktor. Liber Endre. V á r o s y Gyula és Édes Endre tanácsno­kokat. mint olyanokat, akikért a faivédők szive nem fájna, ha B-listára kerülnének. Nem kell külön hangsúlyozni azt, hogy mind a négy tanácsnok, akik ellen Eckhardt támadott és akiknek meneszté­sét kívánta, régi liberális gondolkozó,su férfiak, akik még a régi nagy gárdából sztármaznak. Mind a né­gyen munkatársai voltak Bárczy Istvánnak ha­talmas. városépítő munkájában és mind a négyen ki­váló tevékenységet fejtettek ki évtizedeken át. De némileg különösnek is kell tartani Eckhardt táma.- dását. mert mind a négy tanácsnokot, amikor a „nagy tisztogatást“ rendezték. Wolffék közgyűlése választottá: meg újra. Elismerték tehát róluk, hogy még abban az: értelemben sem destruktivek, amely értelemben ők ezt a szót használni szokták. Elis­merjük és természetesnek találjuk, hogy Eckhardten szive jobban fáj Zilahi Kissért és Schöberlért. mint Bukovszkyért. Libérért. Városyért vagy Édesért, még sem tartjuk ildomosnak azt, hogy ellenük tá­madjanak, amikor —- ha kénytelen kelletlen is — de mégis: csak ők választották meg őket. Pwréfol Győzői Wolffék üs ©Sejtették Feltűnést keltett a Városházán, hegv Eckhardt Tibor beszédében, amelyet Zilahi Kiss és Schöberl állásának megmentése érdekében mondott el. egyet­len szóval és semmiféle vonatkozásban sem emlí­tette P u r é b 1 Győző tanácsnoki nevét, aki szintén egyik jelöltje a B-lisiának. Egész Budapest meg­győződése, hogy Purébl Győző őszinte lelkesedéssel szolgálta Wolíf Károly táborát. Különös tehát, és jellemző a fajvédő hálára, hogy ezt a Purébl Győző tanácsnokot, aki engedelmes és hűséges végrehaj­tója volt Wolffék akaratának, most minden megoko- lás nélkül elejtették. Purébl Győző tanácsnoknak — akinek bokros érdemeiről egyébként külön cikkben emlékezünk meg — tehát a legszomorubb sors ir­tott, mert egyszerűen két sízék között a pad ala esett. Wolffék hálátlansága ugyanis nem lehet ele­gendő ok a liberális oldalnak arra. hogy védelmébe vegye azt. aki esztendőkön át párat lan odaadással szolgálta a városházi kurzust.

Next

/
Oldalképek
Tartalom